A tanulmány fő kérdése, hogy a kétkeresős családmodell tagállami szabályozásban való megjelenését, elterjedését, valamint a családok ebben való szocializációjának elősegítését milyen mértékben támogatja az Európai Unió (a továbbiakban: EU) apasági és szülői szabadsággal összefüggő jogalkotása.[1] Az előzetes feltevés alapján az EU támogatja Magyarországot ezen területen, azonban hazánk jogalkotásának keretei között nem kellő mélységgel nyertek támogatást e fontos, családokat érintő célok - tekintve főként, hogy milyen lehetőségeket ad a szabályozás az anyák mihamarabbi munkaerőpiacra való visszatérésére, illetve az apák családi feladatokban való részvételére, pontosabban az apasági és szülői szabadság tekintetében.
1. Az apák szerepe a családban
1.1. A család termelési, fogyasztói-gazdasági funkciója
1.2. A gyermekek szocializációja
1.3. A felnőttek pszichés védelme
2. A magyar családpolitika jelenlegi irányvonalai
3. A 2019/1158 irányelv apasági és szülői szabadságra vonatkozó rendelkezései
4. A 2019/1158 irányelv az apasági és szülői szabadsággal összefüggő rendelkezései a magyar szabályozásban
4.1. Az apasági szabadság
4.2. A szülői szabadság
4.3. A kollektív szerződés
4.4. Az Mt. 80. § (3) bekezdése
5. Összegzés
A társadalom alapja, legkisebb egysége a család és az általa kialakított háztartás. Somlai Péter szerint a családi kapcsolatok egy sajátos mikrovilágot, normatív és szimbolikus rendszert alkotnak.[2] A szakirodalom kétfajta családmodellt különböztet meg: a hagyományost, tehát a férfiorientáltat, melyben a nő jellemzően a háztartásbeli feladatokat és a gyermeknevelést látja el, míg a férfi dolgozik, továbbá a kétkeresős családmodellt, melyben mind a férfi, mind a nő dolgozik, és keresetükkel együtt vesznek részt a család fenntartásában.[3]
A nemi szerepek változása a modern társadalmakban a 20. század elejétől figyelhető meg. Akkoriban nőtt meg a nők felsőoktatásban, szakképzésben való részvétele, ami azt generálta, hogy idővel egyre többen álltak munkába. Ezzel változott a felelősségnek, a jogoknak és a döntési kompetenciáknak a megoszlása férfiak és nők, tehát férjek és feleségek között.[4] Ez, illetve a gazdasági-technikai fejlődés, a civilizációs jólét és a központba egyre inkább magának utat törő individuum fontosságának koncentrikus megjelenése mind a szociálpolitika, mind a joggyakorlat területén, továbbá a vallások által meghatározott társadalmi dogmák visszaszorulása eredményezte azt, hogy a társadalomban a megszokott tradicionális családmodell kohéziója csökkent.[5] Ezeknek a létfeltételeknek a változása idézte elő azt a fajta értéktranszformációt, mely a társadalomban is elfogadhatónak tartja a ma már bevett kétkeresős családmodell kialakulását.
Magyarországon is gyorsan végbement a változás, hiszen az aktív korú nők aránya a munkaerőpiacon jelentősen megnőtt. Ösztönző, motiváló erőként hatott, hogy a család két kereső személlyel könnyebben és hamarabb tudta megvalósítani az elképzelt, vágyott célokat, éppen azok elérését lehetővé tevő anyagi javak növekedése által. Ezzel kialakult egy szisztematikus családtípus, melyben a férfi és a nő is keresőtevékenységet folytat, ahol egymás munkáját értékelve törekedtek egy harmonikus állapotot fenntartani. Az "általános" szerepmegosztást, valamint a családban felmerülő felelősség viselését is újra kellett gondolni, hiszen az így kialakult rendszer döntési jogkört indikált a nőknek.
Magyarországon az 1950-es években kétarcú egyenjogúsági mozgalom indult meg. Ez a szocialista államberendezkedés egyik ideológiájaként uralkodott hosszú időn keresztül, melyben nem vették figyelembe a nők biológiai adottságait és családban betöltött szerepüket - és így igyekezett megva-
- 47/48 -
lósulni egy férfiakéval szinte minden téren azonos egyenlőség/egyformaság. A második világháborút követő társadalmi változások között egyik legjelentősebbnek mondható a nők kereső tevékenységének növekedése, ezáltal tudtak kiemelkedni a szakképzetlenségből, és a férfiakkal azonos versenypozíciókba kerülni.[6] Mindezek elősegítették Magyarországon is az újfajta családmodell kialakulását, a hagyományos társadalmi konvenciók levetésével együtt.
A családnak mint egységnek öt funkció tulajdonítható: a termelési, fogyasztói (gazdasági), reprodukciós, a felnőttek pszichés védelme és a gyermekek szocializációja (nevelése).[7] A következőkben röviden a gazdasági, a felnőttek pszichés védelemének és a gyermekek szocializációjának feladata kerül említésre.
A családok termelési és fogyasztási funkciója csökkent az évszázadok alatt, és egyre inkább teret kapott a családtagok egymás közötti érzelmeinek a fontossága. A termelési funkció háttérbe szorult a munkahely és a háztartás szétválása következtében. A legújabb elméletek szerint azonban a nemzeti jövedelemben figyelembe kell venni a háztartási munkát,[8] hiszen a családnak mint intézménynek a kezdetektől fogva meghatározó szegmense volt a gazdasági funkció betöltése.[9] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) a negyedik, családjogi könyvében rendezi a házastársak közötti vagyoni helyzetet. Családjogi szempontból nő és férfi között a házasság megkötését követően (míg az életközösség köztük fennáll) - főszabály szerint - automatikusan beáll a házastársi vagyonközösség. Ami azt is jelenti többek között, hogy közös vagyonból kell a közös háztartás fenntartásának költségeit fedezniük. "Noha a Ptk. kifejezetten nem említi, a házastársi vagyonközösség lényegéből is az következik, hogy a kenyérkereső munka és a háztartásban, gyermeknevelés terén végzett munka egyenértékű."[10] Látható, hogy a jogrendszer a férfi és a nő keresetét egy egésznek számítja a vagyon tekintetében, ezzel nem téve különbséget a családi szerepek között gazdasági szempontból aszerint, hogy melyik fél keres többet, ki milyen szerepet vállal.
A család öt funkciójából a gyermekek szocializációja az, melynek során a gyermek már csecsemőkorától a társadalmi normákat, értékeket tanulja egészen felnőtt koráig, míg ki nem alakul a saját személyisége.[11] Többek úgy tartják, hogy a szocializációs folyamat nem ér véget a felnőttkorban sem, hanem az ember élete végéig tart. Egy ember életében ennek az első és legfontosabb része már elkezdődik csecsemőkorban, melynek közege maga a család.
Kutatások alapján a 21. századi apák egyre inkább szerepet vállalnak a gyermekük nevelésében, és tekintik szülői szerepüket a személyiségük központi elemének.[12] Ez a jelenlét a gyermek életében bizonyítottan pozitív hatással van mind az elhízás, az asztma és a mentális betegségek kialakulása ellen.[13] Az újszülöttek, akik bőrkontaktusban voltak az apjukkal, gyorsabban elálmosodtak, kevesebbet sírtak, és kimutatottan kevesebb probléma merült fel a szoptatásnál, mint azoknál az újszülötteknél, akiket hagyományosan csupán a babaágyban hagytak (cot care). A bőrkontaktus egyszerű, de hatékony módja az apák és az újszülöttek közötti kötődés kialakításának, ami lehetővé teszi az apuka részéről is az újszülött számára a fizikai és érzelmi támogatást ebben az időszakban. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az apák fontos szerepet játszanak az újszülöttek gondozásában, különösen a születés utáni időszakban, amikor az anyák általi gondozás egyébként prioritást élvez. Egy gyermek szociális kapcsolataiban is megmutatkozik az apa jelenlétének fontossága, hiszen javul a csecsemők és gyermekek szociális interakcióban való részvétele azáltal, hogy ugyanolyan sikeres kapcsolódást tudnak kialakítani az apával, mint ahogyan azt az anyukával teszik.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
