Mindannyiunknak vannak jó és rossz gyermekkori emlékei. Az iskolából, a délutáni zongoraóráról, a hétvégi úszóversenyekről vagy nyári táborokról nemcsak szép és jó, hanem kellemetlen vagy bántó emlékeink is maradtak. Érdekes módon a negatív emlékekre élesebben és hosszabb ideig, akár felnőttkorunkig is nagyon jól emlékszünk. Azok az élmények tehát, amelyek érzelmeinkben[1] nagyon erősen érintenek minket, egy nagyon ősi, alapvető hálózatban tárolódnak, ezért különösen nehezen változtathatók meg. Mindenkinek van olyan iskolai élménye, amelyet sosem fog elfelejteni. Pontosan fel tudja idézni, ha nem is magát az eseményt, de hogy mit érzett akkor, azt biztosan. Azt is tudjuk, hogy mindez a negatív élményekre fokozottan igaz. Amikor egy iskolában bántalmazás történik, akkor sok esetben nem kezelik a helyzetet, vagy ha igen, az ritkán hoz eredményes, hosszú távú, akár rendszerszintű változást. Amikor a gyerekek minden szünetben akár verbálisan, akár fizikailag bántalmazzák egymást, sokszor nem kapnak valódi segítséget a helyzet megoldásához. Amikor a tanár rendszeresen megszégyenítő módon beszél egy gyerekhez, akkor hogyan és ki tudja a legjobban kezelni a helyzetet? Az iskolában, fociedzésen, táborokban nagyon sok gyerekjogi jogsértés történik, amelyekkel szemben a gyerekek, tanárok, szülők sokszor tehetetlennek, az intézmények eszköztelennek érzik magukat.
Ma Magyarországon az iskolák mindennapi működését jogszabályok, programok, irányelvek, házirendek szabályozzák, de elenyésző számban találunk cselekvési tervet vagy protokollt arra az esetre, ha valami baj, bántalmazás történne. Egy 2019-ben készült kutatás[2] szerint a gyerek számára nagyon fontos az oktatás. Nem kizárólag annak minősége, de a légkör is, amelyben a mindennapjaikat töltik. Ahol biztonságos az iskola, a tanárok tisztelettel bánnak velük, ott a tananyagot is az átlagnál többen találják hasznosnak. A gyerekek többsége számára az iskola biztonságos hely, 22%-uk szerint azonban lehetne javítani az iskolai biztonságon. Sokat elmond az az eredmény, hogy csak negyedik legfontosabb szempontként említik az iskolaépületet, a biztonsági berendezéseket, tehát a fizikai biztonságot meghatározó tényezőket. Az első három tényező, amitől biztonságosabban és ezáltal jobban éreznék magukat az iskolában:
- ha senkivel sem bánnának rosszabbul azért, mert különbözik a többiektől;
- ha több olyan felnőtt szakember lenne a gyerekek körül, akikhez bizalommal fordulhatnának;
- ha a zaklatás, bántalmazás megszűnne.
Gyerekként és gyerekekkel foglalkozó szakemberként egyaránt rengeteg kérdés és dilemma merül fel a közösségekben. Hol húzódik a határ a csíny és a bántalmazás között? Mit tegyek, ha engem bántanak? Mit tehetek, ha mást bántanak? Mikor és kitől tudok segítséget kérni? Hogyan tudom megelőzni a bántalmazást? Mi a különbség a jelzés és az árulkodás között? Mi történik, ha jelzek? Hová fordulhatok segítségért? Miként működjünk együtt biztonságos keretek között? Kiért és meddig vagyok felelős az intézményben? Milyen módon járulhatok hozzá a közösség átlátható működéséhez? Milyen közös értékeink és irányelveink vannak az együttműködéshez? A kérdésekre adandó válaszok egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a szakember abban segítse az iskolákat és gyerekekkel foglalkozó más szervezeteket, hogy rendelkezzenek saját gyermekvédelmi irányelvvel. Az irányelv célja, hogy biztosítsa az adott szervezettel kapcsolatba kerülő gyerekek jóllétét és biztonságát, valamint kizárja annak a lehetőségét, hogy a szervezet működése során bármilyen formában kárt okozzon nekik. Ennek megfelelően a saját belső irányelv a szervezetekben átlátható kereteket teremt a gyerekekkel szembeni erőszakesetek hatékony megelőzésére, megfelelő intézményi kezelésére és utánkövetésére egyaránt. Egy ilyen célkitűzéssel rendelkező program, jó gyakorlat abban segít, hogy az iskolák, óvodák, gyerekekkel foglalkozó szervezetek rendelkezzenek egy olyan, rájuk szabott gyermekvédelmi irányelvvel, amely átlátható kereteket biztosít a gyermekek jogainak érvényesüléséhez és a bántalmazással kapcsolatos esetek megelőzésére, kezelésére és utánkövetésére.
- 49/50 -
A program minden gyerekekkel foglalkozó szervezetnek szólhat, függetlenül a konkrét tevékenységtől. Egy gyermekvédelmi irányelv hasznos lehet óvodáknak, iskoláknak, gyermekvédelmi intézményeknek, iskolán kívüli programokat biztosító alapítványi, egyházi és egyéb szervezeteknek, illetve minden olyan szervezet számára, amely bármilyen formában (például reklám- és marketingtevékenységek, betegellátás, rendezvényszervezés, táboroztatás) kapcsolatba kerül gyerekekkel. A gyerekek jogaival, illetve a bántalmazás megelőzésével és kezelésével kapcsolatos tudás összefoglalása, a szervezeten belüli eljárások és felelősségek közös átgondolása a legfelkészültebb szakemberekkel dolgozó szervezetek számára is hasznos lehet. A közös gondolkodás ugyanis egyrészt aktualizálja az ismereteket, másrészt pedig segít azok összehangolásában és finomhangolásában. Ezeket a folyamatokat segíti egy gyermekvédelmi irányelv kidolgozása és alkalmazása. Szerencsére már Magyarországon is egyre több szervezetnek fontos az, hogy működése közben ne okozzon kárt a gyerekeknek, hanem védje őket, és biztosítsa jogaik érvényesülését.
2017-ben a Hintalovon Alapítvány[3] részt vett egy nemzetközi kutatásban, amely azt vizsgálta, hogy a közép- és kelet-európai régióban működő, gyerekekkel foglalkozó szervezetek milyen, a gyermekek védelmét garantáló megoldásokat követnek.[4] Szintén ebben az évben indult az Alapítvány Gyermekjogi Központja azzal a céllal, hogy a gyerekek érdeke minél inkább képviselve legyen az őket érintő eljárásokban. 2017 és 2019 között több mint ezer ügyben adtak tanácsot, több hónapos várólistával. A megkeresések magas száma miatt 2019 őszén a személyes tanácsadás nagy részét egy mesterséges intelligenciát használó tanácsadó chatbot váltotta fel, amely nemcsak probléma esetén kínál azonnal elérhető információt, hanem bármikor segítséget, naprakész tudásbázist biztosít a gyermekvédelemben dolgozó szakembereknek, jogászoknak is. A kutatás és a Gyermekjogi Központhoz érkező esetek egyaránt felhívták a figyelmet arra, hogy a zaklatás, bántalmazás felismerése és kezelése óriási kihívás elé állítja a szervezeteket. Ezekre a kihívásokra azonban sokszor vagy egyáltalán nincs, vagy csupán eseti, ad hoc válaszai vannak a szervezeteknek, ugyanis sem a szervezeti kultúra, sem a kötelező dokumentumok nem adnak egyértelmű választ a legfontosabb folyamatokra az észleléssel, jelzéssel, reagálással és utánkövetéssel kapcsolatban. Ezért szükséges olyan kiegészítő protokoll (irányelv) elfogadása, amely a gyerekekkel foglalkozó intézményeket képessé teszi arra, hogy valóban biztonságos környezetet teremtsenek a gyerekek és felnőttek számára.
A gyermekbántalmazás megelőzhető, az esetek száma csökkenthető - az intézmény nagyon sokat tehet a gyermekek testi és lelki biztonságáért is. A Hintalovon Alapítvány 2017-ben tagja lett a gyermekek biztonsága és jólléte érdekében a világ 120 országában működő, gyermekvédelmi szervezeteket tömörítő Keeping Children Safe[5] (KCS) szervezetnek, amely civileket, cégeket, sportszervezeteket, államokat és iskolákat támogat abban, hogy a saját működésük a gyerekek szempontjából a legbiztonságosabb és legjobb legyen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
