Nagy érdeklődéssel olvastam Dr. Varga Zoltán tanácselnöknek a Magyar Jog 7/2000. számában a csődbűntettel kapcsolatos, rendkívül alapos tanulmányát. A tanulmányban leírtakhoz csőd- és felszámolási ügyekkel foglalkozó bíróként kívánok pár megjegyzést tenni, elsősorban a csődbűntett hátteréül szolgáló 1991. évi IL. tv. ( Cstv.) egynémely szabályának értelmezésével.
A Magyar Jogászegylet Baranya Megyei Szervezete 1999. december 2-án a gazdasági bűncselekmények, közte a csődbűntett gyakorlati kérdéseiről tartott rendezvényén - ahol többek között előadást tartott Dr. Tóth Mihály egyetemi tanár, akkori államtitkár-helyettes is -, már felmerült, hogy a csődbűntett értelmezése szempontjából nagyon fontos Cstv. szabályokkal a bűnüldöző szervek, de sokszor a büntető bírák sincsenek tisztában, ezért az ilyen ügyek elbírálásánál rendkívül fontos lenne a szakbírókkal folytatott konzultáció. (Ezen a tanácskozáson "A Cstv. néhány, a csődbűntett értelmezése szempontjából jelentős rendelkezéséről" tartottam előadást, hozzászólásom ezen előadás anyagára épít.)
A továbbiakban általános csődjogi kérdések rövid taglalása után a Btk. 290. §-ban írt, "gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelenség" és a 290. § (5) bekezdésben megfogalmazott adminisztratív csődbűntett egyik fontos eleme, a felszámolás eredményének részbeni vagy egészben történő meghiúsításához kívánok hozzászólni, csődjogi szempontból kiegészítve a rendkívül értékes cikk anyagát.
A lexikonok, szótárak megkülönböztetik a csőd jogi fogalmát annak átvitt, köznapi értelmétől. Az Új Magyar Lexikon szerint "közkeletű értelemben csődnek nevezik, ha egy vállalat vagy vállalkozó tönkremegy. Átvitt értelemben (pl. csődöt mond) általában bukást, összeomlást, teljes sikertelenséget jelent."1
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a csőd:
"a) fizetésképtelenné válik,
b) (átv.) a teljes tehetetlenség, képtelenség, eredménytelenség, kudarc állapotába jut."2
A csőd szó eredetét az első magyar csődtörvény (1840. évi XXII. tc. a Csődületről/De concursu) címéből eredeztetik, amely a hitelezők tömeges jelentkezését, összecsődülését (concursus creditorom) jelenti. Az adós fizetésképtelensége esetén ugyanis a hitelezőket összecsődítették, s ezen kifejezés rövidített változata a csőd szó. Gyakorlatilag ettől kezdve a csőd kifejezés hétköznapi és jogi szaknyelvben használt tartalma egybeesett. Az 1881. évi XVII. tc. - amelynek tervezetét Dr. Apáthy István jogtudós készítette - 1948-ig volt hatályban, s az elnevezése is csődtörvény volt. Ezzel a magánjogi szabályozással teljesen összhangban állott a büntetőjogi, valamint más jogterület szabályozása és a csőd terminus technikus használata.
A szocialista tervgazdálkodás körülményei között a csőd szó használata is kerülendő volt, nemhogy egy csődtörvény megalkotása, s csak a gazdasági viszonyok változása kényszerítette ki az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) hatályba léptetését, amely gyakorlatilag a csődeljárást szabályozta, de átkeresztelte a csődeljárás elnevezést felszámolási eljárássá.
Az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) megalkotásakor bevezették a csődeljárást, amely egy reorganizációs eljárás (az Ftvr. szóhasználatában szanálási eljárás) s emellett újraszabályozta a felszámolási eljárást, amely a régi értelemben vett csődeljárás tartalmi elemeinek felelt meg. Ezzel a szabályozással a csőd fogalmát illetően teljes zűrzavar keletkezett, pedig 1991-ben politikai indoka sem lehetett a régi csődfogalom eredeti tartalommal való használatának.
Csak példaként említem, hogy a más jogszabályok fogalomhasználatának figyelmen kívül hagyása milyen következménnyel jár. A Genfben 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmény kihirdetéséről szóló 1/1965. (I. 24.) IM r. 43. § (1) bekezdés 3. pontja kimondja, hogy a váltóbirtokos megtérítési igényt érvényesíthet a váltóátruházók, a kibocsátó és a többi kötelezett ellen, ha az elfogadás végett be nem mutatható váltó kibocsátója csődbe jut. A Cstv. hatálybalépése után bizonytalanság mutatkozott abban a kérdésben, hagy ez a jogkövetkezmény a Cstv.-ben szabályozott csődeljárás kezdeményezése esetén is fennáll, vagy csak a felszámolás elrendelése esetén érvényesül.
Ugyanilyen ellentmondásos helyzetet teremtett a csődbűntett elnevezés, amely nem a csődeljáráshoz, hanem a felszámolási eljáráshoz kapcsolódik.
Összefoglalva megállapítható, hogy az Ftvr. hatályba lépésétől kezdve elvált egymástól a csőd hétköznapi fogalma a jogi terminus technikustól, ráadásul a csődeljárás bevezetésével a Cstv. nem a klasszikus értelemben vett csődöt, hanem a korabeli csődön kívüli kényszeregyezség, illetve a szanálási eljárás elemeit felhasználva egy új speciális reorganizációs eljárást teremtett meg.
A fogalmak terén egy esetleges új törvény megalkotásakor rendet kellene teremteni, ennél azonban figyelemmel kell lenni arra, hagy a legtöbb nyugati országban már nem csődjogról és csődeljárásról, hanem a fizetésképtelenség jogáról beszélnek. (Németországban 1999. január 1-jén a Konkursordnungot az, Insolvenzordnung váltotta fel.) A mai helyzetben magam is helyesebbnek tartom a fizetésképtelenség joga kifejezés használatát a csődjog helyett.
Mint minden jogszabály, a Cstv. is többször módosult, ráadásul a módosítások és az eljárások speciális jellege miatt évekig párhuzamosan kell ezeket a módosított jogszabályokat alkalmazni, sőt nem egy jelentős ügyben ma is az Ftvr. szabályai alapján folyik az eljárás.
A bűncselekmény elkövetése és az ítélethozatal között több év is eltelhet, ezért nem mindegy, hogy a nyomozó, az ügyész, vagy a büntetőbíró az Ftvr. vagy a Cstv. melyik változata alapján minősíti a cselekményt.
A Cstv.-t két novella módosította jelentősen (figyelmen kívül hagyva a témánk szempontjából érdektelen kisebb módosításokat), amelynek ismerete a gyakorlati jogalkalmazásban nagyon fontos.
Az 1993. évi LXXXI. tv. (I. Cstv. Novella), amely 1993. szeptember 2-án lépett hatályba, teljesen újraszabályozta a csődeljárást, megszüntette a kötelezó csód intézményét, s azt a kényszert, hogy a sikertelen csőd-eljárás automatikusan felszámolási eljárássá forduljon át. Módosította a fizetésképtelenség, a kezdő időpont és az egyszerűsített felszámolás szabályait.
A második novella, az 1998. évi XXVII. tv.-t az 1997. augusztus 6-a után jogerőre emelkedett (és nem érkezett) ügyekben kell alkalmazni, s célja szerint növelni kívánta a tulajdonosi szervek szerepét, újraszabályozta a hitelezői választmányok jogkörét, végül a vagyon értékesítésére vonatkozó szabályokat módosította és pontosította. Érintette a módosítás a fizetésképtelenség fogalmát is, amelyről később szó lesz.
A csőd- és felszámolási ügyekben a bíróságok jelenleg négy különböző tartalmú jogszabályt alkalmaznak párhuzamosan:
- az 1991. december 31. napjával bezárólag érkezett ügyekben az Ftvr.-t,
- az 1992. január 1. és 1993 szeptember 1-jéig érkezett ügyekben a Cstv. eredeti előírásait,
- 1993. szeptember 2-tól érkezett és legkésőbb 1997. augusztus 5-én jogerőre emelkedett ügyekben az első novella, s végül
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
