1. Az AIDP (Association Internationale de Droit Pénal - Nemzetközi Büntetőjogi Társaság) XVI. Kongresszusának az MTA Székházában ismét Budapest ad otthont oly neves városok után, mint Hamburg, Kairó, Bécs, Rio de Janeiro, és külön öröm, hogy a "Magyar centenárium az AIDP XVI. Kongresszusán" címmel a nyitó ülésen a magyar nemzeti csoport előadással képviseltetheti magát. Ebben a magyar büntető jogászok, a nemzeti csoport az AIDP-n belül, illetve a jogelődjének tekinthető Nemzetközi Büntetőjogi Unión belül folytatott tevékenységének néhány olyan mozzanatáról emlékezhetünk meg, amelyek megítélésünk szerint megérdemlik, hogy feledésbe ne merüljenek. Nem akarjuk a betöltött szerep jelentőségét túlbecsülni, de rá akarunk arra mutatni, hogy a büntetőjogászok képesek voltak a nemzeti csoport által beilleszkedni a nagy tekintélyű nemzetközi szakmai szervezet keretébe, abban serényen részt venni, elfogadni annak normáit és szorgalmazni azoknak hazai alkalmazását.
Sokan megkérdezhetik mitől is indíttatva vállalkozott éppen a magyar nemzeti csoport az AIDP XVI. Kongresszusának megrendezésére? Ennek oka egyfelől az, hogy 1974-ben éppen huszonöt évvel ezelőtt Magyarországon rendezték meg a XI. Kongresszust és az azóta eltelt évek alatt, kiváltképpen az utolsó tíz évben megváltozott a jogrendszer jellege, és az egész ország arculata is, érdemes tehát magát újra megmutatnia. De a vállalkozás szándékában másfelől az is nyomatékosan esett latba, hogy 1899-ben - száz évvel ezelőtt - Magyarországon, Budapesten rendezték az Internationale Kriminalistische Vereinigung - L'Union Internationale de Droit Pénal (Unió), VIII. Kongresszusát - amely a XIX. évszázadban egyben az utolsó volt; tehát az AIDP XX. századi ugyancsak utolsó kongresszusának a megrendezése Magyarországon már csak a párhuzam, a szimmetria miatt is számunkra elérendő, kívánatos lehetőségnek mutatkozott. - A kongresszus megrendezése jogának birtokában - száz év után tiszteleghetünk az elődök előtt, akik tudatosan bekapcsolódtak az európai, nemzetközi tudományos együttműködésbe, együttgondolkodásba, és száz év után, mint elődeink is, elgondolhatjuk: merre tart a büntetőjogi politika, a jogalkotás, a bűnügyi tudományok, a gyökeresen megváltozott társadalmi, bűnözési viszonyok közepette.
Ám száz évvel ezelőtt Budapesten nem az AIDP, hanem az Unió kongresszusát tartották; jogos-e tehát nekünk ma itt az AIDP keretében az akkori rendezvény centenáriumáról megemlékeznünk avagy csak valamilyen erőltetett ürügyre hivatkozunk?
Az Unió és az AIDP viszonyáról mérvadóan nyilatkozott Paul Cornil és Hans-Heinrich Jescheck, akiknek véleménye általánosan elfogadottnak tekintendő, amint azt Cherif Bassiouni a tagokhoz intézett legutóbbi üzenetében (Message) is megerősítette.
Paul Cornil az AIDP alapításának 50. évfordulója alkalmából 1974-ben éppen Budapesten a XI. Kongresszus nyitó ülésén emlékezett meg az elődről. Kijelentette: az AIDP megalapítása 1924-ben nem volt új alkotás, hanem újraalapítás az 1899-ben létesített Nemzetközi Büntetőjogi Unió hasonló jellegű bázisán, és amelynek az 1914-ben kezdődő világháború számos országban a létezését megszüntette. 1924-ben az AIDP megalapítói kijelentették, hogy újra folytatják, fölveszik a művet, amelyet az befejezetlenül hagyott.
H. H. Jescheck, 1979-ben Hamburgban a XII. Kongresszuson a nyitó ülésen mondott ünnepi előadásában hivatkozva P. Cornil szavaira is, hangsúlyozta az Unió és az AIDP egységként való kezelésének indokoltságát, hiszen az AIDP alapítását célzó felhívásban is egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy annak a nagyszerű bűnügyi-politikai reformműnek a folytatását óhajtják, amelyet Franz von Liszt, Adolphe Prins és Gerard van Hamel indítottak el. Az Unió megalapításának okairól és feltételeiről mások is megemlékeztek. Köztük Viktor Liebscher az osztrák nemzeti csoport néhai tiszteletbeli elnöke, a magyarok közül (a fiatalon elhunyt) Bittó Márta és Mohácsi Péter.
Minthogy vitán felülállónak látszik, hogy a két szervezet - az Unió és az AIDP - működési elvei és alapvető céljai lényegében azonosak, és kapcsolatukra a kontinuitás a jellemző, végül is ez az, ami feljogosít arra, hogy ma az 1899. évi Unió VIII. Kongresszusának centenáriumáról az AIDP mai kongresszusán megemlékezzünk.
2. Az 1899. évi VIII. Kongresszust az MTA Székházában Plósz Sándor igazságügy-miniszter nyitotta meg. A nálunk ma is tisztelt tudós miniszter, aki az 1911. évi magas színvonalú, korszerű Polgári perrendtartás megalkotója volt, beszédében méltatta az Unió szerepét a bűnözés elleni küzdelemben. Hangsúlyozta: az Unió céljai nagyok és nemesek, de megértik ezek nagy jelentőségét ők is, akik a jogalkotás más területein tevékenykednek. Fontosnak tartják az olyan törvényeknek a szükséges és üdvös megalkotását, amelyeknek célja a szociális rossznak az orvoslása, és a szociális életnek a megjavítása. A küzdelem a bűnözés ellen régi, ősrégi, úgyszólván olyan, mint aminő az emberiség eredete, a pozitív eredmények ellenére, amelyeket a büntetőjog és a bűnügyi tudományok elértek, mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Az Unió az, amely újra felvette a küzdelmet a bűnözés ellen és a zászlajára világosan megfogalmazott célokat tűzött ki, és új utakat jelölt ki, támaszkodván a tudományos és korszerű módszerekre, illetőleg koncepciókra.
Válaszában Ad. Prins, az Unió elnöke nem mulasztotta el, hogy udvarias, hízelgő fordulatokkal is éljen a magyarokról szólván, amikor az Unióval való kapcsolatukról is nyilatkozott. Az elnök lelkesen szólt a XIX. századról. Úgy látszik, mondta, hogy a világnak mindinkább fiatal, mozgékony, lelkes, nemes szelleme (lelkülete) van, olyan szellem, amely képes a jog iránt szeretetet és reményt kifejezni, a jogot dicsőíteni és mindig örvendezni, amikor ez győzedelmeskedik, és sajnálkozni, amikor igazságtalanság történik.
3. A VIII. Kongresszus napirendjére négy kérdést (tárgykört) tűztek ki: a kontradiktórius eljárás (vizsgálat); a rendészeti kihágások; az időskori bűnelkövetés; a leánykereskedelem. A magyarok közül a referensek között helyet kapott: Balogh Jenő az első, Fayer László budapesti egyetemi tanár a második témában.
Csodálkozhatunk, vagy talán nem is nagyon azon, hogy milyen időszerűek az olyan kérdések, mint a kontradiktórius eljárás, a kihágások (szabálysértések) vagy akár a leánykereskedelem, amely még ma is a szervezett bűnözés egyik virágzó ága. De talán azt is megjegyezhetjük, hogy a XIX. századvégi bizakodás, amely szerint képesek a bűnözés elleni küzdelem hatékony eszközeit ajánlani, amelyek a jogalkotásban is helyet kaphatnak, nem igazolódtak be, mert a XX. század történelme nem volt hajlandó a XIX. századvégi optimizmushoz hozzáigazodni.
A VIII. Kongresszuson vitatott témák közül a következőkben az elsőnek kívánok figyelmet szentelni, minthogy e tárgykör kiváltképpen a tárgyalás kontra-diktórius jellege, a védelem jogai a nyomozásban az 1998. évi új Be. (Büntetőeljárás) folytán nálunk is szélesebb körű érdeklődésre tettek szert. - Az eljárás kont-radiktórius jellegének kérdése ma sem veszített az időszerűségéből, amit mi sem bizonyít jobban, mint az 1997-ben Aix-en Provence-ban rendezett "Inkvizitó-rius-akkuzatórius? - A büntető eljárási dogmák összeomlása?" című konferencia.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
