A Covid-19 világjárvány soha nem látott gazdasági és egészségügyi válságot generált. Az Európai Unió valamennyi tagállamában jelentősen visszaesett a gazdasági aktivitás. A komoly károk elkerülése érdekében a Bizottság lazította az állami támogatások szigorú szabályait is, s a járványhelyzet negatív gazdasági hatásainak enyhítése érdekében közzétette az állami támogatások ideiglenes keretrendszerét. Habár a Bizottság fellépésére szükség volt, a lazítás széles körű és hosszan tartó alkalmazása torzíthatja a belső piaci versenyt. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy feltárja a kedvezményes szabályok tagállamok közötti versenyre és belső piacra gyakorolt korai hatásait.
The Covid-19 pandemic has generated an unprecedented economic and health crisis. Economic activity has decreased significantly in all Member States of the European Union. In order to avoid serious damage, the Commission has also relaxed the strict rules of state aid law. The State aid Temporary Framework was adopted on 19th March 2020 to mitigate negative economic effects of the pandemic situation. Although action by the Commission was needed, the wide and prolonged application of this measures are likely to distort competition in the internal market. The aim of this study is to explore the early effects of these preferential rules on the internal market and the competition between Member States.
A rendkívüli hirtelenséggel felbukkanó koronavírus nemcsak a társadalmat, de a gazdaságot is megrendítette. Az élet és a megélhetés is komoly veszélybe került. Az Európai Unióban 2020 tavaszán mind a tagállami döntéshozók, mind az Európai Bizottság számára világossá vált, hogy vállalkozások ezrei, sőt egész szektorok mehetnek tönkre, ha nem avatkoznak be. A Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a 2008-as válságkezeléséhez hasonlóan valamennyi szükséges eszközt hajlandó bevetni. Ennek jegyében létrehozott egy ideiglenes állami támogatási keretrendszert a fennálló járványhelyzet negatív gazdasági hatásainak enyhítésére. Azóta ezeket a szabályokat többször módosították, bővítették. E tanulmány célja az említett kedvezményes szabályok belső piacra, tagállamok közötti versenyre gyakorolt korai hatásainak feltárása.
Az uniós alapítószerződések általánosságban tiltják azokat a tagállami támogatási intézkedéseket, melyek torzítják a belső piaci versenyt.[1] A Bizottság uniós versenyhatóságként vizsgálja, hogy az egyes támogatási intézkedések összeegyeztethetőek-e a belső piaccal. Éppen ezért főszabály szerint a tagállamok kötelesek valamennyi támogatási intézkedést bejelenteni a Bizottságnak, de mára már csak a nagyobb volumenű intézkedések bejelentéskötelesek.[2]
A koronavírus okozta válsághelyzetben a tagállamok a nehéz helyzetbe került vállalkozások megmentésére igyekeznek minden lehetséges eszközt bevetni. Például adókedvezményeket, támogatott hiteleket nyújtanak. Azonban ezek az intézkedések is - uniós versenyjogi értelemben - tiltott állami támogatásnak minősülhetnek a versenytorzító hatásuk miatt. Ennek ellenére a Bizottság szerint a járványhelyzet szükségessé teszi, hogy a pandémiával összefüggésben keletkezett társadalmi és gazdasági károk mérséklésére a tagállamok bevezethessenek olyan intézkedéseket is, melyek normál esetben tilosak lennének.
A 2008-as válságkezeléshez hasonlóan az állami támogatási szabályoknak most is kellően rugalmasnak kell lenniük, ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok a támogatási intézkedések révén ne rombolhassák le az integráció érdekében tett korábbi erőfeszítéseket.[3]
Az EUMSZ-ban két olyan bekezdést találunk, ami lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a járványhelyzet miatt az állami támogatások szabályait ideiglenesen módosíthassa.
Az EUMSZ egyrészt elismeri, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőek azok az intézkedések, melyek természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására hivatottak.[4] Másrészt rögzíti, hogy a tagállam gazdaságában bekövetkezett
- 32/33 -
komoly zavar megszüntetésére speciális támogatásoknak van helye.[5]
Az előbb említett bekezdés alkalmazására gyakorlatilag a 2008-as válság eseményei előtt soha nem volt példa[6] - és azt követően sem. Amikor a válság első látható jelei elérték az európai piacokat, a Bizottság szinte azonnal elfogadta az ideiglenes keretszabályokat.[7] Most a járványhelyzetben hasonlóan cselekedett. Ez is jól mutatja, hogy a pandémia okozta gazdasági károk rendkívül súlyosak, ellentételezésük minden lehetséges eszköz alkalmazását indokolttá teszi.
A Bizottság a 2008-as válság idején lazított tehát először a versenyszabályokon a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése céljából. A Bizottság akkor is számos támogatási programot engedélyezett a kedvezményes szabályok alapján. Ugyanakkor a válság erőteljesen láthatóvá tette, hogy a tagállamok versenypolitikája mennyire kettős és visszás lehet az Unió szempontjából. A nagy befolyású társadalmi és gazdasági szereplők ugyanis az érdekeiknek megfelelően bizonyos esetekben élénkítik a versenyt, máskor korlátozzák azt. Stiglitz szerint a válsághoz vezető utat többek között a pénzpiacok túlzott liberalizációja kövezte ki.[8]
De mi lehet a megoldás a válságkezelésében? A jogirodalom egy része egyértelműen látni véli, hogy a korábbi tapasztalatok a szigorú szabályok létjogosultságát támasztják alá. Fingleton és Lowe szerint valamennyi nagy válság alkalmával félretett keretek tovább rontották a helyzetet.[9] A lazítás mellett érvelő Lyons és Gerard azonban úgy látja, hogy a gazdaság működőképessége és versenyfeltételek javítása csak úgy biztosítható, ha a tagállamok megmentik a válsággal tömegesen sújtott vállalatokat, ehhez pedig enyhítésekre van szükség.[10]
Kroes szerint a legnagyobb probléma a szabályok enyhítésével, hogy a tagállami kormányok túlzott befolyásra tehetnek szert. Az állam befolyása és túlszabályozás lehetősége pedig a versenytorzulásához vezet.[11]
A Bizottság a kilencvenes évekre visszaszorította a versenyre negatívan ható állami támogatásokat, ám a 2008-as válság idején minden korábbi törekvését félre kellett tennie. A Bizottságnak a válság eszkalálódása, a tagállamok nyomása és a verseny fenyegetettsége miatt lépnie kellett. Arany középútként az elvek szilárdságát, de az eljárások rugalmasságát igyekezett érvényesíteni. Ennek megfelelően a támogatási szabályok fő irányvonalai megmaradtak, de a válság az eljárási szabályok enyhítését indukálta. A Bizottság a 2008-as válság idején hangsúlyozta, hogy az enyhítések kivételesek és átmenetiek, a beavatkozás csak és kizárólag a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányulhat, és elvárás, hogy az intézkedés a cél elérésére alkalmas, a szükséges mértéket meg nem haladó legyen.[12] A cél ugyanis az, hogy a versenypolitika ne a probléma, hanem a megoldás része legyen.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
