A felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt indított keresetében előadta, hogy pénzügyi lízingszerződést kötött alperessel, amelynek részét képezte a felperes által alkalmazott Gépjármű Pénzügyi Lízing Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) is. A felperes a kölcsönszerződés alapján megvásárolta és alperes birtokába adta a lízingelt gépjárművet.
Az alperes a lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettségének határidőre nem tett eleget, ezért a felperes élt az ÁSZF-ben foglalt azonnali hatályú felmondási jogával. Ezzel az alperesnek az ÁSZF szerint valamennyi tartozása egy összegben esedékessé vált.
A felperes értesítette az alperest, hogy az esedékessé vált összeg 8 napon belüli megfizetésével az ÁSZF alapján megszerezheti a lízingelt gépkocsi tulajdonjogát. Az alperes e lehetőséggel nem élt, ezért a felperes a lízingszerződés szerint birtokba vette a gépjárművet.
A felperes a szakértői vélemény alapján megállapított értéken értékesítette a gépjárművet, a gépjármű vételárát alperes tartozásának összegébe az ÁSZF alapján beszámította.
A felperes felszólította az alperest a tartozása megfizetésére, aminek alperes nem tett eleget.
Fenti tényállás alapján a felperes kérte kötelezni alperest a kölcsönszerződés felmondása miatt felmerült költség, az elszámolásig felmerült késedelmi kamat, a kölcsönszerződésből eredő, a felmondás miatt felmerült kamattartozás, a kölcsönszerződésből eredő, a felmondás miatt felmerült, a gépjármű értékesítéséből befolyó vételárral csökkentett tőketartozás jogcímén fennálló fizetési kötelezettségének teljesítésére és az ÁSZF szerint számított - a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamat megfizetésére, valamint a perköltség viselésére.
A felperes a keresetét a tárgyaláson az írásbelivel egyezően tartotta fenn és kérte a követelés megítélését. Csatolta a lízingszerződés felmondása miatt felmerült költségei felszámításának alapját képező számlákat.
Az alperes nem vitatta, hogy fizetési késedelembe esett és ezért a felperes a szerződést jogszerűen mondta fel, de vitatta a gépkocsi eladási ára összegének megalapozottságát, mert azt igen alacsonynak tartotta. Vitatta továbbá az "intervenciós költség" felszámításának jogalapját. Az alperes perbeli szakértő kirendelését kérte az ügyben, amit a felperes nem tartott indokoltnak.
A választottbíróság ezt követően a szakértői feladatok ellátására igazságügyi szakértőt rendelt ki, egyidejűleg rendelkezésére bocsátotta a perben keletkezett iratokat és felkérte feleket, hogy a még szükséges iratokat bocsássák a szakértő rendelkezésére, azzal, hogy a szakértőhöz közvetlenül is intézhetnek kérdéseket.
A választottbíróság felhívta a műszaki szakértőt, hogy a szakvéleményében értékelje és véleményezze a felperesi értékesítés alapjául szolgált szakvéleményt és határozza meg a perbeli gépjármű átvételkori forgalmi értékét.
A választottbíróság az Eljárási Szabályzata 35. §-ának (9) bekezdése alapján kötelezte a feleket a szakértői díj előlegezésére, amely meg is történt.
A szakértői véleményben foglaltakat felperes nem tudta elfogadni, az alperes azonban teljes egészében elfogadta. A felperes a szakvéleményben több bizonytalansági tényezőt talált, miután a szakértő a gépkocsit nem tudta szemrevételezni s két és fél év után nem lehet hitelesen forgalmi értéket megállapítani. Így a felperes vitatta a negatív korrekciót és hiányolta, hogy a keresettségi korrekció miért nem került alkalmazásra.
A szakértő a felperes észrevételét nem találta indokoltnak; kifejtette, hogy 25 éve dolgozik a bíróság részére és szakvéleményét mindig azzal a módszerrel dolgozta ki, amit jelen ügyben is alkalmazott. A gépkocsi sok esetben nem áll rendelkezésre, hanem csak az iratokból lehet a szakvéleményt kidolgozni az általánosan elfogadott módszerek szerint. Az Eurotax katalógusból indulnak ki és ehhez képest alkalmazzák a korrekciós tételeket. A lényeg azonban az, hogy a szabadon kiválasztott módszert a szakértő egységesen alkalmazza. Nem megengedhető, hogy egyes tényezők figyelembevételi módja tekintetében a szakértő eltérő módszereket alkalmazzon. Véleménye szerint a korábban eljárt szakértő az Eurotax adataiból indult ki, de aztán az ott jelzett korrekciós tényezőktől eltért; részben ez okozta a két szakvélemény közötti eltérő eredményt. Rámutatott arra, hogy a negatív korrekciós tényező tartalmi elemeit a szakvélemény a megfelelő tételeknél tartalmazza, ugyanakkor a keresettségi korrekció alkalmazására jelen esetben nem látott indokot. Az alperes által feltett kérdés alapján a szakértő tisztázta, hogy az eladási ár és a forgalmi érték azonos összeget jelent, a vételi ár rendszerint alacsonyabb az eladási árnál. Megbízása viszont csak a forgalmi érték meghatározására szólt.
Az alperes továbbra sem fogadta el az intervenciós költség felszámításának jogszerűségét és kérte az összeg jogalapjának bizonyítását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
