Már az 1700-as évek végén felmerült az igény a kereskedelmi szabályok összefoglalására, ennek a feladatnak az elvégzésére hivatott rendszer, a regnikoláris bizottságokra épült.[1] A kereskedelmi bizottság Magyarország gazdasági állapotát feltáró munkájában azt "gyarmati" jelzővel illette, a bécsi udvar ipar- és vámpolitikájára visszavezethető okokat megjelölve. 1795-re elkészültek a munkálatokkal, de az Országgyűlés elé beterjesztést követően (annak megtárgyalása nélkül) a kancellária irattárába került.[2]
A kodifikáció előkészítő munkája 1779-ben indult meg, "gyümölcsöt azonban az 1840. év hoz, amikor is egész sora lát napvilágot a különböző kereskedelmi vonatkozású törvényeknek"[3], amelyből kiemelhetjük az 1840. évi XVIII. törvénycikket, amely "a közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól szól", és lényegében három fejezetből állt, melyek a jogszabály teljes tartamát tükrözik[4]. Ez a törvény(cikk) megelőzte nem egy fejlett társasági rendszerrel rendelkező nemzet törvényhozását (pl. Nagy-Britannia, Franciaország, Németország).
Az osztrák uralkodóház és a magyar nemzet közötti kiegyezést követően a kapitalista gazdasági rendszer kibontakozott, és a szabályozásra irányuló igényre, az abszolutizmust követően, Apáthy Istvánnak adott megbízást a kormány az új kereskedelmi törvény előkészítésére. A tervezetből javaslat, majd törvény lett. Az 1875. évi XXXVII. törvénycikk (a továbbiakban: Kt.) "nem más, mint az 1871. évi német kereskedelmi kódex többé-kevésbé sikerült átültetése."[5] A Kt. megteremtette a lehetőséget a közkereseti társaságok, a betéti társaságok és a részvénytársaságok működésére. (A Kt. 61. §-a kereskedelmi társaságnak tekintette még a szövetkezeteket is.)
A Kt.-t követően - több mint ötven évvel később - bővült a kör, egy törvénycikkel és két újabb társasági formával a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságokról 1930. évi V. törvénycikknek köszönhetően.
A döntően állami tulajdonú, tervutasításos szocialista gazdaság évtizedeit egyszerűbb gazdasági élet és fejletlen polgári jogi viszonyok jellemezték, ellentétben egy polgári társadalom körülményei között működő piacgazdasággal.[6]
Az 1959-es Ptk.[7] a személyek jogában, a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezésekben helyezte el a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságokat. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a polgári jogi társaság a kötelmi jogban, a "Társaság" fejezetben kaptak helyet. Emellett - később - a Gt. tartalmazta a gazdasági társaságokra vonatkozó részletes szabályokat.
Az 1950-es években a magyar polgári jog a szovjet jogi elmélet hatása alá kerülve, a szocialista jogi személyiségi formákat, mint a szocialista materiális tulajdonviszonyok kifejezésformáit vette át a szovjet polgári jogból.
Az egész tulajdonjogi rendszer felépítésének az ideológia volt a legfőbb támasza, amely a - politika állásától függően - valamikor működőképesnek tűnt, de az idő múlásával, az akkor megrendíthetetlennek hitt rendszer lassanként erejét vesztette.
A hatvanas években a gazdasági szemléletváltozás következtében lehetőség nyílt bizonyos gazdasági társulási lehetőségekre. Több rendelet született, amelyek egyszerűbb jogi személyiség nélküli gazdasági együttműködést, közös vállalkozást vagy jogi személyiséggel rendelkező szövetkezeti közös vállalat alapítását engedték. Állami vállalatok és egyéb szocialista gazdálkodó szervezetek közös gazdasági érdekeik előmozdítása érdekében közös vállalatot vagy egyesülést hozhattak létre.
A következő évtized jelentős változásokat hozott. Az 1977. évi IV. törvény és az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet szerint az állami szervek, szövetkezetek és más gazdálkodó szervek gazdasági társulást hoztak létre, amelyek lehettek jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiség nélküli formák.
- 1/2 -
Időben az 1959-es Ptk. 1977-es novelláris módosításhoz köthető az ún. "Külkereskedelmi Ptk."[8] megalkotása, amely haladónak mondható szellemiségben olyan szabályokat határozott meg, amelyek eltértek a Ptk. szerződési jogi vonatkozású passzusaitól, és arra voltak hivatottak, hogy "(...) a külkereskedelmi kapcsolatokban a magyar vállalatokat és a velük szerződő feleket a Ptk. szabályai ne ösztönözzék külföldi jog kikötésére. Azaz a magyar jogalkotó azért határozott meg a magyar vállalatok nemzetközi kereskedelmi szerződéseire liberális, a szerződési szabadságnak nagyobb teret engedő szabályokat, hogy a magyar vállalatokat a kevésbé versenyképes magyar jog ne hozza versenyhátrányba a nemzetközi piacon."[9]
Gorbacsov a világ nagy vezető hatalmainak vezetőivel - Margaret Thatcherrel, Helmut Kohllal, Ronald Reagannel - fehér asztalhoz ült. Gorbacsov lépéseinek sokszínű rétegzettségét mutatja, hogy még 1988-ban döntött az Afganisztánból való kivonulásról, illetőleg amellett, hogy a Szovjetunió útja a továbbiakban ne "lenini" legyen, valamint szakított a Brezsnyev-doktrínával is. Óriási lehetőséget kaptak a keleti blokk államai azzal, hogy a belügyeikre gyakorolt szovjet nyomás csökkent. Az események végkifejlete a kommunizmus összeomlásához és a hidegháború befejezéséhez vezetett.
1988-ban Gorbacsov meghirdette a nyilvánosság előtt zajló közélet követelményét (glasznoszty), amellyel a gazdasági reformot ellenzőkre is nyomást akart gyakorolni, arra számítva, hogy a szovjet nép a reformkezdeményezéseit támogatja majd.
Magyarországon és a kelet-közép-európai térség más országaiban - az 1980-as évek második felében - az évtizedek alatt felhalmozódott társadalmi és gazdasági problémák már nem voltak többé a szőnyeg alá söpörhetők, szétfeszítették az addigi politikai és gazdasági kereteket.
Már 1985-ben elindultak azok a folyamatok a Szovjetunióban, amelyek kihatottak a közép- és kelet-európai országokra és 1989-ben radikális fordulat formájában csúcsosodtak ki Lengyelországban, Magyarországon, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában, amellyel lezárult a keleti régióban a "szocialista társadalomépítési kísérlet". Ennek Európán kívülre is kiható következményei voltak. A változások az addigi európai egyensúly megbomlásához vezettek, amely világpolitikai szinten is új helyzetet eredményezett (az Egyesült Államoknak is az új berendezkedésű európai rendszerekkel kellett terveznie).
A kezdetben lendületesen induló szovjet peresztrojka is veszített a lelkesedéséből, amelyhez a belső konfliktusok, a kelet-európai szocialista rendszerek összeomlása is hozzájárult.
A Nyugat és Kelet közötti, korábban visszafojtott gazdasági kapcsolatok, az erőviszonyok megváltozása nyomán a politikai és katonai feszültség csökkenését eredményezték. A gazdasági elkülönülés enyhülni látszott. Átrajzolódott a térség politikai térképe, a Szovjetunió területén a volt szövetséges köztársaságai önálló állammá váltak. Hasonló folyamat játszódtak le Jugoszlávia területén is. Ezekhez képest békésen vált két önálló állammá a Csehszlovákiát alkotó két nemzet.[10] A szétválások mellett az NSZK és az NDK újraegyesült, létrehozva az egységes tőkés gazdasági rendszerű Németországot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
