Az európai jogalkotás átalakulás előtt áll. A tanulmány elsősorban a Juncker-Bizottság szerződési jogra és a digitális piacra irányuló új jogalkotási programjának vizsgálatából, annak okaiból és korábbi évekhez képest eltérő motívumaiból indul ki, majd joghatósági és szerződési jogi oldalról emel ki az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatban felmerülő olyan jogi problémákat, amelyek figyelembe vétele nem hanyagolható el az európai jogalkotás során.
2014. november 1-jén kezdte meg mandátumát az Európai Unió új Bizottsága, amelyet elnöke, Jean-Claude Juncker után Juncker-Bizottságnak is neveznek (továbbiakban: Bizottság). Ez a tény az európai jogalkotást illetően sem bír elhanyagolható jelentőséggel, több mint egy hónappal később ugyanis közzétették a 2015-ös évre elfogadott munkaprogramot, amelynek alapjait az elnök által lefektetett[1] politikai vezérelvek[2] képezik. Az eljövendő jogalkotási ciklusra vonatkozóan meghirdetett újfajta megközelítés jegyében valamennyi leendő jogforrásnak tíz szakpolitikai terület problémáira kell megoldást nyújtaniuk, kézzelfogható eredménnyel. A tagállamok hatáskörébe olyan kérdések rendezését utalja, amelyek ezeken kívül esnek, és amelyek hatékonyabban kezelhetők regionális, illetve nemzeti szinten. Ez a munkaprogram több tekintetben is tartalmaz innovatív vonásokat az előző években elfogadottakhoz képest. Bár maga a program intézménye már fellelhető az alapító szerződésekben és tükrözi a Bizottság majdhogynem monopólium-szerű felhatalmazottságát a formális törvényhozási eljárások felett[3] a 2010-ben az Európai Parlament és a Bizottság egymás közötti kapcsolataikra megkötött keretmegállapodása[4] előbbi intézmény számára fokozottabb jelenlétet és hozzájárulást biztosít a politikai menetrend kialakítására nézve. Ez a dokumentum többek között rendelkezik a Bizottság beszámolási és indokolási kötelezettségéről, amennyiben eltér a megbízása elején több évre, illetve az évente kiadott munkaprogramtól, amelyet eleve a
- 224/225 -
Parlament által kifejezett prioritások figyelembe vételével kell alakítania.[5]
"A hangsúlyt [a] tíz terület eredményeire helyezem. [...] Olyan Európai Uniót szeretnék, amely a nagyobb dolgok tekintetében nagyobb szerepet vállal, a kisebb dolgok tekintetében pedig kisebbet.[...]"[6]
Az új Bizottság mandátuma kezdete óta politikai prioritásnak tekinti a szabályozás egyszerűsítését és átláthatóbbá tételét, a fölösleges bürokrácia és az adminisztrációs terhek megszüntetését is, amelyet az úgynevezett "Célravezető és hatásos szabályozás programon" (Regulatory Fitness and Performance Program, röviden: REFIT) keresztül törekszik megvalósítani.
Mit jelent mindez jogalkotási szinten?
Egyrészt a már benyújtott, függőben lévő javaslatok áttekintését. Az új Bizottság több mint 450, az elődei által benyújtott jogszabálytervezet felülvizsgálatát végezte el, a politikai diszkontinuitás elvével összhangban.[7] Ennek során számosat visszavont végleg, vagy átdolgozásra, több okból:[8]
- a javaslat időközben bekövetkező események, külső változások okán elavulttá, meghaladottá vált, vagy új szabályt vezettek be
- a Parlamenttel és Tanáccsal folytatott tárgyalások alatt olyan változtatásokat "szenved" el, amelyek miatt nem valósítaná meg az eredetileg kitűzött bizottsági célokat, vagy a tárgyalások megrekedtek, és már nincs kilátás közeli megegyezésre
- a befektetők számára érthetőségi problémák miatt visszavont javaslatok
- ha a jogalkotó szervek között nincs egyetértés 6 hónapon belül, ebben az esetben visszavonásra kerülő, és új tervezetekre lecserélt javaslatok
- javaslatok, amelyeket azért vontak vissza, hogy egy ambiciózusabb, vagy a Bizottság prioritásaihoz szabottabb jogszabályra cseréljék.
A legutóbbi körbe tartozik egyebek mellett az Európai Bizottság rendelettervezete a közös európai adásvételi jogról[9] (Common European Sales Law, a továbbiakban: CESL), amely 60. a visszavonásra benyújtott jogszabálytervezetek listáján. A 2011-ben publikált rendelettervezet, az elmúlt időszak soft law forrásai és akadémiai tervezetei[10] után az utóbbi évtizedek legnagyobb előrelépésének indult az európai szerződési jog egységesítése terén. Szemben a jelentős mennyiségű irányelvvel, a CESL nem maradt meg valamely szűkebb, periférikus területen, hanem általános, valamennyi szerződésre használható rendelkezéseket tartalmazott egy önálló, egységes szerződési jogi és fogyasztóvédelmi szabályrendszer kialakításának céljával.[11] A tagállami jogokon belüli, opcionális második rezsimként hatálya alá tartozott az ingók, digitális tartalmak, és kapcsolódó szolgáltatások határon átnyúló adásvétele fogyasztói- (Business to Consumer, továbbiakban: B2C) és kereskedők közötti (Business to Business, továbbiakban: B2B) ügyletekben. A CESL-el kapcsolatos jogalkotás folyamatosan haladt előre az elmúlt években, és úgy tűnt, hogy az Európai Parlament 2014. február 26-ai szavazásával döntő fordulat következett be, bár a számos módosítás egyikeként hatályát az elektronikus kereskedelem magvát jelentő online adásvételekre, és a távollévők közötti ügyletekre szűkítették. Ebben nagy valószínűséggel szerepet játszottak azok az újfajta jogi eszközt támadó kritikák, elsősorban a tagállamok részéről, amelyek az opcionális rendelet szükségességét, konkrétabban a szubszidiaritás-arányosság elvének való megfelelést, és a Bizottság által az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 114. cikkében megjelölt jogalap helytállóságát kérdőjelezték meg. Bár az előző Bizottság üdvözölte a Parlament által kifejtett változtatásokat, az Európai Tanácsban megakadtak a tárgyalások, és egyre többen adtak hangot aggodalmaiknak a CESL jövőjét illetően. A munkaprogram elődeitől az új kezdeményezések szerény mennyisége (23 új javaslat) tekintetében tér el. Prioritásai között továbbra is vezető helyet[12] foglal el az "összekapcsolt digitális egységes piac", lefedve azt a területet is, amelyre a
- 225/226 -
CESL hatálya kiterjedt. Ebből is látszik, hogy a digitális kereskedelem, és az ezzel összefüggő területek még mindig, sőt, még inkább az uniós jogalkotás kiemelkedő részét képezik, és nagyobb aktualitással bírnak, mint az előző években.
Milyen területeket foglalna magában az 'egységes digitális piac', milyen konkrét kezdeményezések várhatóak az Uniótól 2015-2016-ban, és hol kaphat helyet az átdolgozott CESL?
A módosított rendelet várhatóan egy nagyobb, ambiciózus szabálycsomag része lesz, az összekapcsolt egységes digitális piac-stratégia részeként.
Miért látja szükségesnek az Unió kiemelt prioritásként foglalkozni ezzel a kérdéssel?
A digitális piac létrehozása Európában sokkal árnyaltabb és sürgetőbb probléma, mint első ránézésre tűnik. Amint egyre szélesebb körben váltak elérhetővé az úgynevezett "mindig fent"[13] (always on) jellegű szélessávú kommunikációs eszközök, a világgazdaság az információs társadalom érája után belépett a "kapcsolódás korába". Ezzel a megfelelő infrastruktúra kiépítése és az olcsón, könnyen elérhető összeköttetés új kihívásokat jelentő fő prioritásokká, egyúttal a globális versenyképesség előfeltételeivé lépett elő. Az államok egymásrautaltsága, a gazdaságok kölcsönös függése a régiókon belül világosabban kirajzolódik, mint valaha, az egyik tagállamban végrehajtott reform- vagy ennek elmulasztása- erősen kihat a többi tag teljesítményére is. Bár elmondható, hogy Európa átvészelte a 2008-ban kezdődő gazdasági válság legsúlyosabb időszakait, és a 2012. évhez képest növekedés figyelhető meg, az elért eredmények szerények, és semmiképp sem biztosítják az Unió világgazdaságban betöltött vezető szerepének megőrzését, elsősorban a tagállamok mutatóiban megnyilvánuló aszimmetria, a még mindig tartós munkanélküliség, és a pénzügyi fragmentáció miatt.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
