Az e-közigazgatás, s különösen az e-önkormányzás még az igencsak rövid, mindösszesen másfél évtizedre visszanyúló önkormányzattörténelmen belül is meglehetősen kevés, érdemben alig néhány esztendőre tekinthet vissza - már ami e rendszer valamilyen szintű és minőségű gyakorlati alkalmazását illeti. Az 1990-es évek elején nemhogy számítógépek lettek volna, de a települések (ezen belül elsősorban a kistelepülések) jó részében alig volt műszaki-technikai infrastruktúra (kézzel tekert tintás - nem tintasugaras! - másológép, kurblis telefon), ami vagy működött, vagy nem, attól függően, hogy volt-e feszültség, vagy nem - nem is beszélve a folyamatos áramingadozásokról, kimaradásokról. Aztán jöttek a nagy gépek, melyek elfoglaltak egy fél íróasztalt, rájuk lehetett csodálkozni (meg is tették nem kevesen), s némi bonyodalmak után - a polgármester gyanús szempillantásától kísérve az eddig Erikához (ez egy írógéptípus) szokott kezeivel bekapcsolta, próbált pötyögni rajta (néha rajta fogyasztva el a kolbászos szendvicset). Az már hatalmas ugrás volt, amikor sikerült játékprogramokat rávinni, s játszani az egér segítségével. A '90-es évek közepe, második fele már az érdemi használatot is jelentette. A helyi köztudatban is kezdett honosodni az Internet, a világháló. Az önkormányzati munkában úgyszintén kezdett elterjedni az e-mail kapcsolattartás, az előterjesztések készítéséhez a számítógépes szövegszerkesztés nyújtotta kvázi könnyebbségek (nem kellett újraírni, a fehér kulimásszal javítani, vagy eldobni egy-egy rontott mondat, új javaslat miatt, hanem egyszerű törléssel, újraszerkesztéssel percek alatt formába öntötten lett kész az anyag.
Mai szemmel az előzőekben írtak megmosolyogtatni valók. És ez így van jól. De ne feledjük, hogy 2006-ot írunk, a mai nemzedék szemével informatikai őskornak tekinthető. Azt az időszakot, melyet végig kísért a félelem, a bizonytalanság és bizalmatlanság a gép irányába (azaz, hogy nem tudják megtanulni, alkalmazni), avagy (mert ez is előfordult) a hivatali dolgozók szabotálása - hisz munkájuk, munkahelyük, státusuk került veszélybe.
A másfél évtized egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy a helyi politikusi körben is megváltozott a hozzáállás az informatikához. Részben családi (gyerek, munka) ráhatással, másrészt a közigazgatásban való hasznosságára is rájővén, szemléletmódjukban a korábbi taszítást a támogatás váltotta fel. Az is igaz, hogy a helyi politikusok egy részének még ma is ki kell nyomtatni papírra az elektronikus üzenetet, s a választ a titkárnő, adminisztrátor útján küldi vissza (igaz, ez a mai 50-es, 60-as nemzedék jelentős részénél is hasonlóképpen működik). Ettől függetlenül azonban nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatja az informatikai fejlesztéseket, a számítógép-beszerzéseket, sőt (ez már közvetlen napjaink aktuális eredménye) a polgármesteri hivatalok jó részében informatikust is alkalmaznak.
Az utóbbi esztendők kormányzati erőfeszítéseinek megfelelően hatalmas fejlődésről számolhatunk be a helyi önkormányzatoknál és az általuk fenntartott intézményekben dolgozó köztisztviselők, közalkalmazottak számítógépes ellátásában, számítógépes ismereteinek fejlesztésében, s a különböző szintű és szervezési tanfolyamok, képzések segítségével ezt igazoló (pl. ECDL) vizsgák letételével.
Míg az előző bekezdésben írtak egyértelműen pozitívnak minősíthetők, addig e tendenciózus fejlődést komoly ellentmondások is kísérték/kísérik. Az informatikában rejlő hatalmas lehetőségek tárházának megismerése és tényleges alkalmazásuk továbbra is személyfüggő, eshetőleges, mind a polgármester, jegyző hozzáállásán, mind pedig az informatikus szakember rátermettségén, kvalitásán, személyes ambícióin, habitusán. Részben ezek, másrészt a pénzügyi lehetőségeik miatt is jelentős különbségek mutatkoznak meg egyes településtípusok, kistérségek között, e tekintetben is leghátrányosabb helyzetben vannak a legkisebb települések (az 1000 körüli, 500 lélekszám alatti községek).
Ugyanakkor a széles körű és szélessávú terjedés szinte teljessé tette a gépellátottságot (talán nincs is ma már olyan önkormányzat, ahol legalább egy gép ne lenne - még a 100-200 fős, vagy az alatti lakosságszámra is értve). A gépek avultsági foka, műszaki paraméterei viszont jelentős különbségeket hordoznak. Ennél is nagyobb probléma a kompatibilitási rendszerek hiánya - sokszor még adott polgármesteri hivatalon belül is.
A fentiek mellett jelentkezik még problémaként esetenként a külső cégeknek való kiszolgáltatottság, az eltérő képzettségű szakembergárda, az önkormányzati költségvetések igencsak szűkös volta, különösen a fejlesztéseket illeti, azaz a pénzhiány és - továbbra is jellemző, mert ehhez szoktunk hozzá, ebben van bizodalmunk, a papíros alapú ügyintézés, kommunikáció nyújt biztonságot - az iktatási rendszertől a testületek működtetéséig.
Azaz - a majd 3200 önkormányzat teljességét tekintve - az e-önkormányzás még mindig inkább jövő, mint jelenvaló, amit
- 8/9 -
a most felnövő nemzedéknek a közigazgatás új nemzedéke tehet majd érzékelhető, mindennapi hasznosságúvá.
Napjainkban a helyi önkormányzati rendszer szinte valamennyi "egysége" eljutott arra a felismerésre, hogy az informatika alkalmazása nélkülözhetetlen eleme és eszköze a hatékonyabb, eredményesebb és takarékosabb önkormányzati működésnek, azonban - miként az előző pont utolsó bekezdésében írtam - ennek általánossá tétele, vagy fogalmazzunk így: szervesülése a helyi önkormányzati munkában újabb kihívásokat jelent, amiknek korántsem lesz egyszerű eleget tenni. Ehhez az alábbiakban megfogalmazott javaslatokkal tudunk figyelembe vehető muníciót adni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
