Életünk szabályok között zajlik. Hagyományok, szokások, írott és íratlan elvárt magatartás formák között mozgunk minden területen, a családban, a magánéletünkben, a munkánkban és a társadalmi együttélésünk során. Jogrendszerünk az állam által előírt és érvényesített azon magatartási normák összessége, amelyek keretei között mozoghatunk. Az állami "előírás" és "érvényesítés" az államhatalmi ágak megosztásának megfelelően a törvényhozói és végrehajtói hatalom feladata, kötelessége. Az igazságszolgáltatás ezeken kívüli, önálló hatalmi ág, az előző kettőhöz képest különleges a helye, szerepe és feladata.
Születésünkkor megkezdődik egyedi és megismételhetetlen életünk. Ettől a pillanattól kezdve a körülöttünk lévő világban kell és lehet léteznünk, abba beilleszkedve, de önmagunkat sem feledve. Ebből adódóan sokszor kerülünk konfliktus helyzetbe az élet különböző területein különböző okok folytán, melyeknek különböző lehetséges feloldási, megoldási módjai vannak. Ezek közé tartozik: a bíróság előtti eljárás (mint az igazságszolgáltatás része), a választott bírósági eljárás, és a huszadik század végén elterjedt mediációs eljárás. A mediációs eljárásnak ősidős hagyományai vannak a nemzetközi kapcsolatokban és ma már nagy jelentőségű, a privát élet konfliktusainak kezelésében is. Az Egyesült Államokban kiterjedt mediációs központokhoz fordulhatnak az állampolgárok, hogy konfliktusaikat - külső segítség igénybevételével - közös egyetértéssel tudják megoldani. Nyugat Európában az utolsó évtizedben terjedt el, hazánkban még alig ismert. Jelen írás célja ezen eljárás előnyeinek a megismertetése, hatásának elemzése a bírósági eljárásra.
A bírósági eljárás leegyszerűsített menetét kivonatosan az összehasonlítás érdekében jegyzem le.
A többször módosított - Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 1. § szerint a törvény célja az volt, hogy bíróság előtti eljárásban a polgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és a jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa. Az újabb módosítás ezt az alapelvet törölte. 2000. március 1-jei hatállyal helyébe lépett, új 1. § szerint a törvény célja, hogy a jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését I. fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.
A Pp. új 2. §-a (1) bekezdése szerint a bíróság feladata, hogy a feleknek a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéshez való jogát biztosítsa.
Az új alapelvek a továbbiakban egyértelművé teszik, hogy az "ügy urai" maguk a felek. [A bíró nem folytat bizonyítást hivatalból, kivéve a házassági bontóperben Pp. 286. § (1) bek., az apasági és származás megállapítása iránti Pp. 293. § (1) bek., a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti Pp. 302. § (1) bek., és a gondnokság alá helyezési perekben Pp. 304. § (2) bek.]
A zárójelben felsorolt szabályok kivételével a felek jogosultak dönteni arról, hogy milyen körben terjesztenek elő további bizonyítást.
A polgári peres eljárás egyik fél kérelmére indul, a másik fél részvétele kényszem.
A bíróság az eljárás során a feleket meghallgatja, az általuk előterjesztett bizonyítást lefolytatja.
Az eljárás csak kivételesen fejeződik be egy tárgyaláson, a döntésre csak a bizonyítási eljárás befejezése után kerülhet sor. Az ítélet ellen fellebbezni lehet, ez a jogvita lezárásának időtartamát meghosszabbítja. Az eljárás meglehetősen költséges, különösen ha újabb szakértői vélemény beszerzése, netán felülvizsgálata is szükségessé válik.
A felek azonban megrövidíthetik az eljárást, ha megegyezésre tudnak jutni és egyezséget kívánnak kötni. Az egyezségkötést a felek kezdeményezhetik az eljárás bármely szakában, de a bíróság is megkísérelheti akár még a fellebbezési szakban is, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék.
Az egyezségkötéssel kapcsolatban is vizsgálnunk kell a felek rendelkezési jogosultságát, azt hogy a perben résztvevő felek a jogvitájuk egyezséggel történő rendezése esetén mennyiben "urai", mennyiben függ tőlük a külső, állami beavatkozás folytáni döntés,
- konkrétan a bírósági döntés -, az egyezség jóváhagyása. A következőkre kell rámutatni, a bírósági eljárást az egyik ellenérdekű fél indítja az általa pontosan meghatározott kérelem tárgyában, a bíróságnak ebben a kérdésben kell döntenie. Ezt nem mellőzheti, de ezen nem is terjeszkedhet túl döntése, amelynek mindig az alkalmazandó jogszabályon kell alapulnia. Ez utóbbi olyan kötelező érvényű, hogy a Pp. 1995. évi LX. törvényi módosítása - ennek hatályba lépése után, vagyis 1995. augusztus 29-ét követően indult ügyekben
- a peres felek egyezségének jóváhagyásánál a korábbi jogi szabályozással ellentétben "a felek méltányos érdeke" már nem vehető figyelembe. Az egyezségnek
- melynek hatálya a bírói ítélettel azonos - kizárólag a jogszabálynak kell megfelelnie. Ily módon tehát a felek megegyezésének a jogszabályoknak mindenképpen meg kell felelnie, ettől eltérő egyező akaratuk ítéleti hatályúvá nem válhat.
A feleknek arra is van lehetőségük, hogy a bíróság előtt együttesen megjelenjenek egyezségkötés céljából, a felperes kérheti keresetindítás előtt az egyezségi kísérletre idézést is. Ha a felek között létrejön az egyezség és az megfelel a jogszabályoknak a bíróság azt jóváhagyja. A jóváhagyó végzés ellen azonban fellebbezni lehet. A bírósági eljárásban tehát a bíróság, konkrétan a bíró a döntést hozó.
A fentieket figyelembe véve felmerül egy olyan "fórum" létrehozásának szükségessége, mely előtt az érdekeltek jogvitájukat a tényleges, egyező akaratuknak megfelelően oldhassák meg. Ezen eljárás lehetséges formája a mediációs eljárás.
A mediáció latin eredetű szó, jelentése "közvetítés" (ld. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kézi szótára. Akadémia Kiadó, Bp. 1994.). A mediátor a közvetítő. Ahogy ezen szó jelzi, érdekviták során, konfliktusainkban sokszor "csak" arra van szükség, hogy leüljünk egymással szemben. Először önmagunkba nézve, saját gondolatainkat hangosan magfogalmazva, majd végig hallgatva a másikat is, már lehiggadva közösen keressük és találjuk meg a megoldást, mely mindkét oldalon belülről jön létre és végül megegyezéshez vezet. A folyamat úgy van felépítve, hogy a felek mögöttes érdekei felszínre kerüljenek és a megegyezés alapjául szolgáljanak.
Ahogy a bevezetőben már említettem hazánkban még alig ismert a mediációs eljárás, az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában azonban már elterjedt hálózata van. Pontosan kidolgozott módszerek alapján működik. A tapasztalat az, hogy a konfliktusok mediációs eljárás soráni rendezése segít a békés egymás mellett élés jövőbeni helyreállításában, egyben tehermentesíti a bíróságok munkáját is.
A mediáció konfliktus feloldó közvetítés, olyan eljárás, melynek során a konfliktusban álló felek közötti tárgyalást, megegyezést pártatlan harmadik személy - a mediátor - segíti elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
