Napjainkban valószínűleg az amerikai futball a legnépszerűbb csapatsport Amerikában. A mai gladiátor sport, melyet magáévá tett egy olyan társadalom, amely azzal tölti csütörtök és hétfő estéinek, és vasárnapjainak jó részét, hogy nézik, miként próbálják a páncél borította harcosok rákényszeríteni fizikai akaratukat ellenfeleikre. Az emberek lelkesen töltik meg az arénákat, csapatuk kellékeit viselve, így támogatva harcosaikat, amely során a sérülések várhatóak és elfogadott következményei a játéknak, s így a játékosok a csapat érdekében gyakran sérülten is tovább játszanak. Ők napjaink gladiátorai.[1] Amikor azonban agysérülésekről, konkrétan agyrázkódásokról van szó, megváltozik az emberek hozzáállása. Szülők és a játékosok is felelőst keresnek, amikor az agyrázkódások tekintetében a biztonságukról van szó. A jogszabályok kidolgozása folyamatban van, a sport és a bajnokságok irányító szervei új szabályokat alkotnak, és orvosi irányelveket vezetnek be, a sisakgyártó cégek pedig új technológiákkal kísérleteznek a felszereléseikhez.[2] Ezek mind erőfeszítések annak érdekében, hogy korlátozzák és remélhetőleg meg is előzzék az agyrázkódásokat. A média is kiveszi a részét az agyrázkódásokról szóló tájékoztatásból. Így tehát az agyrázkódásokra fokozott figyelmet fordító és reakciókat hozó új korszakban a kérdés az, hogy végül is ki a felelős a sportolók által elszenvedett agysérülések megelőzésében.[3]
Az élsportolók pályafutásuk során gyakran komoly sportsérüléseket kockáztatnak a jobb eredmények reményében. A versenysportokkal szembeni egyre növekvő elvárások miatt gyarapodik a sportsérülések és balesetek száma. Ezek jelentős része megfelelő felvilágosítással, szakmai felkészültséggel és körültekintéssel megelőzhetők lennének, illetve a sportolóra váró hosszú távú egészségkárosodás következményeit jelentősen csökkenteni lehetne. Jelen cikk célja, hogy rávilágítson az amerikai futballban elszenvedett fejsérülésekkel kapcsolatban jelentkező aktuális kérdésekre, az agyrázkódásokkal kapcsolatosan hozott jogszabályokra, más jogi következményekre és a vonatkozó elvekre fokuszálva.
A mai profi sportok közül az amerikai futball, ezen belül az amerikai profi liga, az NFL (National Football League) kétségtelenül a legnépszerűbb és a legnagyobb pénzeket megmozgató sport Amerikában. Népszerűsége a világ egyéb részén is rohamosan növekszik, ennek egyik oka alapvetően a gyakran már a durvaság és a brutalitás határát is átlépő jellegéből adódik. A test-test elleni küzdelem, a látványos és sokszor durva blokkolások és szerelések hozzák lázba nézők millióit világszerte. Viszont ennek következményeképpen a súlyos sérülések lehetősége állandó velejárója az amerikai futball mérkőzéseinek.
Ennek érzékeltetéseként szeretnék egy szemléletes példát felhozni. Az időpont: 2009. január 18., az NFL egyik elődöntője, az AFC (American Football Conference) főcsoportdöntő, helyszín: Pittsburgh. A résztvevő csapatok: Baltimore Ravens és vele szemben a Pittsburgh Steelers.
A negyedik negyedben már csak kevesebb, mint négy perc van hátra a mérkőzésből: a Ravens futó játékosa, Willis McGahee elkapja Joe Flacco irányító passzát és megindul a labdával. Két lépést tud megtenni, amikor az ellenfél védőjének, Ryan Clark-nak a sisakja beleütközik az arcát védő rácsba. A szurkolóknak a lélegzete is eláll, ahogy McGahee teste hirtelen erősen megrándul, nyaka pedig úgy csapódik hátra, mint egy bábué a törésteszteken. Miközben McGahee mozdulatlanul fekszik a földön, Ray Lewis és más játékosok is letérdelnek, hogy imádkozzanak. Az arénában csend lesz úrrá. De 10 perccel később McGahee már a hordágyon fekve és nyakmerevítőben integetve jelzi a szurkolóknak, hogy jól van. Óriási őrjöngés és tapsvihar mellett teszik be a mentőautóba és szállítják el a legközelebbi kórházba. Aztán újabb fél óra elteltével a helyi műsorközlő oszlatja el a legrosszabb félelmeket, mikor hírt ad arról, hogy McGahee neurológiailag megfelelő állapotban van, de éjszakára a pittsburgh-i kórházban marad megfigyelésre.[4]
Később maga McGahee is megerősíti, hogy súlyos agyrázkódást szenvedett és az esetről így nyilatkozik:
"Minden OK. Az MRI és a CT vizsgálatok egyaránt jókat jeleztek. Megijedtem, de nem tudtam, ténylegesen mennyire is volt veszélyes a helyzet. Elég komoly volt... nem is láttam, hogy jön... elvesztettem az eszméletemet. Akkor tértem magamhoz, amikor az arcvédőmet szedték le éppen."[5]
- 364/365 -
McGahee szerencsés volt, hogy csak kisebb nyaki sérülése lett, de sajnos nem minden sportolónak van ilyen szerencséje.
2002-ben Mike Webster ötvenévesen hunyt el, tizenhét éves NFL karrierrel a háta mögött. A halálát követő boncolás kimutatta, hogy krónikus traumatikus encephalopathia-ban (CTE) szenvedett, mely egy degeneratív idegrendszeri betegség, amit ismétlődő fejtrauma, agyrázkódások sora okoz. A négyszeres NFL-győztes sportolót korábban "Iron Mike" néven emlegették, de a halála előtti időkben már a viselkedése beszámíthatatlanná vált, álmatlanságban és súlyos depressziótól is szenvedett és memóriavesztése volt.[6]
1997-ben Mike Webster megpróbált segítséget kérni, mikor is Bob Fitzsimmons ügyvédi irodájába az alábbi mondat kíséretében tért be: "Kérem segítsen rajtam!". Fitzsimmons összegyűjtötte Webster minden orvosi leletét és papírját, majd négy különböző orvosi vizsgálatra is elküldte. Ezek mindegyike egymástól függetlenül is ugyanarra a diagnózisra jutott: belső fejsérülés sorozatos agyrázkódások szövődményeként. Fitzsimmons ezek után benyújtott az NFL-hez egy rokkantság megállapítására irányuló kérelmet, amire válaszul a Liga havi 3000 dolláros térítést ítélt meg Webster-nek - ez nagyjából a legalacsonyabb rokkantsági járadék, amit egyáltalán megállapíthatnak az Egyesült Államokban. Ezt követően az NFL vezetősége ragaszkodott még ahhoz is, hogy a saját szakemberük is vizsgálja meg Webster-t, ami meg is történt és csak megerősíteni tudta a diagnózist - sportolás nyomán kialakult belső fejsérülés - majd az igazgatóság újra egyhangúan azt a döntést hozta, hogy a játékos csak részleges rokkantságra jogosult és a korábban megítélt összeget helybenhagyta.[7]
Giza és Hovda (2001) definíciója szerint az agyrázkódás "olyan átmeneti neurológiai működészavar, mely valamilyen biomechanikus erő hatására alakul ki és akár tudatvesztéssel is együtt járhat."[8] Egy agyrázkódás zavart okoz az agy normális működésében és kiváltó oka lehet például egy, a fejet közvetlenül érő ütés, vagy egy olyan ütés, ami ugyan a test más részét éri, de a fej és a nyak hirtelen felgyorsulását majd lelassulását eredményezi (Beaumont, 2009; Gennatelli, 1993).[9]
Megváltozhat az agy normális működése, de nem feltétlenül okoz olyan szerkezeti változást, ami hagyományos képalkotási eljárások segítségével észrevehető. Mivel a minden kétséget kizáró diagnózishoz nem áll rendelkezésre konkrét biológiai marker, vagy képalkotó vizsgálat, illetve teszt, ezért a sportolással összefüggő agyrázkódások beazonosítása az orvostudomány szakemberei számára is nagy kihívást jelentenek. Az agyrázkódások tünetei változóak, de a következők lehetnek: fejfájás, hányinger, emlékezetkiesés, egyensúlyzavar, szédülés, fáradtság, rendszertelen alvásminták, koncentrációs nehézségek, emlékezési nehézségek és látási zavarok.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
