Az országgyűlés a 2017. év végén fogadta el a váltójogi szabályokról szóló 2017. évi CLXXXV. törvényt[1], mely 2018. január 01. napján lépett hatályba. A törvény a Magyar Közlöny 2017/214. számában került kihirdetésre. A jogszabály közvetlen előzménye az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett egységes váltótörvény[2], melyet a belső jogban az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet[3] tett közzé.
E törvény szövege éppen ezért nem is teljesen új, amint erre annak indokolása is utal. A váltójogi rendelkezések 1965-ben egységes nemzetközi jogi szabályozás keretében kerültek be a magyar jogba, ami azt jelenti, hogy a hazai váltójogi szabályok jelentős részét eltérést nem engedő módon állapítja meg a törvény. A nemzetközi szerződés alapján a magyar jogalkotó az anyagi váltójogi szabályok túlnyomó többségét belső jogszabály formájában köteles fenntartani. Az indokolás azt is rögzíti, hogy lehetőség van ugyanakkor a váltójogi szabályok modernizálására és pontosítására olyan kérdésekben, amelyeket a Genfi Egyezmény nem szabályoz, esetleg kifejezetten a nemzeti jogalkotás számára hagyott nyitva.
Ilyen pontosításra került sor azokban az esetekben, ahol a Vr. a mai jogban már nem használt kifejezést tartalmazott (például kényszerfelszámolás), de ilyenként értelmezhetjük többek között a bírói letétbe helyezés körében megejtett apróbb változtatást is. Több helyen érdemi kiegészítésre is sor került a joganyagban. A fent említett "kötött vágányú mozgástér" jellemezte a módosításokat az óvás szabályai körében, különösen az óváskor megejtendő közjegyzői értesítésre nézve, vagy a váltókamat és váltódíj kapcsán. Csekély kiegészítést eszközölt a jogalkotó a váltókezesség szabályain, ami-
- 7/8 -
kor kimondta, hogy a váltókezes helytállási kötelezettségét nem érinti, ha az, akiért a kezességet vállalta, jogutód nélkül megszűnik[4]. A korábbi szabályozás hiátusa miatt viszont teljesen új rendelkezésként jelentek meg például a váltócselekmények helyére vonatkozó rendelkezések[5], de értelmező és hiányt pótló megoldást tartalmaz a Vt. 38. § rendelkezése, amikor a leszámolóhely modern jogi környezetnek megfelelő szabályait meghatározza.
Az alábbiakban ezen újdonságok közül kerül kiemelésre néhány.
Úgy illik, hogy - in medias res - a váltóeljárási szabályokról mielőbb szót ejtsünk. Az új váltótörvényt bemutatni szándékozó minden gondolatmenet élére ugyanis ez a kérdéskör kívánkozik. A Vt. indokolása szerint a 2018. január 1. napján hatályba lépett polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény[6] előkészítése során az a döntés született, hogy a váltóperekre vonatkozó különleges eljárási szabályokat külön törvényben indokolt elhelyezni, így a Pp. nem tartalmaz váltóval kapcsolatos rendelkezéseket, ezért szükséges a perjogi szabályozás kiegészítése, az eljárási váltószigor külön jogszabályba ültetése. Ez a módosítás a váltójogi jogszabályban ráadásul nagy adóssága volt a magyar jognak s talán ezek a szabályok tekinthetők a váltójogi modernizáció leginkább várt újításainak. A Vr. kihirdetését követően ugyanis az újabb magyar jogirodalom és a bírói gyakorlat is úgy hivatkozott a váltószigorra, hogy az eljárási értelemben a magyar jogban gyakorlatilag nem is létezett. Lényegében az ítélkezés során a felsőbíróság újabb jogfejlesztő-értelmező tevékenysége szűrődött át több-kevesebb sikerrel a váltószigor fogalom alatt a jogalkalmazásba. Lényegében önálló váltóeljárásról sem beszélhettünk, pedig a váltószigor fogalma régtől ismert volt, mind anyagi, mind eljárásjogi értelemben.
A Pp. azonban alkalmassá vált a váltóügyek elbírálására is. Azok az elvek és célkitűzések, melyek az új eljárásjogi törvényt jellemzik, jó szolgálatot tesznek a speciális váltóeljárásnak is (gondolok itt elsősorban a perkoncentráció elvére). Elegendőnek tűnt ezért azokat a különleges kérdéseket jogszabályi szinten tárgyalni, melyeket az 1952-es Pp.[7] nem tudott megfelelően kezelni. Figyelemmel volt a jogalkotó arra is, hogy a Pp. háttérszabályként való megjelölése alkalmas alap legyen az eljárási szabályoknak is, amit a Vt. 88. § (1) bekezdése kifejezetten ki is mond.
Bár teljes körű bemutatásra nyilvánvalóan nem vállalkoznék, néhány új szabályra azonban érdemes lehet kitérni.
A váltóperek továbbra sem különbíróság előtt zajlanak majd, a váltóper a per tárgyának értékétől függetlenül a törvényszék hatáskörébe tartozik, ennélfogva a szakszerűség követelményének egyik biztosítékaként a jogi képviselet ezekben az ügyekben kötelező.
Mivel a váltóper a váltó mint pénzkövetelést megtestesítő értékpapír körül forog, elengedhetetlen, hogy az a perben a kezdetektől rendelkezésre álljon. Számos olyan kérdés merülhet fel a per folyamán is, melyben a perbíróságnak mielőbb állást kell foglalnia. Elsőként rögtön abban, hogy a megindult eljárás egyáltalán váltóper-e. A Vt. indoklása szerint a váltókövetelés privilegizált természetéhez kötött speciális eljárási szabályok alkalmazása, a váltóper eljárásjogi privilegizálása csak akkor indokolt, ha valóban váltónak tekinthető okiraton alapul a perben érvényesíteni kívánt követelés. A kellékhiányos váltó ugyanis nem váltó, arra váltójogot alapítani nem lehet. A bíróság hivatalból veszi figyelembe, ha a keresetlevélhez kötelezően csatolandó váltó - pontosabban a szemrevételezett hiteles másolat - bizonyságtétel végett[8], illetve azt is, ha az alaki kellékek hiánya miatt nem váltóról van szó[9].
A törvény nem véletlenül írja elő a visszautasítás terhe mellett a váltó hiteles másolatának csatolását, hiszen a hivatalból észlelendő okirati hiányosságot csak a váltó ismeretében lehet megítélni. A törvény a bíróság belátására bízza, hogy az megköveteli-e az eredeti váltó csatolását. A váltó hiteles másolatának csatolását a Vt. 91. § (3) bekezdésének szabálya a beszámítást tartalmazó irat mellékleteként is megköveteli - a mulasztás itt is visszautasítást von maga után. Habár a Vt. nem mondja ki, álláspontom szerint mindenképpen meg kell követelni, hogy az ítélethozatal előtt a váltó eredetiben rendelkezésre álljon.
A váltóperekre irányadó szabályok az általános eljárási rendelkezésekhez képest - az 1952-es Pp.-hez hasonlóan - számos eljárást gyorsító rendelkezést tartalmaznak. Ezek közül említésre érdemes például, hogy a váltóperben a bíróság a per minden szakaszában soron kívül jár el, a váltóra alapított keresetet nem váltójogi keresettel nem lehet összekapcsolni, a váltóperben viszontkeresetnek nincs helye, a váltóperbeli tárgyalási időköz nyolc nap, a tárgyalás kitűzésére vonatkozó határidő egy hónap, valamint, hogy a felülvizsgálati kérelem határideje harminc nap.[10]
A váltószigor kapcsán sokáig vitás volt, milyen kifogásokat lehet emelni, a váltóperbe behozni. A bírói gyakorlat az utóbbi évtizedekben kidolgozott néhány, az eljárás gyorsítását szolgáló elvet, melyeket az új törvény - ha nem is vett át maradéktalanul - mindenesetre figyelembe vett. Érdemes ismét az indokoláshoz visszatérni, amelyben a jogalkotó kimondta, hogy a beszámítás a teljesítés egy speciális formája, amely az ellenkövetelés fennálltának vitatottsága esetén a váltókövetelés érvényesítésének hátráltatója lehet. A váltó egy olyan feltétlen fizetési ígéret, amely - az igényérvénye-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
