A 2006. évi XIX. tv. a bírói kar jelentős részének komoly elvi és gyakorlati aggályai ellenére bevezette a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményét. A 2006. április 1-jén hatályba lépett törvény beiktatta a Pp.-be a 114/A. és 114/B. §-t, amelyek tartalmazzák a vonatkozó szabályokat. A törvény indokolása a rendelkezés elvi alapjaként hivatkozik az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikke 1. pontjának első mondatára, amely szerint "mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot."
Az Emberi Jogok Európai Bírósága kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogviták ésszerű határidőn belül történő elbírálására, s a bírósághoz benyújtott magyar panaszok nagyobb részét a polgári perek elhúzódása miatti panaszok teszik ki. A Bíróság több esetben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jelenlegi szabályai nem teremtenek hatékony jogorvoslatot, ezért a törvényalkotó olyan jogintézmény bevezetéséről döntött, amely az eljárás folyamatában ráhatást biztosít az eljárások "elhúzódásmentes" folytatására és megfelelő védelmet jelent az azt okozó magatartásokkal szemben. Végül hivatkozik a törvény arra, hogy az osztrák megoldást tartotta szem előtt a konkrét szabályok megalkotása során.
A törvény indokolása nem utal arra, hogy a perek ésszerű időn belül történő befejezése, mint követelmény 1992-ben jelent meg a magyar polgári eljárásjogban, felváltva ezzel a perek gyors tárgyalására történő utalást. (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó Budapest, 2004, 82. old.) A jog-intézmény valódi tartalmat csak a Pp. VIII. Novellával történt módosítása során (1999. évi CX. törvény) kapott, amikor a törvényalkotó nemcsak deklarálta a feleknek a perek ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez való jogát, hanem megadta az ésszerű idő megítéléséhez szükséges szempontokat. Kimondta, hogy a per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Ekkor történt azoknak az eljárási határidőknek a törvénybe iktatása, amelyek az eljárás gyorsítását célozták. (Keresetlevél megvizsgálása, az első és a folytatólagos tárgyalás kitűzése, felterjesztés stb.) Bevezette továbbá a törvényalkotó a "méltányos elégtételt biztosító" kártérítés jogintézményét.
A VIII. Pp. Novella indokolása hangsúlyozza, hogy a feleknek a perek tisztességes lefolytatásához való jogát a bíróság olyan eljárása érvényesíti, amelynek minden mozzanatában biztosítja az alapelvekben megfogalmazottak érvényesülését.
Jelenleg tehát - az igazgatási jellegű beadványokat nem számítva - három jogintézmény áll a felek rendelkezésére, amelyek alkalmasak a bírósági eljárásban történt késedelmek orvoslására, illetve szankcionálására:
- a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás (Pp. 114/A. §),
- a méltányos elégtételt biztosító kártérítés [Pp. 2. § (3) bek.], illetve
- a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti per (Ptk. 348. §).
A jogintézmények közül a két utóbbi anyagi jogi jogintézmény, függetlenül attól, hogy a méltányos elégtételt biztosító kártérítés szabályait a törvényalkotó az eljárási törvényben helyezte el. További eltérés az, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás az eljárás menetében, a másik két jogintézmény az eljárás lezárulása után vehető igénybe. A gyakorlatra vár a három jogintézmény olyan szempont szerinti összevetése, mely szerint az eljárás elhúzódása miatti sikeres kifogás jogalapot teremt az eljárás befejezése után a méltányos elégtételt biztosító kártérítés, illetve a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben - az egyéb feltételek megléte esetén - kártérítés megállapítására.
A bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás bevezetésével kapcsolatban több jogalkalmazási kérdés merülhet fel. Előzetesen ezeket nehéz modellezni, azokkal kívánok foglalkozni, amelyekkel kapcsolatban már most látható, hogy rövid időn belül döntéseket kell hozni.
A kifogás intézménye mind az anyagi, mind az eljárásjogban ismert, anélkül, hogy akár a Pp., akár a Ptk. a kifogás jogintézményét általában szabályozná. Az eljárási kifogást többen perorvoslatnak tekintik, (Ld. CD Jogtár Pp. 114. §-hoz fűzött indokolást) a jogtudomány álláspontja szerint azonban a perorvoslat tárgya csak bírósági határozat lehet. "A bíróság késedelmes ügyintézése, a bírósági eljárás elhúzódása sérelmes lehet a felekre, sértheti a törvényességet is, de perorvoslat használatára nem nyújt alapot.. " (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó Budapest, 2005, 353. old.) Maga a törvény ebben a kérdésben nem ad eligazítást, a kifogást "jogi eszköznek" minősíti. Tartalmilag az új jogintézmény az igazgatási úton inté-zendő panasz eljárásjogba illesztett változata.
A hatályos Pp. maga is többféle eljárási kifogást szabályoz. Ezek az eljárási lehetőségek azonban lényegesen eltérnek egymástól. Az eljárás szabálytalansága miatt benyújtható kifogás az elsőfokú eljárásban a határozat elleni fellebbezés hiányában bekövetkezhető, vagy az eljárás során tett bármely intézkedéssel okozott sérelem elhárítására szolgáló kifogás (Pp. 114. §). Az egyéb eljárási kifogások az elsőfokú eljárásban a fellebbezési jogosultság mellett, azt kiegészítő eljárási eszközként szerepelnek (pl. elfogultsági, hatásköri, illetékességi kifogás stb.). A másodfokú eljárásban 2003-ig volt hatályban - a Pp. 259/A. § alkalmazásában - kifejezetten a fellebbezést pótló védelmi lehetőségként a kifogás intézménye.
A különböző speciális eljárásokban még számtalan esetben alkalmazza a törvényalkotó a kifogás jogintézményét különböző tartalommal. Talán legismertebb a felszámolási és végelszámolási eljárásban előterjeszthető, jogorvoslati jellegű kifogás (1991. évi IL. tv. 51. §, 2006. évi V .tv. 109. §), az Art.-ben szabályozott, az adózót megillető kifogás (2003. évi. XCII. tv. 28. §), és a végrehajtási kifogás (1994. évi LIII. tv. 139. és 140. §).
Az egyes kifogás-típusok érvényesítésének módja, előterjesztésének határideje különböző. Elhatárolási kérdések az eljárás szabálytalansága miatti kifogással, illetve az igazgatási úton intézendő panasszal összevetve merülhetnek fel, az egyéb konkrét eljárási kifogások ugyanis olyan speciálisak, amelyek nem igénylik az összehasonlítást. Az elhatárolás problémájának igazolására idézek egy konkrét, jogi képviselő által benyújtott kifogásból, amely lényegében azt sérelmezi, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem tartották be a tárgyalás kitűzésére vonatkozó Pp. 123. § (3) bek. és Pp. 243. § (2) bekezdésben írt szabályokat. "A következő eset természetesen akkor is felháborítana, ha egy ügyfelemmel és nem velem történik. Ennek megfelelően a Pp. 114. § alapján az eljárás szabálytalansága és az eljárás indokolatlan elhúzódása miatt a 2. Pf.. sz. ügyben kifogást jelentek be." A levél így fejeződik be: "Kérném a T. Elnök Asszonyt, hogy vizsgálja felül a tárgyalás kitűzésének időpontját és lehetőség szerint soron kívül intézkedjen a nyári törvénykezési szünet előtti tárgyalási napra történő kitűzésről."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
