1. A közjogi architektúra históriája a jogi kultúrtörténet jelentős részterülete.[1] A jogi kultúrtörténet (Rechtskulturgeschichte) sokban rokon a német jogtörténeti irodalomban használt fogalmakkal ("Rechtssymbol" / jogi szimbólum/, "Rechtsaltertum" / jogi régiség/, "Rechtsarchäologie" /jogi régészet/). Igen széles körű: például a jogi nyelv, ikonográfia, szimbolika, jogi néprajz, rítusok mellett az épületekre és berendezésükre is kiterjed.[2] A közjogi architektúra a hatalom megjelenítése mellett igazodik a közjog rendszeréhez: a jogtörténetben a törvényhozás - közigazgatás - igazságszolgáltatás - önkormányzatok tevékenységét, az állam szuverenitását, fegyveres hatalmát demonstráló épületek kerültek kialakításra. Ezek önmagukban is szimbólumként funkcionálnak, emellett további jelképek kaphatnak helyet rajtuk (zászlók, szobrok, címerek), és ezek a színhelyei a jogi stílus történetéhez kapcsolható szónoklatnak, mondanak el, illetve itt öntenek formába majdani joghistóriává váló szövegeket.[3]
2. A katonai hatalom architektúrája is rendelkezik jogi kultúrtörténeti tartalommal. A várak, erődök elsősorban uruk hatalmát demonstrálták az alattvalóknak, az ellenségnek. Ugyanazt fejezték ki, amit XIV. Lajos az ágyúkról mondott: az uralkodók végső érvének számítanak (Ultima ratio regum). Később a várak esetében az általuk ellátott funkciók egyre inkább sokasodtak, a londoni Tower - erődítmény mellett - rezidencia, várbörtön, a koronaékszerek őrzésének helye lett, a jelenkorban turisztikai látványosság is. A szerepkör módosulhat, a párizsi Bastille erőd a francia forradalomra a zsarnokság jelképévé vált. Az is jelképes értelmű, hogy az először említett londoni erőd kapui közül az egyik "az árulók kapujaként" kerül említésre, egy tornyot pedig "véres toronyként" neveznek el.[4]
3. A parlamentarizmus a modern alkotmányjog egyik alapvető elve. "Parlamenti rendszernek azt a kormányformát tekintjük, amelynél a végrehajtás szervezetét választott népképviselet alkotja meg, illetve fennállásában ennek bizalmától függ: így a kormányzati politika többé-kevésbé a parlament befolyása alatt áll. Ezzel ellentétes az alkotmányos monarchia, ahol a parlament, különösen mint a törvényhozás szerve, a törvényhozás és a költségvetés fokozatosan erősödő hatásköreivel (esetenként ezt gyengíti egy másik kamara vagy az uralkodó vétójoga) - az uralkodó által vezetett államvezetéssel vagy a tőle függő igazgatással (végrehajtással) áll szemben."[5] A közjogi és politikai kultúra elemzései mellett a különböző jogtörténeti térségekben a törvényhozás épületeinek jogi kultúrtörténeti vizsgálata is jelentős következtetésekre vezethet.[6]
3.1. A német térség közjogi architektúrája évszázadokat ölel fel.[7] A laza szerkezetű Német-Római Birodalom birodalmi gyűléseit birodalmi városokban (például Augsburg, Frankfurt, Nürnberg, Worms) tartották, az újkorban végül a regensburgi színhely állandósult, ahol 1663-1806 között, "Örökös Birodalmi Gyűlés"-ről beszélünk. A Reichstag jelentősége a minimális, működése roppant bonyolult volt.
A régi birodalom széthullása (1806) után a Német Szövetség sem hozta meg a német egységet. 1848-ban, a Frankfurt/M.-ban található Paulskirche-ben[8] , a Német Nemzetgyűlés alkotmányozásba fogott, 1849. március 28-án megszületett "a Német Birodalom Alkotmánya". Frankfurtban a politika kultúrtörténetének sajátos architektúrája keletkezett, mert az egyes frakciók nevét azok a vendéglők, kocsmák, lokálok adták, ahol a csoportosulások üléseztek. A demokratikus-köztársasági orientáltságú baloldal (szélsőséges szárny "Donnersberg") a mérsékelt köztársaságiak (" Deutscher Hof"), a konzervatívok (" Cafe Milani"), a jobbcentrumba egyesült alkotmányos liberálisok ("Casino", "Landsberg", "Augsburger Hof"), ott vitáztak és vég nélkül készítették tervezeteiket.[9]
Németország demokratikus egyesítése kudarcot vallott. Bismarck jelentette ki: "A jogos császári koronát a csatatéren kell elnyerni."[10] Az osztrákok feletti győzelmet követte az Észak-Német Szövetség 1867-es alkotmánya. A császárságot 1871. január 18-án versailles-i "Tükörteremben" prokramálták, 1871 áprilisában megalkották a Német Birodalom Alkotmányát. A német parlamentarizmusnak új épületre volt szüksége. Már 1872-ben pályázatot írtak ki, erre 102 pályázat érkezett be.[11] A terveket 4 hétig nyilvánosan kiállították, a bírálóbizottság tagjaiból 12 főt választott a törvényhozás, akik még további 6 építészt választottak ki. "A pályázati terveknek nem csak a kitűzött feladat legcélszerűbb megoldását kellett megkísérelniük, hanem egyidejűleg monumentális értelemben meg kellett testesíteniük Németország számára a parlamenti épület eszméjét. A tervekben figyelembe kellett venni a belső és külső szobrászati és festészeti díszítést is".
A Reichstag plénumának üléstermét (a képviselők székei mellett) a pályázati kiírás szerint a következőképpen bútorozták: - 2 üléssel emelt tribün az elnökségnek, minden oldalán 3 hely a jegyzőknek; szónoki emelvény az elnöki ülés előtt, mellette mindkét oldalon 2 hely a referenseknek; egy asztal és 5
- 35/36 -
gyorsíró helye a szónoki emelvény előtt; egy asztal a dokumentumok letételére; megemelt 50 hely a szükséges íróasztallal a Bundesrat (Szövetségi Tanács) tagjai számára a tribünön; páholy a császári udvar és a szövetséges uralkodók részére, tágas szalon és 2 előszoba; páholy a Bundesrat és a Reichstag tagjainak rendelkezésére (diszpozíciójára); 1 páholy a diplomáciai testületnek; l páholy 30-40 fővel az újságíróknak; 2-3 kis rezervált páholy; páholyok a 250-300 fős közönség számára.
A Reichstag épülete "... amelyet Wallott (+1912) zseniálisan alkalmazott reneszánsz stílusban, sziléziai homokkőből épített, közel 25 millió márka költséggel 1884-94 között, rendkívüli tömegével, felülmúlhatatlanul szép és tiszta tagolásával, sajátos művészi díszítésével hatalmas hatást fejt ki. A középen pompás kapuépítményekkel ellátott oldalait 4 erőteljes saroktorony zárja közre, amelyeket a négy királyság, a császárság tartópillérei jelképnek szántak. Ezek között, az épület közepén az ülésterem felett emelkedik az üvegkupola, aranyozott rézbordákkal. Rajta 8 oszloppal körülvett laterna építmény helyezkedik el, csúcsán császári koronával. A Königplatz felé eső fronton a leggazdagabb a külső díszítés; a középső épületrész előtt oszlopcsarnok épült, a portál felett György lovag szobra található, aki a birodalmi kancellár, Bismarck vonásait hordozza, kezében a birodalmi lobogóval. Ennek két oldalán Lessing által alkotott domborművek helyezkednek el: egy tölgy és egy erdei fenyő törzsén a Rajnát és a Visztulát jellemző folyami istenségek, a fák ágai között az összes német tagállam címere megtalálható. Az oszlopcsarnok háromszögletű oromzatába a képző- és iparművészet domborműve került (Schaper). Az oromzaton 8,5 méteres magas réz Germánia-szobor magasodik, két géniusz kíséretében. A keleti homlokzat díszkapuja felett két heroldot találunk, az északi homlokzat felett az igazság jelképe emelkedik, míg a déli homlokzat felett egy, a birodalom koronázási jelvényeit őrző oroszlán magasodik. A saroktornyokon 4-4 allegorikus figurális ábrázolás található. A keleti középső épületrészen a négy királyság címere került elhelyezésre, felettük a birodalmi sas lebeg, az ablaksoron a többi tagállam címere látható. Az épület belsejében különösen figyelemre méltó a bejárati csarnok, az egyes belépő termek, a márványpadlóval borított sétafolyosó, az ülésterem, a könyvtár, az olvasóterem, a leíró irodaterem és a vendéglő."[12]
1918 végén a császárság a világháborús vereséggel összeomlott. A kikiáltott köztársaságnak új alkotmányra volt szüksége, amely nem jöhetett létre a belpolitikai viharok és forradalmi hangulat által felkavart Berlinben. A Német Nemzetgyűlés 1919 februárja és augusztusa között Weimarban a Nemzeti Színházban ülésezett. Az itt kidolgozott "Weimari Alkotmány" az európai jogi kultúra nagyhatású terméke volt, de realizálása számos nehézségbe ütközött. 1933-45 között a nemzeti szocialista korszakban a vezéri állam drasztikusan félretolta. Ennek egyik első jelét a Reichstag felgyújtása adta meg. A III. Birodalomban a Reichstag szerepe Adolf Hitler beszédeinek ovációval való fogadásává süllyedt. 1945-ben Berlin pusztulásával egyidőben a Reichstag épülete is romokban hevert.
3.2. Ausztriában a törvényhozás épületei többször változtak.[13] A osztrák parlamentarizmus az 1848. április 25-én kiadott ún. Pillersdorf-féle alkotmánnyal kezdődik. A Reichstagot 1848. július 22-én nyitotta meg János főherceg a "kaiserliche Hofreitschule"-ban (udvari lovasiskolában). A bécsi felkelés nyomán a Birodalmi Gyűlést Morvaországba, Kremsierbe helyezték át, ahol az olmützi püspök nyári palotájában ülésezett. Az itt kidolgozott alkotmánytervezet demokratikusnak és progresszívnek számított, mégsem lépett hatályba, mert a császár ezt meghiusította. 1849. március 7-én a birodalmi gyűlés helységeinek ajtóit katonaság zárta le. Március 4-re visszadátumozva feloszlatták a Birodalmi Gyűlést, a császár kiadta az ún. oktrojált "Olmützi Alkotmányt".
A parlamentarizmus felújítására az 1851-es Szilveszteri Pátens és az 1860-as Októberi Diploma kísérlete után az 1861. február 26-án kiadott Februári Pátens "Grundgesetz über die Reichsvertretung"[14] címet viselő mellékletével került sor. A birodalmi tanács "Herrenhaus"-ból és "Abgeorgnetenhaus"-ból állt. Ez az okmány joggal nevezhető az osztrák parlamentarizmus "születési okiratának". Az osztrák parlamentnek kezdetben nem volt megfelelő székhelye, az "Urak háza" az alsó-ausztriai tartományi székházban ülésezett, a Képviselőháznak ideiglenesen saját építményt emeltek. A Schottentornál hetek alatt felépült a kétemeletes faépület, amelyet a bécsi népi humor "deszkabódénak", vagy az alkotmány atyja, Schmerling államminiszter után, "Schmerling színháznak" nevezett.[15]
A "Reichsrat" (Birodalmi Tanács), a törvényhozó testület számára méltó parlamenti épületre volt szüksége. Az alapkövet 1874 szeptemberében tették le, a Képviselőház 1883 decemberében, a Herrenhaus 1884 decemberében tartotta ott az első ülését. A költségek 24 millió aranykoronát tettek ki. A tervező Theophil Freiherr von Hansen volt (1813-1891), aki egyértelműen elkötelezte magát a hellenisztikus stílus mellett, amiből olyan fogalmak voltak bevezethetők, mint a "Politika", "Demokrácia". Szimbólikus, hogy Hansen a monarchia csaknem valamennyi koronatartományából alkalmazott az építéshez anyagokat.
A XIX. században több választójogi reformra került sor (a kuriális választójogtól az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogig). Az
- 36/37 -
alkotmányfejlődés az első világháború elvesztése után, megszakításokkal általában eddigi reprezentatív helyszínén zajlott. A "Német-Ausztria Ideiglenes Nemzetgyűlése" a Herrengasséban, az Alsó-Ausztria tartományi székházában 1918. október 21-én ült össze, 1919 tavaszán Alkotmányozó Nemzetgyűlés alakult meg, és az 1920. október 1-jén elfogadott alkotmány (Bundes-Verfassungsgesetz) értelmében a Bundesversammlung Nationalratra és Bundesratra tagolódott.[16] 1938-1945 között a német megszállás végét hatalmas pusztítás jelezte, Bécsben a Parlament épülete is számtalan bombatalálatot kapott, egyes részei kiégtek. A helyreállítás 1956-ig tartott. 1955-ben Ausztria szuverenitása helyreállt, alkotmányos élete a régi helyszínen újra érvényesülhetett.
3.3. A francia modernizáció során az alkotmányozásnak, törvényhozásnak fontos szerep jutott. XVI. Lajos 1789. május 5-re Versailles-ban hívta össze az általános rendi gyűlés képviselőit, a testület hamarosan nemzetgyűléssé nyilvánította magát. Augusztus 4-én felszámolták a feudális terheket, augusztus 26-án pedig kiadták az Ember és Polgár jogainak deklarációját. A törvényhozás hamarosan a forradalmi Párizsba került át.
1792 szeptemberében a Nemzeti Konvent kikiáltotta a köztársaságot. Victor Hugo-tól[17] részletes képet kapunk a Konvent architektúrájáról, berendezéséről. "Amikor a Konvent megalakult, az volt az első gond, hogy hol helyezzék el? Előbb a Lovardára gondoltak, azután a Tuillériákra. Ott aztán először keretet építettek, a falakat David festette be szürkés tónusú képekkel, szabályos padokat állítottak be, majd egy négyszögletű tribünt, párhuzamos falipilléreket, ezek alá olyan talapzatot, amely vérpadtőkére emlékeztetett, hosszú, egyenes oszlopokat, négyszögletű sejteket, amelyekben a tömeg szorongott, és amelyeket karzatnak neveztek. A mennyezetet római velárium díszítette, másutt görög drapériákat vontak fel és itt, a derékszögek és egyenes vonalak közt helyezték el a Konventet: a vihart geometriába szorították. A karzaton a vörös frigiai sapkát szürkére festették... Az oszlopokat hordódongából eszkábálták, a mennyezet lécből és deszkából épült, a domborműdíszítések agyagból készültek, a párkányzat fenyőből, a szobrok gipszből voltak, a márványt csak odafestették, a közfalak vászonból voltak.
A Lovarda termének falai, amikor a Konvent itt tartotta néhány ülését, még teli voltak aggatva azokkal a plakátokkal, amelyek Párizs utcáit borították abban az időben, amikor a királyt visszahozták Varennes-ből. A Konvent a Lovarda falai közt ítélte el XVI. Lajost.
A Tuillériákban, ahova a Konvent 1793. május 10-én átköltözött (az épületet Nemzeti Palotának nevezték el), az ülésterem elfoglalta azt az egész épületrészt, amely az Órapavilont (új nevén Egységpavilont) a Marsan pavilonnal (új nevén a Szabadság pavilonjával) összeköti. A Flore pavilont Egyenlőségpavilonnak hívták. Jean Bullant hatalmas lépcsője vezetett föl az ülésterembe. Az első emelet alatt, amelyet a Konvent foglalt el, a palota egész földszintjét az őrség különféle csapatai szállták meg, telirakták fegyvergúlákkal, tábori ágyukkal. A gyülekezetnek díszőrsége is volt, "a Konvent gránátosai"... A belépő tekintetét először a Szabadság hatalmas méretű szobra vonta magára, amely két széles ablak között állt. A terem hossza 42, szélessége 10, magassága 11 méter volt. Ezek voltak a méretei a királyi ház színháztermének, amely később a forradalom színtere lett. A pompás, elegáns terem, melyet Vigarani, több színház építője az udvaroncoknak épített, eltűnt a durván összeeszkábált ácsmunka alatt, amelynek kilencvenháromban a nép súlyát kellett elviselnie. Ez az állványozás, amelyre a nyilvános karzatok épültek, egyetlen oszlopon nyugodott. Ez az oszlop egyetlen darabból állt, és tízméteres ívnyílása volt. Kevés olyan kariatidát faragtak a világon, amely annyit dolgozott volna, mint ez az oszlop, mert ez éveken át állotta a forradalom kemény lökéseit. Elviselte a helyeslést, a lelkesedést, a szidalmakat, a lármát, a tombolást, a düh kavargó káoszát, a lázadást, és meg sem moccant. A Konvent után a Vének Tanácsa ülésezett ebben a teremben.
Az építésznek, aki a Konvent tervét készítette, óriási méretű szekrényfiók lebegett a szeme előtt, annak mintájára építette az üléstermet, amely hosszú, magas és csupasz volt. A téglalap alakú helyiség egyike hosszanti oldalához egy széles félkör csatlakozott; ez volt a képviselők padjainak amfiteátruma, asztalok nélkül; Garant-Coulon képviselő, aki sokat irogatott, térdére fektette papírjait, és úgy jegyzetelt. A padokkal szemben volt a szónoki emelvény, előtte állt Lepelletier-Saint-Fargeau[18] mellszobra; a szószék mögött volt az elnök karosszéke... A képviselők amfiteátruma tizenkilenc, félkörben elhelyezett padsorból állt, amelyek lépcsőzetesen emelkedtek. A terem sarkaiban rövidebb padsorok járultak az amfiteátrumhoz. A szónoki emelvény alatt, a patkó alakú üres térségben teremőrök helyezkedtek el. Az emelvény egyik oldalán fekete fakeretben egy 9 láb magasságú falitáblán, amelyet középen egy jogarszerű választóvonal osztott ketté, az emberi jogok deklarációja volt olvasható. A tribün másik oldalán a fal egy darabon üres volt, távolabb egy hasonló falitáblára a forradalom második esztendejében hozott alkotmány paragrafusai voltak fölírva, szintén két oszlopban, amelyeket egy kard választott ketté. Az emelvényen, a szónok feje fölött három tricolor lengedezett; egy zsúfolt, mély, kétrészes páholyból nyúltak
- 37/38 -
elő, szinte vízszintesen. A zászlók rúdjai különben egy oltárfélére támaszkodtak, amelyen ez a fölírás volt olvasható: "A törvény". Az oltár mögött, mint egy őrszem, mely a szólásszabadságra vigyáz, egy hatalmas római vesszőnyaláb állott; magas volt, mint egy oszlop. A képviselők padjaival szemben roppant méretű szobrok támaszkodtak a falhoz. A Hegy-párt felett Platón kapott helyet. A szobrok sima kockákon nyugodtak, ezek meg egy kiugró párkányzaton voltak elhelyezve, amely végigfutott a terem hosszában, és elválasztotta a hallgatóságot a képviselők gyülekezetétől. A közönség erre a párkányra támaszkodott és úgy nézett le a terembe... A Konvent terme általában kétezer személy befogadására volt berendezve, de a felkelés napjaiban háromezer is beszorult. Naponta két ülést tartottak, egyet délelőtt, egyet az esti órákban.
Az elnök karosszékének kerek volt a háta, és aranyos szögekkel verték ki. Asztala négy szárnyas szörnyfigurára támaszkodott, amelyek egyetlen lábon ültek. Mintha az Apokalipszisből szalajtották volna ide őket, hogy tanúi legyenek a forradalomnak. Mintha azért fogták volna ki őket Ezékiel szekeréből, hogy Sanson[19] taligáját húzzák. Az elnök asztalán nagy csengő állott, amely kisebbfajta harangnak is beillett volna, továbbá hatalmas réz tintatartó és egy nagy, pergamenbe kötött könyv, amely az ülések jegyzőkönyveit tartalmazta. Néha egy-egy levágott fejből erre az asztalra csurrant a vér, ahogy a pika végén odanyújtották. A szónoki emelvényre kilenc lépcsőfok vezetett. Azokon a helyeken, ahol a fal túlságosan üresnek és mezítelennek látszott, például a terem sarkaiban, az építész díszítésül vesszőnyalábokat applikált; a fejszék éle kifelé fordult. A szónokemelvénytől jobbra és balra két oszlopon egy-egy tizenkét láb magas kandeláber emelkedett, amelynek csúcsán négy pár lámpás pislákolt. Minden karzaton volt egy-egy ilyen kandeláber. A lámpatartók alapzataira szabályos karikák voltak faragva, ezeket a nép a "guillotine nyakláncainak" nevezte. A képviselők padjai majdnem a karzatok párkányáig emelkedtek, a nép és képviselői közvetlenül beszélgethettek egymással. A tribünök kijárói a folyosók valóságos útvesztőibe torkollottak, amelyekben néha vad lárma uralkodott...".
Az elkövetkező évszázadok során a francia törvényhozás különböző épületekben tevékenykedett. Napjainkban a Luxemburg-palota a francia szenátus épülete, a Bourbon-palota a nemzetgyűlés székhelye, sajátos tradícióra utal az, hogy a szónoki emelvény és az elnöki szék még mindig ugyanaz, mint amikor az Ötszázak Tanácsa ülésezett ott.
3.4. A jogtörténetben az angol parlament intézménye a legősibb. Ösi alapokra helyezték el épületét a Westminsterhalle-ban. A XIX. században a régi épület leégését követően az új parlament (Houses of Parliament) alapkövét 1840-ben rakták le. A parlament első ülésszakát 1849-ben tartotta. A második világháború alatt az alsóházat gyújtóbomba érte és új termét csak 1950-ben nyitották meg.[20]
3.5. Spanyolországban a modern parlamentalizmus kezdetei a XIX. század elejére nyúlank vissza. Madridban a Congreso de Deputados helyén 1823-ban a leégett Szentlélek kolostor állott, a megmaradt templomot ülésteremnek rendezték be. Mivel beomlással fenyegetett, lebontották és 1841-ben új képviselőház építését határozták el, amelyet 1850-ben be is fejeztek.
3.6. Az olasz parlamentalizmus a XIX. századi egységtörekvésekhez kapcsolható. Rómában, a Camera de Deputati eredetileg a Bernini által a Ludovisi család számára a XVII. század közepén épített palotában székelt, amely kezdetben pápai bíróságként funkcionált, csak 1871-től lett képviselőház, 1905 után átépítették. A szenátus épületének közkeletű elnevezése "Palazzo Madama", mert egy olyan ház helyén állott, amelyben a XVI. században ideiglenesen "Madama" Margaretha, V. Károly természetes leánya, Ottavio Farnese pármai herceg özvegye lakott, a helyén a XVII. század végén új palotát emelték.[21]
3.7. A függetlenné válással a balkáni államokban is sorra épültek a törvényhozás épületei. Az újonnan keletkezett államok megépítették a törvényhozásuk épületét. Bukarestben először a Metropolita épületének egyik szárnyában ülésező Fejedelmi Tanács volt a törvényhozási székhely, és csak a XX. században építették fel francia stílushatásokra támaszkodva a végleges törvényhozási épületet. Belgrádban a Skupstinát 1907-ben kezdték el építeni, és a neoreneszánsz épületet megszakítások után 1932-ben fejezték be. Szófiában, az éppen csak szuverénné lett állam törvényhozó testülete eleinte ideiglenes elhelyezést kapott, 1884-ben készültek el a Nemzetgyűlés tervei, véglegesen 1928-ban készült el.[22]
3.8. Az Amerikai Egyesült Államok évszázadok óta mintaképe a parlamenti demokráciának. A törvényhozás épülete, a Capitolium szimbóluma az Uniónak. Washingtonban a Capitolium-dombon emelt antik stílusú épület létesítésének gondolata 1791-ben fogalmazódott meg és véglegesen csak a polgárháborút követően lett kész. Ez a legrégebbi az eleve parlamentnek épült, a modern törvényhozási épületek közül. 60 hektáros park közepén áll, hossza 250 méter, legszélesebb pontján 115 méter, 540 helyiség van benne. Az amerikai politikai kultúra hatásaként a Capitolium-forma nemcsak az USA tagállamaira jellemző, ahol más európai mintákat is kölcsön vettek, néha egyszerűen lemásoltak, amelyek a washingtoni modelltől eltértek. A capitóliumi forma több esetben hatott Latin-Amerikára is.[23]
3.9. A távoli térségekben az újkeletű parlamen-
- 38/39 -
talizmus új épületeket igényelt. A XX. században Ausztráliának új fővárosában, Canberrában tudatosan jelölték ki a középületek helyét. Az 1923-29 években épült parlament leegyszerűsített külső dísz nélküli kétemeletes épület. A japán parlament épülete nem a régi japán művészeten alapul, hanem az építészeti megformálás a XIX-XX. századi európai történeti stílusokból kompilált. Alaprajzi elrendezésében emlékeztet a magyar országházra, de hatással van rá a modern canberrai és a klasszicizáló washingtoni parlament is.[24]
3.10. A magyar törvényhozási architektúra hosszú múltra tekint vissza. Az országgyűléseket a mohácsi vész előtt leginkább Rákos mezején tartották, de ismeretesek voltak más helyszínek is. A tanácskozásokra eleinte a szabad ég alatt, sátrakban került sor. A Habsburg-korszakban leggyakrabban Pozsonyban hívták egybe, voltak országgyűlések Sopronban, Besztercebányán, Nagyszombaton és Budán is. Az országgyűlés alsó és felső táblára oszlott, ahogy azt alapvetően II. Mátyás 1608. évi, koronázás utáni dekrétumának első cikke meghatározta. Az 1791:XII. cikkely ugyanakkor kimondta, hogy "a törvények alkotásának, eltörlésének s magyarázásának hatalma Magyarországban ... a törvényesen megkoronázott királyt és az országgyűlésre törvényesen egybegyűlt országos karokat és rendeket közösen illeti s rajtok kívül nem gyakorolható".
Pozsonyban I. Ferdinánd idején az ún. "Zöld Házban" tartottak országgyűléseket. Az újabb országház, az alsótábla székhelye, a város legnagyobb épülete volt, 4 házhelyen 1753-ban emelték, a Mihály utcában[25]. 1802-től 1848-ig tartották itt az országgyűléseket, itt alkották az 1848. évi törvényeket. Ezt az eseményt Pozsony sz. kir. város törvényhatósági bizottsága által 1898. március 7-i közgyűlési határozatával elhelyezett márványtábla örökíti meg: "Magyarország fő- és nemesi rendjei a népszabadság eszméjétől föllelkesülve, e történelmi nevezetességű palota tanácskozási termeiben alkották meg halhatatlan emlékű nagy művöket, az 1848-i Törvényeket és azokkal a modern magyar államot."[26] Az alsótáblai ülésterem berendezését az 1839-1840-es országgyűlés kapcsán Pulszky Ferenc a következőképpen írja le:
"A kk. és rr. táblája egy rendkívül hosszú, magas, fehérre meszelt teremben székelt. Mindkét hosszoldalról szolgáltak ablakok, itt az útczára, ott az udvarra, az útcza felől egy ügyetlen, roskadozó galeria húzódott végig a termen, melynek egy harmada emelt padozattal bírt, fakorláttal elkülönözve az első résztől. Fönt a személynök ült egy asztalka mellett; jobbról és balról egy-egy zöld posztóval bevont hosszabb asztal volt fölállítva, az egyiknél a káptalanok képviselői, a másiknál a királyi tábla tagjai ültek, elől a protonotáriusok, mint az országos ülések jegyzői; a királyi táblabírák, kik akkor az útczán is magyar nadrágban s magyar csizmában jártak, kötelesek voltak a naplót vinni. Most azonban ezen tisztjök roppantúl könnyebbült, mert Hajnik és Stuller ott ültek már a korlát alatt, mint országgyűlési gyorsírók, sőt Stuller magán vállalatul országgyűlési tudósításokat is adott ki kéziratban. A terem alsó részében három hosszú lágyfa tábla állt hosszában, tintapecsétekkel bepiszkolt zöld posztóval bevonva; az útcza felől ott ültek a tiszáninneni és tiszántúli megyék képviselői, a középasztalnál a dunaiak legnagyobb része s a három szlavón megyék követei, a harmadiknál vegyesen dunaiak és tiszaiak, a horvátok, Fiume, Buccari, a Jászkunok, a Hajdúk s Turopolya grófja. A táblák végét elfoglalták a városok és néhány éltesebb ablegatus absentium[27]; az összes országgyűlési ifjúság az első és harmadik asztal s ablakok közt a követek háta mögé szorult össze; egy része a galérián lézengett, hová a követek feleségei s leányai már unalomból is gyakran eljártak, ha pedig érdekes ülés készült, megtelt a galéria mágnásokkal ... a kerületi ülések mindig élénkebbek voltak, mint az országosak; az ifjak, kiknek legnagyobb része távollevő mágnások és özvegyek képviselője s e szerint országgyűlési tag volt, hol éljenekkel, hol kardcsörtetéssel, morgással s pisszegéssel fogadták a követek beszédeit, sőt megjelenését is, s minthogy ez ifjak képviselték a közvéleményt, sok követ találkozott, kit az ily morgás terrorizált. ."[28]
A reformországgyűlések épületeiben zajló politikai küzdelmek hangulatát jól érzékelteti Kölcsey naplója: "Ismét pompa nap. Vegyes ülés vala; s az egész országgyűlési test a tegnap megérkezett királyhoz ment, ki az érseki palotában thronusán megjelenvén, a királyi feladásokat [előterjesztéseket] általadá... A feladások felolvastattak; s olvastatáso-kat harsogó éljen rekeszté be, a mivel rendes ellentétben fognak állani azon ostromló vitatások, azon változtatást kérő felírások s isten tudja még mik, a miket a feladásokban szabott rendnek a követi utasításokkal ellenkezése okozand, s még inkább okozand azon gyanuskodás, melylyel az oppositio emberei mindent a mi a ministerium útján jő, gonosz czélzásúnak tekintenek... Hibák után leskelődnek, hol nincs is; cselt látnak, ... S mire vezet mind ez? Néhány merész kifejezéssel tömött beszédre, hogy tapsot kapjunk, és székeinkre egész méltósággal visszaereszkedvén nyert borostyánunkon pihenjünk. Uram, isten bizonyságom, rosszul őrzitek a hazát. Tapsért szólotok nem a magyar nemzetért; s míg nyelv és ajakmozgás után hírt arattok, semmi tettre nem hevültök fel ott, hol való szükség volna reátok."[29]
A reformkorszakban többször felmerült az országgyűlés Pestre helyezése, így például Jekelfalussy Vince, pozsonyi kanonok 1843. augusztus 9-én az alsótáblán fájlalta "hogy Pestnek annyi
- 39/40 -
fényes épületei között még a legdicsőbb, tudniillik országház, nem emelkedhetett". 1844. június 23-án a Pesti Hírlap közlése szerint tervpályázat jelenik meg "a Pesten építendő Országház és e körüli sétaliget tervének készítésére vonatkozólag."[30]
Az áprilisi törvények a felelős független minisztérium intézménye mellett népképviseleti országgyűlést is alkottak. Az 1848. évi IV.tc. Pestre helyezte az országgyűlést, amely azonban a szabadságharc alatt különböző városokban (Debrecen, Szeged, Arad) is ülésezett. A neoabszolutizmus sötét évei után az országgyűlés 1861-ben rövid ideig tevékenykedett, 1865-től kezdve folyamatosan működött, más célra emelt épületekben. A kiegyezés után készült el az ún. "régi képviselőház" (Ybl Miklós tervei alapján). A Sándor utcában 1865-66-ban emelt épület Podmaniczky Frigyes szerint fércmű volt és különösen rossz volt az akusztikája.[31] A Főrendi Ház ebben az időben a Nemzeti Múzeumban ülésezett.
A mai parlament létesítését az 1880. évi LVIII. tc. írta elő.[32] A pályázatra, amelyet a miniszterelnök vezette országos bizottság 1882. április elején írt ki (a tagok között országos politikusok, a főváros képviselői, építészek és érdekképviseleti szervek kiküldöttei voltak), a beérkezett 19 pályamunka közül Steindl Imre terve lett a nyertes, a monumentális alkotás 1885-1903 között valósult meg. A 37 millió aranykorona költséggel rúgó emelt mű a magyar államiság szimbóluma és a főváros látképének is egyik meghatározó eleme lett.[33] Az építkezés a kor leghatalmasabb beruházása volt, 176 ezer m[3] földet mozgattak meg, az épület 168 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedik, 27 kapuja, 29 lépcsőháza van, több mint 200 irodahelyiség található benne. Rajta kívül, és belül 242 szobor található, az aranyozás összmennyisége kb. 40 kg.[34]
A stílus kiválasztását a Közlekedésügyi Bizottság a törvény[35] beterjesztésekor, 1884-ben a így indokolta: "A gót stíl ugyan nem nemzeti, de ha nemzeti stílünk nincs, kétségkívül a legfenségesebb eszméknek, a szabadság és az államhatalom eszméjének képviselésére, teljes nyugodtsággal választja, azon eredetiben nem is német, hanem francia stílt, melynek oly szép és magasztos példányaival találkozik nemcsak külföldön, hanem hazánkban is, de melyet - hogy profán építkezésre a legújabb időben is nagy sikerrel használnak - mutatja a párizsi vagy a bécsi városház. Az Országháznak az alkotmány régi s az állameszme magasztos voltának nagy arányokban, a királyi vár és a Duna átellenében meg kell felelnie."[36]
A falak viharos napokat is láttak, a szócsaták mellett tettlegességet is. 1904 végén pattanásig feszült a parlamenti hangulat. "December 13-án reggel 9 óra tájban az ellenzéki képviselők az Angol királynőben találkoztak, ahonnan összesen mintegy százan, nagy néptömegtől kísérve, vonultak a képviselőház felé. Az országház kapuja előtt szolgálatot tevő rendőrtisztviselő figyelmeztette a menettel érkező nem képviselőket, hogy a Házba csak jeggyel mehetnek be. Ebből szóváltás támadt, a képviselők közül néhányat szóval és tettleg bántalmaztak, majd félrelökdösték a rendőrtisztviselőt és felrohantak a parlamentbe. A lépcsőkön, az ajtóknál már ott álltak párosan az új parlamenti teremőrök, a (az ellenzék ellen irányuló) Tisza-féle házszabály végrehajtó közegei. Az őrök láttára a hevesebb vérmérsékletű ellenzéki képviselőket kétségbeesett harag öntötte el. Ami ez után történt, pillanatok műve volt. Rárohantak az őrökre, akiket félre akartak dobni, de ezek ellenálltak. Dulakodás támadt, amelynek vége az volt, hogy a kíméletlenül fellépő képviselők elől a bántalmazott és összevert őrök ijedten menekültek és tűntek el a folyosók sikátoraiban. Az ellenzéki képviselők az ülésterembe rontottak, ahol egy csoport nekiesett a miniszteri székeknek és az elnöki emelvénynek és pillanatok alatt összetörték és összezúzták a bútorzatokat. Az elnöki emelvényen még ott tartózkodott néhány őr, akiket a széklábakkal vertek ki a folyosóra. Az ülésterem e vandál pusztítás nyomán olyan lett, mint egy csatatér. A Ház közepén a felborított miniszteri székek és összetört miniszteri padok hevertek és a letört elnöki emelvény mellvédjének roncsai recsegve hullottak le a Ház felborított zöld asztalára."[37]
1912-ben Tisza István ellen követtek el merényletet: "... Tisza István megnyitotta az ülést, és alig kezdte meg megnyitó beszédében az ellenzék megbélyegzését, amikor a baloldali újságíró karzaton át a terembe ugrott Kovács Gyula pártonkívüli függetlenségi képviselő és azzal a kiáltással, hogy 'van még itt egy ellenzéki', revorverből háromszor rálőtt az elnöklő Tiszára. Célzás nélkül lőtt: az egyik golyó a márványburkolatba fúródott, a másik golyó az elnöki asztal oldallapjába, a harmadik pedig az előadói emelvény felett a fadeszkázatba. Tisza, mintha villamos áram érte volna, gépiesen felegyenesedett, majd hátradőlt az elnöki karosszékben."[38]
4. Az önkormányzatok is megteremtették a saját architektúrájukat. A magyar vármegyeházák "az alkotmány védőbástyái szimbólumának" számítanak. Építésüket az 1723:LXXIII.tc. rendelte el, hogy ott a rabok őrzése, törvényszékek tartása a megyei levéltár elhelyezése mellett a közgyűlésekre is sor kerülhessen.[39] A municipális architektúrára példa a pesti és sátoraljaújhelyi vármegyeháza. Az előbbi épületkomplexuma hosszas vajúdás után 1841-ben készült el, ekkorra "Pest megye gyakran kis diétát képzett közgyűlésein és ez által a pesti megyeháza országos intézménnyé, a nemzeti közvélemény szószék-
- 40/41 -
évé vált."[40] Zemplénben az 1754-ben elkészült megyeháza Kossuth Lajos korai működésének színtere.[41] A közgyűlési termekben zajlott a megyei és az országos ügyek megvitatása, a választások, a dietai követek utasításokkal való ellátása. A vármegyeházáknak az idők folyamán több generációja váltotta egymást, a barokktól a szecesszióig szinte minden stílust képviselnek.
A városházák, a privilégiumlevelek, a városfalak és a Roland-szobor mellett a polgári autonómiát jelképezték.[42] Európa gazdag térségeiben (például a német birodalmi és a Hanza-városokban) ezek a tornyos épületek díszesebbek és nagyobbak mint Európa középső és keleti részén. A történeti városfejlődést tükrözi, hogy "arany Prágában" hat városháza is található.[43]
Városainkban szabály szerint újra meg újra változott a város székházának épülete. Pécs városában a török kiűzése után három városházát emeltek, Debrecenben a XIX. század közepén az új városháza felépítése mellett a következő érv hangzott el: "A rozoga épületnek sem terjedelme, sem beosztása nem elégíthette ki már az ország egyik legnépesebb városának igényeit: dísztelensége, ütött-kopott állapotja sem illett Debrecen szabad királyi város rangjához." Ez az érvelés még a XX. században is megfigyelhető, mert az 1931-ben értékelt nyertes pályázatnál megállapították: "A fényesnek, nagyméretűnek, a réginél sokkal különbnek ígérkező új városházát is, miként elődjét, századokra szóló alkotásnak képzeli az emberi bizakodás."[44] A munkálatok a gondolat felmerülésétől a befejezésig gyakran elhúzódhattak.[45] Előfordult, hogy az országos politika viharai a városi közgyűlési termekbe is behatoltak. 1861 elején Pécs sz. kir. városban a cs. kir. polgármestert az alkotmányos erők indulata elsöpörte: "Az utcáról szűnni nem akaró éljenvihar lepett meg, a terem ajtajai megnyílottak, elül két polgár mindennik nemzeti zászlóval s utánuk harsogó éljenzések közt roppant néptömeg tódult be..."[46], majd az 1848-as polgármestert és tisztviselőket visszahelyezte állásába. A községi önkormányzatok legjelentősebb épületei külső alakja nagymértékben függött anyagi lehetőségeiktől. A skála az egyszerű módos parasztház jellegtől valóságos kis városházáig terjedhetett.[47]
5. Az igazságszolgáltatás színhelyei több hatás eredőjeként alakultak. Szükség volt arra, hogy a politikai és kulturális áramlatokra is tekintettel a funkcionalitást összehangolják az építészeti esztétikával. A kezdetek bíráskodása a nyílt ég alatt történt, sokszor hársak vagy tölgyek alatt. Ezt követően a bírák védőtetőt kaptak az időjárás viszontagságai ellen, majd egy-egy városháza vagy kormányzati épület termében hozták ítéleteiket. Ezt követően épültek speciálisan igazságszolgáltatási célra szánt épületek.
5.1. A középkori ítélkezés helyszínei különböző fejlődési fokozaton mentek keresztül. A kasbergi hársról a legenda például azt tartotta, hogy maga szent Kunigunda ültette, és a XIV. században bíráskodtak alatta. Nagy Károly 889-ben engedélyezte, hogy a bíróság rossz idő esetén templomok előcsarnokában, vagy más fedett teremben ülésezzen. Az elhelyezés ekkor még a piactér, ahova a szükséges padokat, sorompókat és székeket a tárgyalás előtt elhelyezték, és eltávolították, amikor a tárgyalás befejeződött. Később egy fészerszerű tető került a padok fölé, amelyeket már rögzítettek. Ekkor a nyilvánosságot az jelentette, hogy az épületet mindenfelől jól be lehetett látni, vagy könnyen nyitható ablakokkal rendelkezett.
Sajátos eljárásjogi jelenség volt, hogy a német Birodalmi Kamarai Bíróság soha nem rendelkezett eredetileg is a számára emelt épülettel, noha a XVIII. század közepén készültek erre nézve tervek. A tényleges elhelyezés a XVII. század végétől a wetzlari városháza, majd az ún. "hercegi ház", végül az utolsó hivatali épület az "Ingelheim palota" volt, amelyet a bíróság elnökéről neveztek el.[48]
5.2. A XIX. század kitermelte az igazságügyi palotákat, amelyek a jogállamiságot jelképezték. Az alkalmazott építőművészetnek speciális feladatokat adott a különböző színtű bíróságok megtervezése, azokban a berendezések is sajátosak voltak (bírói emelvény, és az eljárás szereplőinek bútorai, illetve esküdtszék esetében az elkülönített traktus).
A brüsszeli igazságügyi palota, amelyet 1860-tól 1883-ig építettek bizonyult a legnagyobbnak a "jog katedrálisai" közül. Nem csak a történelem legnagyobb igazságszolgáltatási épülete, hanem egyben a század legnagyobb építménye is. Területe 26 000 m[2], míg a Szent Péter dóm csak 15 160 m2 A kritikusok esetében "babiloni stílusról" beszéltek. A Palais de Justice a század legtöbb igazságügyi palotájának mintája lett.[49]
A Német Birodalom Birodalmi Bírósága (Reichsgericht), mint a jogegység szímbóluma Lipcsében épült meg. Az 1884-ben kiírt versenytárgyalásra 119 építész nyújtott be terveket. Meglepetést keltett, hogy egy 33 éves darmstadti építész 26 éves norvég társával lett a nyertes. Az épületet 1895-ben adták át, II. Vilmos császár, Albert szász királlyal együtt az alapkő elhelyezésénél, és az épületbeszentelésnél egyaránt jelen volt. Az érett és késő reneszánsz stílusban emelt háromemeletes épület 126 méter hosszúságú, az építészeti adatokon kívül a jogtörténész számára figyelemre méltó, hogy rajta Eike von Repgow, Johann von Schwarzenberg, Johann Jacob Moser, Johann Gottlieb Suarez, Paul Anselm von Feuerbach, Friedrich Carl von Savigny szobra kapott helyet. Jelentős a bíróság könyvtárának állománya, az 1930-as évekre már 240 ezer kötetre rúgott. [50]
A bécsi Igazságügyi Palota (Justizpalast), amely
- 41/42 -
1875 és 1881 között épült fel, az osztrák történelemben 1927. július 15-én került be, amikor a militáns szélsőbaloldali erők megrohamozták, berendezése nagy részét összetörték, az épületet felgyújtották, végül akadályozták a tűzoltók munkáját. Ekkor adott az illetékes rendőrtiszt tűzparancsot. A mérleg 89 halott (közöttük 4 rendőr), 600 súlyos és 1000 könnyű sebesült. A tűznek akták tömege esett áldozatul, így az 1867-1918 közötti minisztertanácsi jegyzőkönyvek és a korábbi legfelsőbb bírósági szerv (Oberste Justizstelle) 1749-1848 közötti iratai.[51] 5.3. A bírósági épületek kialakításában hazánkban a modern polgári állam kiépítése jelentett fordulót. Magyarországon a polgári korszak előtt a legfelsőbb királyi bírósági szintet kivéve a nem állami, önkormányzati szervek és az úriszékek gyakoroltak bírósági tevékenységet és ennek színterei a vármegyeházák, a városházák, az uradalmak épületei voltak. Az 1869:IV. tc. elválasztotta a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, az 1871:XXXII. tc.-t követően alakult ki az igazságszolgáltatás új infrastruktúrája, a Kúriától egészen le a járásbíróságokig. Ebben a folyamatban a legkülönbözőbb építészeti stílusok érvényesültek, az épületek belső kiképzését szigorú és előrelátható célszerűség képviselte.[52] A racionalitás jegyében a budapesti igazságügyi palotában a Kúria, a Koronaügyészség, a Budapesti kir. Ítélőtábla, és a Budapesti kir. Főügyészség volt elhelyezve. A vidéki kir. ítélőtáblák a legtöbb helyen a kir. főügyészségekkel együtt külön épületben működtek. A törvényházakban, törvénykezési épületekben a törvényszék és ügyészség rendszerint egy épületben volt elhelyezve a kir. járásbírósággal. Az egyes szintek funkciója is a célszerűség szerint alakult. Az építési telek kiválasztása általában a könnyű megközelítésre tekintettel történt, és törekedtek az egységes kivitelű bebútorozásra is. A modernizációt a törvényszékek 70-75%-ban hajtották végre, a járásbíróságok esetében ez jóval kisebb mértékben valósulhatott meg.[53]
6. A büntetést a tömlöcök, börtönök, és a büntetés-végrehajtás más formái szimbolizálják. A XVIII-XIX. században a börtönépítészet az általános architektúrától elkülönült és elkülönített speciális terrénummá vált, amely igazodott a kor büntetési rendszereihez, a szabadságvesztés szankció változataihoz (magánelzárás, auburni rezsim, fokozatos rezsim). Mintabörtönök tervei láttak napvilágot a legkülönbözőbb megjelenési formában (rotunda, csillagrendszer).[54]
7. Az épületek és funkciójuk idővel azonosultak megnevezésükkel. A Downing Street 10. puszta postai címen kívül az angol kormány fejére is utal. Aki pedig a diplomáciatörténetben a Quai d' Orsay-t említi, egyértelműen a francia külügyminisztériumot érti alatta. A Sándor palotát[55] 1867 és 1944 között a kortársak a miniszterelnökkel azonosították, Bécsben a Ballhausplatz 2 pedig az osztrák nagypolitika helyszínének szinonimája, mint ahogy a Willhelmstrasse megjelölés a német külügyminisztériumot, a Pentagon az amerikai hadügyminisztériumot jelöli, míg a Kreml a XX. században a Szovjetúnió hatalmát és legfelső vezetését szimbolizálja.
8. Az állam hatalmi struktúráját a kiemelt középületek elhelyezése is szemlélteti. A klasszikus elv szerint az államhatalmi ágak megosztását tükrözi a törvényhozás, az államfő, a kormányzat, a legmagasabb szintű bíróság épületének helye. Példa erre az USA-ban a Capitolium (a törvényhozás színtere) - a Fehér Ház (elnöki rezidencia), illetve a Legfelső Bíróság külön elhelyezése. A magyar polgári korszakban (1867-1944) az Országgyűlés, Sándor-palota, Várpalota, Kúria elkülönülés volt jellemző. Jelenleg a Magyar Köztársaságban az Országgyűlés mellett a miniszterelnök és a köztársasági elnök ugyanabban az épületben fejti ki közjogi tevékenységét (a Parlamentben). Az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság külön épületben ülésezik. Egy-egy épülettípuson belül újabb struktúrát meghatározó közjogi rendelkezéseket fedezhetünk fel, például az egy-, illetve kétkamarás parlamentek.
Az államszerkezet más épületi infrastruktúrát igényel az unitárius, illetve a föderatív állam esetében. Az utóbbiaknál ugyanis a (tag-)államok, korona(tartományok) a jogalkotásban, végrehajtásban és igazságszolgáltatásban az alkotmányos rend alapján biztosított módon részesülhetnek, és ennek megfelelően közjogi épületek sorával találkozunk.[56] A különböző funkciójú közjogi épületek összefüggése jellemzi a jogi kultúrtörténet periódusait. A modern bíróságok, a városházák és a parlamentek megépítése a polgárság emancipációs törekvéseinek az architektúra eszközeivel ad kifejezést.
9. Amikor a jogi kultúrtörténet a közjogi architektúrát vizsgálja, túlmutat az egyszerű történelmi bemutatáson. A XX-XXI. században a nemzetközi szervezetek architektúrája is kialakult: a Népszövetség, az ENSZ, az Európai Közösség működéséhez monumentális épületeket emeltek. Az újonnan függetlenné váló államok a középületek sokaságát emelik és fogják megújítani, ha nem korábbi, más funkcióra készült épületet vesznek igénybe.[57] ■
JEGYZETEK
[1] Kajtár, I.: Die Grundzüge der Rechtskulturgeschichte in Ungarn um die Jahrtausendwende. In:: Festschrift für Gernot Kocher zum 60. Geburtstag. Hrg. Valentinisch, H.- Steppan, M., Graz 2002. 131-147.
- Kajtár I.: A jog kulturális holdudvara. Iskolakultúra. 10. évf. 2000. Január, 2-8. o. - Klemmer, K., Wassermann, R., Wessel, M.Th.: Deutsche Gerichtsgebäude. Von der Dorflinde über den Justizpalast zum Haus des Rechts. München 1993.
- Bírósági épületek Magyarországon, Budapest, 1993.
- Wasmuths Lexikon der Baukunst. Bd. II. Berlin, 1930. "Gerichtsgebäude". 609-616. o.
- Bd.IV. Berlin, 1932. "Parlamentsgebäude", 32., 36. o. -"Verwaltunsgebäude", 654. o.
- Enciclopedia Italiana. Róma, MCMXXXV, XXVI. kötet "Parlamento" címszó, 376-380. o.
- 42/43 -
[2] Kajtár, I (2002).: 131., 136., 145. és 146. o.
[3] Kajtár I.: Jogi stílusunk kultúrtörténeti gyökereiről. In: Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. Studia Iuridica 123. Pécs, 1996. 124-132. o.
[4] Brice, M.: Burgen und Wehranlagen von der Antike bis Ende des 20. Jahrhunderts. Augsburg, 1991.; Ember M.: London. Bp. 1976. 263-271. o.; Hardin, T.: Erődök, várak. Az építészet remekművei. Zagora, 2002. Sajátos, hogy a "csillagsávos lobogó" verset, amely az USA nemzeti himnuszának alapjává vált, egy fiatal ügyvéd 1812-ben akkor írta meg, amikor egy amerikai parti erőd sikeresen állt ellen egy angol hajóraj tüzének. 5. és 68. o. A Clifford's Tower arról a lázadó főrendről nyerte nevét, akit itt a XIV. században felakasztottak. Brice, M.: 43. o.
[5] Zeh, W.: Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte. Bd. III. Berlin, 1984. 1517-1518. o.
[6] Wasmuths Lexikon der Baukunst. Bd. IV. 32-36. o. Enciclopedia Italiana. XXVI. 376-380.o., Klemmer, K.Wassermann, R.-Wessel, M. Th., Bírósági épületek Magyarországon.
[7] Huber, R., E.: Dokumente zur deutschen Verfassungsgeschichte. Bd. l-2., Stuttgart, 1961-1964. - Stolleis, M.: Geschichte des öffentlichen Rechts in Deutschland. II.Bd., München, 1992.
[8] A Szent Pál templom mellett az eredetileg egyházi jellegű épület közjogi felhasználására utal a kolozsvári gótikus stílusu Szent Mihály plébániatemplom, ahol gyakorta tartottak erdélyi országgyűléseket, a debreceni református nagytemplom klasszicizáló épületében pedig 1849. április 14-én fogadták el a képviselők a függetlenségi nyilatkozatot. Mátyás V.: Utazások Erdélyben. Bp. l982. 53. o., Hóman B.-Szekfü Gy.: Magyar történet. V.k. Bp. 1936. 431. o.
[9] Willoweit, D.: Deutsche Verfassungsgeschichte. Vom Frankenreich bis zur Teilung Deutschlands. München, 1990. 227-228. o.
[10] Willoweit, D.: 258. o.
[11] Sammel-Mappe hervorragender Concurrenz-Entwürfe Parlaments-Gebäude für den deutschen Reichstag zu Berlin vom Jahre 1872. Berlin, 1882. Heft IV.
[12] Griebens Reiseführer, Bd. 6. Berlin und Umgebung. Berlin, 1914-1915. 118-119. o.
[13] Brauneder, W.: Österreichische Verfassungsgeschichte, 6. Auflage, Wien, 1992. 113-153. o.
- Fischer, H.
- Silvestri, G.: Texte zur österreichischen Verfassungs
- Geschichte. Von der Pragmatischen Sanktion zur Bundesverfassung (1713-1966) Wien 1970.
- Das österreichische Parlament. Wien, 1989.
- Ogris, W.: Vom Galgenberg zum Ringtheaterbrand. Auf den Spuren von Recht und Kriminalität in Wien. Wien
- Köln
- Weimar, 1997. 14., 41., 70., 142., 156., 211.o.
[14] "A birodalmi képviseletről szóló alaptörvény", módosítja az 1867. december 21-i törvény.
[15] Das österreichische Parlament.Wien, 1989. 13-14.o.
[16] Szövetségi Gyűlés, Nemzeti Tanács, Szövetségi Tanács.
[17] Hugo, V.: Kilencvenhárom. Bp., 1963, I. k. 214-225. o.
[18] A Konvent nemesi származású tagja, megszavazta a király halálát, ezért XVI. Lajos egyik testőre meggyilkolta.
[19] Régi párizsi hóhérdinasztia tagja, ő végezte ki XVI. Lajost is.
[20] A képviselők ülései egyenes sorokban helyezkednek el, míg a többi parlamentnél amfiteátrumszerű.
[21] Verzár I.: Madrid, Bp., 1983. 172. o., Baedeker, K.: Italien von den Alpen bis Neapel. Leipzig, 1908. 235., 237. o.
[22] Szávai J.: Bukarest, Bp. 1983, Bács Gy.: Belgrád, Bp. 1976. 54. o., Dudás Gy.: Szófia, Bp. 1979. 118. o.
[23] Kiss Cs.: Amerikai Egyesült Államok. Bp. 1994. 273-282. o., és az egyes tagállamok törvényhozási épületeinek leírása. Megállapításunk másik felére Kuba és Argentína lehet példa.
[24] Zámborszky I.: A magyar országház. Bp. 1937. 8-9.o.
[25] Pozsony vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Bp. 1904. 149-150. o. Ortvay T.: Pozsony város utcái és terei. Pozsony, 1905. Reprint, Budapest, 1991.
[26] Uo. 148. o.
[27] Távollevő főrend követe
[28] Pulszky F.: Életem és korom. Budapest, 1884. I. kötet, 124-125. o.
[29] Kölcsey Ferencz Országgyűlési Naplója és Wesselényi védelme, Bp. 1874. 11-12. o.
[30] Egry M.-Markovics M.: Az Országház. Bp. 1980. 16. o.
[31] Tarr. L.: A délibábok országa. Bp. 1976. 46. o.
[32] "1. §. Az Országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országházának a főváros ötödik kerületében levő Tömőtéren építése elrendeltetik. 2. §. A minisztérium (a kormány) utasíttatik, hogy az építendő országháznak pályázat útján elkészítendő tervét az arra vonatkozó költségvetéssel együtt, jóváhagyás végett, mielőbb terjessze az országgyűlés elé. 3. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy az építési tervek elkészítéséből felmerülő költségek fedezése végett póthitelt vehessen igénybe. 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a miniszterelnök bizatik meg."
[33] Ortvay T.: Pozsony város utcái és terei. Pozsony, 1905. 371. p.
- A magyar országgyűlés történetének képeskönyve. (Szerk. Mezey B.) Budapest. 1999. 21. o.
- Csányi-Birchbauer: Az új országház. Bp. 1902.
- Zámborszky I.: A magyar országház. Bp. 1937.
[34] Az Országház: Szöveg Csorba L., kép Szalay Z. című tájékoztató brossura szerint.
[35] Az Állandó Országház építési tervének jóváhagyásáról és az építés végrehajtásáról szóló 1884. évi XIX. tc.
[36] Zámborszky I.: i.m. 25. o. Több politikus kifogásolta a magas költségeket, 1902-ben interpelláltak a belső figurák ízléstelen festése miatt, a bútorzat stílusa pedig igen vegyesre sikeredett. Uo. 25., 45., 124-125. o.
[37] A magyar országgyűlés története 1867-1927. (Szerk. Balla A.) Bp. 1931. 251. o.
[38] Uo. 353. o.
[39] A megyékben épült vármegyeházak zöme a XIX. században készült, de 4 a XVII., 12 a XVIII. századra nyúlt visz-sza. Az I. világháború előtt már csak egy megyének kellett bérelt helységben működnie. Kajtár I.: Architektur und Symbole der Selbstverwaltungen in der ungarischen Rechtsgeschichte. Az 1992-ben a grázi-pécsi jogtörténeti szemináriumon elhangzott előadás kézirata.
[40] Tóth A.: A pesti vármegyeháza. Budapest, 1990. Ugyanakkor a Helytartótanács érezvén, hogy a megyei székházak építése politikai demonstráció nyíltan, akadályozta a vármegyeházak építkezését, és már a XVIII. század végén előírta, hogy milyen rendeltetésű helyiségek helyezhetők el a székházban. 10., 11., 51. o.
[41] Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely rt.. város. In: Magyarország vármegyéi és városai. (Magyarország monográfiája. Bp. 1905. 145. o. A Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai c. sorozatban (mely 26 darabból áll, és 1896-1914 között jelent meg) a vármegyeházák, városházák, községházák és bírósági épületek adatai mellett gazdag képanyagot is találunk.
[42] Kajtár I.: Az európai városjog fejlődése a feudalizmus idején és hatása a XIX. századi burzsoá városi jogra. Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XVII. Pécs, 1986. 164-187. o.
- 43/44 -
[43] Szombathy V.: Prága. Bp. 1981. A hradzsini, kisoldali, óvárosi, az ősi, az új, és az újvárosi városházák.
[44] Zoltai L.: i.m. 22., 23. o. A pályázatra 121 pályamű érkezett.
[45] Kecskemét 1853-ban elhatározta új városháza építését és a terv "Kecskemétnek legfőbb művészi büszkesége leend." Erre nem került sor, 1889-ben újra határozott a közgyűlés, és az 1890-ben kiírt pályázat nyomán készült el ténylegesen az épület. Sümegi Gy.: A kecskeméti városháza. Kecskemét, 1986. 1. o.
[46] Zoltai L.: A debreceni városháza négyszáz éves története 1531-1931. Klny. A debreceni Képes Kalendáriumból 1932. 11., 22., 23. o. Csorba Cs.: Pécs. h.n.. 1983. 55/56. o.; Kajtár I.: A városi önkormányzat közigazgatásának társadalmi, politikai és személyi környezete az Októberi Diploma időszakában. In: Csizmadia Emlékkönyv: Studia Iuridica 1980. 95.sz. 171. o.
[47] A Borovszky-sorozat képanyaga, vö. a pusztaszeri skanzenben felállított eredeti községházát.
[48] Kengyel M.: A magyar igazságügyi infrastruktúra a kiegyezéstől napjainkig. In:: Magyar Jog, 1992. 5. 270-273. l.; Stipta I.: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen, 1997., Klemmer, K.-Wassermann, R.-Wessel, T., M.: 10., 12., 19., 21. o. Bírósági épületek, Bp. 1993. c. kötetben Pusztai L.: A bírósági épület. 33- 51. o.; Kocher, G.: Zeichen und Symbole des Rechts. Eine historische Ikonographie. München , 1992.
[49] Klemmer, K.
- Wassermann, R.
- Wessel, Th. M.: i.m. 35-37. o.Az épület 122 méter magas, főlépcsője 171 lépcsőfokkal épült.
[50] Klemmer, K.
- Wassermann, R.
- Wessel, Th. M.: i.m. 62-67.o.
[51] Ogris, W.: i.m. 105-107. o., Klemmer-Wassermann-Wessel: i.m. 82-86. o.
[52] Lásd Kengyel M.: 270-273. o.
[53] Révai Nagy Lexikona, III. k. Bp. 1911. "Bírósági épületek" címszó, 338-339. o. Sajnálatos, hogy jelenleg a magyar igazságszolgáltatás történetének legnagyobb épületét, a budapesti igazságügyi palotát nem bírósági célra használják!
[54] Mezey B.: A büntetés forradalma és a börtönépítészet. (A büntetés-végrehajtás architekturális feltételeinek megváltozása a 18-19. században). In: Jogtörténeti tanulmányok VII. (Szerk. Kajtár I.-Szekeres R.) Pécs, 2001. 293-309. o., különösen 294., 301-305. o.
[55] Jellemző, hogy az 1848-as első független felelős miniszterelnök rezidenciája még bérelt épületben volt. F. Kiss E.: Az 1848/49-i minisztériumok. Bp. 1987. 62. o.
[56] Példaként szolgálhatnak erre az USA tagállamainak törvényhozási épületei, a kormányzó palotája, a tagállami bírósági szervezet épületei, a helyi önkormányzatok székházai. Ausztriában az 1861 után kialakult alkotmányos rendben a koronatartományok székházaiban is folyt jogalkotó tevékenység. (Erre példaként a már meghivatkozott alsó-ausztriai tartományi székház mellett hivatkozhatunk, a többire is, Stájerországban, vagy Morvaországban. Ezeknek stílusa a reneszánsztól a XIX. historizáló stílusáig terjedhet.
[57] Az International Commision for the History of Representative and Parliamentary Institutions 32. konferenciáján 2002. augusztus 28-31-én Győrben, egy felszólaló a közeljövőben építendő parlamenti épületek létesítésének előkészítésébe a jogtörténeti (jogi kultúrtörténeti) szempontok figyelembevételét ajánlotta, és javasolta, hogy ezzel a problémával valamelyik következő konferencia foglalkozzon.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár.
Visszaugrás
