A közelmúltban hazánkban bekövetkezett gazdasági változás hatására megnövekedett a szellemi alkotásokra vonatkozó vagyoni értékű jogok szerepe, mert új műfajok (pl. szoftver) és új terjesztési technikák jelenhettek meg, immáron törvényi szintű keretek között is. Ugyanakkor e jogok - éppen anyagtalan jellegük, sérülékenységük miatt - egyre nehezebben védhetők. Új elem a műveket használó - sokszor rövid életű - kulturális vállalkozások nagy száma is. A hangok, a képek - művek - bináris számjegyekkel való elektronikus rögzítése és ezekből a valóságnak megfelelő jelekké való visszalakítása számos kérdést vetett fel, melyekre válaszolnia kellett az új szerzői jogi törvényünknek. Így kell-e a szerző engedélye ahhoz, hogy műveket számítógépi adatbázisból a közönséghez juttassanak? Vajon a digitális változat a mű átdolgozásának számít-e?[1] Ezek azok a kérdések, amelyek mentén tárgyalásra került az új szerzői jogi törvény.
Az 1969. évi III. szerzői jogról szóló törvény megalkotását követően számos nemzetközi egyezményhez csatlakozott hazánk, amelyekkel nem volt teljes mértékben komform a szerzői jogi törvényünk. Ezek közül a nemzetközi szerződések közül a legfontosabbak az 1975. évi 4. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegét tartalmazó jogszabály. Fontos szerepet játszott ezenkívül a GATT Uruguay fordulóján elfogadott Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény, melynek keretében az Egyezmény 1/c. mellékletében létrejött megállapodás a szellemi alkotások kereskedelmi vonatkozásairól szintén tartalmaz a szoftverekre vonatkozó szabályokat. Hazánkban a Marrakesh-i Egyezményt az 1998. évi IX. törvény hirdette ki. Ezen túlmenően fontos szabályokat tartalmaz még a szoftverekre vonatkozóan a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti Megállapodás a szellemi tulajdonról.[2]
A fenti jogrendszerünk részét képező jogszabályok mellett van még egy olyan jogszabály, amely bár nem bír közvetlen kötelező erővel figyelembevétele a jogszabályalkotás során ajánlott volt tekintettel az Európai Közösségekhez való csatlakozási szándékunkra. A másik döntő érv az 1991. május 14-i, 91/250 (EGK) számú Irányelv[3] normáinak figyelembe vétele mellett az, hogy az irányelv megalkotásakor a szakemberek a nyugat-európai jogfejlődési tendenciák alapján, a Közösségeken belüli eltérő jogrendszerek normáinak összeegyeztetésére törekedtek. Az irányelv azokat az álláspontokat tartalmazza, amelyet a fejlett tőkés országok képviselnek. Nem lehet azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az új számítógépes programok létrehozása az ún. szoftverfejlesztések nagy része ezekben az országokban valósul meg, mert ők rendelkeznek a megfelelő anyagi és tárgyi eszközökkel a számítógépes programok megalkotásához.
- 384/385 -
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a szoftver szabadalom jogintézménye megteremtésének kérdése, amely jelentős változást jelentene a mai helyzethez képest, azonban a szolgálati jogviszony szabályai a szabadalom körében is érvényesülnek, szabályai a szabadalmi törvényben is le vannak fektetve. A szoftver szabadalom létrehozásával a szolgálati jogviszonyban megalkotott programok helyzete nem változna gyökeresen, a kialakult gyakorlat változtatásokkal alkalmazható lenne.
A továbbiakban a hatályos szabályozás alapján kialakult gyakorlatot mutatom be, amely alapját képezheti a további szerves jogfejlődésnek.
A munkaviszonyban alkotott számítógépes programalkotások tárgyalásakor célszerű a vizsgálatot a jogviszony alanyainál kezdeni. A munkaviszony két pólusú jogviszony, melynek alanya egyik oldalon a munkaadó, vagy munkáltató, másik oldalon pedig a szoftver megalkotására kötelezett munkavállaló. Az új szerzői jogi törvény bevezetésével fontos változások történtek mindkét oldalon.
Korábbi szerzői jogunk a vagyoni jogok körében tárgyalta a munkaviszonyban létrehozott szerzői művek jogi szabályozását. Az 1969. évi III. törvény megalkotására egy a maitól jelentősen eltérő gazdasági helyzetben került sor. Az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig Magyarországon az volt a jellemző, hogy a szerzők munkaviszonyban hozták létre alkotásaikat. A munkaadói oldalt vizsgálva megállapítható, hogy a munkaadónak a központilag megállapított gazdasági tervek, és más jogszabályok alapján kötelessége volt a munkavállalóval munkaviszonyt létesíteni a szoftverek megalkotására. Ez egyben anyagi biztonságot jelentett a jogviszony mindkét oldalán álló félnek, másrészt garanciát arra, hogy az így megalkotott mű nyilvánosságra kerül.[4]
A jelenlegi szabályozást megelőző szerzői jogi törvényünkben a munkaviszonyban megalkotott szerzői alkotás sorsát szabályozó 14. § ezt a társadalmi és gazdasági helyzetet tükrözi. Az időközben bekövetkezett rendszerváltással azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, mindkét fél pozíciója jelentősen meggyengült. A munkáltatói oldalon ez azt jelenti, hogy a munkáltatók nagy része ma már tényleges gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó gazdasági szervezet, gazdasági társaság. Ezek a gazdálkodó szervezetek a magyar gazdasági élet és a fent vázolt gazdasági helyzetből kifolyóan állandó tőkehiánnyal küszködő szervezet, kevés az olyan cég amely megfelelő anyagi, tárgyi és személyi apparátussal rendelkezik ahhoz, hogy működőképes számítógépes alkotásokat hozzon létre. Ennek az állapotnak a létrehozatalához jelentős mértékben hozzájárul a bevezetőben említett szoftver értékesítési helyzet az, hogy jelenleg a használatban lévő szoftverek 80-90 %-a nem bolti legális úton jut el a felhasználókhoz.
Jelenlegi helyzetben nem térülnek meg a szoftverfejlesztő cégek befektetései sem, hiszen a legális úton kifejlesztett szoftverek eladási ára irreálisan magas kell hogy legyen. Ebből eredően a szoftver készítő cégek arra kényszerülnek, hogy a kötöttebb, de nagyobb biztonságot jelentő munkaviszony létesítése helyett, a szabadabb megbízási jogviszony keretébe foglalják megállapodásukat.
A régi szerzői jogi törvény értelmezésekor a munkaviszonnyal kapcsolatos szabályok esetén háttérjogszabályként a Munka Törvénykönyvét kellett alkalmazni. A korábbi szerzői jogi törvény a munkaviszonyban megalkotott szerzői művek tárgyalása során csak a munkaviszonyról beszélt, kizárva ezzel a körből minden más jellegű jogviszonyt. Így nem lehetett munkaviszony keretében megalkotottnak tekinteni a szövetkezeti tagsági viszony keretében megalkotott szerzői műveket, még akkor sem, ha a szövetkezeti tagsági viszonyból kifejezetten következett volna a szoftveralkotói feladat. A tagsági megállapodás, belépési nyilatkozat és elfogadása viszont felfogható egy egyszerű szerzői felhasználási szerződésnek is, amely a szoftverre a belső felhasználási (tovább nem adható, kizárólagos jogokat) mégiscsak átvitte volna a szövetkezetre. Korábbi szabályaink értelmében, ahhoz, hogy a felhasználási jogok a munkaviszonyhoz hasonlóan a teljes (harmadik személyre is továbbadható, kizárólagos) formában szálljanak át, külön kifejezetten - de esetleg a társaság egésze vagy nagyobb csoportja tekintetében is - meg kellett állapodni, például belső szabályzatban, alapszabályban, közgyűlési határozatban.
Az új szerzői jogi törvény megalkotásával jelentős változások következtek be ezen a területen, a munkáltató személyében. Az 1999. évi LXXVI. törvény 30. §, amely a munkaviszonyban alkotott szerzői alkotások jogi sorsát rendezni hivatott, (7) bekezdésében kimondja, hogy a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a művet.
- 385/386 -
Tekintettel arra, hogy jellegükből eredően az alanyi kört bővítő rendelkezéseknél megemlített jogviszonyok általában nem szoftverek létrehozására jönnek létre. Éppen ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a munkavállalói kört bővítő rendelkezések alkalmazása esetén az általános szabályokat kell alkalmazni, tehát a számítógépes programalkotás szolgálati jellegének feltétele lesz, hogy munkaköri kötelezettségét képezze a köztisztviselőnek, vagy közalkalmazottnak.
A korábbi szabályozástól eltérően az új szerzői jogi törvény mellőzi a Munka törvénykönyve mögöttes jogszabályként való megjelölését. Ez főként azzal indokolható, hogy a magánjogi alapokra épülő szerzői jog általános mögöttes jogszabálya a Polgári törvénykönyv, másrészt ahogyan e bekezdés kifejezetten utal rá, nem kizárólag a Munka törvénykönyve szabályai jelentenek háttérjogszabályt, hanem a jogviszonytól függően más, pl. a közalkalmazotti, köztisztviselői és más szolgálati viszonyra vonatkozó jogszabályok is. Az új törvényi szabályozás értelmében tehát kibővült a munkáltatói oldal a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszony, szolgálati viszonyban, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti jogviszonyon belül álló féllel is. Ennek megfelelően az új szerzői jogi törvény 30. § (1)-(6) bekezdésében foglaltak nem csak a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyra, hanem más e jogviszonyhoz hasonló, de más törvények hatálya alá tartozó jogviszonyra is megfelelően alkalmazandóak.[5]
A szolgálati viszony körülhatárolása kapcsán a következő törvényekben foglaltakat kell alkalmaznia a gyakorló jogásznak. A munkaviszonyban létrehozott műre vonatkozó rendelkezéseket a törvény szerint alkalmazni kell a bíráknak az 1997. évi LXVII. törvényben szabályozott szolgálati viszonyára, az igazságügyi alkalmazottaknak az 1997. évi LXVIII. törvényben szabályozott igazságügyi szolgálati viszonyára, az ügyészségi alkalmazottaknak az 1994. évi LXXX. törvényben szabályozott ügyészségi szolgálati viszonya, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak az 1996. XLIII. törvényben szabályozott szolgálati viszonyára.
A munkaviszony másik oldalán a munkavállaló, azaz a szerző áll, akinek a személye vonatkozásában, a fentiekre tekintettel történt változáson túlmenően (közalkalmazott, köztisztviselő szerző stb.), még részletesebb szabályozást, illetve irodalmat találunk.
A régi szerzői jogi törvény 4. §-a szerint a szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta. E fordulatból és a művel szemben támasztott individuális alkotás-követelményből következik, hogy szerzőnek jogalkotásunk csak a természetes személyt ismerte el. Jogi személy legfeljebb egyes vagyoni jogosultságok alanya lehetett. Szerzőnek minősül a régi szerzői jogi törvényben emellett - a származékos mű alkotójaként - az is, aki más művének egyéni-eredeti kifejezésmódot tükröző átdolgozásával, vagy fordításával új, önálló alkotást teremt.
A szoftver-iparban gyakori jelenség a piacon keresettebb, népszerűbb programok továbbfejlesztését, korszerűsítését, esetleges kibővítését célzó át- illetve feldolgozás. Az ilyen szoftver produktumok származékos műkénti oltalmazhatóságának az a feltétele, hogy a feldolgozásban az alapulfekvő, át- illetve feldolgozott műben megnyilvánuló programozói teljesítménytől markánsan elkülönülő önálló és eredeti alkotói kifejezésmód tükröződjék. Ellenkező esetben ugyanis az eredeti program (jelentéktelenül módosított) utánképzéséről lehet csak szó, amely újabb szerzői jogot, ebből folyó személyhez fűződő és vagyoni "igénycsokrot" nem teremt. További feltétel emellett, hogy a feldolgozás az eredeti szoftver mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül történjék.[6]
Külön problémát jelent e körben a fordítás kérdésköre, hiszen a számítógépes programok esetében gyakran előfordul, hogy a szoftver futtatásának előfeltétele az, hogy a számítógépes program nyelvét összhangba hozzák a futtatókörnyezet esetleges eltérő programnyelvével. Korábbi jogunk alapján, amennyiben az ily módon szükségessé vált fordítás egyéni, eredeti jellege megalapozta a létrehozott szoftver-fordítás másodlagos jelleggel szintén szerzői jogi védelemben részesülhetett. Azonban gyakoribb volt az az eset, hogy a jogalkalmazó a fordítást csupán ún. nyersfordításnak minősítette ezáltal nem részesülhetett szerzői jogi védelemben az elsődleges szerző személyétől elkülönülő fordító sem.
A szoftver feldolgozástól el kell különíteni az ún. ötlet felhasználás esetkörét. Az ötlet csupán akkor érte el a szerzői műalkotás kapcsán megkívánt küszöböt, ha irodalmi mű formájában realizálódik, amíg csupán a szoftver-alkotást útra indító gondolatról van szó, szerzői jogilag nem értékelhető.
Az új szerzői jogi törvény szoftver fejezetének megalkotásakor fontos szerepet játszó, a Tanács 91/250/EGK irányelve (a továbbiakban: Irányelv) szintén fontos követelményeket fogalmazott meg a szerzőség kapcsán. Az Irányelv a programok szerzősége körében a 2. §-ában kimondja, hogy a komputer program szerzője az a természetes személy, illetve természetes szemé-
- 386/387 -
lyek csoportja, aki/amely a programot megalkotta, vagy amennyiben a tagországok jogi előírásai azt megengedik, az a jogi személy, amely jogszabályok alapján a jogosítottnak minősül. Amennyiben egy tagország jogi előírásai elismerik a kollektív alkotásokat, szerzőnek minősül az, aki a tagországok jogszabályai szerint azon személynek tekintendő, aki a jogalkotást létrehozta.
Az Irányelv külön kitér a munkaviszonyban létrehozott szoftverek szabályozására, amikor kimondja, hogy ha egy komputer programot egy munkavállaló feladatának teljesítése során, vagy munkaadójának rendelkezései alapján hozott létre, akkor a munkaadó van feljogosítva az így létrehozott program minden gazdasági jogosultságának gyakorolására, amennyiben semmi más szerződéses megállapodás nincs.[7]
Az Irányelv szerint tehát egy számítógépes program szerzője az a természetes személy aki a szoftvert megalkotta. Hogy egy jogi személy is, miként az amerikai és angol jogban, szerzőnek tekinthető-e, azt a tagországok mindenkori jogi szabályozására bízták, ugyanez érvényes érvényes a védelemre való jogosultságra is (alaki legitimáció). A német szerzői jog szerint jogi személyek szerzősége, tekintettel a szerzői személyiségi jogra alapvetően nem lehetséges.
A munkaadói szerzői jog szabályozása során nyitva marad a Irányelvben foglalt szabály alapján a kérdés, hogy egy törvényes licencia (derivativ megszerzéséről) vagy generatív keletkezéséről van-e szó a munkaadó esetében.
Eredetileg a megbízásos munkákat is - hasonlóan mint pl. a francia jogban - oly módon kellett volna szabályozni, hogy a megbízást adó is jogosult legyen minden jog gyakorolására. Ezt a rendelkezést a berni egyezmény minimális előírásaival lehetséges konfliktus miatt húzták ki. Ennélfogva ez azon megbízást vállaló szerzőiségénél marad, aki olyan programot alkot, amely eleget tesz a védelmi előfeltételeknek, a mindenkori használati jogok, megbízási, illetőleg munkaszerződési viszonyok a felek privát autonóm szabályozásának vannak kiszolgáltatva.[8]
A többes szerzői jogi kapcsolatnak korábbi szerzői jogunk kétféle formáját ismerte a mű részekre oszthatóságától függően, ha osztható volt a mű szerzőtársakról beszéltünk, ha pedig nem akkor társszerzőkről. A szoftverfejlesztés kapcsán különösen kiéleződött ez a kérdés, hiszen gyakori eset, hogy a szoftvert nem egy szerző hozza létre, hanem egy a fejlesztésre szakosodott csoport. A szoftverek előállítása kapcsán gyakran adódtak konfliktusok a szerzők között, mert eltérően ítélték meg a társszerző-szerzőtársi viszonyt. Egy idekapcsolódó eseti döntés kapcsán, amely esetén arról volt szó, hogy a felperes által szolgáltatott programot az alperesi használathoz át kellett dolgozni a bíróság kimondta, hogy az ilyen esetek elbírálásakor abból kell kiindulni, hogy van-e a feleknek olyan önálló, új eredeti alkotásuk, amelyet a szerzői jog véd. Más szerző művének az átdolgozása a korábbi szerzői jogi törvény 4. §-ának a (2) bekezdése értelmében akkor részesül szerzői jogi védelemben, ha az átdolgozásnak egyéni, eredeti jellege van, és az átdolgozás nem sértheti az átdolgozott mű szerzőjét megillető védelmet. A fent említett jogszabályhely alapján az egyéni, eredeti jellegű átdolgozás csak az átdolgozott mű szerzőjének a sérelme nélkül részesülhet oltalomba. Ezért az átdolgozó az átdolgozással nem szerezheti meg az eredeti mű feletti rendelkezési jogot, nem válhat - jogszerű felhasználás esetén sem - az átdolgozott mű szerzőjévé.[9]
A hatályos szabályozásban a munkavállaló szerző tekintetében lényeges változások nem történtek. Az új szerzői jogi törvény továbbra is azokat a természetes személyeket tekinti szerzőnek, aki/akik a szerzői jogvédelmet élvező művet megalkotta. Az alkotás esetén továbbra is vizsgálandó az egyéni, eredeti jelleg.
Vannak jogrendszerek, pl. az amerikai szerzői jog, amely szerzőnek tekinti azokat a jogalanyokat is, amelyek a művet intellektuális értelemben ugyan nem alkották meg, de létrehozásukat kezdeményezték, annak materiális feltételeit (beleértve az alkotók kiválasztását) biztosították. Eszerint a film szerzője az amerikai jog szerint a film producere, tehát a szerzői jogok eredeti jogosultja. Ez a megoldás idegen a magyar jogrendszertől, így átvételre sem került.
A gyakorlatban gyakran előforduló eset, hogy a szerzői jogvédelmet élvező mű megalkotója fiatalkorú. Ezekben az esetekben a törtetlen joggyakorlat szerint a mű megalkotásával a természetes személyt megilletik a szerzői jogok. Vagyoni jogainak gyakorlásához a kiskorú szerző esetén a törvényes képviselő hozzájárulása jognyilatkozatai szükségesek, azonban személyi jogai sérelme esetén önállóan felléphet a korlátozottan cselekvőképes szerző.
A munkaviszonyban alkotott szerzői művek védelme esetében - mint arra már korábban is utaltam - fontos a más jogviszonyoktól történő elhatárolás e kérdéskörben fontos szerepet játszik a munkaköri kötelezettség körülhatárolása.
A szoftver Irányelv kimondja, hogy az olyan számí-
- 387/388 -
tógép-programmal kapcsolatban, amelyet a munkavállaló munkaköri kötelezettségéből fakadóan, vagy a munkáltatói utasításokat követve hoz létre, a munkáltatónak kizárólagos jogai vannak az így előállított program összes gazdasági jogainak gyakorlására, amennyiben ezzel ellentétes értelmű szerződés nem áll fenn. Az "összes gazdasági jogok" magukban foglalják mindazokat a jogokat, amelyek összefüggésben vannak a számítógép-program és annak kísérő részei hasznosításával. A munkaköri kötelezettség körét az Irányelv közelebbről nem határozza meg, hogy mi minősül munkaköri kötelezettségnek csak a konkrét munkaviszony körülményei ismeretében lehet megválaszolni.
Fontos szerepet játszanak e kérdéskör esetében a munkaköri leírások, a munkaszerződés konkrét rendelkezései, vagy az általános szolgálati szabályzatok. Egy szoftverháznál alkalmazott rendszerszervező esetén nyilvánvaló, hogy a munkaköri kötelezettség körébe tartozik a szoftverek fejlesztése is, de egy ipari cég számítóközpontjában dolgozó munkavállaló esetén már vitás lehet, kivéve ha például kifejezetten szoftverfejlesztő munkakörben alkalmazták. A vitás esetekben korábban a szerzői jogi törvény végrehajtási rendeletének 11. §-ában foglalt rendelkezések voltak irányadóak, miszerint vitás esetben annak elbírálásánál, hogy a mű alkotása a szerzőnek munkaköri kötelessége-e, a munkaszerződésből, illetve a szerző munkakörén belül kapott szolgálati utasításból kell kiindulni. A munkáltató feladata, hogy írásban - a munkaszerződésben vagy más módon - rögzítse a munkaviszonyban álló szerző munkakörét és a munkáltatót megillető felhasználási jog terjedelmét.
A munkaviszony tartalma által meghatározott kör a munkáltató azon tevékenységi - műfelhasználási - köre, amelyet a felek a munkaszerződés megkötésekor és a mű alkotásakor értelemszerűen előre láthattak, figyelembe vehettek. A műnek a munkaviszony tartalma által meghatározott, a felek által tudott tipikus rendeltetése a többi szerzői műfajban alkotóknál a sokféle lehetséges felhasználási mód közül általában csak meghatározottakra irányul. Szemléltetésül egy példa, miszerint az újságírónál a mű újságcikként történő megjelenítésére irányul a műnek a rendeletetése, de nem a kötetben való felhasználásra. A szoftvernél más a helyzet. A szoftver gyártási, előállítási költségei igen magasak, felhasználása olyan sokrétű, hogy azt a szoftver gyártók általában több csatornán, felhasználási móddal is hasznosítják. Ezt szem előtt tartva kötik a munkaszerződéseket a szoftveralkotók és munkavállalóik. Így a szoftverszervező munkaviszonyának tartalma általában - a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában - minden lehetséges szoftver felhasználási módra kiterjed. A vitákat megelőzendő, helyes megoldás, ha a munkáltató írásban, átfogóan és példákkal rögzíti, hogy a szoftverre vonatkozó felhasználási joga milyen felhasználási módokra terjed ki. Az írásbeli rögzítés történhet munkaszerződésekben, szakszervezetekkel egyetértésben kiadott szabályzatban, kollektív szerződésben.
A működési kör fogalmát a korábbi szerzői jogi törvény "tevékenységi körként" határozza meg. Magyarországon 1977-től a jogi személyek célhoz kötött jogképességének megszűnésével e jogalanyok tevékenységi köre csak azokra a jogokra, kötelezettségekre nem terjednek ki, amelyekről jogszabály kifejezetten rendelkezik. A működési kör korlátnak ma már semmilyen műfaj, így szoftver esetében sincs jelentősége. Mindez nem jelenti azt, hogy a munkáltató felhasználási joga ma már általában korlátlan lenne, hiszen a munkaviszony tartalma által szabott korlátozás él. Ez viszont a szoftvernél csak kivételes esetekben működhet. A korábbi szerzői jogunkban foglalt ama rendelkezés, amely a "működési" és a "munkaviszony tartalma" által megszabott körön kívüli munkavállalói felhasználási jogokról beszél, ma csak az utóbbi ismérv tekintetében értelmezhető.
A működési kör fogalmával az új szerzői jogi törvény nem foglalkozik, azt a szerződő felek szabad rendelkezési körébe utalja. Természetesen a munkaköri kötelezettség körülhatárolása kapcsán az új szerzői jogi törvény alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a közalkalmazottakra, közszolgálati és a fentebb már felsorolt szolgálati jogviszonynak minősülő, valamint a szövetkezeti tagsági jogviszonyokra vonatkozó a munkaviszonytól eltérő speciális szabályokat is.
Fokozott figyelmet érdemel az új törvény azon rendelkezése is, amely a munkaviszony keretében megalkotott szerzői művekkel kapcsolatos jognyilatkozatok esetén fokozott írásbeliséget ír elő. A fokozott írásbeliség betartása nagy segítséget nyújthat a jogalkalmazóknak a munkaköri kötelezettséggel, illetve ennek terjedelmével kapcsolatos jogviták eldöntése esetén.
1. A munkaviszony keretében alkotott számítógépes programalkotások esetében az egyik leglényegesebb kérdés lehet a jogviszony tárgyának pontos meghatározása. Ez a kérdés részben azonos a fentebb tárgyalt működési kör, illetve munkaköri kötelezettség körülhatárolása fontosságával, hiszen a jogviszony közvetlen tárgyát a számítógépes programalkotás, fordítás, átdolgozás létrehozása, illetve az erre irányuló kötelezettség jelenti. A másik fontos dolog, amely a jogalkotásban gyakori problémák forrása, a közvetett tárgy, magának a szoftvernek a meghatározása.
A számítógépes programalkotások jogi védelmével kapcsolatban a jogi törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969 (XII. 29.) MM rendeletet módosító 15/1983. (VII.12.) MM rendelet megjelenését megelőzően a jogtudósok között jelentős viták folytak.
Az egyik álláspont képviselői szerint a szoftver a
- 388/389 -
technika területére tartozik, oltalmát tehát a szabadalom intézménye keretében kell megoldani. Az oltalommal kapcsolatos esetleges nehézségekre pl. újdonságvizsgálat, a felhasználás ellenőrzése, az volt a válasz, hogy ilyen jellegű problémák más találmányfajták (pl. mikrobiológia) területén is felmerülnek. Néhány - elsősorban angolszász - ország jogalkalmazási gyakorlatában kitapintható irányzatok is a szoftver szabadalmazhatósága mellett érveltek.
A másik álláspont szerint a szoftver lényege elsősorban matematikai jellegű alkotás, fogalmilag tehát kívül esik a technika területén, ezért nem tartozhat a szabadalmazható találmány kategóriájába. Alkotásjellege másrészt nem vitás, s ezért a szellemi alkotások legszélesebb körű oltalmát biztosító jogintézmény a szerzőijog védelme alá helyezhető.[10]
A szoftver mint szerzői mű meghatározásakor a nemzetközi szerződéseink fontos szerepet játszanak, hiszen bennük találhatjuk meg a szoftver fogalmára vonatkozó meghatározásokat.
A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény a számítógépes programok és adatállományok területén nem határozza meg a programok fogalmát, csupán kijelöli a védelemben részesülő alkotások tárgyi körét. Akként rendelkezik, hogy a számítógépes programok a Berni Konvenció (1971) szerint irodalmi művekként akár forrás kód, akár tárgyi kód formában védettek.
Utalhatunk a továbbiakban a korábban már megemlített USA és Magyarország közötti Megállapodásra[11], amely a védelemben részesülő művek felsorolása során külön nevesíti a számítógépi programalkotásokat, bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzítettek is (beleértve a felhasználói programokat és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy a számítógép segítségével alkotott műveket, és mindezeket az irodalmi alkotásokat az 1975. évi 4. tvr. alapján megillető oltalomban rendeli részesülni.
Hasonló meghatározást ad az Európai Közösségek által kibocsátott szoftver Irányelv. A számítógépi programalkotások akkor minősülnek szerzői műnek, amennyiben eredetiek, tehát alkotójuk saját szellemi alkotásának tekinthetőek, és ezen túlmenően semmilyen más ismérv alkalmazása nem szükséges a védelem alatt állásukhoz, mondja ki az Irányelv a számítógépi programok jogvédelméről fogalom-meghatározása. Ezen művek oltalma pedig az irodalmi alkotások területén hatályos Berni Konvenció (1971) azaz a 1975. évi 4. tvr. értelmében meghatározott védelme szerint alakul.
Az Irányelv ehhez annyit tesz még hozzá, hogy az irányelv által nyújtott védelem kiterjed a komputer programok minden kifejezési formájára. Azok a gondolatok és alapelvek azonban, amelyek egy komputer program bármely elemének alapjául szolgálnak, beleértve az interface alapjául szolgáló elképzeléseket, alapelveket is, nem részesülnek az Irányelv szerint szerzői jogi védelemben.
E rendelkezés funkciója kettős. Egyrészről a Bizottság 1988-as Zöld Könyvében, majd az azt pontosító 1990-es Munkaprogramban rögzítetteknek megfelelően kijelöli a tagállamok számára a harmonizáció jogági kereteit. Az ún. Zöld Könyv is egyértelművé tette, hogy a sui generis szabályozás lehetőségét elvetve a szerzői jog normarendszerét tekinti a szotver-termékek megfelelő oltalmi eszközének. A dokumentum azonban éles kritikákat kiváltó egyéb hiányosságai mellett a tagállamokra bízta annak eldöntését, hogy a számítógépi programokat az irodalmi művek analógiájára a közvetlen szerzői jogi, avagy csupán a szerényebb alkotásszintet kifejező rokonjogi védelemre tartják-e alkalmasnak.
A Berni Uniós Egyezmény azonban az irodalmi művekre vonatkozóan részleteiben nem határozza meg az oltalom kritériumait. A nemzeti szerzői jogi jogszabályok is hagyományosan tágra szabják kereteiket, többnyire az alkotás individualitására helyezvén a hangsúlyt. A bíróságok pedig helyenként e törvényhozói technika adta lehetőséggel élve - olykor a jogalkotói akarattal szemben - további feltételek felállításával szűkítették a jogvédelemben részesülő művek körét.[12]
Az Irányelvben a szoftver tárgyának meghatározása során a Berni Unióra történő utalással több évtizedes vita záródik le. Ezzel gyakorlatilag megtörtént a szoftverek jogi védelmének beillesztése e nemzetközi jogrendszerbe. A védelem feltétele az Irányelv szerint egyéni alkotás létrehozása, azaz a védelmet igénylő komputer programnak a programszerző saját szellemi alkotása eredményének kell lennie. Egy komputer program minőségi, vagy esztétikai előnyei nem játszanak lényeges szerepet a jogi szempontból szoftverként való minősítésben. Az Irányelv kifejezetten így fogalmaz, a védelemre alkalmasság meghatározásakor - az egyedi, önálló jellegen kívül - semmi más kritérium nem alkalmazható.
Csak a program egyedi kifejezési formája kap védelmet, a szerzői jogi védelem ezért nem terjed ki azon elképzelésekre és alapelvekre, melyek egy program (beleértve az interface-t) alapját képezik, különösen a szoftver logikája, algoritmusai és programnyelvei szabadok.
- 389/390 -
Az "inkasso-program" ügyben hozott döntés indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a számítógépi programok szerzői jogi oltalmának alsó határaként az információknak és utasításoknak az átlagos programozói ismereteket meghaladó színvonalúnak kell lennie. Ez azonban a gyakorlat számára megnehezítette volna a jogszabályok alkalmazását, túl magasra tette azt a követelményszintet, amit a programozónak teljesítenie kellene.
Le kell szögezni, hogy bár nemzetközi mértékben is elsőként szabályozta a hatályos magyar jogalkotás a szoftvereket, nem tartalmaz egzakt szoftver-fogalmat a jogszabály. Hasonlóképpen a WTO Egyezményhez csupán annyit mond az 1. § (2) bekezdés c.) pontjában, hogy szerzői jogi védelemben részesül a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is.
2. A fogalom meghatározás ilyetén módja miatt aztán a gyakorló szakembernek nem maradván más megoldás, a szerzői mű általános fogalmából kell kiindulnia a védelem közvetett tárgya kérdésében.
A korábbi törvényünk a szerzői jogról akként rendelkezett, hogy a törvény védi az irodalmi, tudományos, művészeti alkotásokat. A törvény ezen az elég tág körű fogalmazáson kívül nem adott közelebbi meghatározást a szerzői mű fogalmára, annak tartalmát jobbára a (bírói) gyakorlat alakította ki. Kiemelendő a törvény fent említett szabályából az irodalmi alkotás eleme, arra tekintettel, hogy a szoftver Irányelv a számítógépes programalkotásokat irodalmi műként való védelemben részesíti. Másrészt a törvény végrehajtásáról szóló rendelet a fenti jogszabályhely konkretizálásakor szintén egy sorban említette a számítógépes programalkotásokat a többi irodalmi művel. A fent említett jogszabályhely azoknak az elsődleges szellemi alkotásoknak a védelmét biztosította, amelyek egyedüli, önálló, ha úgy tetszik kivételes alkotások. Az úgynevezett szekunder jogok, mint a rokonjogok és a szomszédos jogok védelméről a törvény csak a későbbiekben és a többi alkotástól eltérő módon rendelkezett. A szoftverek védelme tehát a jogalkotói fogalmazásból megállapíthatóan elsődleges feladata volt a törvényhozónak. Jelenleg hatályos szerzői jogi törvényünk a szoftver fent idézett fogalmi körülhatárolását a többi szerzői mű között kiemelve, nevesítetten említi. Ezzel gyakorlatilag megtörtént a szoftver jogi védelmének törvényi szintű biztosítása.
A bírói joggyakorlat a szerzői mű fogalmának kialakításakor esetről-esetre, a konkrét körülményektől függően állapította meg a mára már kikristályosodott álláspontjait. A bíróságok az eseti döntések során fokozatosan mondták ki, hogy szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadóan az eredetiség jegyei felismerhetőek, függetlenül attól, hogy a műalkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.[13] A gyakorlat tehát nem az alkotás és az azt felhasználó, illetve befogadó közötti kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, hanem a szerző és a mű közötti viszony kreatív jellegét kívánja meg. Ennek alapján közvetlen felhasználásra önmagában nem alkalmas alkotások is szerzői jogi védelemben részesülhetnek a gyakorlat a számítógépi programfejlesztő folyamat tekintetében megállapította, hogy e folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek.[14] Eszerint az oltalmazott művek körébe tartoznak az eredetiséggel rendelkező részművek is, ha azok önálló, kreatív gondolati tartalmat hordoznak.
A tudományos élet szakemberei hasonlóképpen gondolkodnak amikor a szerzői alkotás fogalmát úgy határozzák meg, mint az irodalom, tudomány vagy a művészet körébe eső, rendszerint valamilyen formában rögzített, egyéni, eredeti gondolatot.[15]
A szoftverek közelebbi fogalmi meghatározása esetében nehéz helyzetben vagyunk, a védelem tárgya az új szerzői jogi törvény esetében maga a program, és a hozzá tartozó dokumentáció, akár forráskódban, akár bármilyen más (pl. írásbeli) formában rögzített minden fajtája ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is. A törvény általános követelményként változatlanul, de expresis verbis az egyéni eredeti jelleget követeli meg. Külön kimondja, hogy a mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzők, vagy az alkotás színvonala a szerzői mű védelme kapcsán nem lehet követelmény.
A szoftver csatlakozó felületének vonatkozásában a törvény utal azon szabályára, miszerint ötlet, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet szerzői jogvédelem tárgya. Ugyanakkor védelemben részesülnek a szoftvernek az eredeti programnyelvétől eltérő programnyelvre történő átírásai is.
A Szerzői Jogi Szakértő Testület e téren keletkezett állásfoglalásában a szoftver fogalmával kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy a számítógépes eljárási rendszer körében önálló szellemi alkotásként általában a számítógépi kezelésre alkalmas feladat feltárását, a feladatnak a gép által megkövetelt korrektséggel való megfogalmazását, a matematikai modell elké-
- 390/391 -
szítését, és végül az algoritmus, azaz a gépi eljárás kidolgozását követelte meg, míg az egyéb műveleteket pl. a számítások elvégzését az ún. rutinmunka körébe sorolta.[16]
Egyes szakemberek a szoftver részeit a következőkben állapították meg: A szoftver általában három fő részből áll
- a forrásprogramból (kódból),
- a tárgyi programból (kódból), és a
- kísérő anyagból (hozzátartozó dokumentációból). A kísérő anyag, mint írássmű is védelem alatt áll, így az üzemképes számítógépi program létrejötte nem feltétele a védelemnek (pl. előkészítő anyag).[17]
Mások a szoftver alkotóelemeinek körét tágabban vonják meg és a következőkben látják:
a) tervezési, koncepcionális megfelelés a rendeltetéséhez igazodóan,
b) az algoritmus megfelelése, mellyel a program képes lesz betölteni az alapvető funkcióit,
c) az igénylistának való megfelelés,
d) teljes felhasználói dokumentáció,
e) megfelelő biztosítékok a téves használat következményeivel szemben is.[18]
Egy eseti döntés értelmében a számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek.[19] Az "interface" szerzői jogi oltalmáról a Szerzői Jogi Szakértő Testület oly módon foglalt állást, hogy az mint a szoftver része, és a magyar és külföldi szerzői jog nemcsak a teljes művet részesíti védelemben, hanem annak részeit, részleteit, a kidolgozás során létrejött lépcsőit is védelmezi, amennyiben azok önálló, eredeti jelleggel rendelkeznek. Az interface alkotói tevékenység eredménye, a szoftver részét képezi, bizonyos esetekben azonban önállóan is felhasználható, tehát az előbbiekben előadottak alapján az eredeti jelleg fennállása esetén szerzői jogi védelem alatt áll.[20]
A fordítás sok esetben problémát okozhat a jogi védelem szemszögéből nézve. Az idevágó jogelméleti álláspont szerint a szoftverfordítás egyéni, eredeti jellege esetén szerzői mű, egyébként nyersfordítás. A gyakorlatban azonban valószínűbb és gyakoribb az ilyen tevékenységek nyersfordításkénti minősítése. Különösképp akkor, ha a fordítás egy meghatározott szoftver fejlesztési folyamatának egyik lépcsőfoka, és nem a befejezett program-művet vagy annak önálló alkotásként is oltalmazható valamely részét fordítja le az alkotóhoz (alkotói csoporthoz) képest kívülálló személy.[21]
A szerzői művek körében az általános szabályok között az új szerzői jogi törvény hatálya kapcsán a jogszabály a külföldi jogrendszerekre és a magyar jogrendszer részét képező nemzetközi szerződésekre is tekintettel tartalmazza azt a szabályt, amely szerint olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, a törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján a védelem megilleti. A jogalkotók szándéka az új jogszabály megalkotáskor a nemzetközi jogok közötti összhang megteremtésére is kiterjedt. Látható, hogy a magyar törvény megfelelően alkalmazza a honosság elvét, miszerint a szerzői mű akkor részesül védelemben, ha magyar állampolgár alkotta meg, ugyanakkor a nemzetközi elvárásoknak megfelelve elismeri és lehetővé teszi a jogi védelmet abban az esetben, amikor az nemzetközi szerződésből folyó kötelessége az államnak.
Végül egy felsorolással zárom ezt a témát, amely a szoftverek csoportosítását tartalmazza. A szoftvereket eszerint megkülönböztethetünk:
a) a kereskedelmi programokat, azaz az olyan típusúakat, ahol a program a klasszikus kereskedelmi csatornákon át - rendszerint az adott országban kijelölt disztribútorokon keresztül - jut el a felhasználóig, és amelyeknél közös jellemző, hogy a felhasználó mindig kap a program mellé papír alapú dokumentációt is, illetve felhasználási szerződést és regisztrációs kártyát,
b) az osztott használatú, ún. "shareware software"-ket, amelyek tipikusan nem a hagyományos kereskedelmi forgalomban értékesülnek,
c) a nyilvános programok (public domain software), melyek a legszabadabban terjeszthetőek, használhatóak, módosíthatóak, szerzőjük rendelkezése alapján,
d) a szabad programok (freeware software), amelyek továbbra is, tehát a szabad felhasználás ellenére, a szerző rendelkezése alatt állnak, mely jogát kifejezetten fenntartja, illetve
e) a másolt programok (copylefted, avagy GNU software), melyek jogellenes módon kerülnek terjesztésre.[22]
3. A következőkben a jogviszony tartalmával kívánok foglalkozni azzal, hogy a felek a jogviszony teljesítése körében egymás felé milyen szolgáltatásokkal tartoznak, illetve milyen követeléseik lehetnek egymás felé.
- 391/392 -
E körben mindenekelőtt azt szükséges leszögezni, hogy a munkáltatóra a felhasználás körében csupán a vagyoni a szerző vagyoni jogai szállnak át. A személyhez fűződő jogok továbbra is a szerzőt illetik meg, így a szerző jogosult követelni nevének feltüntetését (névjog), az integritás megőrzése érdekében fellépni, dönteni arról, hogy nyilvánosságra hozza-e művét vagy sem.
A munkavállalónak a jogviszony során főkötelezettsége a szoftver létrehozása, e körben utalnunk kell a már előzőekben a munkaköri kötelezettség, illetve a szolgálati jelleg kapcsán kifejtettekre. A munkaviszonyt létesítő feleknek a jogviszony létesítésekor pontosan körül kell írniuk azt a feladatkört, amely a munkavállaló kötelezettségét fogja képezni, a munkaadónak szóban, vagy írásban ildomos kifejezett tájékoztatást adni a munkakör jellegéről. Amennyiben egy nagyobb olyan cég működésének keretében kerül sor munkaviszony létesítésére, amelynél külön szabályzatok vannak az egyes munkakörökre, a munkaadónak lehetővé kell tennie, hogy a munkavállaló ezeket a szabályzatokat megismerhesse.
A munkavállalónak a munkaviszonnyal kapcsolatos legfőbb jogosultsága a díjazás iránti igényében jelenik meg. A munkavállaló szerző vagyoni jogai megítélésénél alapvető kérdés a munkavállalói szerzői díj részesedés alapja. Ez valójában úgy is megfogalmazható mi tekintendő szerzői díjnak, hiszen a szoftver előállítása nemcsak szellemi ráfordítással, hanem jelentős költségekkel is jár. Másrészt a szoftver felhasználási szerződésekben gyakran a szellemi terméken kívül másról - dologátadásról, szolgáltatásról - is szó van. Más szerzői művek esetén, például egy festményért kapott teljes vételár szerzői díj. A szoftver vonatkozásában e téren a bírói gyakorlatot kell segítségül hívni. A Legfelsőbb Bíróság a korábbi joggyakorlatban a következő megállapítást tette: "A munkavállaló szerzőt megillető díj alapjaként a szoftver (felhasználási) szerződésben kikötött ellenértéket kell figyelembe venni."[23]
A munkaviszonyban alkotott szoftver esetén a szoftver szerző a művet a munkavállaló eszközeinek, szellemi erőforrásainak felhasználásával, a munkáltató költségére és kockázatára, munkabér ellenében alkotja, ezért illeti meg a munkavállalót a szerzői díjnak csupán bizonyos hányada díjként. Az árbevételből így nem vonható le a gépidő költsége, az adóteher, a bérköltségek. A munkáltatói ráfordításokat inkább a mérték, a százalékos arány megállapításánál kell figyelembe venni, s így nem a díjalap, de a díjmérték munkáltatói szabályozásával kell az adóteljesítménnyel, az ösztönzéssel és a munkahelyi bérviszonyokkal összhangban lévő díjazást kialakítani.
Korábbi szerzői jogunk alapján a jogszabály különbséget tett aszerint, hogy a szoftverre felhasználási szerződések kötése a munkáltató feladatkörébe tartozik-e. Először tehát a feladatkör fogalmát kellett meghatározni, elkülönítve a működési kör fogalmától. Azt mondhatjuk, hogy a szoftver felhasználási szerződések kötése akkor tartozik a munkáltató feladatkörébe, ha azt kifejezetten ilyen termékek, alkotások előállítására, forgalmazására, értékesítésére hozták létre. Az eligazítást az alapító jogszabály vagy intézkedés szövegében kellett keresni, esetenként lehetett irányadó a Szervezeti és Működési Szabályzat. A bírói gyakorlat ezzel kapcsolatosan olyan álláspontra helyezkedik, hogy e rendelkezések szövegét értelemszerűen a változott körülményeknek megfelelően kell alkalmazni. Adott esetben a Legfelsőbb Bíróság egy eredetileg mérőműszerek gyártására alapított gazdálkodó szervezetnél a feladatkörbe esőnek tekintette a műszereket irányító, azokkal együtt értékesített szoftverek terjesztését, eladását is. Amennyiben tehát a munkáltatónak feladatkörébe tartozik felhasználási szerződések kötése harmadik személlyel, a díj mértéke az egyébként a szoftverekre irányadó 10-30 %-nál kisebb is lehet, de ha nem tartozik a munkaváltató feladatkörébe ilyen felhasználási szerződés kötése, akkor a szerzői díj mértéke 10-30 % közötti lehet (az alap a szoftver termékre vonatkozó árbevétel - a korábban kifejtettek szerint). Munkavállalói konkrét szerzői díj meghatározása - a 10-30 % között, vagy a 10 % alatt - a munkáltató feladata. A szerzői díj 10 % alá történő csökkentésének a feladatkörön kívül még egy fontos feltétele van, ez pedig - a korábbi szerzői jogi törvény végrehajtására kiadott rendeletre is figyelemmel - a mű alkotásával kapcsolatos jelentősebb ráfordítás. Ezen utóbbi kijelentéssel kapcsolatban szükségesnek látszik a bírói gyakorlat értelmezéséről is szót ejteni. A Legfelsőbb Bíróság szerint a szoftver esetleges átdolgozásának a költségeit is a felhasznált mű alkotásához tartozó ráfordításnak kell tekinteni és ezt a díjazás mértékénél figyelembe kell venni.
A gyakorlatban nem ritkán előfordul, hogy szerzői díj részesedés több szerző között oszlik meg, mert a munkaviszonyban alkotott szoftver kollektív alkotás eredménye. Korábbi szerzői jogunk alapján abban az esetben, ha a munkáltató több munkavállalóját együttesen bízta meg az egész szoftver, annak minden fázisa elkészítésével, úgy azok szerzőtársaknak minősülnek és a díjrészesedés őket fejenként, egyenlő arányban illeti meg. Gyakrabban fordult elő az a sokkal éssze-
- 392/393 -
rűbb eset, amikor a szoftver alkotás egy-egy fázisának elvégzésére más-más személyek kapnak megbízást. E személyek közötti részesedés arányát a munkáltató határozza meg. Mindkét esetben lehetőség van arra, hogy a szerzők egymás között a szerzői díj elosztásának arányában ettől eltérően állapodjanak meg.
Szerzői díjrészesedés csak az alkotómunkában résztvevő szerzők, alkotók számára jár. Gyakran előfordul, hogy a szoftver végső formájának kialakítása nem szerző, ún. közreműködőtől is függ. A közreműködők díjazására a szerzői jogban szabályokat nem találunk. Az ilyen személyek szerzői díjból történő közvetlen részesedése mégis megoldható bizonyos esetekben: egyrészt ha a szoftver megfelel az újítás kritériumának is, párhuzamos jogvédelem is megvalósulhat, annak sincs jogi akadálya, hogy a dolgozók a munkajogtól, szerzői jogtól független, polgári jogi szerződéseket kössenek a szoftver létrehozásában, értékestésében való együttműködésre.
A szerzői díjban való részesedés akkor vált esedékessé előző szerzői szabályaink szerint, akkor volt igényelhető, ha a szoftver ellenértéke, a szerzői díj a munkáltatóhoz beérkezett, és ettől számítva nyolc nap eltel. A munkáltatónak ugyanis korábbi jogszabályunk alapján a szerzői díj felvételétől számított nyolc napon belül kell a szerző részére befizetni a szerzői díj szerzőt megillető százalékát. A kifizetés határidejét azonban a munkáltató nyolc napon túlra is kitolhatta, illetve feltételhez köthette a munkaszerződésben, vagy "más alkalmas módon". Ez a "feltétel" - egy 1991. évi eseti döntés alapján - amihez a kifizetést kötni lehet, nem állhatott ellentétben a szerzői díjazás jogszabályi feltételeivel, sőt nem lehetett a szerzőtől további érdemi teljesítést kérni.
A hosszabb kifizetési határidők megszabásának lehetőségét a jogalkotó a szoftver sajátosságai miatt adta. Az adatgyűjtés, adatellenőrzés itt általában hosszabb folyamat, mint az egyéb szerzői műfajoknál.
Korábbi törvényünkhöz képest az új szerzői törvényben jelentős változások történtek a szerző díjazása területén. Mivel az új szerzői jogi törvény a szoftvereket szabályozó fejezetében nem tartalmaz kifejezett rendelkezéseket a szerzők díjazására, ezért e kérdés kapcsán a vagyoni jogoknál lefektetett általános szabályok az irányadóak. A hatályos szabályok alapján a szerzőt a felhasználásra adott engedély fejében - amely a munkaviszonyban alkotott alkotások esetében automatikusan, a törvény erejénél fogva száll át -a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányos díjazás illeti meg. Ezzel a szabállyal a törvény a konkrétan számszerűsíthető díjazási viszony mellett tört lándzsát. A díjazásról csak kifejezett lemondó nyilatkozattal lehet érvényesen lemondani.
A szabályozásnak talán legfontosabb eleme a felhasználás során elért bevételhez kapcsolódó arányos díjazás. A jogalkotó egy meglehetősen nagyfokú bizonytalansági elemet tartalmazó tényezőt iktatott a törvény szövegébe. A felhasználással elért bevételt az alkotás létrehozására szerződő felek csak becsülni tudják a jogviszony létrehozatalakor, az így kikötött szerzői díj előfordulhat, hogy túlzottan alacsony vagy magas lesz, hiszen a felhasználás során elért bevétel rendkívül sok tényező kérdése, függ a piaci helyzet alakulásától, a piaci szereplők egymáshoz való viszonyától és még sok minden mástól, ami befolyásolhatja a keresletet.
Az arányos díjazás a felhasználáshoz kötődő bevételhez, mint objektív tényhez köthető, annak százalékos arányában jeleníthető meg, azonban a kulcsok mértékének előzetes meghatározása, kikötése a szerződés teljesítése során több nézeteltérésre adhat okot. A gyakorlatban ezzel kapcsolatban egy eseti döntés kapcsán előfordult, hogy a kiadói szerződésben az eladási ár meghatározott százalékában megjelölt szerzői díjnál nem a ténylegesen eladott kópiákból származó, hanem a "piacra dobott" kópiák száma alapján járó jogdíjat ítélte meg a szerzőnek, az adott esetben a kockázatviselést egyértelműen a felhasználóra hárította.[24] Egy kiadói szerződés kapcsán a szerzői díjra vonatkozó értelmezésénél az eseti döntés azt állapítja meg, hogy a szerzői díj nyereség függvényében való megállapítása nem eredményezheti a nyereség elmaradása esetén a szerzők díjazásának elmaradását. Ehhez ugyanis, a szerzőknek a nyereség elmaradásának esetére a díjazásról kifejezetten le kellett volna mondaniuk.[25]
A bevétel arányos díjazás körében szintén komoly gondokat okozhat az alkalmazott díjkulcsok utólagos módosításának esete. A gyakorlatban, különösen a szoftver "iparág" esetén, gazdasági helyzetünk miatt gyakran előfordul, hogy a gazdálkodó szervezetek nem adnak mindenről számlát a számlán esetleg nem a tényleges árat tüntetik fel. Ilyen esetekben rendkívül megnehezül a tényleges felhasználásból származó bevétel mértékének pontos meghatározása. A díjazás körében célszerű továbbá tisztázni azt is, hogy a díjazást a bruttó vagy a nettó bevétel alapján kell-e számítani.
Speciális szabály a szoftverfejlesztés esetében, hogy a szerzőt megfelelő díjazás nem illeti meg abban az esetben, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza. Nem lehet továbbá alkalmazni azt a szabályt sem, miszerint a szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilleti.
- 393/394 -
A munkaviszonyban alkotott szerzői művet, azaz a munkaviszony eredményét, a szerzőnek be kell mutatnia a munkáltatónak. A szoftverfejlesztő nyilván a program készítése közben is köteles felvilágosítást adni a munkáltatónak, azonban azt maga döntheti el mikor adja át az elkészített szoftvert. Az átadáshoz komoly jogi következmények fűződnek, az új szerzői jogi törvény kimondja, hogy az átadás a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül a szerző részéről, másrészről implicite következve a szabályozás jellegéből a munkáltató az átadás után jogosult hasznosítani a művet.
Magától értetődő, hogy miután a szoftverfejlesztő átadta az általa kifejlesztett szoftvert, a program felett továbbiakban csak korlátozott jogokat gyakorolhat, hiszen a vagyoni jogok az átadással a munkáltatóra szállnak, azokat ő gyakorolhatja. A szerző személyes jogai megmaradnak e körben a szerzői jogi törvény abban az esetben, ha a munkáltató élve jogaival megváltoztatja az átadott művet, feljogosítja a munkavállaló szerzőt, hogy követelhesse nevének mellőzését a megváltoztatott művön. Ezt a szabályt a gyakorlatból ültették át a törvény szövegébe és azon esetek körében kíván eligazítást adni, amikor a munkáltató a szerző foglalkoztatásával csak a nevét kívánja megvásárolni, nem pedig a szaktudását.[26] A mű megváltoztatására azonban a munkáltatónak a munkaviszonyból folyó kötelezettség alapján készült műveknél is csak akkor van lehetősége, ha arra a munkaviszonyból eredő jogosultsága kiterjed.
Előfordulhat az az eset, hogy az átadott programot a munkáltató nem kívánja hasznosítani. Ebben az esetben a szerzői jogokat - korábbi szerzői jogunk szerint - a munkavállaló szerző gyakorolhatta, immáron a munkavállalói jogosultságok korlátai nélkül. A korábbi szerzői jogi törvény kapcsán egy esti döntés kimondta, hogy a munkavállaló jogait ilyenkor csak a munkáltató működési körén kívül gyakorolhatja és a munkáltató előzetes hozzájárulására volt szükség. A munkáltató a gyakorlatban a hozzájárulását csak alapos okból tagadhatta meg.
A jelenlegi szerzői jogi törvényünk nem rendelkezik kifejezetten. A hatályos jogszabály szerint az átadással, a munkaviszonyránja-e hasznosítani a számítógépes programot, avagy sem. Ez mindenképpen kedvezőtlen helyzetet teremt a szerző részére, hiszen szerzői jogunkban alapelv, hogy a szabályokat kétség esetén a szerző javára kedvezőbb módoánja-e hasznosítani a számítógépes programot, avagy sem. Ez mindenképpen kedvezőtlen helyzetet teremt a szerző részére, hiszen szerzői jogunkban alapelv, hogy a szabályokat kétség esetén a szerző javára kedvezőbb módon kell értelmezni. Érdemes lenne korábbi jogszabályunkhoz hasonlóan valamikképpen rendelkezni arról az ritkán előforduló, de lehetséges esetről, amikor a munkáltató nem kíván élni a felhasználás jogával, de erről kifejezetten nem nyilatkozik.
1. A munkáltató legfontosabb jogosultsága a felhasználási szerződés megkötése. Korábbi szerzői jogunk idevágó szabályai szerint a felhasználási szerződést a jogszabály által meghatározott esetekben csak az erre hivatott szervezettel, illetve szervezet útján lehetett megkötni. Ez az ún. kollektív jogérvényesítési rendszer azt jelentett, hogy csak az arra hivatott szerveken keresztül a szervek működéséről szóló jogszabályok kogens normái között lehetett a szerzői jogokat érvényesíteni. Ezen túlmenően, azokban az esetekben, amelyekben nem szabályozták a felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben megszabott korlátok között - a felek állapíthatták meg. Figyelemre méltó az a jogalkotói megfogalmazás, miszerint a felek csak a törvény keretei között állapíthatták meg a szerződési feltételeket. A szerző hátrányára azonban már ekkor sem lehetett eltérni a törvény olyan szabályától, amely a szerző érdekének védelmét szolgálta, ugyancsak nem volt helye eltérésnek a törvény alapján kibocsátott jogszabály olyan rendelkezésétől, amely az eltérést megtiltotta. Az ezekbe a rendelkezésekbe ütköző szerződési kikötés semmis volt; helyébe a jogszabály megfelelő rendelkezése lépett. A felhasználási szerződések megkötése körében kötelező írásbeliség érvényesült, amely vitás esetekben nagyban megkönnyítette a jogalkalmazók feladatát. A felhasználó csak akkor szerezhetett kizárólagos felhasználási jogot, ha a szerződésben kifejezetten kikötötték. A felhasználó jogait csak a szerző beleegyezésével ruházhatta át. Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles volt végrehajtani; ha e kötelezettségének nem tett eleget, vagy nem tudott eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatta.
Hatályos szerzői jogi jogszabályunk a kogens előírásokat tartalmazó jogszabályok alkalmazásától eltávolodva, áttért a piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó diszpozítív szabályozáshoz. Az új törvény
- 394/395 -
szerint a felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Az új jogszabály méltányolandó módon hatályon kívül helyezte az egyes műtípusokra korábban alkalmazott ágazati rendeleteket, és megteremtette a többé-kevésbé műfajtól független, általános és alapvetően diszpozitív szabályozási keretet szerző és felhasználó viszonyára. Ez nem jelenti azt, hogy ne maradnának műfajspecifikus szabályok (pl. film, szoftver, kiadói szerződés), ezek azonban a törvényben külön részben kaptak helyet. Felhasználási szerződést minden olyan esetben egyedileg kell kötnie a leendő felhasználónak a szerzővel vagy szerzői jogosulttal, amikor a felhasználás nem tartozik a felhasználási jog korlátait képező valamely esetkörbe. Bizonyos esetekben az engedélyre egyáltalán nincs szükség (pl. a védelmi idő lejárta után, szabad felhasználás esetén), míg más esetekben főleg az egyedi engedélyezés nehézségei miatt, a felhasználó egyedi engedély nélkül, csupán meghatározott jogdíj megfizetése ellenében jogosulttá válik a felhasználásra. A díjigény érvényesítése ilyenkor általában közös jogkezelés keretében történik. Az új szerzői jogi törvény a szomszédos jogi jogosultaknál is a szerzőkre vonatkozó engedély alóli kivételek megfelelő alkalmazását rendeli. Vagyis ahol a szerzői mű felhasználása engedély nélkül jogszerű, ott a szomszédos jogi teljesítmény sem lehet engedélyhez kötött.[27]
A diszpozitvitás elvének megfelelően a felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja. Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.
A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés eltérően rendelkezik. A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére.
Új szabályaink igen előrelátóan a törvény hatályával kapcsolatban is tartalmaznak fontos rendelkezéseket amikor kimondják, hogy jogszabály vagy a szerződés eltérő szabálya hiányában a felhasználási engedély a Magyar Köztársaság területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik. Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt.
A felhasználási szerződések körében főszabályként továbbra is fennmaradt az írásbeliség alkalmazását előíró szabályozás. Egy kivételes esetet azonban megfogalmaz a törvény amikor kimondja, hogy nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén.
A törvény a szerző jogainak széles körű védelmének érdekében úgy rendelkezik, hogy a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. A felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a szerző beleegyezése nélkül átszáll a jogutódra. Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért.
A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság az új szerzői jogi törvény szerint módosíthatja a szerződést akkor is, ha az a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.
Az új szabályok szerint a szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha
a) a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy - ennek hiányában - az adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagy
b) a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja.
- 395/396 -
2. A munkaviszonyban alkotott mű átadásával az általános vagyoni jogok átszállnak a munkáltatóra, így a többszörözés, terjesztés, nyilvános előadás joga, mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga, a terjesztés joga. Azonban a szoftverek esetében tekintettel a számítógépes programalkotások műszaki sajátosságaira, így a könnyű másolhatóság, változtathatóság, más szerzői művektől eltérő kezelhetőség, a létrehozás céljára speciális sajátosságok figyelhetőek meg e téren. Amelyeket a felhasználás korlátjaiként szokásos említeni, azaz itt a munkaviszony kapcsán a szerződésben részt nem vevő harmadik fél a felhasználó jogai kerülnek előtérbe.
A szoftver Irányelv a beleegyezést igénylő cselekedetek, azaz a jogosult kizárólagos engedélye szükséges akkor, amikor egy komputer program fordításáról, átdolgozásáról, rendezéséről és más feldolgozásairól van szó úgyszintén az elért eredmények sokszorosításáról nem csorbítván azon személy jogait, aki a programot átdolgozta. Ide tartozik még az eredeti komputer program vagy annak kópiájának nyilvános terjesztésének bármely formája, beleértve a bérbeadást. Azonban kivételként megállapítja a jogszabály, hogy nincs szükség a szerző beleegyezéséhez, ha azok a szoftver rendeltetésszerű használatához szükségesek beleértve a jogszerű megszerzés általi helyreigazítását.
Korábbi szerzői jogi törvényünk a szoftverhez kapcsolódó ezen kérdésekről nem rendelkezett. Az új törvény kimondja, hogy a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására - ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver rendeltetésével végzi.
A rendelkezés a munkáltató szempontjából két fontos dolgot jelenthet, egyrészt jogosítványt a szoftver átdolgozására, feldolgozására, a fordításra stb., másrészt azonban az ő hasznosítási jogának is fontos korlátját képezik a fenti szabályok, hiszen azok révén a rajta kívül álló személy is jogosult lesz az alábbi cselekményeket elvégezni.
A biztonsági másolat engedélyezésének követelményét a szoftver Irányelv szintén tartalmazta. Az Irányelv az egységes értelmezés igényével azon szándékát fejezi ki, miszerint a program behívása és futtatása, amennyiben ez egy jogszerűen megszerzett program kópiájának használatához szükséges, valamint a hibakiigazítás szerződésileg nem tiltható meg.[28] A magyar szabályozás az európai követelményekkel összhangban szintén engedélyezi a szoftverek kapcsán biztonsági másolat készítését.
A jogszerű felhasználót megillető jog továbbá az új törvényben a megfigyelés, működés tanulmányozása, betáplálás, futtatás, továbbítás, tárolás joga, amely a rendeltetésszerű használatot segíti elő.
A dekompiláció joga a felhasználók sokszorosítási-és átdolgozási jogai körében az Irányelv előkészítése során a komputer lobby által az Irányelv legkeményebben vitatott szabályozása volt. A Bizottság tervezete ezt a problematikát eredetileg az általános kartelljognak akarta átadni. A dekompiláció esetében abból kell kiindulni, hogy a szerzői jogi védelem számára elvileg hozzáférhetőnek kell lenni az interface-eknek is, de nem az alapjukul szolgáló alapelveknek. Mivel a szerző kizárólagos jogai ekként ezekre a programrészekre is kiterjednek - és mert az interface-ek a termékek (hard- és/vagy szoftver) köztes műveletvégző képessége, illetőleg kompatibilitása létrehozására használandók fel - szükséges a programkészítő abszolút jogainak korlátozása.[29]
A magyar szabályozás ezzel kapcsolatban a következőket mondja ki:
A szerző engedélye nem szükséges a kód olyan többszörözéséhez vagy fordításához, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működtetéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, feltéve, hogy
a) e felhasználási cselekményeket a jogszerű felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az ő megbízottjuk végzi;
b) az együttes működtetéshez szükséges információ az a) pontban említett személyek számára nem vált könnyen hozzáférhetővé;
c) e felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes működtetés biztosításához szükségesek.
A dekompiláció jogának azonban vannak korlátai is, hiszen méltánytalan lenne a jogalkotás részéről, egy olyan szabályozás amely teljeskörűen megengedné a felhasználóknak a visszafejtést, ezáltal ellehetetlenítve a programkészítő versenyben elfoglalt piaci pozícióját. A dekompiláció jogának korlátai között a következőket kell megemlíteni a dekompiláció során megszerzett információ
a) nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetésen kívüli célra;
b) mással nem közölhető, kivéve, ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetés ezt szükségessé teszi;
c) nem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.
- 396/397 -
A bemutatott jogszabályváltozásokból kitűnik, hogy szerzői jogunk dinamikusan fejlődő területen a szoftverfejlesztés körében, a munkaviszonyban megalkotott programok estében jelentős változások történtek. Bővült a jogalanyok köre és az egyes jogaik és kötelezettségeik körében is jelentős változások történtek, hiszen azok jelentősen kibővültek. Azonban fentiekből kitűnően a folyamatos fejlődés miatt a jogalkotásnak is fokozott figyelemmel kell kísérnie ezt a jogterületet. Azok a szabályok, melyekről fentebb szó esett még nem végelegesen meggyökeresedett normákat tartalmaznak, hanem folyamatosan változókat, melyek a kialakult piaci helyzethez próbálnak majd igazodni. A gyakorlat a közeljövőben várhatóan sok olyan kérdést fog felvetni, amely e szabályok módosítását eredményezhetik. A technika mai állása mellett azonban azt mondhatjuk, hogy jelenlegi szabályozásunk megfelelve az európai elvárásoknak kielégítően védi a számítógépes programalkotók érdekeit.
Ne feledjük ugyanakkor, hogy az amerikai szabályozás mintájára, egyre inkább felerősödnek a szoftver szabadalmazását igénylő hangok. A szoftver szabadalmazásának lehetőségével a jelen helyzet bizonyos szempontból gyökeresen megváltozik, hiszen a jogintézmény a szerzői jogból az iparjogvédelmi jogba kerül, azaz a szoftver szabadalom teljes átruházhatósága biztosított lesz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatályos szabályok alapján kialakult gyakorlat működő elemeit ne kellene átemelve továbbra is alkalmazni. ■
JEGYZETEK
[1] Új feladatok, új védelmi technikák a szerzői jogban, Beszélgetés Gyertyánfy Péterrel, Magyar Tudomány 10/1993 45
[2] Magyar Közlöny 1993/173. szám
[3] Az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának 1991. május 14-i irányelve a komputer programok jogi védelméről, Magyar Jog 2/1993.
[4] 1969. évi III. törvény Indokolása
[5] 1999. évi LXXVI. törvény Kommentár
[6] Bérczesi Zoltán: A szerzői jogi jogharmonizáció az Európai Közösségekben...., Magyar Jog 7/1995. 398.
[7] i.m. Magyar Jog 2/1993. 75.
[8] Michael Lehmann: A komputer programok új európai jogvédelme, Magyar Jog 2/1993. 89.
[9] BH 1991.145.
[10] Lontai Endre: Szellemi alkotások joga. Szerzői jog és iparjogvédelem, Nemzeti Tankönyvkiadó 1994. 32.
[11] Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról. Magyar Közlöny 1993/173. szám 455.
[12] Bérczesi Zoltán: i.m. 402.
[13] BH1980. 332.
[14] BH1993. 545.
[15] Csécsy György: A szellemi alkotások joga, Miskolc, Novotni Kiadó 1998. 32.
[16] SzJSzT 2/1973., 25.P.27.228/1972. számú állásfoglalása
[17] Pálos György: A szoftver és a szerzői jog, Ügyészek Lapja, 2/96. 21.
[18] Gyertyánfy Péter: A számítógépi programok és elektronikus adattárak szerzői joga, Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1989. 67.
[19] BH1993. 545.
[20] SzJSzT 3/94., Fővárosi Bíróság 8.P.25.250/1992
[21] Bércesi Zoltán: i.m. 396.
[22] Nizalowski Attila: A számítógépi programmá alkotások fajtái, Magyar Jog, 1995/9. 535.
[23] Legfelsőbb Bíróság Pt. III. 20197/1985. 14.
[24] BH1993. 227.
[25] BH1992. 633.
[26] BH 1997. 19.
[27] 1999. évi LXXVI. törvény Kommentár
[28] Bérczési Zoltán: i.m. 405.
[29] Michael Lehmann: i.m. 91.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem (Debrecen).
Visszaugrás
