A Tanács 2008. december 18-ai ülésén fogadta el a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK rendeletet (a továbbiakban: EuTR.). Az EuTR. 2011. június 18. napjától alkalmazandó.
Az EuTR. a joghatósági összeütközésekre, a kollíziós szabályokra, az elismerésre és a végrehajthatóságra, a végrehajtásra, a költségmentességre, valamint a központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. A speciális szabályozásra tekintettel alapvető kérdés, hogy az EuTR. mely jogviszonyokból eredő tartási kötelezettségre alkalmazható.
Az EuTR. tárgyi hatályát az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szabályozza.
Az Európai Bizottság eredeti szövegjavaslata szerint "e rendeletet a családjogi viszonyokból, valamint az olyan viszonyokból eredő tartási kötelezettségekre kell alkalmazni, melyek a rájuk alkalmazandó jog értelmében hasonló hatásokkal járnak."[1] A tárgyi hatály ilyen tág megfogalmazása jelentős jogalkalmazói mérlegelést kívánt volna meg, ezért az EuTR. végleges szövege - a tág mozgástér meghagyása mellett - ennél sokkal precízebben jelöli ki a tárgyi alkalmazási területe határait: az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerint "a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni."
A Tanács az EuTR. végleges szövegezésekor a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésében írt meghatározásból indult ki a két jogforrás között szorosra fűzött kapcsolatra tekintettel.[2] A Jegyzőkönyv említett rendelkezése értelmében "a jegyzőkönyv meghatározza a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot, beleértve - a szülők családi állapotától függetlenül - a gyermektartási kötelezettséget."
Első ránézésre a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdése tágabb megfogalmazást ad a tárgyi hatályt illetően, mint az EuTR., azonban ez a különbség az EuTR. és a Jegyzőkönyv között csak látszólagos, tehát mind az EuTR., mind a Jegyzőkönyv tárgyi hatálya kiterjed a gyermektartási kötelezettségre, függetlenül attól, hogy a gyermek házasságból vagy házasságon kívüli családi kapcsolatból származik. Erre a diszkriminációmentességre utal a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésének utolsó fordulata ("beleértve - a szülők családi állapotától függetlenül - a gyermektartási kötelezettséget"), valamint az EuTR. tárgyi hatályával kapcsolatos célkitűzéseket megfogalmazó (11) preambulumbekezdésének első mondata is, mely szerint a "rendelet hatályának ki kell terjednie a családi vagy rokoni kapcsolatból, házassági kapcsolatból vagy házassági rokonságból eredő valamennyi tartási kötelezettségre a tartásra jogosult személyek közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében."[3]
Az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése tehát lényegében átveszi a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésében és az 1973. évi Hágai Egyezményben szereplő szövegezést a tárgyi hatályt illetően.[4]
Habár az EuTR. erre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az EuTR. tárgyi hatálya a polgári ügyekre korlátozódik.[5] A polgári ügy fogalmát az uniós jogban autonóm módon - a fórum jogától függetlenül - kell értelmezni; a fogalom értelmezése során "nem az érintett tagállamok valamelyikének joga irányadó, ehelyett az egyezmény [rendelet] rendszerét és célkitűzéseit, továbbá azokat az általános jogelveket kell figyelembe venni, amelyek a belső jogrendek összességéből adódnak."[6]
A Rendeletet - a polgári ügyeken belül - a határon átnyúló vonatkozású, családi kapcsolatokból eredő tartási jogvitákra kell alkalmazni.[7] A tartási jogvita alapja a tartási kötelezettség. A tartási kötelezettség és a tartási ügy (jogvita) fogalmát sem az EuTR., sem a Jegyzőkönyv nem határozza meg közelebbről.[8]
A tartási kötelezettség fogalmát az uniós jog keretei között - a lex fori és a lex causae figyelmen kívül hagyásával - minden tagállamban egységesen és önállóan kell értelmezni.[9] Emellett az EuTR. (11) preambulumbekezdéséből ("valamennyi tartási kötelezettségre"), az EuTR. 1. cikk (1) bekezdésében írt felsorolásból, valamint a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjának értelmezése nyomán kial-
- 103/104 -
akult gyakorlatból is az következik, hogy a tartási kötelezettség fogalmát egyúttal tágan kell értelmezni.[10]
A fogalom autonóm értelmezéséhez az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény és a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjának "tartás" fogalmából kell kiindulni. A fogalom meghatározása szempontjából az igény funkcióját, a tartási szolgáltatás jelleget kell figyelembe venni.[11] A tartás fogalmába - a nemzeti jogrendszerek szabályozásától vagy fogalomhasználatától függetlenül - minden olyan követelés beletartozik, amely a jogosult létfenntartásának, megélhetésének biztosítására szolgál.[12] A tartási szolgáltatás megítélésének alapja egyfelől a jogosult szükségletének, rászorultságának, másfelől a kötelezett anyagi teljesítőképességének vizsgálata.[13]
Ha azonban a tartási kötelezettség megállapításához e két jellegadó ismérven kívül további feltétel fennállását is vizsgálni kell, az önmagában nem jelenti azt, hogy az igény elveszti a tartási szolgáltatás jellegét.[14] Nem veszíti el a tartás ezt a jellegét és így alkalmazható az EuTR. abban az esetben is, ha a kötelezett teljesítőképessége és a jogosult rászorultságának vizsgálata mellett a házastársi tartás megállapítása lényegében attól függ, hogy a házasság felbontása melyik házasfél magatartására vezethető vissza.[15] Így például a magyar jogban a Csjt. 21. § (1) bekezdése szerinti házastársi tartás az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti tartási kötelezettség fogalma alá esik, holott annak megállapításánál a fentieken túl azt is tisztázni kell, hogy az igénylő a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt nem vált-e érdemtelenné.[16]
A tartási szolgáltatás rendszerint időszakonként ismétlődő, járadékszerű fizetési kötelezettséget jelent, ez a tartás fogalmának azonban nem szükséges eleme.[17] Így amennyiben az egyéb feltételek fennállnak, az átalányösszeg formájában fizetett vagy bizonyos vagyontárgy ilyen célt szolgáló átruházásával teljesített tartási kötelezettség is a tartás fogalma alá sorolható.[18]
A tartásdíjigények gyakran vegyülnek más vagyonjogi követelésekkel, ezért azt - a speciális szabályozásra tekintettel - el kell határolni az egyéb vagyonjogi igényektől.
A házasság felbontásának következményeként a legtöbb tagállam joga elismeri a rászoruló házastárs pénzbeli támogatására, tartására irányuló igényt.[19] A házastársi tartás a tartási kötelezettség tág kategóriáján belül minden államban speciális igénynek minősül, ezért már a Brüsszeli Egyezmény tárgyi hatályának értelmezése során felmerült a kérdés, hogy az egyezmény értelmében polgári ügynek tekinthető-e az ezzel kapcsolatos igény.[20] Az Európai Bíróság a de Cavel ügyben kimondta, hogy a francia Code Civil 270. és azt követő cikkei alapján a bontóperi ítéletben megállapított "prestation compensatoire" mint tartási kötelezettség beleillik a polgári ügy fogalmába, figyelemmel arra, hogy az a rászoruló házasfél tartásának céljára szolgál, és megállapítására mindkét fél teljesítőképességét és szükségleteit alapul véve kerül sor.[21]
A Matrimonial Causes Act (1973) által szabályozott angol házassági bontójogban ismert "lump sum" jogintézmény európai jogi megítélésével az Európai Bíróság a van den Boogard-ügyben foglalkozott. A jogintézmény lényege szerint az angol bíróság a házasság felbontása során mérlegelheti, hogy a volt házastársat járadék vagy átalányösszeg megfizetésére vagy a házasság során szerzett vagyontárgy tulajdonának átruházására kötelezi-e a volt házastárs javára. Ennek révén a bíróságnak jogában áll ugyanazon döntéssel a házassági kötelék felbontásából eredő házassági vagyonjogi és tartási igényeket is elbírálni. A "lump sum" jogintézményben kifejeződik az a sajátos angol szemlélet, mely szerint a házasság felbontása után a vagyont és a bevételeket egységesen kell újra szétosztani a volt házasfelek között.[22] Az Európai Bíróság ítélete szerint minden esetben vizsgálni kell az angol bíróság által megítélt "lump sum" célját (tartalmát), és "ha ez az összeg a rászoruló házastárs létfenntartását hivatott biztosítani, vagy ha az összeg megállapítása során mindkét házasfél szükségleteit és anyagi lehetőségeit figyelembe vették, a döntés tartási kötelezettségről szól. Ezzel szemben, ha a szolgáltatás kizárólag a házastársak közötti vagyonmegosztásra irányul, a határozat a házassági vagyonjog hatálya alá tartozik [...]."[23]
Az EuTR. szövegezéséből egyenesen következik az a Brüsszeli Egyezmény 5. cikk 2. pontjának értelmezése óta kialakult gyakorlat, hogy az EuTR. nem alkalmazható, ha a tartási kötelezettség alapja deliktuális természetű kártérítési igény.[24] Több európai jogrendszer deliktuális jellegű igényként tekint a házasság megromlásában vétlen házasfélnek járó kárpótlásra. Ennek talán legtisztább megjelenése figyelhető meg a luxemburgi jogban: a házastársi tartást (pension alimentaire) szabályozó luxemburgi Code Civil 300. cikke mellett a 301. cikk külön jogcímet létesít a vagyoni és erkölcsi sérelmek kárpótlására (dommages-intérêt) irányuló igény érvényesítésére a vétlen házastársnak, függetlenítve egyúttal a házastársi tartást ettől a körülménytől.[25] A jogintézményi elkülönítés egyértelművé teszi, hogy a tartás fogalmába az előbbi beletartozik, az utóbbi viszont nem.
Az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése értelmében a tartási kötelezettségnek valamilyen családi, rokonsági, házassági vagy házassági rokonsági kapcsolat az alapja. E kapcsolatokat jelölő fogalmak közül az utóbbi hármat autonóm módon kell értelmezni, a "családi kapcsolat" fogalmának értelmezése vitatott a jogirodalomban.[26]
Alapvetően az EuTR. csak jogszabály által rögzített tartási kötelezettségre alkalmazható, annak azonban nincs akadálya, hogy a jogszabály által lefektetett tartási kötelezettséget, így például annak mértékét, fizetési feltételeit szerződés pontosítsa, hiszen a szerződéses megállapodás alapja a jogszabály alapján fennálló tartási kötelezettség, illetőleg igény.[27]
Az EuTR. ugyanakkor nem alkalmazható, ha a tartási kötelezettség a Rendeletben előírt valamely családi vagy rokonsági kapcsolat hiányában tisztán szerződéses alapon harmadik személyt terhel.[28] Így például nem terjed ki az EuTR. hatálya az olyan alimentációs szerződésekre, amelyek szerint a tartásra kötelezett nem áll az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti családi kapcsolatban a tartásra jogosulttal. Az ilyen szerződések a Brüsszel-I. rendelet hatálya alá tartoznak.
A Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontjához fűződő európai bírósági gyakorlat a tartás fogalmának tág értelmezése mellett foglalt állást.[29] Ennek megfelelően a tartás fogalmába tartozik a rokontartás valamennyi formája, így a házasságból, illetőleg házasságon kívül született gyermek tartása, a szülő, a nagyszülő vagy a házastárs tartása is. A Brüsszel-I. rendelet alá tartozó tartás fogalma emellett nem szűkíthető a törvényes tartási igényekre, mert a rendelet alapján a tartás fogalma alá esik a szerződéses tartási kötelezettség is. Így az olyan szerződések, amelyeknek tárgya alimentációs szolgáltatás nyújtása, szintén a tartás fogalma alá sorolhatók.[30] A szerződések minősítésénél azonban a szerződő felek akarata, a szerződés központi eleme a döntő, vagyis az, hogy a felek szándéka a szerződés megkötésekor ténylegesen tartási kötelezettségre, illetőleg jogosultságra irányuljon, ne például ajándékozásra vagy egyéb megállapodásra. Ennek alapján a tartás fogalma alá tartozik például a magyar polgári jog szerint a felek között kötött tartási vagy életjáradéki szerződés is. A Brüsszel-I. rendelet 5. cikk 2. pontja szerinti tartás fogalmába ugyanakkor nem tartozik bele az olyan igény, amely házassági vagyonjogi, örökjogi (pl. a magyar jog szerinti öröklési szerződés) vagy deliktuális felelősségen alapuló életjáradéki természetű.[31]
Az EuTR. értelmében a házassági kapcsolatból eredő tartás felöleli a házassági életközösségben élő, a házasság felbontása nélkül, de különélő, továbbá a volt házastársak és az érvénytelenített házasságban együtt élő házastársak tartási kötelezettségét.[32]
A házasság fogalmát uniós jogi értelemben önállóan, a tagállamok jogában használt fogalmaktól függetlenül, azok figyelmen kívül hagyásával kell értelmezni.[33] A fogalom kapcsán az aktuálisan felvetődő problémát az azonos nemű személyek közötti házassági vagy egyéb kapcsolati formák tartalmi különbözősége, illetőleg az azokhoz való szabályozásbeli viszonyulás adja. Európában kilenc állam, köztük hét uniós tagállam, elismeri az azonos neműek által kötött házasságot, a házastársaknak a különnemű házasfelekkel azonos jogokat biztosítva.[34] További tíz tagállam az azonos neműek közötti házasságkötés lehetőségét kizárva, de a különneműek közötti házasság intézményéhez hasonló jogokat biztosítva sajátos partnerségi kapcsolati formát létesített az azonos nemű párok számára.[35] Végül, az unión belül tizenegy tagállam az azonos nemű párok közötti semmilyen kapcsolatot nem ismer el jogilag.[36]
A Hágai Jegyzőkönyv, illetőleg ezzel párhuzamosan az EuTR. megszövegezése során a tagállamok között nem sikerült konszenzust létrehozni az azonos neműek közötti házassági, illetve különböző partnerségi kapcsolatok Hágai Jegyzőkönyv, illetőleg Rendelet tárgyi hatálya alá sorolása körében, a Hágai Jegyzőkönyv és az EuTR. szándékosan hallgat ebben a kérdésben. A Hágai Jegyzőkönyv megalkotói beletörődtek abba, hogy a Hágai Jegyzőkönyv alkalmazása a tagállamokban ebből a szempontból nem lehet egységes, hiszen azok a tagállamok, amelyek az azonos nemű párok közötti semmilyen partnerségi kapcsolatot nem ismernek el jogilag, egyúttal az e kapcsolatokból eredő tartási kötelezettséget sem fogadják el. Bonomi ugyanakkor hangsúlyozza, hogy "a Hágai Jegyzőkönyv kollíziós jogi rendelkezései csak a tartási kötelezettségre alkalmazandó jogot határozzák meg, ugyan-
- 105/106 -
akkor nem érintik a családi kapcsolat fennállására alkalmazandó jogot és a tartási kötelezettséget megalapozó ilyen kapcsolatok fennállását sem. Az azonos neműek közötti házasság vagy életközösség (partnerség) fennállása és érvényessége tehát a szerződő államok nemzeti jogának alávetett marad, beleértve a nemzetközi magánjogi rendelkezéseket is. Emellett a Hágai Jegyzőkönyv nem pontosítja, hogy a kapcsolatok említett típusaiból tartási kötelezettség is keletkezik-e; a Hágai Jegyzőkönyv hallgatása azonban szándékos, elkerülendő, hogy a jegyzőkönyv beleütközzön az e probléma kapcsán a tagállamok között meglévő alapvető ellentétbe." Ugyanakkor azok az államok, amelyek elismerik jogrendjükben az ilyen kapcsolatokat, a Hágai Jegyzőkönyv házastársakat, illetve volt házastársakat terhelő tartási kötelezettségre irányadó jogot meghatározó 5. cikkét alkalmazhatják.[37]
Az EuTR. - hasonlóképpen a Hágai Jegyzőkönyvhöz - hallgat a problémáról. Több szerző úgy véli, hogy - az Európai Unió Bíróságának adott kérdésben való állásfoglalásáig - az azonos neműek közötti egyik regisztrált kapcsolati formát - így az egyes tagállamokban lehetséges házasságot - sem, továbbá a különneműek közötti - házasságon kívüli - egyéb regisztrált kapcsolatokat sem lehet klasszikus, európai jogi értelemben véve az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti "házasság" fogalma alá sorolni, ugyanakkor ezek az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti "családi kapcsolat" fogalmába minden további nélkül "beleférnek".[38]
Mind a Hágai Jegyzőkönyv, mind az EuTR. a sógorsági kapcsolatot érti a "házassági rokonsági" kapcsolat fogalma alatt. A Hágai Jegyzőkönyv, és az EuTR. angol nyelvű változata az "affinity", német nyelvű változata a "Schwägerschaft" fogalmakat használja, melyek szó szerint "sógorságot" jelentenek, míg a francia nyelvű szövegezés ("alliance") a magyar nyelvű változatnak szó szerint megfeleltethető.
A sógorsági kapcsolaton alapuló tartási kötelezettség a másik házastárs rokonaival, illetőleg fordítva, a rokonoknak a házastárssal szemben áll fenn, beleértve a házastárs gyermekét és örökbefogadott gyermekét (mostohagyermek vagy nevelt gyermek) is.[39]
Ez a tartási kötelezettség természetesen csak akkor merülhet fel, ha az alkalmazandó jog a házassági rokonságból fakadó tartási igényt ismeri. A magyar jogban a házassági rokonság teljes körére nem áll fenn jogszabályban lefektetett tartási kötelezettség, a magyar családjogi törvény ez alól a mostohaszülő és a mostohagyermek közötti viszonyban tesz kivételt. A mostohagyermeknek a mostohaszülővel szemben tartási kötelezettsége keletkezik, ha a mostohaszülő a mostohagyermek eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott [Csjt. 62. § (2) bekezdés]. A fordított esetben a tartási kötelezettség a saját háztartásban nevelt kiskorú mostohagyermekre terjed ki, ha a gyermeket a házastárs a másik fél beleegyezésével hozott a közös háztartásba [Csjt. 62. § (1) bekezdés].
Ez a tartási kötelezettség - az autonóm módon értelmezett - házasság fennállását feltételezi, így az egyéb regisztrált kapcsolati formák esetében - véleményem szerint - nem áll fenn. Ez azért lényeges, mert például a magyar családjogi szabályozás mostohagyermeknek tekinti a bejegyzett élettárs gyermekét is, azonban az EuTR. alapján - álláspontom szerint - tartási kötelezettség a bejegyzett élettárs és a másik bejegyzett élettárs gyermeke között - e fordulat alapján - nem keletkezik (a "családi kapcsolati" viszony jöhet esetleg szóba).
A rokonsági kapcsolaton alapuló tartási kötelezettség az egyenesági és az oldalági rokonok között áll fenn, amennyiben az alkalmazandó jog az ilyen tartási kötelezettséget elismeri. Az EuTR. értelmében egyenesági rokonok között a szülő- és gyermektartás, valamint az unoka- és nagyszülőtartás jöhet szóba.[40] A rokonság foka és keletkezésének módja (pl.: vérségi kapcsolat, örökbefogadás, teljes hatályú apai elismerés stb.) rokonsági viszony esetében nem bír jelentőséggel.[41] Az oldalági rokonok esetében a testvér, az unokatestvér, az unokahúg és unokaöcs, valamint a nagybácsi, nagynéni tartása jöhet szóba.
A magyar jogban ismert a szülőtartás [Csjt. 61. § (1) bekezdés], valamint érvényesíthető nagyszülő- és unokatartás is. A tartási követelések közül a leggyakoribb a gyermektartási igény, mely kiterjed a kiskorú és a nagykorú gyermekre is [Csjt. 69/A. §, 60. § (2)-(3) bekezdés].
Az oldalági rokonok esetében a kiskorú testvér tartását emeli ki a törvény [Csjt. 61. § (4) bekezdés], de a magyar családjogi rendelkezések szerint elvileg az unokatestvér, unokaöcs, unokahúg, nagybácsi, nagynéni tartása is elképzelhető, habár ez utóbbiak érvényesítése nem jellemző.
A "házassági kapcsolat" fogalma mellett a "családi kapcsolat" fogalmának értelmezése a legvitatottabb az EuTR. vizsgált passzusában. Az EuTR. a család fogalmát nem határozza meg, így az EuTR. keretében a fogalomnak kettős jelentést lehet tulajdonítani, ezért a jogirodalomban vitatott, hogy a "család" fogalmát európai jogi értelemben önálló fogalomként vagy csupán az adott rendeleti rendelkezésen belül összefoglaló fogalomként kell-e értelmezni.
Az első ránézésre pusztán teoretikusnak tűnő vita mögött olyan családjogi jogviszonyok Rendelet általi elismertsége a kérdés, mint például a hetero- és homoszexuálisok közötti regisztrált partneri kapcsolatok, az élettársak (ténylegesen életközösségben együtt élők) vagy a regisztrált kapcsolati formákban a nevelt gyermek és a nevelőszülő közötti családi kapcsolat.
Az 1973. évi Hágai Egyezmény a családi kapcsolat fogalmának nem tulajdonított önálló tartalmat: családi kapcsolat alatt a vérségi, a hitvesi és a sógorsági kapcsolatot értette.[42]
Az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése azonos fogalmakat használ a Jegyzőkönyv 1. cikk (1) bekezdésével, ezzel szemben a 2007. évi Hágai Egyezmény, melynek már a címe is csak a gyermekek és más családtagok tartásdíjának nemzetkö-
- 106/107 -
zi behajtására utal, 2. cikke egyértelműen szűkebb tárgyi hatályt határoz meg. A Jegyzőkönyvhöz fűzött jelentés szerint "a Jegyzőkönyv ugyanis - megszorítás és fenntartási lehetőség nélkül - minden családi kapcsolatból eredő tartási kötelezettségre alkalmazandó jogot meghatároz."[43] A Bonomi-jelentés ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Jegyzőkönyvnek nem az a szándéka, hogy a - tartási kötelezettséget keletkeztető - családi kapcsolatokra alkalmazandó jogot határozza meg, hanem a célja a tartási kötelezettségre alkalmazandó jog szabályozása, a Jegyzőkönyv megközelítése e tekintetben tehát ugyanaz, mint az 1973. évi Hágai Egyezményé. Ezt erősíti meg a Jegyzőkönyv 1. cikk (2) bekezdése, amely átveszi az 1973. évi Hágai Egyezmény 2. cikk (2) bekezdését azzal a pontosított szövegezéssel, hogy "az e jegyzőkönyv alkalmazásában hozott határozatok nem érintik az (1) bekezdésben említett kapcsolatok fennállását."[44]
Ennek pedig az a következménye, hogy az 1. cikk (1) bekezdése szerinti családi kapcsolatokra alkalmazandó jogot minden szerződő államban az adott államban érvényes közös kollíziós jogi rendelkezések alapján kell meghatározni. Ez nem okoz problémát, amíg a családi kapcsolat fennállása vagy fenn nem állása a folyamatban lévő peres eljárásban nem vet fel kérdést (pl. amíg a kérelem a rokonság megállapításán, a házasság érvényességén, a házastársi közösség megszüntetésén vagy váláson alapul). A probléma élesebben akkor vetődik fel, ha a családi kapcsolat fennállása előzetes kérdésként merül fel egy olyan peres eljárás keretében, amelynek alapvető célja a tartási igényről való döntés (pl. ha a tartásra kötelezett vitássá teszi a származást vagy a házasság érvényességét). Tekintettel a Jegyzőkönyv hallgatására, semmi sem akadályozza az 1956. és 1973. évi Hágai Egyezményekben foglaltak átvételét, melyek szerint a tartási kötelezettség meghatározására kijelölt jog alkalmazható a családi kapcsolat fennállására vonatkozó előzetes kérdésre is. Ez a megoldás azonban nem kötelező azon szerződő államok részére, amelyek választhatnák az előzetes kérdéstől elváló és független kapcsolódást; ilyen esetben, ez utóbbi kérdés a fórum kollíziós joga által kijelölt jog szerint döntendő el.[45]
A Hágai Program részét képező Róma I. rendelet (8) és a Róma II. rendelet (10) preambulumbekezdése szerint a családi kapcsolatok az egyenes ági rokonságot, a házasságot, a sógorságot és az oldalági rokonságot foglalják magukban.[46] E rendeletek szerint a "család" fogalmának nincs önálló jelentése, pusztán a rokonság, a házasság és a sógorság gyűjtőfogalma.
Az EuTR. 1. cikk (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése csak első pillantásra ad kapaszkodót a "családi kapcsolat" fogalmának elhelyezését illetően. A hiteles magyar fordítás "családi vagy rokoni kapcsolatból" szövegrésze arra enged következtetni, hogy az EuTR. a családi kapcsolatot önálló tartalmú fogalomként használja, azonban a "vagy" kötőszó az angol, a francia, a német és az olasz - szintén hiteles - szövegváltozatban nem szerepel.
A jogirodalomban egyes kutatók érvelése szerint az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti "családi kapcsolat" fogalmát európai jogi értelemben, tehát önállóan (autonóm módon) kell értelmezni. Weber logikai érvelése szerint ha a "családi kapcsolat" fogalma pusztán gyűjtőfogalom lenne az EuTR. 1. cikk (1) bekezdésében, akkor az tartalmilag csak egy "üres frázist" takarna.[47]
Andrae - utalva az 1973. évi Hágai Egyezményre - a ’70-es évek megkövült szemléletével szemben a fogalom értelmezésének dinamikusságát húzta alá, kiemelve, hogy a rokoni, házassági és házassági rokonsági kapcsolaton kívül a Rendeletbe más kapcsolati formák is beleférnek éppen a "családi kapcsolat" fogalmának használata révén.[48] A szerző hangsúlyozza, hogy az azonos nemű párok kapcsolatának szabályozásbeli figyelmen kívül hagyása nem zárja ki, hogy az azonos neműek közötti kapcsolat az EuTR. 1. cikk (1) bekezdése szerinti "családi kapcsolatnak" minősüljön, és ennek folyományaként abból tartási kötelezettség fakadjon.[49]
Többen rámutatnak arra a körülményre, amely közvetett módon a "családi kapcsolat" tág, önálló tartalmú fogalomként való értelmezését erősíti, hogy az EuTR. végrehajtásához szükséges egyik formanyomtatványon meg kell adni azt is, ha a tartási kötelezettség "házassághoz hasonló kapcsolaton" vagy "egyéb" kapcsolaton alapul.[50]
A magam részéről úgy vélem, hogy a Rendeletben szereplő "családi kapcsolat" fogalmát önálló jelentéstartalommal kell felruházni. Az EuTR. 1. cikk (1) bekezdésében a négy, kapcsolati formát jelző fogalmat egymás mellett, felsorolásszerűen helyezte el a jogalkotó, és nincs semmiféle utalás arra, hogy a családi kapcsolat fogalmát összefoglalóan kellene értelmezni.[51] A Rendeletet előkészítő dokumentumokban és az EuTR. (11) preambulumbekezdésében "a tartásra jogosultak közötti egyenlő bánásmód" biztosításának célkitűzése fogalmazódik meg "minden tartási kötelezettségre" vonatkozóan, mely például a jelentős számú élettársi kapcsolatot, illetőleg az abból fakadó tartási kötelezettséget figyelmen kívül hagyva töretlenül nem valósítható meg.[52] A sógorsági (házassági rokonsági) kapcsolat Rendeletbe emelésével az európai jogalkotó egyébként is szélesre tárta a tartási kötelezettséget keletkeztető kapcsolatok kapuját, holott túlnyomórészt egységes az európai családjogi jogalkotás és jogalkalmazás abban, hogy az élettársi kapcsolatok a család fogalma alá tartoznak, és mindenképpen közelebbi viszonyt jelölnek, mint a sógorsági kapcsolat, a családi kapcsolaton alapuló tartási kötelezettség kihagyása az EuTR. tárgyi hatálya alól tehát visszás helyzetet eredményezne.
Az a további kérdés, hogy a "család", illetőleg "családi kapcsolat" fogalmát uniós jogi értelemben autonóm módon kell-e értelmezni, szintén vitatott a jogirodalomban. Andrae és Hilbig szerint, mivel a szerződő államoknak a Jegyzőkönyv alkalmazásakor a "család" fogalmát nem egységesen, hanem a szerződő államok nemzeti jogrendjében meghatározottak szerint kell értelmezni, így ennek
- 107/108 -
szükségszerűen érvényesülnie kell a tartalmilag azonos szabályozást lefektető Rendeletben használt fogalom esetében is.[53] Kétségtelen tény az is, hogy az EuTR. csak a "tartási kötelezettség" fogalmával kapcsolatban mondja ki az autonóm értelmezés követelményét, ami ezt az álláspontot erősíti.[54] Ellenérvként többen hangsúlyozzák az Európai Unió Bíróságának a közösségi, illetőleg uniós jogi aktusokkal kapcsolatos általános - autonóm és a nemzeti jogrendektől független - értelmezési alapelvét.[55]
Álláspontom szerint az EuTR. (11) preambulumbekezdésében írt célkitűzés csak a fogalom egységes, autonóm értelmezésével érhető el. Az egységes értelmezés miatt egyes tagállamok esetében - védekezésként - a közrendi záradék alkalmazása jöhet szóba.■
JEGYZETEK
[1] COM (2005) 649.
[2] EuTR. (8) preambulumbekezdés; a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2007. november 23-i Hágai Jegyzőkönyv
[3] Ennél lényegesen szűkebben határozza meg a tárgyi hatályát a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló 2007. november 23-i Hágai Egyezmény.
[4] Bonomi, Andrea: Rapport explicatif d’avant-projet de protocol sur la loi applicable aux obligation alimentaires, (Document préliminaire No 33 d’aoűt 2007), 10. pont [a továbbiakban: Bonomi-jelentés 2007]; Gruber, Urs Peter: Die neue EG-Unterhaltsverordnung. IPRax, 2010/2. 129. [A továbbiakban: Gruber 2010]; a tartási kötelezettségekre vonatkozó határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1973. október 2-i Hágai Egyezmény
[5] Garber, Thomas: Artikel 1 Anwendungsbereich der EuUntVo. In Kindl, Johann - Meller-Hannich, Caroline - Wolf, Hans-Joachim (Hrsg.): Gesamtes Recht der Zwangsvollstreckung. Handkommentar. 2. Auflage. Nomos, Baden-Baden, 2013. 2483. [A továbbiakban: Garber 2013]
[6] Az Európai Unió Bíróságának az LTU kontra Eurocontrol 29/76. sz. ügyben 1976. október 14-én hozott ítélete [ECR 1976, 1541.], 5. pont
[7] Weber, Martin: Der sachliche Anwendungsberich der EU-Unterhaltsverordnung. Österreichische Juristenzeitung, 2011/21. 948. [A továbbiakban: Weber 2011]
[8] Bonomi, Andrea: Rapport explicatif du Protocole du 23 novembre 2007 sur la loi applicable aux obligations alimentaires, 2009, 28. pont [A továbbiakban: Bonomi-jelentés 2009]; Garber 2013, 2486.; Weber 2011, 948.
[9] EuTR. (11) preambulumbekezdés
[10] Bambust, Isabelle: Le règlement européen 4/2009 en matière d’obligations alimentaires. Journal des tribunaux, 2009/22. [A továbbiakban: Bambust 2009] 382.; Gruber 2010, 130; Garber 2013, 2486.; Weber 2011, 948.
[11] Az Európai Unió Bíróságának a Luise de Cavel kontra Jacques de Cavel 120/79. sz. ügyben 1980. március 6. napján hozott ítélete [ECR 1980, 731.], 5. pont; Schlosser, Peter: Bericht zum 1. Beitrittsübereinkommen mit Dänemark, Irland und dem Vereinigten Königreich. ABl. EG 1979, C 59/101-103. [A továbbiakban: Schlosser-jelentés]; Lipp, Volker: Europäisches Unterhaltsrecht. In Ahrens, Martin - Lipp, Volker - Varga, István: Europäisches Zivilprozessrecht. Einfluss auf Deutschland und Ungarn. Göttingen Juristishe Schrifte. Göttingen, Universitätsverlag, 2011. 177. [A továbbiakban: Lipp 2011]
[12] Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, Osiris, 2006. 218.
[13] Garber, 2013, 2486.; az Európai Unió Bíróságának a Luise de Cavel kontra Jacques de Cavel 120/79. sz. ügyben 1980. március 6. napján hozott ítélete [ECR 1980, 731.], 5., 11-12. pont; az Európai Unió Bíróságának a Boogard kontra Laumen C-220/95. sz. ügyben 1997. február 27. napján hozott ítélete [ECR 1997, I-1147.], 22. pont
[14] Garber 2013, 2487.; Weber 2011, 950.
[15] Weber 2011, 950.
[16] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény, rövidítve: Csjt.
[17] Schlosser-jelentés, Nr. C 59/102. [93]; Weber 2011, 948.
[18] Dose, Hans-Joachim: Das deutsche Unterhaltsrecht unter dem Einfluss der Unterhalts-VO und der Haager Unterhaltsübereinkommen - Vollstreckbarkeit ausländischer Unterhaltstitel. In Coester-Waltjen, Dagmar - Lipp, Volker - Schumann, Eva - Veit, Barbara (Hg.): Europäisches Unterhaltsrecht. Universitätsverlag Göttingen, 2010. 89-90. [A továbbiakban: Dose 2010]; Az Európai Unió Bíróságának a Boogard kontra Laumen C-220/95. sz. ügyben 1997. február 27. napján hozott ítélete [ECR 1997, I-1147.], 23-24., 27. pont
[19] Martiny, Dieter: Current Developements in the National Laws of Maintenance. A Comparative Analysis. European Journal of Law Reform, 2012/1. 76. [A továbbiakban: Martiny 2012]
[20] Schlosser-jelentés, Nr. C 59/102. [94-95.]
[21] Az Európai Unió Bíróságának a Luise de Cavel kontra Jacques de Cavel 120/79. sz. ügyben 1980. március 6. napján hozott ítélete [ECR 1980, 731.], 5. pont; Andrae, Marianne: Verordnung (EG) Nr 4/2009 des Rates vom 18. Dezember 2008 über die Zuständigkeit, das anwendbare Recht, die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen und die Zusemmenarbeit in Unterhaltssachen. In Rauscher, Thomas: Europäisches Zivilprozess- und Kollisionsrecht. Kommentar. Sellier, München, 2010. [A továbbiakban: Andrae 2010] 467.; Garber, 2013, 2485.
[22] Karsten, Ian: The New Hague Convention and EU Regulation on Maintenance Obligation - an English Perspective. In Coester-Waltjen, Dagmar-Lipp, Volker-Schumann, Eva-Veit, Barbara: Europäisches Unterhaltsrecht. Göttingen, 2010. 51. [A továbbiakban: Karsten 2010]; Martiny 2012, 76.
[23] Az Európai Unió Bíróságának a Boogard kontra Laumen C-220/95. sz. ügyben 1997. február 27. napján hozott ítélete [ECR 1997, I-1147.], 20, 22. pont; A Court of Appeal a Moore v. Moore ügyben fejtette ki álláspontját az Európai Bíróság van den Boogard ügyben elfoglalt, házastársi tartást felölelő, illetőleg a házassági vagyonjogi igényt kirekesztő álláspontjával kapcsolatban [(2007) 2 FLR 339, para 80.].
[24] Andrae 2010, 469.; Weber 2011, 950.; Schlosser-jelentés, Nr. C 59/102. [92]
[25] Schlosser-jelentés, Nr. C 59/102. [95]
[26] Andrae 2010, 464.; Lipp 2011, 178.; Weber, Martin: Die Grundlage der Unterhaltspflicht nach dem Haager Unterhaltsprotokoll. Zeitschrift für Europarecht, Internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung, 2012/4. [A továbbiakban: Weber 2012] 173.
[27] Bonomi-jelentés 2007, 32. pont; Weber 2011, 950.; Garber 2013, 2493.
[28] Andrae, 2010, 469.; Garber, 2013, 2492-2493.
[29] Schlosser-jelentés, Nr. C 59/102. [91]; az Európai Unió Bíróságának a Luise de Cavel kontra Jacques de Cavel 120/79. sz. ügyben 1980. március 6. napján hozott ítélete [ECR 1980, 731.], 5. pont
[30] Leible, Stefan: Besondere Zuständigkeiten. In Rauscher, Thomas: Europäisches Zivilprozess- und Kollisionsrecht. EuZPR/EuIPR Kommentar. Sellier, München, 2011. 252.
[31] Geimer, Reinhold - Schütze, Rolf A.: Europäisches Zivilprozessrecht. C. H. Beck, München, 2004. 189-190.
[32] Andrae, 2010, 460.; Weber 2011, 952.; Weber, Martin: Die Grundlage der Unterhaltspflicht nach dem Haager Unterhaltsprotokoll. Zeitschrift für Europarecht, Internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung, 2012/4. 171.
[33] Andrae 2010, 464.; Lipp 2011, 178.; Weber 2012, 173.
[34] Hollandiában (2001 óta), Belgiumban (2003), Spanyolországban (2005), Svédországban (2009), Norvégiában (2009), Portugáliában (2010), Izlandon (2010), Dániában (2012) és Franciaországban (2013) elismert az azonos neműek közötti házasság.
[35] Németországban (2001), az Egyesült Királyságban (2004), Csehországban (2006), Magyarországon (2009), Finnországban, Luxemburgban, Szlovéniában, Írországban és Ausztriában (2010) megengedett az azonos neműek közötti bejegyzett partnerségi kapcsolat, melynek megjelölésére egyes tagállamok a "polgári kapcsolat" ("union civile"), más tagállamok a "bejegyzett partnerségi" vagy "bejegyzett élettársi kapcsolat" ("partenariat enregistré") fogalmat használják.
[36] Olaszország, Görögország, Ciprus, Málta, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Észtország, Románia, Bulgária, Lengyelország.
[37] Bonomi-jelentés 2007, 31. pont
[38] Andrae 2010, 460., 464-465.; Conti, Natalia: Grenzüberschreitende Durchsetzung von Unterhaltsansprüchen in Europa. Eine Untersuchung der neuen EG-Unterhaltsverordnung. Sellier, München, 2011. 39-43. [a továbbiakban: Conti 2011]; Lipp 2011, 178-179.; Weber 2011, 952-954.; Weber 2012, 171-173.
[39] Andrae 2010, 462.; Weber 2011, 952.; Weber 2012, 171.
[40] Andrae 2010, 462.; Conti 2011, 37.; Garber 2013, 2488.
[41] Garber 2013, 2488.
[42] Verwilghen, Michel: Rapport explicatif sur les Conventions-Obligations alimentaires de 1973. Tiré à part des actes et documents de la Douzième session (1972), tome IV, 1975. 391. [18.]
[43] Bonomi-jelentés 2007, 14. pont
[44] Bonomi jelentés 2007, 23. pont
[45] Bonomi-jelentés 2007, 24. pont
[46] A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) preambulumbekezdése; a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) preambulumbekezdése.
[47] Weber 2012, 172.
[48] Andrae 2010, 463.
[49] Andrae 2010, 460.
[50] Lásd: az EuTR. VII. sz. mellékletében lévő "Tartási kötelezettségre vonatkozó határozat meghozatala vagy módosítása iránti kérelem formanyomtatványa" 9.3.1.7. pontját. Gruber 2010, 130.; Conti 2011, 43.; Garber 2013, 2491.; Hilbig, Katharina: Der Begriff des Familienverhältnisses in Art. 1 HPUnt 2007 und Art. 1 EuUntVO. Zeitschrift für Gemeinschaftsprivatrecht. [A továbbiakban: Hilbig 2011] 2011/6. 312.
[51] Conti 2011, 46.
[52] COM (2005) 649.; HL C 323 E/471. (2008. 12. 18.)
[53] Andrae 2010, 463.; Hilbig 2011, 312.
[54] EuTR. (11) preambulumbekezdés
[55] Weber 2011, 953.; Weber 2012, 173.; Garber 2013, 2491.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Szekszárdi Járásbíróság
Visszaugrás
