A felperes 2016. január 11-től állt munkaviszonyban az alperesnél forgácsoló gépkezelő munkakörben. Az alperes 2017. április 3-án harminc nap felmondási idővel, 2017. május 3-ával megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes 2017. május 4-től negyvennyolc napon keresztül álláskeresési járadékban részesült, és 2017. szeptember 12-ig regisztrált álláskereső volt. Ezt követően a Kormányhivatal Járási Hivatala törölte a rendszeréből, mivel jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget. 2019. március 14-én a felperes ismét álláskeresőként regisztrált. Az álláskeresés kapcsán személyesen jelentkezett gépkezelő munkakörbe, illetve munkaerő-közvetítő útján összeszerelő operátor munkakörbe. Mindkét helyen egy tesztíráson vett részt, és mivel a szóbeli elbeszélgetésen kiderült, hogy három műszakban és időnként hétvégén, illetve négy műszakban kellett volna dolgoznia, az álláslehetőségeket nem fogadta el. Ezen túl egy volt kollégájától - aki az A. Kft.-nél csoportvezetőként helyezkedett el - információt kapott arról, hogy lehetőség van a cégnél egy műszakos munkarendben, 6.00-16.00 óráig tartó munkavégzésre. A felajánlott állást szintén nem fogadta el, mivel a 6.00 órás munkakezdés miatt a gyermekét nem tudta volna bölcsődébe vinni. A felperes 2017. június 28. és 30. között három napon, továbbá 2017. július 3. és 4. napja között két napon egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett munkát a G. Kft.-nél, ahol összesen 24 920 forint jövedelmet szerzett.
A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva keresetet terjesztett elő. A törvényszék rész-közbenső ítéletében a jogviszony jogellenes megszüntetésére figyelemmel a jogkövetkezmények vizsgálata érdekében az eljárás folytatására utasította az elsőfokú bíróságot. A felperes összegszerű kereseti kérelmét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdésére alapította, amelyre figyelemmel 2017. május 4-től 2018. május 4-ig tartó időtartamra 2 136 960 forint elmaradt munkabér és 98 400 forint elmaradt cafetéria- juttatásból eredő kártérítés megfizetésére és a perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy kárenyhítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, álláskeresési járadékot igényelt, regisztrált álláskeresőként mindent megtett elhelyezkedése érdekében. Munkaviszonya megszüntetése miatt élettársa lett a családfenntartó, aki B.-re járt dolgozni, így ehhez a megváltozott körülményhez kellett igazodnia. Neki kellett gyermeküket reggelente bölcsődébe, majd hazavinnie, ami akadályozta, hogy több műszakos munkarendben helyezkedjen el. Az általuk időközben vásárolt családi ház felújítási munkáit is ő végezte. A hétvégi munkavégzés akadályozta volna a korábbi kapcsolatából született gyermekeivel való kapcsolattartásban, így nem tudott elvállalni négy műszakos munkarendet sem. Álláspontja szerint a kárenyhítési kötelezettsége nem lehet korlátlan, nem terjed ki arra, hogy végzettségének nem megfelelő vagy a családi körülményeivel össze nem egyeztethető munkát is elvállaljon. A több műszakos munkarend miatt nem tudta elvállalni az állásokat, a korai munkakezdés pedig akadályozta volna a családi teendői ellátásában. Ezen túl máshol is érdeklődött és próbált elhelyezkedni, azonban ott is olyan álláslehetőségek voltak, amelyeket a több műszakos munkarend miatt nem tudott betölteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. Maga a felperes is elismerte, hogy lényegében a családi ház általa végzett felújítási munkáira tekintettel 2017 decembere óta már nem is keresett állást. Hangsúlyozta, hogy a felperes élethelyzete nem változott meg a munkaviszonya megszüntetését követően, mivel élettársa már jóval a munkaviszonya megszüntetése előtt jelezte visszatérési szándékát, így már a felperes jogviszonya megszűnése előtt tisztában kellett lennie azzal, hogy az élettársa munkába állása után miként fogják megoldani gyermekük bölcsődei elhelyezését. Ugyancsak nem változott a korábbi házasságából való gyermekekkel való kapcsolattartás rendje sem.
A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 250 780 forint elmaradt munkabért és 98 400 forint cafetériajuttatást. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes élethelyzete nem a munkaviszonya megszüntetésével összefüggésben változott, a gyermek bölcsődébe való eljuttatását és hazavitelét a munkaviszonya fennállta alatt is meg kellett oldaniuk. Azt a körülményt sem értékelte az alperes terhére, hogy a felperes a munkaviszony megszűnését követő fél év elteltével olyan helyre költözött, ahol a tömegközlekedés nehézkessé vált és ezáltal leszűkültek a felperes elhelyezkedési lehetőségei. Megállapította, hogy a felperes az alperesnél betöltöttel azonos munkakörben és munkarendben végezhetett volna munkát, az alpereshez hasonló jövedelmi viszonyok mellett. A felperes az állást kizárólag a három műszakos munkarend miatt nem kívánta ellátni. Szintén alkalmazták volna olyan munkaidő-beosztásban, amely összeegyeztethető lett volna a bölcsődei nyitvatartás idejével. Erre figyelemmel a bíróság a kártérítés összegét csökkentette azzal az összeggel, amelyet a felperes a perrel érintett időszakban megkereshetett volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkaügyi központban regisztrált álláskereső volt, nem igazolja az aktív álláskeresést. A felperes megszegte a munkaügyi központtal való együttműködési kötelezettségét, ezért négy hónap elteltével törölték a nyilvántartásból. Értékelte azt is, hogy a családi körülményei alapján sem lett volna akadálya a három műszakos munkarendben való elhelyezkedésnek, a szülők egyedi döntése volt, hogy a felperes munkahelyének elvesztése miatt a korábbi családi munkamegosztástól eltérően a továbbiakban nem kérnek segítséget a gyermekük bölcsődébe való eljuttatásához és hazaviteléhez. Bár a felperes állította, de nem tudta bizonyítani a szóban előadott elhelyezkedési próbálkozásait. Az alperes sikerrel bizonyította, hogy a fel-
- 49/50 -
peres nem tett meg minden tőle elvárhatót új jogviszonyban való foglalkoztatása érdekében, és legalább a hirdetett álláshely megfelelt a képzettségének, végzettségének, ezt az állást azonban nem vállalta el.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy jogerős ítélet állapította meg, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és úgy tekintettek a kárenyhítési kötelezettségére, mintha az korlátlan lenne. Érvelése szerint nem adták kellő indokát az eljárt bíróságok annak, miért tartották bizonyítottnak azt a körülményt, hogy bizonyosan elhelyezkedhetett volna, és a munkáltató által közölt bért meg is kapta volna. A jelentkezők esetében többlépcsős szűrés történt, és maguk nyilatkozták, hogy mivel nem küldött önéletrajzot és jelentkezési lapot nem töltött ki, így a cégnél fel sem merült az alkalmazása. Később nyilatkozta azt, hogy a felperes nem fogadta el a felajánlott munkalehetőséget. Ennek ellenére a bíróság nem adta magyarázatát annak, hogy az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat miért fogadta el. Alacsonyabb munkakörben tudták volna foglalkoztatni, mint amilyen munkakört az alperesnél betöltött, így nyilvánvalóan az óradíja is alacsonyabb lett volna. Érvelése szerint a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kárenyhítési kötelezettség nem korlátlan, a munkakörök értékelése során figyelemmel kellett lenni a munkavállaló elvárásaira is, így arra, hogy a munkáltató jogellenes intézkedését követően nem akart olyan munkakört betölteni, amelyet nem talált képzettsége, végzettsége vagy saját szakmai elvárása szerint megfelelőnek. Az eljárt bíróságok nem értékelték azt a körülményt sem, hogy élethelyzetéből adódóan kiskorú gyermekét bölcsődébe kellett vinnie, amit csak őt tudott megoldani. Nem várható el olyan álláshely megpályázása, amely bár megfelel a munkavállaló végzettségének, képzettségének, annak betöltése akadályba vagy aránytalan nehézségbe ütközne. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen a terhére értékelték, hogy az állásokra történt jelentkezéseit a cégek nem tartották nyilván, az önéletrajzokat, tesztlapot megsemmisítették, így nem tudta igazolni elhelyezkedési szándékát, holott a bizonyítási kötelezettség ez esetben az alperest terhelte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
