A Cseh Köztársaság mint első kelet-európai állam bocsátotta ki azt az új Sajtótörvényt, amely az 1966. évi szocialista törvényt felváltja. Az új Sajtótörvényt majdnem pontosan tíz évvel a "bársonyos forradalom" után 1999 decemberében fogadták el a cseh parlamentben.
Röviddel a fordulat után az 1990. évben eltávolították a szocialista Sajtótörvényből azokat a rendelkezéseket, amelyek nem voltak összeegyeztethetők az új demokratikus és piacgazdasági viszonyokkal és közvetlen ellentétben álltak az alkotmánnyal és az alapjogokkal. A Novella terjedelme a legszükségesebb módosításokra szorítkozott, annak az elgondolásnak az alapján, hogy hamarosan egy teljesen új Sajtótörvény fog megjelenni.
Egy modern törvény tényleges igénye mellett szerepet játszhatott egy, Brüsszelből kiinduló enyhe nyomás is. Alakot ölt az EU kelet felé bővítése. A Cseh Köztársaság beletartozik az első bővítési forduló azon jelöltjeinek körébe, amelyekkel Európa-egyezményt kötöttek1. Az Egyezményhez való csatlakozás kapcsán elsődleges teendőként a sajtószabadság biztosítását szolgáló törvények megerősítésében állapodtak meg.
A Sajtótörvénynek az 1999. év elején a kultuszminisztérium által kidolgozott tervezete a felháborodás heves viharát váltotta ki az újságírókból, a kiadói szövetségekből, a sajtójogászokból, valamint számos politikusból. Főleg két botránykő volt: a populáris akció sajtóügyekben, valamint az ellentétes állítás megjelentetése (Gegendarstellung) jogának bevezetése és körülhatárolása.
A kormánytervezet előirányzata szerint mindenki követelheti, hogy a bíróság a kiadóval szemben 100 000-től 3 000 000 Kc-ig terjedhető vagyoni elégtételt szabhasson ki az államkassza javára. Ennek előfeltétele az volt, hogy a Cseh Köztársaság alkotmányos rendjét és néhány, a törvényben nem kimerítően meghatározott (demonstratív felsorolás) tényállást valósítottak meg. Három éven belül elkövetett újabb ilyen cselekmény esetében mindenki követelheti, hogy a bíróság az időszaki sajtótermék kiadását és terjesztését egy évre betilthassa. Súlyos sérelem okozása esetében magasabb vagyoni elégtételt vagy hosszabb kiadási tilalmat lehetett megszabni.
Ez a rendelkezés a parlamentben pontosan a harmadik olvasás során elbukott. Sajtóügyekben az actio popularis bevezetését a CR (CSK) Alapjogai és Alapszabadságai Chartájának 17. IV. cikkelyével és az Európai Emberjogi Egyezmény (EMRKG) 10. cikkelyének (2) bekezdésével kellett volna összemérni. Ennek során mindenekelőtt főleg az alkotmányos rend védelmét szolgáló rendelkezés, ami megtiltja bizonyos politikai nézetek kinyilvánítását, lett volna az EMRK 10. cikkelyének és az Európai Emberjogi Bíróság (EGMR) joggyakorlatának figyelembevételével problematikus. Ezen felül a cseh jogrend nem ismer olyan keresetet, amelynél mindenkit megillet perindítási jogosultság.
A második hevesen vitatott témánál, az ellenállítás jogánál, a tiltakozás okait a sajtószabadság és a személyiségi jog között mutatkozó feszültségi viszonyban kell keresni. Az ellenállításra irányuló igényt a cseh sajtójog ez ideig nem ismerte. A személyiségi jog sajtó által történt megsértésével szemben az érintett fél számára a helyreigazítás állt rendelkezésre. A kormánytervezethez fűzött jelentésben az ellenállítási jog bevezetését a cseh jogrendnek a 89/552/EWG. sz. Irányelv - 97/36/EG sz. Irányelv szövege szerint érvényes, "Televízió-Irányelvként" ismert - változatával összhangba hozásával indokolták meg.
Ez a magyarázat tárgyilag annyiban elhibázott, hogy az Irányelv mint médiára csupán a televízióra, és nem a nyomtatott formában megjelenő médiára vonatkozik. Az ellenállítási igény bevezetése mellett egyaránt szólnak azonban nyomós indokok. Az ellenállítás jogát valamennyi média - tehát sajtó, rádió és televízió - tekintetében egységesen kellene megítélni. Ha az ellenállításra vonatkozó jogon a modern tömegtájékoztatási eszközök különleges területén az általános személyiségi jog megnyilvánulását és a közvélemény-formálásban való részvétel kifejeződését értjük, ez egyformán nyerjen szabályozást olvasók és nézők számára. A saját jogrendszeren belül csak egyféle harmonizáció képzelhető el, mivel a Televízió-Irányelv tartalmi követelményei minimálisak, úgyhogy ezen helyreigazításra irányuló minden egyéb hasonlatos bírósági vagy hatósági rendelkezést érteni lehet2.
Noha számosan álltak ki mellette, az Irányelv nem honosított meg egy Európai jogi jelentőségű ellenállítási jogot. Eszerint - ha összehasonlítjuk a helyreigazítás szóhangzatát az Irányelv szóhangzatával - a helyreigazítás a cseh jogban az Irányelv értelmében véve egyenértékű intézkedésként volna tekinthető. Ha azonban az érintett fél annak a lehetőségéhez kíván hozzájutni, hogy a sajtóban közzétett beállítást a saját beállításával állítsa szembe, az ellenállítás erre alkalmasabb eszköz, mint a helyreigazítás.
A kinyilvánított bírálat és az Európa Tanács által megbízott sajtószakértő állásfoglalása nyomán a Sajtótörvény-tervezetet ismételten átdolgozták. Az új törvény mint 96/2000. Sb. 2000. március 19-én lépett hatályba.
A törvény kizárólag az időszaki sajtóra vonatkozik (2. §). Ezen újságokat, folyóiratokat és egyéb olyan sajtótermékeket kell érteni, amelyek ugyanazon név alatt, ugyanolyan tartalmi orientációval és egységes grafikai formában naptári évenként legalább kétszer jelennek meg (3/a. §).
A sajtótevékenység megkezdéséhez belajstromozásra van szükség. A kultuszminisztérium vezeti az ún. "Időszaki sajtólajstrom"-ot, amelybe mindenki betekinthet. Ha egy természetes vagy jogi személy időszaki sajtóterméket szándékozik kiadni, köteles ezt a tényt a kultuszminisztériumnak a tevékenység megkezdését megelőző 30 nappal bejelenteni (7. §). A be-lajstromozás nem jelent engedélyt a sajtótevékenység megkezdésére, és nem fűződik hozzá konstitutív hatály. Ha a kiadó nem teljesíti belajstromoztatási kötelezettségét, érzékeny (100 000 Kc) pénzbüntetéssel kell számolnia.
Azoknál a kiadóknál, akiknek a sajtótevékenysége -mint rendszerint ez is az eset - iparűzés jegyeit mutatja, a kiadói tevékenység a CR Ipartörvényének rendelkezései alá esik. Ennek folytán a kiadói tevékenység hatósági engedélytől válik függővé.
A 8. § az impresszum-kötelezettséget szabályozza. Az időszaki sajtótermék minden kiadásának fel kell tüntetnie nevét, a megjelenés gyakoriságát, a regionális kiadásokat, a megjelenés helyét, a számot, a megjelenés napját, az időszaki sajtótermék lajstromszámát, valamint a kiadó nevét, székhelyét és azonossági számát. Ennek a kötelezettségnek a megszegése pénzbüntetés alá esik.
A 9. § a kiadókat több köteles példány szolgáltatására kötelezi. Ezeket nemzeti, tartományi és tudományos könyvtárak kapják. A szolgáltatási kötelezettség nem teljesítését vagy egy hibás példány hibátlanra kicserélése kötelezettségének elmulasztását 100 000 Kc. pénzbüntetéssel torolják meg.
A kiadó egyedül felelős az időszaki sajtótermék tartalmáért, felelős szerkesztő vagy főszerkesztő nincsen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
