Magyarországon a bűnjelkezelés folyamatát egy 2003-as miniszteri rendelet szabályozza. Ez a rendelet már megalkotásakor sem követte a bűnjelkezelés területén az elmúlt évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődést. A jogalkotó olyan módszerekhez ragaszkodott, amelyek már régen elavultnak tekinthetők.
A gyakorlatban a bűnjelek rögzítésével, kezelésével, szállításával kapcsolatosan számtalan probléma merül fel. Sok olyan esetről tudunk, ahol a bírósági bizonyítást a bűnjelek helytelen, nem megfelelő rögzítése, a már rögzített bűnjelek rossz tárolása (nyomok átkerülése egyik bűnjelről a másikra) vagy éppen a szállítás közben bekövetkezett hibák nehezítették vagy éppen lehetetlenítették el. Naivitás lenne feltételezni, hogy ezeket a gyakorlati hibákat önmagában a helyes jogi szabályozás meg tudná előzni, de egy megfelelő kodifikációt követően kialakított (akár automatizmusokon, szabványokon alapuló) gyakorlat sokat javíthatna.
Ehhez szükség lehet egy teljesen új, digitális alapú rendszer megalkotására. A cikk szerzői egy olyan projektben vesznek részt, amely éppen ezt célozza meg.
A bűnjelkezelésről a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet tartalmaz részletes szabályokat Magyarországon. A jogszabály szerint bűnjel főként a lefoglalt dolog és a nyomozó hatóság által saját segédanyagainak és eszközeinek a felhasználásával létrehozott dolgok. A bűnjeleket általában hatósági letétbe helyezik, de ha ez nem indokolt és megfelelő őrzése biztosítható, a hatóság azt az érintett őrizetében hagyhatja (őrizetébe kiadhatja). Utóbbi esetben az érintett a bűnjel kezeléséről (tartásáról, tárolásáról, őrzéséről) saját költségén úgy köteles gondoskodni, hogy a bűnjel állaga, különösen minősége, használhatósága, értéke a természetes mértéknél nagyobb arányban ne romoljon, bizonyítási eszközként való felhasználhatósága ne kerüljön veszélybe. Az érintett az őrizetében lévő bűnjelet állagának sérelme nélkül is csak
- 104/105 -
akkor használhatja, ha azt a hatóság engedélyezi. Az is előfordulhat, hogy a bűnjelet díjazás ellenében a szakszerű kezelés feltételeivel rendelkező gazdálkodó szervezetnek adják át, ha a bűnjel a hatósághoz vagy a bűnjelkezelőhöz terjedelme, súlya, jellege, mennyisége, kezelésének vagy gondozásának szükségessége miatt nem szállítható be, illetve tárolása nem megoldható.
A bűnjel kezelését a hatóságnál (rendőrségen, ügyészségen és bíróságnál) a tárgyletét és a pénzletét kezelésével megbízott dolgozó (bűnjelkezelő) végzi. A bűnjelkezelő a részére beszállított bűnjeleket tételesen bevételezi és gondoskodik a megőrzésükről.
A bűnjelkezelésnek az alábbi lépcsőfokai vannak:
1. A bűnjelezés: a hatóság a bűnjelet a lefoglaláskor vagy a letétbe helyezéskor (ha azt a jellege lehetővé teszi) becsomagolja és megőrzi olyan módon, hogy a tartalma illetéktelen személy előtt rejtve maradjon. A hatóság a bűnjel csomagolására jellegének megfelelő olyan anyagot vagy tárgyat használ, amely azt a károsodástól megóvja, és egyben megakadályozza, hogy az károsodást okozzon. Magyarországon a bűnjeleket általában ún. bűnjel tasakban tárolják.
A bűnjel tasakon fel van tüntetve az eljáró hatóság neve, az ügyirat száma, a nyilvántartási szám, a bűncselekmény megnevezése és a sértett neve.
A bűnjel tasakot biztonsági tasakban helyezik el, biztonsági szalaggal rögzítik és biztonsági zárócímkével látják el. Az egy ügyben összegyűjtött bűnjeleket műanyag szemeteszsákban helyezik el és biztonsági plombával látják el.
A hatóság bűnjelcímkét helyez el az olyan bűnjelen, amelyet a bizonyítás vagy az azonosítás érdekében egyedileg meg kell különböztetni, továbbá amelynek becsomagolása nem, vagy csak aránytalanul nehezen kivitelezhető, illetve egyéb okból szükségtelen.
A bűnjel tasakon illetve a bűnjelcímkén fel kell jegyezni a csomag tartalmát (a bűnjel megnevezését), az ügyszámot, a lefoglalás helyét és idejét, az eljáró nyomozó szerv megnevezését, továbbá a terhelt nevét (ha ismert).
A tárgyletétbe helyezett bűnjeleket a bűnjelkezelő tűzbiztos, száraz, biztonsági zárral ellátott helyiségben (bűnjelraktárban), lehetőség szerint a bűnjelnyilvántartó könyv tételszámainak sorrendjében őrzi.
A bűnjel lefoglalásakor jegyzőkönyv készül, amely tartalmazza a bűnjel megjelölését, mennyiségét, értékét (ha releváns), minőségi állapotát, esetleges hiányosságát, különös ismertetőjelét, egyedi azonosításra alkalmas jellemzőit, lefoglalásának helyét és körülményeit, a tárolására vagy csomagolására szolgáló eszközt, valamint a bűnjel megőrzésének módját és helyét. Lefoglaláskor a hatóság tagja és az érintett a jegyzőkönyv minden oldalát aláírja.
2. A bűnjelek felsorolása a bűnjeljegyzékben: a hatóság pénz- és a tárgyletétről külön-külön bűnjeljegyzéket készít. A hatóság a bűnjeljegyzékben a bűnjeleket felsorolja, sorszámmal látja el és feltünteti a bűnjel legfontosabb adatait.
A hatóság a bűnjelről annak lefoglalásakor kép- és hangfelvételt, illetve képfelvételt készíthet (az érintett őrizetében hagyott vagy egyes szervek őri-
- 105/106 -
zetébe és kezelésébe adott bűnjelnél ez kötelező).
3. A bűnjelek felvezetése a bűnjelnyilvántartó könyvbe: a bűnjelkezelő az átvett (átutalt) bűnjelet a bűnjeljegyzék alapján a tárgyletétről T-jelű, a pénzletétről P-jelű bűnjelnyilvántartó könyvbe vezeti be.
A bűnjelnyilvántartó könyv összefűzött, folyamatos lapszámozással ellátott, hitelesített könyv vagy elektronikus úton vezetett nyilvántartás. Az ugyanazon a bűnjeljegyzéken érkezett több bűnjelet (részletesen felsorolva) a bűnjelkezelő egy tételszám alatt jegyzi be a bűnjelnyilvántartó könyvbe.
A bűnjelkezelő a bűnjelnyilvántartó könyvet minden év október hónapjában átvizsgálja, és minden olyan bűnjelről, amely egy évnél hosszabb ideje van a bűnjelraktárban, írásban tájékoztatást kér attól a hatóságtól, amelynél az eljárás a rendelkezésre álló adatok szerint folyamatban van, illetve befejeződött.
A bűnjelkezelő a bűnjelnyilvántartó könyvet minden év végén lezárja és a következő év elején új bűnjelnyilvántartó könyvet nyit. Lezáráskor az utolsó bejegyzés alá vízszintes vonalat húz és feltünteti a lezárás időpontját. A bűnjelnyilvántartó könyv lezárása után az új bűnjelnyilvántartó könyvben a tételszámok sorrendjében átvezeti azokat a tételeket, amelyeket a lezárt év végéig vett nyilvántartásba, de amelyekkel kapcsolatban még nem történt intézkedés. Az előző évi bűnjelnyilvántartó könyvben az átvezetett tétel tételszáma mellett feljegyzi, hogy azt melyik év bűnjelnyilvántartó könyvének hányadik oldalára vezette át.
A bűnjel kezelésével kapcsolatos nyilvántartások elektronikus úton is vezethetők.
A bírósági bűnjelkezelő a hozzá szállított bűnjelet átveszi, azt a kísérő bűnjeljegyzékkel egyezteti. A nyomozó hatóság vagy az ügyészség a bűnjelet lezárt csomagban szállítja a bírósági bűnjelkezelőhöz, aki azt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség megbízottjának jelenlétében felbontja és az egyeztetést, valamint a minőségi és mennyiségi megvizsgálást nyomban elvégzi. Ha a bűnjel lezárt postai küldeményként postán érkezett, azt a bírósági bűnjelkezelő két tanú (bírósági dolgozó) jelenlétében bonthatja fel. Azt, hogy a csomag tartalma azonos a kísérő bűnjeljegyzékben felsorolt bűnjelekkel, a bűnjelkezelő és a tanúk a kísérő bűnjeljegyzéken aláírásukkal igazolják.
Ha az eljárás során a nyomozó hatóság nem foglalt le bűnjelet, ezt a körülményt az ügyészséghez, illetőleg a bírósághoz küldött iraton röviden feltünteti (pl. "bűnjel nincs"). Ha az ügyben a nyomozás során bűnjelet foglaltak le, a nyomozó hatóság a bűnügyi iktatókönyvben és a büntetőügy iratborítóján, az ügyészségi iroda dolgozója a büntetőügyek lajstromában és a bíróság részére küldött vádiraton a "Bűnjel" szót feltünteti. Ilyenkor a bírósági iroda dolgozója a papíralapú ügyirat borítón a "Bűnjel" szót bélyegzővel feltünteti. Az ügyiratok csak akkor helyezhetők irattárba, illetve csak akkor selejtezhetők, ha a bűnjelről rendelkeztek. Ha a bűnjelről rendelkeztek, a papíralapú ügyirat borítóján lévő "Bűnjel" feliratot a bírósági iroda dolgozója áthúzza.
- 106/107 -
A miniszteri rendelet szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy a jogalkotó nem választja el tisztán a bűnjel és a lefoglalt dolog fogalmát, hiszen külön rendelkezik a bűnjel értékesítéséről, megváltásáról és visszaadásáról, holott ez nyilvánvalóan csak a lefoglalt dolgok vonatkozásában értelmezhető (a nyomozó hatóság által saját segédanyagainak és eszközeinek a felhasználásával létrehozott dolgokra semmiképpen sem, a pénzletét vonatkozásában pedig csak a kiadás képzelhető el, az értékesítés és a megváltás nem). Sajátos rendelkezéseket találunk a jogszabályban a bűnjelek megsemmisítéséről és elkobzásáról is. Ugyanígy külön rendelkezik a rendelet egyes bűnjelekkel kapcsolatos sajátos szabályokról (pl. állat, élelmiszer, ingatlan, jármű, fegyver és lőszer, kábítószer,), valamint a szabálysértési ügyekben felmerülő bűnjelekről.
A bűnjelek fontos szerepet töltenek be a bizonyítás során. Míg a korábbi évszázadokban a személyi jellegű bizonyítékok voltak kiemelkedő jelentőségűek a bizonyítás során (a terhelt vallomása mint "a bizonyítékok királynője", tanúbizonyítás), addig a tudományos technika fejlődésével mind inkább előtérbe kerültek a tárgyi jellegű bizonyítékok.
Azzal minden, a bűnjelekkel a gyakorlatban foglalkozó szakember egyetért, hogy ahhoz, hogy a bűnjelek valóban megfelelő bizonyítékul szolgálhassanak adott büntetőügyben, a bűnjelek rögzítésénél, szállításánál, tárolásánál és feldolgozásánál is be kell tartani az alapvető szabályokat. Ellenkező esetben a bizonyítás ellehetetlenül vagy akár teljesen téves útra terelődhet a nyomozás. Manapság különösen DNS-vizsgálatokkal kapcsolatosan mutatnak rá erre a problémára. Ott ugyanis a szennyeződés bizonyos esetekben súlyos következményekkel járhat, amint azt a "Heilbronn jelenség" megmutatta, ahol 2001-2008-as években egymástól térben és elkövetési módban is eltérő esetekben hozott azonossági eredményt a vizsgálat, amíg 2009 márciusában minden kétséget kizáróan be nem bizonyították, hogy a szennyezés forrása a DNS-minta rögzítésére szolgáló gyapotmintát gyártó cég alkalmazottja volt. Természetesen az esetek többségében magával a rögzített anyaggal (illetve annak szennyeződésével) lehet a probléma.
A lehetséges szennyeződésnek az alábbi szintjei lehetnek:
- spontán szennyeződés a tetthelyen (mentők, nyombiztosítók, a helyszínen jelenlévő egyéb személyek, ld. "Tatorttourismus");
- szennyezés a tetthelyen nyombiztosítás és/vagy a nyomfeldolgozás során;
- szennyezés a vizsgálati helyeken a nyomfeldolgozás során[1].
- 107/108 -
A bűnjelekkel kapcsolatosan két fontos szempontnak kell érvényesülnie:
1. biztosítani kell a bűnjel rögzítése, szállítása, tárolása és vizsgálata során a szennyeződések elkerülését;
2. biztosítani kell, hogy mindvégig igazolható legyen a bűnjel szállításának folyamata, azaz ne lehessen vita tárgya, hogy a helyszínen rögzített bűnjel azonos a bizonyítás során megvizsgált bűnjellel (ezzel kapcsolatosan azt is mindvégig igazolni kell, hogy mikor, kin keresztül ment át a bűnjel, annak csomagolását ki, milyen célból - pl. szakértői vizsgálat - bontotta fel), ún "chain of custody".
A magyar gyakorlatban mind a szennyeződésre, mind a bizonyítási lánc megszakadására láthatunk példákat, amelyekből a megfelelő következtetés levonásával el lehet kerülni, hogy a jövőben is hasonló hibákat kövessenek el (legalábbis csökkenteni lehet annak lehetőségét, hiszen teljesen soha nem lehet kizárni a szennyeződést, a szállításkor bekövetkező hibákat stb.).
Ahhoz, hogy a helyszínen rögzített nyomok alapján beszerzett bizonyítékok a bírósági szakban megfelelő bizonyító erővel bírjanak, már a nyomok rögzítése során be kell tartani a legfontosabb szabályokat. Emellett egyszerű, gyors és biztonságos munkafolyamatokra van szükség, lehetőleg a vizsgálati objektumok megérintése nélkül. Olyan módszereket kell kialakítani, amelyek a bűncselekmény helyén található bizonyítékokat közvetlenül láthatóvá és biztonságossá teszik minél kisebb erőfeszítéssel, gyorsan és nagyfokú megbízhatósággal[2].
A bizonyítékok jogi értékelésének központi előfeltétele a nyomok minősített keresése, biztosítása és értékelése. Mindig meg kell vizsgálni, hogy eredetben lehet-e biztosítani a bűnjeleket, ha igen, akkor annak mi legyen a módja (a bűnjel állagától, kiterjedésétől stb. függően). Ha pedig nem lehet eredetben rögzíteni, akkor hogyan történjen a rögzítés annak érdekében, hogy később a bizonyítás során fel lehessen használni a bűnjelet[3]. Az első kérdés tehát a helyszínen, hogy az ott található számtalan lehetséges nyom közül kiszűrjük azt, amelyik fontos lehet a bizonyítás szempontjából, a második pedig az, hogy ezeket a megfelelő módon rögzítsük.
2008. november 18.-án 22,45 körüli időpontban Pécsen egy családi ház ablakán keresztül bedobtak egy kézigránátot, amelynek következtében a szobában alvó két felnőtt azonnal meghalt, míg a szobában lévő három kisgyermek a csodával határos módon sértetlenül megúszta a robbanást. A bűncselekmény elkövetésével a családdal vitában álló szomszédot gyanúsították, akinek testvére az ő felbujtására társaival megközelítette a szomszéd épületet, egyikük pedig a bezárt ablakon keresztül bedobta a hálószobába a kézigránátot. A bűncselekmény elkövetésére való felbujtással gyanúsított szomszéd (aki egyébként egy volt rendőr) az eljárás során mindvégig tagadta a bűnösségét. Elmondása szerint nem adott megbízást semmilyen bűncselek-
- 108/109 -
mény elkövetésére. Hozzá hasonlóan tagadták a többiek is az elkövetést. A bírósági eljárás során a szakvélemények alapján felmerült, hogy a sértett mások (nem a terheltek) fenyegetésétől tartva maga is tartott otthonában kézigránátot. A védelem felvetette annak lehetőségét, hogy a kézigránátot nem kintről dobták be, hanem bent robbant fel a nem szakszerű tárolás miatt (esetleg véletlenül élesítették azt). Az erre vonatkozó bizonyítási indítvány azonban eredménytelen maradt. A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint csak az ablakpárkányon és az udvaron rögzítettek üvegcserepeket, a szobában nem (noha, ha kívülről dobták be az ablakot, akkor nyilvánvalóan a szobában is kellett volna lenni üvegcserépnek). A tárgyaláson a szakértők elmondták, hogy a helyszíni szemléről készült videófelvétel és fényképfelvételek alapján úgy tűnik, hogy volt a szobában is üvegcserép, noha a bűnjeljegyzék csak repeszdarabokat említ. Nyilvánvaló, hogy szakszerűen lefolytatott helyszíni szemle és nyomrögzítés esetén a kétségek könnyen eloszlathatók lettek volna, hiszen ha minden üvegcserepet rögzítenek, a jegyzőkönyvben leírás készül azok mennyiségéről, állagáról stb., akkor könnyen kizárható lett volna a védelem által felvetett verzió. (A vádlottakat egyébként egyikük kivételével jogerősen elítélték.)
A szennyeződésre, a tárolási hibából eredő nyomkereszteződésre jó példa az ún. Tánczos-ügy. 1998. április 1.-én a magyar-osztrák határtól alig tíz kilométerre lévő Körmenden a kora esti órákban késsel elvágták egy 11 éves kislány torkát. A bűncselekménnyel gyanúsított (és később el is ítélt) Tánczos Gáborral szemben elsősorban személyi jellegű bizonyítékok merültek fel (elsősorban a terhelt által a nyomozás során tett, később visszavont, az eljárás egyéb adataival sok tekintetben ellentmondó, beismerő vallomása), a tárgyi bizonyítékok eleinte nem kapcsolták össze a terheltet a helyszínnel illetve a sértettel. Sőt a sértett körmei alatt talált bőrfoszlányok és a combján talált hajszál sem a terhelttől származott. Később azonban a terhelt ruháján megtalálták a sértett hajcsatjának, az elkövetés helyén lévő szobornak, sarokgarnitúrának és ágytakarónak a nyomait (bár a sértett vérét nem). A perdöntő bizonyítékot a megismételt bírósági eljárásban éppen ezek a mikroméretű anyagmaradványok szolgáltatták: a vádlott és a sértett öltözetén talált, szabad szemmel nem látható szálak, elemek arra utaltak, hogy a két ruha érintkezett egymással, azaz a terhelt dulakodhatott a sértettel. A védelem azonban arra hivatkozott, hogy a nyomkereszteződés (a ruhadarabok érintkezése) a vizsgálat során következett be, ugyanis a két öltözetet együtt szállították Budapestre, éppen a mikronyomok vizsgálatára. Mivel a terhelt és a sértett ruhadarabjait (teljesen szabálytalanul) egy közös zsákban tárolták, így ezek a tárgyi bizonyítékok elvesztették jelentőségüket (bár az egyik szakértő cáfolta, hogy az együttes szállítás során jött létre a nyomok kereszteződése)[4].
- 109/110 -
Magyarországon a bűnjelkezeléssel kapcsolatosan általánosságban megállapítható, hogy megtalálhatók mindazok a problémák, amelyek nemzetközi szinten is megjelennek, Ezek közül az alábbiak emelhetők ki:
- hiányos hitelességi láncolat: nagyon nehezen átláthatóak a hitelességi kapcsolatok;
- nem követhető a bűnjel útja: mivel a bűnjel helyszíni rögzítésétől annak szállításán és tárolásán át a vizsgálatig nem követhető a bűnjel útja, az nincs sehol rögzítve, így gyakorlatilag nem igazolható, hogy a helyszínen rögzített bűnjel azonos azzal, amelynek vizsgálatát követő szakvélemény alapján a bíróság végül megállapítja a tényállást;
- papír alapú folyamatok: a mai bűnjelkezelés nem sokban különbözik a több évtizeddel ezelőttitől, ami számtalan adminisztrációs nehézséget okoz, kezdve azon, hogy a papír alap a 21. században már elavult, egészen addig, hogy a több nyilvántartás egyidejű működése is zavart okozhat;
- óriási humánforrás igény: a papír alapú folyamatok jóval nagyobb humánforrás igényt vonzanak, ami rendkívül költséges, ugyanakkor nemhogy leegyszerűsítené, hanem éppen megnehezíti a bűnjel útjának a követését;
- nem egységes eljárások: az egyes rendőrkapitányságokon helyi gyakorlatok alakultak ki, amelyek inhomogén eljárásrendet eredményeznek;
- korszerűtlen csomagolási technika: mind a bűnjelek csomagolása, mind azok azonosító jellel való ellátása elavult, így a csomagolási hibák miatt gyakori a szennyeződés, az azonosítási hibák miatt pedig könnyen megszakad a bizonyítéklánc.
Ezen hiányosságok többféle módon is kiküszöbölhetők:
- teljes digitalizálás: olyan transzparens és rekonstruálható bűnjelkezelési rendszert kell megalkotni, amely digitális technológiával képes a bűnjelek beazonosítására és kezelésére;
- kapcsolat a meglévő rendszerekkel: az új rendszernek kompatibilisnek kell lennie a meglévő rendszerekkel (pl. Robotzsaru);
- teljes folyamat nyomon követése: olyan rendszert kell kialakítani, amely elektronikusan, folyamatosan nyomon követi a bűnjel pozícióját, a teljes folyamat visszakövethető, ellenőrizhető és lekérdezhető legyen;
- 110/111 -
- jogszabályi környezet fejlesztése: komplex módon fejleszteni kell a jogi szabályozást;
- fejlett szervezet támogatás: ide tartozik a sokdimenziós statisztika, a bűnjel életútjának rögzítése, a felhasználók részletes analitikája, a párhuzamos helyszínelés támogatása stb.;
- valós folyamatok leképezése: a folyamattervezés és implementálás a valós folyamatok leképezésén alapul.
Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósulhassanak, az alábbiakat kell megvalósítani:
- a normáknak megfelelő dokumentálás;
- kriminalisztikai alapon differenciált bűnjelkezelés;
- rendezett, könnyen azonosítható bűnjelek;
- időben történő bevételezés;
- könnyedén kereshető és szűrhető adatok;
- a szakértői vizsgálatra történő átadás megkönnyítése;
- online és offline megoldás egyaránt;
- akkreditálható, minőségbiztosítható folyamat;
- a bűnjelkezeléshez használt anyagok folyamatos raktárkészletének biztosítása.
Természeseten számtalan olyan mozzanat van, amely a jelenlegi gyakorlatból átvehető. Nem kell tehát a modernizáció jegyében mindent gyökeresen megváltoztatni. Amiben pedig minden szerző egyetért: a siker garanciája a magas színvonalú szabvány (ISO 17020, ISO 17025 stb.), amelyre nemcsak a bizonyítékok vizsgálatánál van szükség, hanem a nyombiztosító anyagoknál, a helyiségeknél és a műszaki felszerelésnél is. Emellett elengedhetetlen a gyakorlat-orientált képzés és továbbképzés is, amely igazodik ahhoz, hogy az adott személy milyen területen kerül kapcsolatba a bűnjellel (helyszínen, tároláskor vagy éppen a feldolgozáskor).[5] Ennek során figyelembe kell venni a laboratóriumi tevékenységeket végző törvényszéki szolgáltatások nyújtóinak akkreditációjáról szóló, 2009. november 30-i EU tanácsi határozat alapján kialakított nemzetközileg érvényes előírásokat (szabványokat) is[6]. S noha 100 %-os szennyeződés megelőzés nem lehetséges, a szennyezés korai észlelése központi jelentőségű (referencia adatbázisok az alkalmazottakról, nemzetközi gyártói adatbázisok, ideiglenes adatbázisok a vizsgálati helyeken stb.)[7].
A bűnjelkezeléssel kapcsolatos, itt vázolt problémák megoldására 2017-ben a győri Széchenyi István Egyetem kutatócsoportot hozott létre. A kutatócsoport tagjai között van bűnügyi szolgálatot ellátó rendőr, jogász, logisztikus, folyamat mérnök, mérnök-informatikus, programozó matematikus és elemző közgazdász (és jelen tanulmány szerzői) is. A cél a teljes körű elméleti és gyakorlati kutatást követően egy olyan egységes, digitalizált bűnjelkezelő modell megalkotása, amely tekintettel van a hagyományokra, de a 21. század igényeinek megfelelő technikai hátteret nyújt. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a "Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ a Széchenyi István Egyetemen - GINOP-2.3.4-15-2016-00003 projekt Kriminalisztika alprojekt c. kutatás eredményeit használta fel."
[1] Bastisch, Ingo etc.: Eine Kontamination als Trugspur. Kriminalistik, 2015/2. 112. o.
- 111/112 -
[2] Leibl, Peter - Sedlmeier, Peter: Spurensicherung in der polizeilichen Praxis ein neues Verfahren. Kriminalistik 2018/8-9. 546-547. o.
[3] Stenger, Andreas: Qualitätsstandards im Bereich der Spurensicherung in BadenWürttemberg. Kriminalistik, 2011/12. 739-740. o.
[5] Stenger, Andreas: Qualitätsstandards im Bereich der Spurensicherung in Baden Württemberg. Kriminalistik, 2011/12. 739-740. o.
[6] Schwarz, Lothar - Comes, Werner: Prozesskontrolle in der daktyloskopischen Spurensicherung. Eine flächendeckende Studie mit Standards (Testspurenträgern) in Rheinland-Pfalz. Kriminalistik, 2012/89. 524. o.
[7] Bastisch, Ingo etc.: Eine Kontamination als Trugspur. Kriminalistik, 2015/2. 114. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
[2] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Tanszék.
Visszaugrás
