Az új Ptk. Családjogi Könyv Javaslata általános indokolásának 3. pontja a házassági vagyonjog szabályozása terén - véleményünk szerint helyesen - az ún. törvényes vagyonjogi rendszerként az évtizedeken át bevált és az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint a házastársak kölcsönös szándékának is leginkább megfelelő - reálszerzés elvén alapuló - vagyonközösségi rendszert tartja fenn, az ún. alternatív vagyonjogi rendszerek választásának a lehetőségére pedig - a már kialakult gyakorlattal lényegében megegyező módon - kizárólag a házassági vagyonjogi szerződés keretei között ad módot.
Az a tény ugyanis, hogy a házassági vagyonjogi szerződés a gyakorlatban annak ellenére sem terjedt el, hogy a házassági vagyonjogi szabályok már csaknem 20 évvel ezelőtt, 1987. július 1-jén diszpozitív jellegűekké váltak, már önmagában is arra utal, hogy az általános társadalmi felfogás szerint a házastársak kölcsönösen egyenlő arányban részesedni kívánnak és kölcsönösen egyenlő arányban részesíteni is kívánják egymást a közösen megszerzett vagyonból.
Helyeselhető az is, hogy a gazdasági rendszerváltással összefüggésben a polgári jogi vagyon, és - ebből következően - a házastársi közös vagyon tárgyában és összetételében bekövetkezett változásokkal összefüggésben a közös vagyon körének és megosztási módjának a meghatározásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság által már kialakított elveket a. törvény szövegébe építi be. Nem értünk viszont egyet annak az indokolásával.
A Családjogi Könyv (a továbbiakban: Csjk. ) "Házassági vagyonjog" címet viselő VI. Fejezete általános indokolásának 2. pontja szerint a Javaslat
"a törvényes vagyonjogi rendszeren is végigvezeti azt a kettőséget, amely a házastársi vagyon összetételében megtalálható: a használat, kezelés, rendelkezés joga, valamint a vagyon megosztása tekintetében is különbséget tesz a házastársak mindennapi életvitelét szolgáló vagyon, és a házastársak foglalkozásának gyakorlását, üzleti életben való részvételét szolgáló (vállalkozói) vagyon között. Ennek keretében kísérletet tesz a házassági vagyonjog és a gazdasági jog szabályai közötti "kapcsolat" megteremtésére. [Lásd 3: 43. §, 3: 46. § (2) bekezdés, 3: 49. § (1) bekezdés a) pont, 3: 50. § 2. fordulata, 3: 54. § (1) bekezdés b) pont, 3: 61. § (2)-(3) bekezdés]. Külön szabályok vonatkoznak a család hajlékául szolgáló házastársi közös lakásra is, éspedig nemcsak a használatnak a házasság felbontása esetére való rendezésére, hanem a lakással (annak használatával) való rendelkezésre az életközösség fennállása alatt - beleértve az egyik házastárs különvagyonába tartozó vagy egyéb kizárólagos jogcíme folytán használt lakást is (Lásd 3: 50. § első fordulata, 3: 76-77. §-ok).
A reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszer törvényes vagyonjogi rendszerként való változatlan fenntartása mellett az 1990-es évek közepe óta a házastársak vagyonának összetételében bekövetkezett változások önmagukban még nem indokolhatják azt, hogy a törvényes vagyonjogi rendszer a használat, a kezelés és a rendelkezés jogának, valamint a közös vagyon megosztásának a szabályozása terén különböztethessen aszerint, hogy az egyes vagyontárgyak a házastársak mindennapi életvitelét vagy valamelyikük foglalkozásának gyakorlását, illetve az üzleti életben való részvételét szolgálják.
Ennek az álláspontnak az elfogadása, és az egyes vagyontárgyak rendeltetése szerinti "kettősségnek" a törvényes vagyonjogi rendszeren történő - a Javaslat által szándékolt - végigvezetése ugyanis valójában azt eredményezné, hogy törvényes vagyonjogi rendszerként a reálszerzés elvén alapuló házastársi vagyon-közösségi rendszer - a Javaslat indokolásával ellentétben - kizárólag "a házastársak mindennapi életvitelét szolgáló vagyontárgyak" vonatkozásában maradna fenn változatlanul, míg "a házastársak foglalkozásának gyakorlását, üzleti életben való részvételét szolgáló (vállalkozói) vagyontárgyak vonatkozásában a törvényes vagyonjogi rendszer annak ellenére is a vagyonközösségi, a közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszer egyes elemeit ötvözné, hogy az utóbb említett vagyonjogi rendszerek - a közös vagyon összetételétől függetlenül - a Javaslat szövege és indokolása szerint egyaránt csak házassági vagyonjogi szerződéssel lennének kiköthetők.
Az ilyen megoldásnak nem csupán az szól ellene, hogy az lényegében kétféle ún. törvényes vagyonjogi rendszer szükségtelen bevezetését eredményezné, hiszen - a törvényes vagyonjogi rend-szer(ek) diszpozitív jellege folytán - házassági vagyonjogi szerződés keretében továbbra is maguk a házastársak dönthetnének szabadon abban, hogy az üzleti (vállalkozási) célú vagyonukra a család fogyasztási célját szolgáló vagyonra irányadó törvényes vagyonjogi rendszernek megfelelő, vagy attól eltérő szabályokat, illetve eltérő vagyonjogi rendszereket alkalmaznak-e vagy sem.
Ellene szól a Javaslat szerinti "kettősség törvényes vagyonjogi rendszeren történő végigvezetésének" az is, hogy az egyes vagyonjogi rendszerekben az aktív és passzív közös és különvagyon körének, a használat, a kezelés és a rendelkezés jogának, valamint a közös vagyon megosztásának a szabályai nem "ötlet-, illetve véletlenszerűen", hanem a házastársak egymással szemben érvényesíthető vagyoni igényeivel, az említett igények dologi jogi, illetve kötelmi jogi jellegével, a házastársak rendelkezési jogának a korlátlan vagy korlátozott voltával, továbbá az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló korlátlan vagy korlátozott felelősségével, vagy annak hiányával szerves összefüggésben kerülnek meghatározásra az alábbiak szerint:
A vagyonelkülönítő rendszerek lényege az, hogy a házastársak a házasságkötés előtt és a házassági életközösség ideje alatt szerzett vagyonuk tekintetében egyaránt megtartják vagyoni függetlenségüket, az általuk megszerzett vagyon mindegyiküknek egymástól független tulajdona marad, mindkettejüket megilleti a saját vagyona feletti önálló rendelkezés és kezelés joga, egymás tartozásaiért pedig nem felelnek.
A vagyonösszesítő rendszerek alapja ezzel szemben a házastársak minden vagyonának közös vagyontömeggé való egyesítése és annak valamelyik házastárs, éspedig rendszerint a férj rendelkezése alá utalása. Egyes jogrendszerekben ez az egyesülés teljes egészében végbemegy, és a házastársak összes vagyona mindkettőjük közös tulajdonává válik. Más jogrendszerekben azonban a közösség csak a férj rendelkező és vagyonkezelő joga szempontjából, valamint kifelé - a harmadik személyekkel szemben fennálló felelősség tekintetében - érvényesül, míg egymás közti viszonyukban megtartják a vagyoni különállásukat. Ismeretesek olyan jogrendszerek is, amelyekben a vagyonegyesülés csak részleges: az kizárólag az ingóságok (valamint a pénz és értékpapírok, hasznot hozó jogok) tekintetében jön létre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
