A kötet két szerkesztője, Gárdos-Orosz Fruzsina és Zakariás Kinga nagyszabású projektet dolgozott ki az Alkotmánybíróság több mint három évtizedes működése során született határozatok közül a 100 legfontosabb kiválasztásával, és azok szigorú feltételek szerinti bemutatásával. A projekt nem nemzetközi és hazai előzmények nélküli, mégis eredeti és ambiciózus volt. A szócikkek kidolgozásának befejezéséhez közeledve kerestek meg a szerkesztők azzal a kéréssel, hogy lektoráljam az elkészült cikkeket. A projektről addig nem volt tudomásom, a koncepció kidolgozásában, a munka előkészítésében nem vettem részt. A kérést visszautasíthatatlannak ítéltem, noha mintegy háromezer kéziratoldal (a két nyomtatott kötet terjedelme 1864 oldal) olvasására, értékelésére és javítására vállalkoztam. Ezen előzmény után abból a szempontból nem foglalkoztam a válogatással, hogy maradt-e ki jelentős döntés, esetleg kevésbé fontos miatt. Azt egy-két esetben azonban szóvá tettem az elemzést jegyző, kritikusabb szerzőknek, hogy ha annyira elhibázott a döntés, ahogy azt ők látják, akkor miért került be a határozat a kötetbe.
A kötet szerkesztésének elveit, szempontjait az előszó részletesen leírja, legfontosabb elemeit azonban itt is szükséges megismételni. A gyűjtemény 100 olyan AB határozatot tartalmaz, amelyet a magyar alkotmányjogászok elvi jelentőségűnek tartanak. Az elvi jelentőség a szerkesztők szerint azt jelenti, hogy a határozat az alkotmányi rendelkezés kibontása során dogmatikai szempontból jelentős, új elvi tételt vezetett be. Erre tekintettel a gyűjtemény különös hangsúlyt helyez az egyes határozatok elemzésén belül az elvi tételek kiemelésére.
Az alkotmánybírósági határozatok válogatása során két módszert alkalmaztak: egyrészt azokat a határozatokat válogatták be, amelyeket a szakma, így például az egyetemi tankönyvek, vagy a döntvénytárak meghatározó jelentőségűnek ítéltek. Továbbá figyelembe vették azt is, hogy maga az Alkotmánybíróság mely határozataira hivatkozik az állandó gyakorlatot megalapozó határozatként. E két módszert egészítette ki a szakma képviselőiből álló szakértői bizottság véleménye.
A kötet újdonsága és jelentősége azonban az, hogy az előzményektől eltérően nem csupán az összegyűjtött határozatok tömörítésére vagy ismertetésre, az elvi tételek esetleges kiemelésére vállalkozik, hanem előre meghatározott szempontok szerint ún. nem hivatalos elvi tételek megfogalmazására is, és ezekhez kapcsolódóan elemzik a korábbi Alkotmányt és az Alaptörvényt értelmező határozatokat. Emellett a szócikkek bemutatják a határozat előzményeit és utóéletét is. E többrétű megközelítés eredményeként az olvasó sokféle szempontból gazdagodhat az elemzések olvasásakor: a határozatokkal való tényszerű ismerkedésen messze túlmutatóan például a jogfejlődéssel, a jogszociológiai hatásokkal, a jogértelmezési technikákkal. Magát az alkotmánybírósági gyakorlatot illetően kiolvashatók az alkotmánybírósági korszakok: a legalapvetőbb választóvíz az Alaptörvény elfogadása volt, a kiadvány két kötete is ezt a korszakhatárt tükrözi, de finomabb korszakhatárok is felfedezhetők.
A mű 2022. júniusi bemutatóján felmerült egyik kérdés az előadó alkotmánybírók szerepére vonatkozott. Ez alkalmat adott arra, a már-már rögeszmés véleményem kifejtésére, hogy az alkotmánybírósági határozatok értékelésének gyakorlata méltatlanul mellőzi az előadó bíró személyét. Mégiscsak az előadó bíró fektette a legnagyobb energiát a határozat elkészítésébe, ő kötött sokszor a többség elérése érdekében kompromisszumot (ami persze némelykor a határozat színvonalának rovására mehet). Ezzel szemben a sajtó, a közvélemény, de a szakmai elemzés is szinte sztárolja a különvéleményt írókat, akiknek az írása érthetően sokkal koherensebb és hatásosabb lehet, mint a többségi határozat. Helyeseltem volna a szócikkeknél feltüntetni az előadó bíró személyét, de erre nem került sor. A szócikkek amúgy - helyesen és mértéktartóan - részletesen foglalkoznak a fontosabb különvéleményekkel és párhuzamos indokolásokkal. A szerkesztői koncepció - a jogdogmatikai értékelést tartalmazó részben - a hangsúlyt az álláspontok ütköztetésére helyezte, ezért a különböző nézetek képviselőinek neve és a forrás is többnyire csak lábjegyzetben jelent meg.
Az ilyen jellegű kötetek érthetően nem azért készülnek, hogy az olvasó teljes egészében, szinte irodalomként olvassa. A lektornak azonban meg kellett ezt tenni, ezért szeretném megosztani azt az élményt, amit a teljes anyag (ráadásul legalább kétszeri) elolvasása jelentett. Amit kaptam ugyanis, az nem pusztán jogesetek elemzése, hanem Magyarország három évtizedének, valóságának egyfajta leirata, az alkotmányértelmezés fejlődésétől a társadalmi változások szocioló-
- 47/48 -
giai mélységű elemzéséig. Az első elemzett határozat témája 1990 októberéből a kárpótlás, az utolsó, századiké 2020 júliusából a koronavírus-járvány alatti rémhírterjesztés. Csak néhány témát említek a kettő közt születettekből: halálbüntetés, abortusz, bírói függetlenség, átvilágítás, Bokros-csomag, eutanázia, felsőoktatási autonómia, európai uniós integráció, szövetkezeti hitelintézetek, trafiktörvény, devizahitelesek tüntetése, szovjet hősi emlékmű. Történeti munka tudná hitelesebben bemutatni az elmúlt három évtizedünket?
Megfontolt és megalapozott lektori véleményt az egész anyag (100 szócikk) ismeretében lehet megfogalmazni, kronológiai sorrendben olvasva és tematikailag is csoportosítva. Az idő szorítása miatt a szócikkek elkészülésének sorrendjében, öt nagyobb szakaszban végeztem a lektori munkát, de a fentiek miatt bátorítok mindenkit az időbeli sorrendben való haladásra. A lektori munka során igyekeztem magam a kívülálló olvasó szerepébe helyezni - persze ez nem mindig könnyű, főleg amikor "némi" közöm volt a határozathoz munkatársként, bíróként, előadóként vagy akár a köztársasági elnöki indítvány fogalmazójaként. Néhány esetben azért kényelmetlenül éreztem magam, amikor olyan határozatot bíráló cikkel szemben voltak kifogásaim, amelyeknek előadója voltam. Kifogásaim nem a negatív kritikára, hanem a szócikk belső ellentmondásaira irányultak. A lektori véleményekhez - az általános gyakorlattól eltérően - ilyen okból is a nevemet adtam, hiszen szakmán belüli vitáról van szó.
Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a módszertani célkitűzéseket - elvi tételek, AB-gyakorlat sarokpontjai, jogdogmatikai jelentőség, az esetjog történetisége, beleértve az utóéletet - a szerzők megértették és jól alkalmazták, az ismertetések érthetőek, a szócikkek szerkezeti felépítése, kisebb eltérésekkel egységes: szinte mindegyik tanulmány megfelel a célkitűzéseknek. A szerkesztők kemény munkája eredményeként a 93 szerző által írt 100 szócikk a lehetőségek határain belül egységesre sikeredett; az elemzett határozatok sokszínűségéből eredő természetes eltérésekkel és sajátosságokkal. Amiben nagy változatosságot mutattak az egyes cikkek, az a nemzetközi kitekintés lehetősége, szerepe és terjedelme. Ez az adott határozat témájából is következően igen eltérő lehet, a legnagyobb "szórás" ezen a területen látható a szócikkek között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
