E tanulmány megírásának elsősorban kezdeményezés a célja. Kifejezett hazai előzmények, bemutatások híján, a tanulmány főként külföldi jogi szakirodalomra épül, azt veszi figyelembe. A tanulmány fókuszában a lengyel helyi önkormányzatokkal kapcsolatos alkotmányos rendelkezések állnak. Kutatási irány: Lengyelország önkormányzati jogrendszerének alkotmányos alapjai, az alkotmányos szabályozás alapkérdései, a törvényi szabályozások sajátosságai, a közhatalmi megnyilvánulási alakzatok jogszabályi környezete, s e jogintézmények konkrét tartalmai a lengyel önkormányzatiságában.
A lengyel helyi önkormányzatokra vonatkozó alkotmányos jogszabályokat az alkotmányozó nemzetgyűlés (Sejm)* által 1997. április 2-án elfogadott új Alkotmány tartalmazza. Ezt az Alkotmányt 1997 májusában országos népszavazás erősítette meg Lengyelországban. A mindösszesen 10 szakaszban meglévő alkotmányos jogi szabályozás tartalmazza azokat az alapvető kérdéseket, amelyek a helyi önkormányzás alappilléreit - alapjogosultságait és egyben alapkötelezettségeit - jelentik alkotni.
Hosszadalmas, politikai színezetű vita tárgyát képezte az önkormányzati szinttagozódás lehetséges modelljeinek végső elfogadtatása a lengyel parlamenttel. Kompromisszumos megoldás eredményeként született meg az 1999. január 1-jétől hatályos, és jelenleg is hatályban lévő, három szintet alkotó, önkormányzatisággal felruházott területi entitás: a település, a járás és a vajdaság. Az Alkotmányra és a helyi önkormányzatokra - ezeken belül pedig a településekre, a járásokra és a vajdaságokra - vonatkozó joganyag egymástól időben elválik, sőt, az önkormányzatok szintjére - szinttagozódására - vonatkozó joganyag sem egyetlen, egységes külső jogforrásban kapott szabályozást. Az alant tárgyalt jogtörténeti háttérrel és pártpolitikai áttekintéssel kell kezdeni a részletezést.
Már a kezdetkor előre kell bocsátani: a helyi önkormányzatok szintjeinek konstrukciója többféle pártpolitikai álláspont közelítésekor, majd pedig ezen álláspontok találkozásakor körvonalazódott ki véglegesen. Ezeknek a parlamenti, ide-oda húzódó vitáknak lett a következménye az, hogy a lengyel Alkotmányban az önkormányzati szinttagozódás nem a fennálló helyzetet tükrözi, mivel az Alkotmány csak a települési szint önkormányzatiságát deklarálja közvetlenül. Az Alkotmányban nincsen szabályozás a járás és vajdaság szintjére vonatkozóan: míg az alkotmányozó nemzetgyűlés 1997-ben fogadta el az új Alkotmányt (1992 októberében ideiglenes alkotmány elfogadására került sor, ún. "kis Alkotmány"), addig a járási és vajdasági önkormányzatokról rendelkező törvény elfogadására 1998-ban került sor, s melynek hatályosságát 1999. január 1-jétől tartja megállapíthatónak a Sejm. Azonban az önkormányzatiság gyakorlását, "viselését" a területi szinttagozódáshoz kell igazítani, vagyis a helyi önkormányzásra csak települési - és a többi szinttagozódási - kereteken belül kerülhet sor. Mindez azt jelenti, hogy bár az Alkotmány nem szabályozza a járást és a vajdaságot mint önkormányzatisággal rendelkező területi egységeket, beosztást (hiszen ezeket eleve későbbi születésű törvény rendezi), azonban ez nem azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatok működése átnyúlhat ezeken a területi határokon. Az Alkotmányos szabályozás hiánya ellenére is, a helyi önkormányzatoknak a későbbi törvények alapján kell működniük, a számukra kijelölt területi beosztásban: a kisebb egységek a nagyob-bakon belül működnek.
Az Alkotmány tehát a települési szintről rendelkezik konkrétan; a politikai huzavona egy későbbi időpontra és jogforrásra tűzte ki a járások és vajdaságok bevezetését (amikor az új Alkotmány 1997-es elfogadására készült a lengyel törvényalkotó, akkor még a járási és vajdasági szintmodell tervezési fázisban volt). Az Alkotmány 164. § (2) bek. utal arra, hogy a helyi -települési - önkormányzatok szintjén kívül az egyéb önkormányzati egységeket törvényi szinten kell (lehetséges) szabályozni, ezt explicite az Alkotmány nem teszi meg, nem utal más szintre. Az Alkotmányban rögzített e jogszabályra azonban szükség is volt, hiszen ha az Alkotmány nem tartalmazná e lehetőséget, ugyanakkor szabályozza a települési szintet, akkor ez azt jelentené, hogy Lengyelországban a helyi önkormányzatok csak és kizárólag települési szinten működnek (működhetnek), tehát a járási és vajdasági bevezetés és annak későbbi önkormányzatisággal való felruházása alkotmányellenes lenne.
Ezek a folyamatok mind a reformizmus jegyében zajlottak, ezért az 1990-es évek Lengyelországában semmi esetre sem lehet konszolidált állapotoknak nevezni az uralkodót, mert a demokratikus politikai-jogi átmenet egy ekkora országban nem tette lehetővé az elképzelések gyors megvalósíthatóságát, különösen, hogy tekintetbe kell venni azt a parázs politikai-parlamenti vitasorozatot, amely az összes reformfolyamat hűséges kísérőjeként írta be magát a lengyel jogtörténetbe. Amennyiben a lengyel törvényhozó - a Sejm - tükröt tart maga elé az 1990-es évek végén, akkor a következő elemek megvalósítását látja a területi szinttagozódás tekintetében: vajdaság (województwo): 16, járás (powiat): 379 (ebből 65 járási jogú város), település (gmina): 2478.
A vajdasági és járási önkormányzatok kimunkálását tehát területi reformáció előzte meg, amely egyben szükségszerű előzménye is volt az önkormányzati szintek megalkotásának. Nem lehetett csak a közigazgatás egyik ágához hozzányúlni úgy, hogy abból a másik ág kimaradjon, így nemcsak az önkormányzati ágazat, hanem az államigazgatási szféra átmunkálására is sor került, mert a területi módosítások szerves részét képezte az államigazgatás újszerű átalakítása is. Lényegében tehát egy komplett közigazgatási reformáció vette igénybe az 1990-es évtizedet Lengyelországban.
Az Alkotmány a VII. fejezetében tartalmazza a helyi önkormányzatokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Mindösszesen tehát tíz szakaszban tér ki a lengyel törvényalkotó a helyi önkormányzatok alkotmányos kérdéseire (163-172. szakasz). Ezek között a rendelkezések között történik szabályozás a következő elemek tekintetében.
- Önkormányzati feladatellátás: mindazon olyan feladatot a helyi önkormányzat lát el, amelyeket a törvény nem utal más szerv hatáskörébe. Feladatellátása során együttműködik más szervekkel. Az önkormányzati feladat címzettje a képviselő-testület.
- A helyi önkormányzás alapegysége a település: a települések önkormányzatisággal rendelkeznek.
- A helyi önkormányzat az autonómiáját biztosító tulajdonjoggal rendelkező jogi személyiség.
- Az önkormányzati jogok bírósági jogvédelemben részesülnek.
- A helyi önkormányzat alapvető, közvetlen kötelezettsége a helyi igényeket kielégítő közfeladatok ellátása. Amennyiben szükséghelyzet úgy hozza, a helyi önkormányzat a törvény által hatáskörbe utalt más közfeladatokat is köteles lesz ellátni. E feladatok meghatározásának módját kizárólag törvény szabályozhatja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
