A magyar jogfejlődés eredményei azt mutatják, az elektronikus aláírás mint az elektronikus úton tett nyilatkozatok hitelességét biztosító eszköz csak korlátozott körben vált alkalmazhatóvá, de az Egyesült Államok irányadó jogszabályainak és gyakorlatának (távolról történt) áttekintése arra enged következtetni, hogy ez a folyamat a tengerentúlon is tapasztalható.
Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) a nemzetközi jogfejlődéssel lényegében tökéletesen lépést tartva született meg, hiszen az Európai Közösségekben és az Egyesült Államokban is 1998-1999-ben alkották meg azokat az irányelveket (az Európai Parlament és a Tanács 1999/93/EK irányelve), illetve szövetségi szintű törvényeket (Government Paperwork Elimination Act - 1998, Uniform Electronic Transactions Act - 1999), amelyek e tárgykört szabályozták.
Az elektronikus aláírásról szóló jogszabályok jelentősége minden jogrendszerben ugyanaz: a jog elismeri, hogy a technikai fejlődés alkalmassá tette az elektronikus adathalmazokat joghatás kiváltására azáltal, hogy az adathalmaz és az annak kibocsátója közötti kapcsolat logikailag felállítható, így az adathalmaz származása és integritása hitelesíthető kizárólag elektronikus úton is. Kevésbé absztrakt módon megfogalmazva: az elektronikus úton tett nyilatkozat hitelesítését a jog meghatározott feltételek fennállása esetén a papíralapú nyilatkozat kézaláírásával egyenértékűnek fogadja el.
Az elektronikus aláírás elfogadandóságát a nemzetközi jogfejlődés természetesen elsősorban a kereskedelmi ügyletek körében teremtette meg. Az említett irányelv és szövetségi törvények alapelve a kereskedelmi ügyletek megkötését és a belőlük származó jogok és kötelezettségek érvényesítését kívánta elősegíteni azzal, hogy kimondta: az elektronikus dokumentum bizonyító ereje önmagában e minősége miatt nem vonható kétségbe. Ezt az alapelvet vette át az Eat. 3. § (1) bekezdése is, amely szerint elektronikus aláírás, illetve dokumentum elfogadását - beleértve a bizonyítási eszközként történő alkalmazást - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni - a (2) bekezdés szerinti korlátozással - nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve dokumentum elektronikus formában létezik.
Mindez tehát az elektronikus aláírásnak mint a jogviszonyok fennállását és tartalmát bizonyító eszköznek a felhasználására vonatkozik, miközben a jogalkotók mindenhol felismerték, hogy a jövő a hatóságokkal, bíróságokkal való kapcsolattartás körében is az elektronikus úté [lásd például az irányelv preambulumának (19) bekezdését]. Az irányelv maga ugyanakkor nem tartalmaz részletes rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a bírósági és hatósági eljárásokban milyen feltételekkel kell használhatóvá tenni az elektronikus aláírást, így e tekintetben a tagállamok jogalkotása szabad kezet kapott.
A magyar jogszabály, az Eat. 3. § (3) bekezdése ennek megfelelően kimondja: a bírósági eljárások különböző típusaiban - a bizonyítási eszközként való felhasználáson túlmenően - eljárási cselekményeket akkor lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum, illetve elektronikus aláírás használatával foganatosítani, ha ezt az eljárástípusra vonatkozó jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. Hasonlóképpen rendelkezett ugyanezen § időközben már hatályon kívül helyezett (4) bekezdése az egyes ágazati közigazgatási ügyek vonatkozásában.
A jogalkotó nem siette el azoknak az ágazati jogszabályoknak a megalkotását, amelyek az egyes eljárástípusokban lehetővé, netán kizárólagossá tenné az elektronikus aláírás használatát.
A legkövetkezetesebben két nemperes eljárási típusban, a cégeljárásban, és a fizetési meghagyásos eljárásban vált (szinte) kizárólagossá az elektronikus aláírás használatával készített beadványok alapján történő ügyintézés.
A 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 36. § (1) bekezdése 2008. július 1-je óta kizárólag elektronikus úton engedi benyújtani a bejegyzési és változásbejegyzési kérelmeket. Sőt, 2011. április 1-jétől már a fellebbezés is csak elektronikus úton terjeszthető elő joghatályosan, holott eddig az időpontig a helyzet éppen fordított volt (azaz: a fellebbezés előterjesztésére az elektronikus út még választható lehetőségként sem állt rendelkezésre.
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi LV. törvény 2010. június 1-jével tette lehetővé a fizetési meghagyások iránti kérelmek és egyéb beadványok elektronikus úton történő előterjesztését. Ezen belül a jogi képviselettel, illetve a jogi személyiséggel rendelkező fél a beadványait kizárólag elektronikus úton, mégpedig kizárólag minősített elektronikus aláírás alkalmazásával töltheti fel a Magyar Országos Közjegyzői Kamara rendszerébe. A nem elektronikus út igénybe vétele, illetve az ügyfélkapu használata kizárólag természetes személyek számára nyitva álló lehetőség.
Megemlítendő még, hogy a számviteli és az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinél fogva az elektronikus számlázás során legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás biztosítja a bizonylatok hitelességét (kivéve, ha a felek az elektronikus adatcsere rendszert használják, amihez azonban kiegészítő dokumentációt kell készíteniük), illetve a jelenleg hatályos, és a 2012-ben hatályba lépő közbeszerzési törvény egyaránt a fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott dokumentumokat tartja alkalmazhatónak az elektronikus eljárásokban.
A fent említett eljárásokon túlmenően azonban a főszabály az iratok központi rendszeren keresztül történő kézbesítése.
A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény, amely a természetes személyek és a hatóságok, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartását szabályozza, az ügyfélkapun történő belépéshez köti a hivatalos iratok küldését és fogadását [3. § (1), 4. § (3) bekezdés].
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) az elektronikus kapcsolattartás körében szintén az ügyfélkapun, illetve a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül történő iratküldést szabályozza, az elektronikus aláírás alkalmazását lehetőségként nem említi (28/B. §).
E rendszer sajátossága és legfőbb eltérése az elektronikus aláíráshoz képest, hogy az ügyfél hitelesítését nem független harmadik fél, hanem maga az állam végzi, amellyel az ügyfél jogviszonyba kerül. Hasonlóképpen, miután ezekben az eljárásokban a hatóságok számára nincs előírva az elektronikus aláírás használata, az ügyfél az elektronikusan kapott irat hitelességére csak abból következtethet, hogy az a központi rendszeren keresztül érkezett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
