Csongrád megye jegyzőinél végzett ellenőrzések, valamint az általuk hozott döntések ellen benyújtott fellebbezések elbírálása során, gyakran találkozom a településen üzemelő közcsatornára rá nem kötött lakosok által a törvény alapján fizetendő talajterhelési díj megállapítását érintő kérdésekkel.
Bevezetőként összegyűjtöttem a talajterhelési díjjal kapcsolatos jegyzői hatósági munka során alkalmazásra kerülő jogszabályokat, amelyek a következők:
• a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.),
• a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet (Korm. r.),
• a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény (Tv.),
• e törvény felhatalmazása alapján megalkotott helyi rendelet,
• az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) ,
• az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.),
• az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.).
A díjfizetési kötelezettség megállapítása során az első lépés annak eldöntése, hogy az ingatlantulajdonost terheli-e talajterhelési díjfizetési kötelezettség. A dolgok rendes menete szerint a lakosok tisztában vannak azzal, hogy a településen van csatorna, és bizonyára azt is jól tudják, hogy arra milyen megfontolásból nem kötöttek rá.
Ha feltételezzük, hogy a lakosunk azzal is tisztában van, hogy a részére kiszámlázott vízmennyiségből kell kiindulnia, melyből levonhatja azt a mennyiséget, amit ellocsolt a kertben és amit tőle elszállítottak, és ezek után még be is vallja a talajterhelési díjat, sőt befizeti, nagyon szerencsés helyzetben vagyunk: ezzel az ügy le van zárva. Az ilyen lakosok aránya azonban megyénkben csekély... Az érintett ingatlantulajdonosok többségének ugyanis általában - a bonyolultnak éppen nem nevezhető - bevallási nyomtatvány kitöltése is kihívást jelent.
A gyakorlat inkább azt mutatja, hogy a lakosok a bevallási nyomtatványt is csak akkor töltik ki, ha a jegyző azt részükre kiküldi és felhívja őket, hogy tegyenek eleget a talajterhelési díj bevallási- és fizetési kötelezettségüknek.
Az első fontos kérdés a kibocsátó kilétének megállapítása során, hogy az ingatlana esetében van-e lehetőség a közcsatornára való rákötésre, az az utcában kiépült-e, valamint, hogy a házba a vezetékes víz bevezetése megtörtént-e.
Másodfokú eljárásom során egy ügyben a csak udvartéri kifolyóval rendelkező ingatlantulajdonos bevallást tett, mely alapján előírták számára a fizetendő adót, utóbb azonban fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nincs egyedi szennyvíztárolója. Az eljárás során a szolgáltató tájékoztatása alapján tisztázásra került, hogy az udvari vízvételi lehetőség miatt szennyvízszikkasztó nem alakítható ki az ingatlanon, ugyanakkor az épületen belüli vízvételi lehetőség hiánya miatt a csatornahálózatra való rákötés sem lehetséges. Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy a Tv. alapján ezen személy nem tekinthető kibocsátónak, ezért nem terheli őt díjfizetési kötelezettség.
A kibocsátó fogalmának meghatározásakor a törvény a környezethasználó Ktv. szerinti meghatározására utal vissza: a környezethasználók (a környezetet igénybe vevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységet folytatók) körén belül az a kibocsátó, aki engedélyhez kötött környezethasználata során környezetterhelő anyagot bocsát a környezetbe.
A törvény személyi hatályának meghatározásakor a következő fontos kérdés, hogy mi az engedélyhez kötött környezethasználat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
