Hiába szorgalmazza (és belső demokráciájában gyakorolja) a Nagycsaládosok Országos Egyesülete már hosszú ideje, és hiába vetette fel 2007-ben Révész Máriusz országgyűlési képviselő a "Legyen jobb a gyerekeknek" nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozat vitájában, a gyermekek után a szülők által gyakorolható választójog kérdése Magyarországon nem került komolyabb szakmai viták napirendjére. A felvetést vagy hallgatás fogadta, vagy publicisztikáiban egyszerűen képtelenségnek, a demokratikus választójog alapelveivel összeegyeztethetetlen, megmosolyogtató ötletnek minősítette a megszólalók többsége. Miután a Pécsi Tudományegyetemen megrendezett, "A köztársasági alkotmány 20 éve" című konferencián szóba hoztam a témát,1 egy patinás jogi kar alkotmányjog professzora a "nem vagyok rasszista, de..." felvezetésű kérdéssel fordult hozzám, ami a diskurzus hazai szintjét jól jellemzi.
A családi választójog kérdése - pontosabban az aktív választójog kiterjesztése a kiskorú állampolgárokra
- több országban, különösen Németországban jelentős figyelmet és visszhangot keltett, melyre a jogtudomány is reflektált.2 Bár rövid távon ott sem várható áttörés, a felvetés komoly mérlegelése figyelmet érdemel, hiszen a javaslat társadalmi és alkotmányjogi összefüggései Magyarországon is hasonlóak.
A "családi választójog" fogalma persze pontatlan, hiszen a család sem a választójog alanyának, sem tárgyának nem tekinthető. Családi választójog helyett helyesebb, ha
- a gyermekek választójogáról, az az a választójogosultság korhatárának csökkentéséről beszélni, vagy,
- szülői választójogról, amikor a szülők szavazatainak számát vagy súlyát gyermekeik számának megfelelően növeljük, vagy
- a gyermekek szüleik (vagy gyámjaik) által gyakorolt választójogáról beszélni. Ebben a harmadik esetben a gyermek születésétől kezdve rendelkezik választójoggal, melyet kiskorúsága idején nevében szülője gyakorol.
Lehetőség van továbbá e modellek ötvözésére is. A gyermekek számára önállóan gyakorolható választójog ésszerűtlennek tűnik (óvodás korú gyerekeim aligha használnák a szavazólapot rendeltetésszerűen, de az általános iskolás - magánjogi fogalmaink szerint cselekvőképtelen - korosztály sem alkalmas arra, hogy pártpolitikai kérdésekben önálló döntéseket hozzon), a választójogi korhatár 16 évre csökkentésére azonban a szomszédos Ausztriában is sor került. Valódi szülői választójog alkotmányjogilag kizárható: a többes választójog nyilvánvalóan sértené a választójog egyenlőségének elvét. A származtatott, "képviseleti" szülői választójog azonban más megítélés alá esne. Az alábbiakban ezt a modellt, a kiskorúak születéstől érvényesülő, szüleik által gyakorolt választójogának kérdését érdemes vizsgálnunk.
A választójog kiterjesztése mellett alapvetően kétféle érvet szoktak felhozni. Gyakorlati érv, hogy egy ilyen változás a társadalom fenntartható fejlődését segítené, a politikát arra szorítva, hogy a jövő nemzedékek igényeit nagyobb mértékben vegye figyelembe. Elvi megfontolás, hogy ezzel a választópolgárok közössége közelebb kerülne, jobban egybeesne az állampolgárok közösségével, a néppel: az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében említett nép, a népszuverenitás birtokosa nem a nagykorú állampolgárok közössége, hanem valamennyi állampolgáré. A választójog történetének elmúlt kétszáz éve a választójog fokozatos kiterjesztésének története: míg az általános választójog a XIX. század derekán még abszurditásként hatott,3 ma ennek megkérdőjelezése elképzelhetetlen. Az általános választójog azonban ma sem általános: a legnagyobb - és legkevésbé indokolható okból - kirekesztett csoport éppen a kiskorúaké.
A képviseleti demokrácia alapja, hogy a választott képviselők a közösség egészének képviseletében járnak el. A magyar választójogban szemléletesen fejezi ki ezt, hogy a választókerületek szabályozása, vagy az, hogy az önkormányzati testületek választási rendszerei nem a választópolgárok, hanem népesség számához igazodnak.4 Az elöregedő választókerületekben élők szavazatának súlya kisebb kellene, hogy legyen, mint azon honfitársaiké, akik olyan választókerületben élnek, ahol a kiskorú népesség aránya nagyobb - már amennyiben érvényesülne a törvény előírása, és a választókerületek lakosságszáma között nem lennének alkotmányosan indokolhatatlan különbségek.5 A képviselő a nép, és nem a választópolgárok képviselője: míg az előbbi közösség absztrakt, az utóbbi mindig konkrét, megdönthetetlen vélelem, hogy a választói névjegyzékbe felvettek rendelkeztek egy választás napján választójoggal (ha közben néhány száz fő elveszíti választójogát - pl. meghal - az már a választójogosultak számát, ami többek között az érvényesség mércéje, nem érinti): négy év alatt pusztán népmozgás - halálozások és nagykorúvá válás - milliós változást okoz a választójogosultak között, azaz mire lejár egy országgyűlési ciklus többszázezer fiatal van, akik az adott képviselőkre még nem szavazhattak, míg a képviselők mandátuma mögött többszázezer olyan választópolgár szavazata is ott van, akik a legutóbbi választás óta elhunytak. Képviselőink ma is a polgárok közösségnek egésze érdekében kötelesek eljárni, beleértve a választójoggal nem rendelkezőket is. A nemzetnek, mint politikai közösségnek a kiskorú polgárok is tagai, jelenlegi kirekesztettségük a politikai jogokból nem magától értetődő.
Jelenleg a kiskorúak képviseletéről a népesség egésze dönt. Ha erről saját szüleik dönthetnének, az nyilvánvalóan felértékelné a szülői korosztály politikai súlyát. A szűkös erőforrások elosztásának művészete (a politika) magától értetődően nagyobb súllyal - pontosabban tényleges súlyuknak megfelelően - venné figyelembe a gyermekeket, illetve azokat, akik a kiskorú gyermekek érdekeinek jogos kifejezői, azaz a szülőket. Ez a döntéshozatalt jövőorientáltabbá tenné, legyen szó a közterhek elosztásáról, a humán közszolgáltatások fejlesztésének súlypontjairól, a környezetvédelemről, vagy az államadósság következő nemzedékek számlájára történő növeléséről. A népesség etikai arányainak változása gyorsabban érné el a választópolgárok közösségét: az életkori okokból jelenleg választójoggal nem rendelkezők átlagosan egy évtizeden belül egyébként is választójogot szereznének - ez a tény azonban semmilyen formában nem válhat szemponttá a kiskorúak választójogával kapcsolatos gondolkodásban.
A választójog képviselettel történő gyakorlása számos gyakorlati kérdést vet fel: a felmerülő aggályok is gyakran ilyen problémákat boncolnak, lehetetlennek minősítve a reformot. Elvi kérdéseknek azonban nem lehet gyakorlati akadálya. A választójog körében - ahogy azt az elmúlt években a külképviseleti szavazás kérdéseivel kapcsolatban láthattuk - az elvi alapokon meghozott döntések gyakorlati megvalósítása megfelelő törvényi szabályozással megoldható (ha az adott esetben talán nem is a legszerencsésebb megoldást választotta a törvényhozó).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
