Mit is jelent a "felejtés joga" (angolul: "right to be forgotten") egy olyan világban, ahol az internetes honlapok, keresőmotorok, közösségi média, illetve blogok határozzák meg kik is vagyunk a nagyközönség szemében?[1] Az Európai Unió Bírósága 2014. május 13. napján hozott ítéletében, a C-131/12. ún. Costeja ügyben alkalmazta a felejtés jogát, amely még nem tekinthető lefektetett EU jognak, ugyanis az a már évek óta készülő adatvédelmi rendelettervezetben került rögzítésre. A rendelettervezet végleges szövegét az Európai Unió 2015. december 17. napján fogadta el, és várhatóan annak hatályba lépése mind a 28 EU tagállamban vonatkozásában 2018 lesz[2].
Felmerül a kérdés, hogy a felejtés jogával múltunk kitörölhető-e a digitális világból, vagy alkalmazása mégsem jelenti azt, hogy minden általunk eltüntetni kívánt személyes adat varázsszóra el is tűnik az internetről? Elméletileg, az EU adatvédelmi joga alapján az esetjoggal életre hívott felejtés jogával sikeresen megszabadulhatunk az általunk nem kívánatos, de valaha általunk vagy más által rólunk az interneten nyilvánosságra hozott személyes adatainkhoz elvezető linkektől. Az EU ezzel lehetőséget ad arra, hogy a privát szféránkba való betekintést egy bizonyos szinten kontrollálhassuk.
Az új kontrollmechanizmus indokaként az EU az egyén személyes adatai védelmének elsődlegességére hivatkozik, azonban ez könnyen szembeállítható a nagyközönség információhoz való jogával. A Google 2015 végi jelentése alapján mintegy 348,085 adateltávolítási kérelmet kapott, amelynek körülbelül 42%-át teljesítette[3]. A teljesített kérelmek, azaz az eltávolított linkek sem feltétlen tűnnek el az internetről, a BBC, a Telegraph és mások is külön listával rendelkeznek weboldalukon az eltávolított linkekről. A Telegraph eltávolított, Google által kidobott linkjei között olyanok szerepeltek, amelyek olyan cikkekhez vezettek el, mint pl. a brit Margaret McDonald esete, akit elítéltek 600 eszkort lány futtatásáért, vagy Max Mosley 2008-as szexbotránya[4]. Ugyanakkor ellenpélda is létezik, a nottinghami bíróság jóváhagyta közérdekre hivatkozva azt, hogy a Google nem törölt olyan linket, amely egy pap többrendbeli, 51 millió font értékű adócsalásáról szóló cikkhez vezetett el[5].
A felejtés jogának gyakorlati alkalmazása terén a Costeja-ügyet követően a Google és a többiek a "sötétben tapogatódzva" fejlesztettek ki megoldásokat a döntésben lefektetett alapelvek mentén. Az EU munkacsoportja által kidolgozott, 2014 novemberében megjelent értelmezési iránymutatás nem bír jogi kötőerővel, csupán tájékoztató jellegű.
Hol tartunk jelenleg? Az Európai Bíróság 2014. májusi döntése óta - a felejtés jogára hivatkozva - lehetővé vált az, hogy egyszerűen, nem túl sok formalitással, a keresőmotorokhoz benyújtott kérelemmel eltávolíttathatjuk azon linkeket, amelyek személyes adatainkat (pl. akár képek, Facebook-oldal, Linkedin-, vagy Twitter-bejegyzések) tartalmazó weboldalhoz vezetnek el nevünkre való rákereséskor. Az Infotv. szerint személyes adatnak minősül[6], minden olyan információ, amely személyünkkel kapcsolatba hozható (pl. név, fizikai, gazdasági, kulturális ismeretek), de az olyan információ is, ami alapján személyünkkel kapcsolatban bizonyos következtetések vonhatók le. Az EU jelenleg hatályos adatvédelmi irányelve ezzel összehasonlítva sokkal szabadabban állapítja meg a személyes adatok fogalmát, azaz személyes adatnak minősül az azonosított vagy azonosítható természetes személyre (az érintettre) vonatkozó bármely információ[7]. Az EU személyes adat fogalma tehát tágabb, mint a hazai törvényi definíció, hiszen beletartozhat nagyon sokféle olyan információ, amely nem titkos vagy különleges, de egykor valahogyan nyilvánosságra került, publikusan kereshető, nevünkkel összefüggésbe hozható valamilyen módon és amelyeknek hozzáférhetősége, és ránk nézve hátrányos, vagy teljesen érdektelen.
A felejtés jogának egyik gyökere a francia droit á l'oubli-ra ("right to oblivion"), amely alapján elsődlegesen a szabadságvesztésre ítélt bűnözőknek jogukban áll visszatartani a büntetés letöltése, valamint megfelelő rehabilitáció után a büntetett előéletre vonatkozó információkat a nagyközönség elől[8]. A droit á l'oubli olyan emberi alapjogokra vezethető vissza, mint pl. az emberi máltósághoz/jó hírnévhez és magánélethez való jog és olyan információkra vonatkozik, amelyek többé már nem relevánsak. Ezt a szabályt számos jogrendszer átvette, pl. Németország, Franciaország, Egyesült Államok[9]. A droit á l'oubli adatvédelmi jogba való átültetése vezetett oda, hogy a Costeja-ügyben az EU Bíróság párhuzamot vont a büntetett előéletre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalának hátrányos következményei, és a magánemberekről az interneten publikus személyes adatok fellelhetőségének hátrányos következményei között.
Ami a felejtés jogának modern szabályozását, illetve annak közvetlen előzményeit illeti, megemlítendő a 2009. őszi eset, amikor a Wikipédia levelet kapott Walter Seldmayer színész 1990-ben történt meggyilkolása kapcsán, amelyben a német jogra hivatkozva kérték az egyik elítélt személyére utaló adat eltávolítását a Wikipédiáról[10]. Ezzel párhuzamosan, szintén 2009-ben Nathalie Kosciusko-Morizet, a francia digitális gazdaság fejlesztéséért felelős államtitkár egy szigorúbb adatvédelmet célzó kampányba kezdett a francia droit á l'oubli érvényesítése érdekében az internet világában[11], amely kihatással lett végül az EU adatvédelmi politikájára. Megjegyezzük, hogy a hatályos adatvédelmi irányelv 12(b) ("right to erasure") cikkében rögzített törléshez való jog természete eltérő, ugyanis az leginkább akkor alkalmazható, ha az adat nem valósághű, vagy hiányos. Mindez a felejtés jogánál nem állja meg a helyét, a Costeja-ügyben a hozzáférhető személyes adat valósághű és teljes volt[12].
Az Egyesült Államokban a helyzet szinte éppen ennek az ellenkezője: azt nem mondhatjuk, hogy egy egységes felejtés joga létezik az óceánon túl. Az elítélt bűnözők büntetett előéletére vonatkozó adatok megismerését példának okáért az Egyesült Államok Alkotmányának Első Módosítása garantálja a közérdekre és az információhoz való jogra tekintettel, amelyből az tűnik ki, hogy a nemzetbiztonsági érdekek és a közérdek nagyobb jogvédelmet él-
- 26/27 -
vez[13]. Így tehát a fent utalt Seldmayer-ügyben a Wikipédia amerikai szemszögből nézve alappal utasította el a gyilkosság vádjával elítélt német bűnöző kérelmét a büntetett előéletére vonatkozó adatok eltávolítására[14]. Valóban elgondolkodtató az európai és az amerikai nézőpontbeli különbség, a kettő megközelítés ugyanis láthatóan éles ellentétben áll egymással. Európában inkább a magánszemély magánszférájának a védelme, vagyis a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő érdek kerül előtérbe, míg az Egyesült Államokban a közérdek információhoz való joga az elsődleges. Mindennek ellenére, a felejtés jogának csírái az amerikai jogban is felfedezhetők visszanyúlva egészen a 19. századra, amikor az első publikus fotók jelentek meg magánszemélyekről[15].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
