Napjainkban szinte már természetesnek számít az a jelenség, hogy 18. életévük betöltése után a gyermekek egyetemre, főiskolára jelentkeznek. Tanulmányaik mellett ugyanakkor sok esetben nincs lehetőségük munkát vállalni, így továbbra is szülői segítségre szorulnak.
2015-ben Magyarországon száz házasságkötésre 143 házasságmegszűnés jutott, amely így is az elmúlt közel két évtized legkedvezőbb értékének tekinthető.[2] Ennek megfelelően a továbbtanuló nagykorú gyermekek gyakran elvált szülők gyermekei, amely alapvető kihatással van tartásuk módjára: a gyermekkel közös háztartásban élő szülő természetben, míg a különélő szülő pénzben járul hozzá a gyermek javainak biztosításához a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:216. § (1) bekezdése alapján.[3]
Amennyiben a szülők között megfelelő együttműködés alakul ki, a gyermek továbbtanulását a házasság felbontása nem fogja akadályozni. Komoly probléma akkor merülhet fel, ha a különélő szülő önszántából nem fizet tartásdíjat, amely sajnos nem tekinthető kivételes jelenségnek: a gyermektartásdíj fizetésére vonatkozó szülői szándék hiányának általános jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2010-ben Magyarországon több mint 5000 gyermeknek a gyámhatóság előlegezte meg az alapvető létszükségleteinek biztosításához szükséges gyermektartásdíjat.[4] Ez a fajta szülői hozzáállás sajnos nem csak hazánkban, de az Európai Unió számos más tagállamában, így Franciaországban, Finnországban és Németországban is óriási problémát jelent, sőt Európán kívüli területekre, az USA államaira is jellemző.
Európát tekintve - Finnország kivételével - kizárólag a skandináv tagállamokban tekinthető "kedvezőnek" a tartásdíjra szoruló gyermekek helyzete, amellett, hogy a szabályozás a fizetésre kötelezett szülőt is nagyvonalúan védi. Ennek indoka, hogy Észak-Európában a gyermektartásdíj intézménye nem annyira a családjog önálló területének, sokkal inkább a szociális jog, a munkajog, illetve az esélyegyenlőségi politika integráns részének számít. A skandináv országok közül is kiemelkedőnek tekinthető Svédország, ahol a gyermektartásdíj teljesítéséért viselt szülői felelősséget az állam által érvényesített társadalmi szolidaritás különböző korlátok közé szorítja. Ilyen korlátnak minősül, hogy a tartásdíj fizetése nem járhat a fizetésre kötelezett szülő tönkretételével, de még jövőbeni életesélyei, új család alapítása iránti törekvései aránytalan elnehezülésével sem. A gyermek tartását ilyen esetekben bőkezű szociális juttatások fedezik, így az állami szerepvállalásnak köszönhetően mind a gyermek, mind a szülő megfelelő életkörülmények között élhet.[5]
A skandináv modellel ellentétben a magyar szabályozás eltérő jogpolitikai nézeteken alapul: a Ptk. 4:215. § (1) bekezdése főszabályként kimondja, hogy a kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Továbbtanuló nagykorú gyermek esetén azonban a Ptk. szigorú jellege is enyhébb, amely abban nyilvánul meg, hogy a 4:221. § szerint a bíróságnak a szülők teherbíró képességét is figyelembe kell vennie a tartásdíj meghatározása során a gyermek indokolt szükségletei, saját jövedelme, vagyoni helyzete, il-
- 9/10 -
letve a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezmények, támogatások mellett.[6]
A továbbtanuló nagykorú gyermek lényegében két lehetőség közül választhat, amennyiben a különélő szülő nem hajlandó hozzájárulni megélhetéséhez: abbahagyja tanulmányait és munkát vállal, vagy tartásdíj iránt pert indít a bíróság előtt. A Ptk. szabályai szerint továbbtanuló nagykorú gyermek tartása esetén azonban nem csak a gyermeknek, hanem a szülőnek is lehetősége nyílik arra, hogy a másik szülő ellen polgári peres eljárást indítson.[7]
Abban az esetben, ha a gyermek nyújtja be a bíróságra a keresetlevelet, anyagi és eljárásjogi értelemben egyaránt egyszerű, világos képet kapunk: a felperesként eljáró gyermek fog az ítéletben a tartásdíj jogosultjaként szerepelni, ekképp a tartásdíj közvetlenül őt fogja illetni. Amennyiben a szülő az ítéletben foglalt kötelezést követően sem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a gyermek a jogosult pozíciójából végrehajtást kérővé léphet elő, s e minőségében végrehajtási eljárást indíthat szülője ellen.
Az előző esettel ellentétben a szülő általi keresetindítás árnyaltabb képet vet fel. Ha a tartásdíj megállapítása iránti perben a szülő jár el felperesként, a bíróság ítéletében is ő fog a tartásdíj jogosultjaként szerepelni, nem pedig a gyermek. Ez azzal a következménnyel jár, hogy abban az esetben, ha a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő önként nem teljesít, csak a felperesként eljárt szülő kérelmezheti a végrehajtást; a gyermek a végrehajtási eljárásban nem szerepelhet végrehajtást kérőként, hiszen nem ő a gyermektartásdíj jogosultja, hanem a felperesként eljárt szülő. Ez a "jogi háromszög" alapvetően nem jelenthet problémát, hiszen a szülő a gyermek javára fogja fordítani a másik szülőtől végrehajtott tartásdíjat. Nehézség akkor merülhet fel, amennyiben a magyar bíróság ítéletében kötelezettként szereplő szülő külföldre költözik, amely körülmény lényegesen befolyásolhatja a végrehajtás sikerességét; felveti azt a kérdést, hogy mennyiben hajtható végre a magyar ítélet egy másik országban? E tanulmányban azt a problémakört kívánom körüljárni, amellyel a magyar jogalkalmazónak és a jogkereső ügyfélnek szembesülnie kell az Európai Unió területén.
Az Európai Unió nyújtotta szabadságjogoknak köszönhetően számos esetben a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő Magyarországról egy másik tagállamba költözik, így elengedhetetlen, hogy a magyar szabályozás nemzetközi kontextusban is értékelésre kerüljön.[8] A vizsgálatot egy kitalált, ugyanakkor életszerű példán keresztül célszerű elvégezni.
A Magyarországon élő nagykorú gyermek édesanyjával közös háztartásban lakik. A gyermek egyetemen tanul tovább, folyamatos vizsgakötelezettségei mellett azonban nem tudja eltartani magát, így szülői segítségre szorul. E segítséget az édesanyja részéről megkapja, de az édesapa nem hajlandó hozzájárulni a gyermek tartásához. Az édesanya arra az elhatározásra jut, hogy a magyar szabályozás adta jogával élve[9] saját nevében pert indít az édesapa ellen. A bíróság ítéletével tartásdíj fizetésére kötelezi az édesapát, aki kötelezettségét néhány hónapig teljesíti, azonban Németországba történő költözését követően már nem tesz eleget a határozatban foglaltaknak.
Azokban az esetekben, amikor a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő egy másik tagállamban lakik, a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK rendelet (továbbiakban: tartási rendelet) alapján kell az adós lakóhelye szerint illetékes külföldi bíróságot megkeresni a gyermektartásdíj végrehajtása céljából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
