Az Európai Unió tagállamainak tartózkodásra és foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályai az EU-ban élők és ott munkát végzők számára mindenkire érvényes minimális szintű védelmet garantálnak. Egy másik tagállamban való tartózkodás alapvető és személyes jogát az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) közvetlenül ruházza az uniós polgárokra,[1] és az nem függ adminisztratív eljárások teljesítésétől. Az Alapjogi Charta előírása szerint "[h]armadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg".[2] Az EU szervei és a tagállami hatóságok ennek keretében a tisztességes foglalkoztatás szabályainak maradéktalan érvényesítésére törekszenek.
Addig, ameddig a tartózkodási jog kedvezményezettjei nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére, nem lehet őket kiutasítani, vagyis a kiutasítási intézkedés nem lehet a szociális segítségnyújtási rendszer igénybevételének automatikus következménye. A fogadó tagállamnak vizsgálnia kell, hogy átmeneti nehézségekről van-e szó, és figyelembe kell vennie a tartózkodás időtartamát, a személyes körülményeket és a támogatás összegét, hogy megítélhesse, a kedvezményezett indokolatlan terhet jelent-e a szociális segítségnyújtási rendszerre, és hogy kiutasítsák-e.[3]
Az EU-n belüli jogi szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállamok munkavállalói mellett a nem uniós országok állampolgárai is jogosultak legyenek az unió területén való munkavállalásra és annak feltételei tekintetében az uniós polgárokéval egyenlő bánásmódban részesüljenek. Ezek a jogok vagy az illető személy állampolgárságától függnek, vagy attól, hogy uniós polgárok családtagjai-e. Ebből következően a munkaviszony létesítésével az uniós jogon alapuló munkavállalói jogoknak is jogosultjai lesznek.
A huzamos tartózkodási jog elnyeréséig az érintettek tartózkodási joga attól a követelménytől függ, bizonyítani tudják-e, hogy munkavállalók vagy önálló vállalkozók, vagy elegendő forrással rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ideje alatt ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére. Továbbá a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek, vagy a fogadó tagállamban már beilleszkedett olyan család tagjai, amelynek egyik tagja ezeknek a feltételeknek megfelel.
Magyarországon munkavállalás céljából tartózkodási engedélyt az a harmadik országbeli állampolgár kaphat, akinek a tartózkodási célja:
- a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján, ellenérték fejében, más részére, illetve irányítása alatt tényleges munkát végezzen;
- gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb - jövedelemszerzési céllal létrejött - jogi személy tulajdonosaként, vezető tisztségviselőjeként, e tevékenységi körbe tartozó tevékenységén túl tényleges munkát végez.[4]
Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítéleteiben foglaltak az EU tagállami bíróságaira és hatóságaira kötelezők. Ez az Egyesült Királyságnak az EU-ból való kilépésére tekintettel is folyamatosan érvényesül. Az átmeneti időszak alatt az uniós jog összességében, valamennyi szakpolitikai területen, továbbra is alkalmazandó lesz az Egyesült Királyságban és az Egyesült Királyságra.
Az Ermira Bajratari albán állampolgár és az Egyesült Királyság belügyminisztere, a Secretary of State for the Home Department ügyében Ermira Bajratarinak az Egyesült Királyságban tartózkodáshoz való joga tárgyában az EUB-hoz az uniós jog értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Egyesült Királyság Észak-Írországi Fellebbviteli Bírósága, a Court of Appeal in Northern Ireland terjesztette elő. A kérelem az EU polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv[5] rendelkezésének értelmezésére vonatkozott.
- 44/45 -
A kérdést előterjesztő bíróság feltett kérdései lényegében azoknak a forrásoknak az elegendő jellegére vonatkoznak, amelyekkel egy uniós polgárnak rendelkeznie kell, amennyiben a kiskorú gyermek uniós polgárok rendelkezésére bocsátott ezen források a harmadik országbeli állampolgár apjuk által valamely tagállamban végzett munkából származnak, és apjuk korábban tartózkodási és munkavállalási engedéllyel rendelkezett, azonban a tartózkodási kártyája lejárta miatt ebben a tagállamban már nem rendelkezik ilyen engedéllyel.[6]
Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével az Egyesült Királyság Észak-Írország Fellebbviteli Bírósága konkrétan a 2004/38/EK irányelv 7. cikk (1) bekezdés b) pontjának értelmezéséről kérdezte az EUB-t.
E jogforrás a "Tartózkodás joga három hónapot meghaladóan" címet viselő rendelkezései szerint: "(1) Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha: [...] b) elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek."
Bár az EUB ezt a konkrét kérdést először vizsgálta, értelmezésében érezhetően iránymutatásul szolgált az, hogy a Zhu és Chen[7] és a Zambrano ügyben[8] hozott ítéletében az irányelv e joghelyét már értelmezte. A jelen ügy lehetőséget biztosított az EUB számára, hogy - a tárgyi ügy különleges kontextusában - ezen ítéleteinek hatályát pontosítsa.
Az eljárás felperese, Ermira Bajratari albán állampolgár, 2012 óta tartózkodott Észak-Írországban. Házastársa, Durim Bajratari, aki szintén Észak-Írországban tartózkodó albán állampolgár, tartózkodási kártyával rendelkezett, amely feljogosította őt arra, hogy a 2009. május 13-tól 2014. május 13-ig terjedő időszakban az Egyesült Királyságban tartózkodjon. E tartózkodási kártyát Toal asszonnyal, egy egyesült királyságbeli állampolgárral korábban fennálló, 2011 elejéig tartó kapcsolata alapján bocsátották ki részére.
Durim Bajratari 2011 folyamán elhagyta az Egyesült Királyságot annak érdekében, hogy Albániában házasságot kössön Ermira Bajratarival, akivel 2012 folyamán visszatért Észak-Írországba. A tartózkodási kártyáját nem vonták be. A házaspárnak három gyermeke van, akik mind Észak-Írországban születtek. Gyermekeik közül az első kettő ír állampolgársági bizonyítványt szerzett.
Durim Bajratari 2009 óta különböző szakmai tevékenységeket folytatott, majd tartózkodási kártyájának lejárta, 2014. május 12. után jogellenesen végzett munkát, mivel tartózkodási okmánnyal és munkavállalási engedéllyel nem rendelkezett. A tényállás része, hogy a család egyik tagja sem utazott soha az EU valamely más tagállamába és nem is lakott ott, továbbá hogy a család rendelkezésére álló egyedüli forrásokat Durim Bajratari jövedelmei képezték.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
