A döntés: a Kúria Mfv.X.10.103/2020/5. számú határozata
A munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkajogviszony az atipikusnak nevezett[2] munkajogviszonyok egyik formája, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) vonatkozó szabályai számos kérdést vetettek már fel a jogalkalmazásban. Jelen tanulmány a Kúria tárgyban született legutóbbi, a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkajogviszony megszüntetésével kapcsolatos döntését mutatja be. Az ítélet a munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonynak az Mt. 220. § (1) bekezdésében foglalt, a munkavállaló kikölcsönzésének megszűnésére való hivatkozással történő munkajogviszony-megszüntetés jogszerűségével kapcsolatos jogvitában foglalt állást.
1. A döntés alapjául szolgáló tényállás
2. Az első- és másodfokú bíróság határozata
3. A Kúria döntése
4. Kapcsolódó kérdések, következtetések
4.1. Az Mt. 220. § (1) bekezdésével kapcsolatos jogirodalmi álláspontok
4.2. Az Mt. 220. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági aggályok
4.3. A Kúria döntésének elvi tartalma, jelentősége
Az alperes munkáltató munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta a felperes munkavállalót. A munkavállaló kikölcsönzésének ideje alatt a kölcsönvevő munkáltatónál a szakszervezet a bértárgyalások kikényszerítése érdekében sztrájkot szervezett, a sztrájkban a kölcsönzött munkavállaló is részt vett. A kölcsönvevő logisztikai részlegén állománygyűlést tartottak, ahol több alkalmazottal - köztük a felperessel - közölték, hogy többet ne menjenek dolgozni. A munkavállaló személyes tárgyait összepakolta, és a munkavégzés helyét elhagyta. A megküldött e-mailben felperest azon a napon "lemondta", amelyet többszöri targoncával történő ütközéssel, nem megfelelő munkához való hozzáállással, táppénzproblémákkal, valamint a többszöri személyes megkeresés ellenére történő túlóra elutasításával indokolt. Az alperes a felmondással a felperes munkaviszonyát az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá 220. § (1) és (2) bekezdése alapján tizenöt nap felmondási idővel megszüntette. A felmondás indokolása szerint a kölcsönvevő a felperes munkavégzésére a továbbiakban nem tartott igényt, az alperes mint kölcsönbeadó munkáltató pedig a felperes részére más munkalehetőséget nem tudott biztosítani. Mivel működési köréből adódóan foglalkoztatásra nem volt lehetőség, ezért a kikölcsönzést az Mt. 66. § (2) bekezdése és 220. § és (2) bekezdései alapján megszüntette.
Az első fokon eljárt Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével[3] a felperes munkavállaló keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Mt. 66. § (1) bekezdése, (2) bekezdése, továbbá az Mt. 220. § (1) bekezdésének felhívását követően megállapította, hogy a munkaerő-kölcsönzés alapján létrejött munkaviszonyra vonatkozó speciális szabály alapján a kölcsönbeadó önmagában a kikölcsönzés megszűnésére - mint a működésével összefüggő okra - alapítottan megszüntetheti a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonyát. Annak vizsgálatára azonban, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg, az Mt. nem ad lehetőséget. Az alperesnek a felmondás közlése előtt tehát nem volt kötelessége annak vizsgálata, hogy a kikölcsönzés megszüntetése a kölcsönvevő részéről milyen okra volt visszavezethető, amely így a peres eljárás tárgyát sem képezhette. Ezért a felperes további hivatkozásait, így a joggal való visszaélést, valamint az egyenlő bánásmód megsértését nem vizsgálhatta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Miskolci Törvény-
- 55/56 -
szék az 1.Mf.21.390/2019/9. számú ítéletével[4] az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a felperes felemelt kereseti kérelmét is elutasította. Álláspontja szerint az Mt. 220. §-a sem az Alaptörvény rendelkezését, sem az európai uniós szabályokat nem sérti, ezért a kezdeményezett eljárások megindítása indokolatlan. E kérdésnek az elbírálásánál annak tulajdonított jelentőséget, hogy az Mt. a munkavállaló számára alternatív lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavégzésre milyen foglalkoztatási forma keretében vállal kötelezettséget. A munkaviszony általános szabályait, így a megszüntetésre vonatkozó szabályokat is az általános rendelkezések tartalmazzák, ugyanakkor az Mt. XV. fejezete a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó, különös szabályokat fogalmaz meg, így az általánostól eltérő foglalkoztatási formákhoz igazodóan további speciális rendelkezéseket tartalmaz.
A törvényszék indokolásában rögzítette, hogy az Mt. 220. § (1) bekezdése, az Mt. 66. § (2) bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősítette a kikölcsönzés megszüntetését, amely azonban a jogorvoslati jogot nem zárja ki, csupán arra ad lehetőséget, hogy a kölcsönbeadó munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony megszűnése esetén ezen ok valóságának vizsgálatára kerülhessen sor, ezért a felperes kérelmét elutasította.
A Kúria ítéletében[5] rögzítette, hogy a munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220. § (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés nevesít egy olyan, a munkaerő-kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére.
A Kúria ítélete szerint a perbeli esetben nem volt vitatott, hogy a kölcsönvevő az alperesnek megküldött e-mailben közölte, hogy a felperes munkavégzésére a jövőben nem tart igényt, így az alperes felmondása a külön nevesített indokra hivatkozva megfelelt a törvény rendelkezésének.
Kúria ítéletében kifejtette, hogy a munkavállaló a keresetében, illetőleg felülvizsgálati kérelmében azonban nem a munkaviszony megszüntetését eredményező munkáltatói intézkedést, hanem az annak alapjául szolgáló, a kikölcsönzést megszüntető, a kölcsönvevő munkáltató által adott nyilatkozatot támadta, és állította, hogy az e-mailben nevesített indokok valótlanok voltak, a kikölcsönzése megszüntetésére lényegében a sztrájkban való részvétele miatt került sor. A munkavállaló hivatkozásai - sztrájkban történő részvétele, valamint a kölcsönzés megszüntetésének indokolása - a Kúria megállapítása szerint nem a kölcsönbeadó munkáltatóval fennálló munkaviszonya keretében, hanem a kölcsönvevő munkáltatónál végzett munkájával összefüggésben merültek fel, amelynek vizsgálata az érintett perbevonása hiányában nem volt vizsgálható.
A Kúria ítéletében azt is rögzítette, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó igényét kártérítési alapon az Mt. 82. §-ában meghatározottak szerint terjesztette elő, ugyanakkor alperesként kizárólag a munkáltatót, vagyis a kölcsönző céget jelölte meg. Az Mt. 221. § (4) bekezdése lehetőséget biztosít a kikölcsönzés során okozott károkért történő felelősség körében a kölcsönvevő cég perbevonására is. Ekként a felperes a munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos kártérítési igényét a munkáltató alperes, illetőleg a kikölcsönző cég egyetemleges felelőssége keretében is érvényesíthette volna. Ennek hiányában az eljárt bíróságok helytállóan, kizárólag a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jognyilatkozatot vizsgálhatták, amelynek indokolása az Mt. vonatkozó rendelkezése alapján nem volt jogszabálysértő. A munkavállaló részvétele a sztrájkban, illetve e körülménynek a felmondás alapját képező kölcsönzés megszűnésében való szerepe a kölcsönvevő cég perben állása hiánya miatt nem volt vizsgálható, ezért a Kúria a felperes munkavállaló kérelmét elutasította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
