A tanulmány célja a közterületi kamerázással (CCTV)[2] kapcsolatos európai szabályozás áttekintése azzal, hogy amennyiben a magánterületen - ideértve a nyilvános magánterületet is - történő megfigyeléssel kapcsolatos elemzés a köztéri kamerázás kérdésére is hatást gyakorol, vagy a kérdéskör szabályozása és tárgyalása nem tesz éles különbséget e kategóriák között, ez utóbbi témakört is vizsgálom. Tanulmányomban törekszem bemutatni az Európai Unió tagállamainak kamerás megfigyeléssel összefüggő szabályozását és - lehetőség szerint - a szabályozás mögött meghúzódó szakpolitikai megfontolásokat, érveket és ellenérveket. Ennek érdekében tizenkét olyan EGT tagállam nemzeti szabályozását vázolom, amelyek méretüknél, az európai jogrendszerben elfoglalt súlyuknál vagy a közterületi kamerázás modellértékű rendezésénél fogva alapul szolgálhatnak általános következtetések levonására.
Ausztriában a kamerás megfigyelés szabályozása 2009 decemberében bekerült az adatvédelmi törvény[3] rendelkezései közé; jelenleg az 50a-50e §§-ok rendezik e kérdést. A DSG szabályozása nem tesz különbséget közterület és nyilvános magánterület között, a szabályozás hatálya minden videokamerás megfigyelésre kiterjed. Ez azonban nem zárja ki, hogy ágazati törvények - a DSG keretei között, a DSG által adott felhatalmazás alapján - további részletszabályokat állapítsanak meg.
Az adatvédelmi törvény mindenekelőtt meghatározza a kamerás megfigyelés fogalmát. Eszerint a videokamerás megfigyelés (Videoüberwachung) egy meghatározott tárgyat vagy személyt érintő, szisztematikus (különösen folyamatos) megfigyelés képfelvételre vagy képátvitelre alkalmas eszközzel.[4] A törvény rögzíti, hogy a video-megfigyelésre alkalmazandók az adatvédelmi törvényben foglalt alapelvek, különösen az arányosság és a célhozkötöttség elve.
A videokamerás megfigyelés célja a megfigyelt személy vagy tárgy védelme illetve jogszerű megfigyelési kötelezettség teljesítése lehet. A megfigyelés jogalapjával kapcsolatban a törvény kifejti, hogy az érintett titokvédelemhez fűződő érdeke (Schutzwürdige Geheimhaltungsinteressen) a videokamerás ellenőrzéskor akkor nem sérül (azaz a megfigyelés akkor jogszerű), ha
1) valamely személy létfontosságú érdekéből kerül rá sor, vagy
2) az adatkezelés valamely, minden kétséget kizáróan kifejezetten a nyilvánosság előtt vállalt cselekményre vonatkozik,[5]
3) az érintett az adatai felhasználásához az ellenőrzés keretein belül kifejezetten hozzájárult.[6]
A törvény a jogszerű kamerás megfigyeléssel kapcsolatban további követelményeket is támaszt. Az 50a. § (4) bekezdése alapján a megfigyelés akkor jogszerű, ha
1) igazolható az a feltevés, hogy a megfigyelt tárgy vagy személy veszélyes támadásnak van kitéve,
2) nemzeti vagy közösségi jogi szabályok vagy bírói döntés megfigyelési kötelezettséget határoz meg valamely adatkezelő számára,
3) a megfigyelés ún. valós idejű megfigyelés (Echtzeitüberwachung), és a megfigyelt tárgyról vagy személyről készült felvétel nem kerül sem rögzítésre (tárolásra), sem másmilyen formában való feldolgozásra, és a megfigyelés az adatkezelő testi épségének, életének vagy tulajdonának védelme érdekében történik.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy az osztrák jog a puszta megfigyelést is adatkezelésnek minősíti, de egyúttal bizonyos - könnyítést szolgáló - kivételeket is megfogalmaz azzal kapcsolatban. A törvény rögzíti azt is, hogy a megfigyelés az előzőekben foglalt feltételek teljesülése után sem eredményezheti az érintett legszemélyesebb magánszférájának (höchstpersönlichen Lebensbereich) megfigyelését, illetve hogy tilos a munkavállalók munkahelyi ellenőrzés céljából történő megfigyelése.[7] A kamerás megfigyelés során felvett adatok célhozkötöttségre és joglapra vonatkozó rendelkezések betartásával továbbíthatók
1) az illetékes hatóság vagy bíróság számára, ha az adatok a hatóság/bíróság által üldözött bűncselekmény dokumentálásához (azaz bizonyítékként) szükségesek,
2) a rendőrségről szóló törvény alapján a rendészeti hatóságok számára.
E továbbítási jogosultságok akkor is fennállnak, ha a cselekmény vagy támadás nem kifejezetten a megfigyelt tárgyra vagy személyre irányult.[8]
Az adatvédelmi törvény előírja azt is, hogy a videokamerás megfigyeléseket dokumentálni kell. A felvételek
- 192/193 -
- amennyiben azok kiadására az előzőek szerint nem kerül sor - 72 óráig őrizhetőek meg. Az adatvédelmi bejelentésben azonban ennél hosszabb tervezett megőrzési időtartam is "kérhető"; ebben az esetben az adatvédelmi hatóság a videokamerás ellenőrzést csak akkor regisztrálja, ha a bejelentésben meghatározott cél eléréséhez a hosszabb megőrzési idő valóban szükséges.[9] A videokamerás megfigyelésre vonatkozik ugyanis az adatvédelmi törvény 17. §-ban előírt hatósági bejelentési kötelezettség, amely alól azonban kivételt képez a valós idejű megfigyelés (Echtzeitüberwachung, azaz rögzítés nélküli megfigyelés) és a kizárólag analóg adathordozóra történő adatrögzítés. A bejelentés során hitelt érdemlően igazolni kell az 50a § (4) bekezdés 1. mondatában meghatározott körülményeket.[10] Véleményem szerint a technológiai megkülönböztetést az analóg és digitális technika különbözőségei nem indokolják, mivel a kamerás megfigyelés magánszférára gyakorolt hatása mindkét esetben azonos. A kamerás megfigyelés tényéről az adatkezelő köteles megfelelő jelzéssel tájékoztatást nyújtani az érintettek számára. A jelzésből ki kell derülnie az adatkezelő személyének is, kivéve, ha az az érintett számára az eset körülményei alapján ismert. A tájékoztató jelzést olyan módon kell elhelyezni, hogy a potenciális érintettnek meglegyen a lehetősége a megfigyelt terület elkerülésére. Nem kell tájékoztató jelzést alkalmazni a bejelentési kötelezettség alá nem eső kamerás megfigyelés esetén.[11]
Az érintettnek joga van felvilágosítást kérni a róla készült felvételekről. Amennyiben a felvétel helyét és idejét megjelöli, valamint személyazonosságát igazolja, a képfelvételről másolatot kérhet, vagy a felvételbe betekinthet. Az adatkezelés további körülményeiről (az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, az adattovábbítás címzettjéről, stb.) az érintett írásbeli tájékoztatást kérhet. Ha a felvételről való másolat készítése vagy a betekintés az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekét sértené, úgy a megfigyelés körülményeiről írásbeli tájékoztatást kell adni, illetve a felvételbe az azon szereplő harmadik személyek anonimizálását követően lehet betekinteni, vagy arról másolatot kérni.[12] A vázolt szabályozás újdonságára tekintettel érdemi joggyakorlata egyelőre nincs.[13]
A fenti általános szabályozás mellett a közterületi kamerázás szektorális szabályozása az osztrák rendőrségi törvényben (Sicherhetspolizeigesetz)[14] található. Az 54. § (2) alapján a rendvédelmi hatóságok (Sicherheitsbehörden)[15] megfigyelés útján akkor jogosultak személyes adatok kezelésére, ha
a) potenciálisan veszélyes csoportok megfigyelése érdekében, vagy
b) valamely élet, egészség, erkölcs, szabadság, tulajdon és környezet ellen tervezett bűncselekmény megakadályozására érdekében szükséges, vagy
c) ha egyébként valamely veszélyes támadás veszélye fennáll, vagy a megfigyelés nélkül a védekezés jelentősen nehezebb lenne.
Az 54. § (7)-(8) bekezdései kifejezetten a közterületen készített kép- és hangfelvétel készítését szabályozzák. Eszerint a rendvédelmi hatóságok jogosultak nyilvános területen személyes adatokat tartalmazó kép- és hangfelvételek készítésére, ha meghatározott tények alapján fennáll az adott területeken az élet, egészség vagy a tulajdon elleni veszélyes támadás lehetősége. A felvételkészítést olyan módon kell jelezni, hogy az a potenciális érintettek számára lehetőleg széles körben észlelhető legyen. Az ily módon készített felvételeket csak a veszélyes támadás elleni védelem, illetve annak felderítése érdekében használhatók fel, ha a nyomozás céljából szükséges. Amennyiben e felvételekre további büntetendő cselekmény üldözése végett nincs szükség, azokat legkésőbb 48 órán belül törölni kell. A törvény ezzel lényegében azonos módon szabályozza a nyilvános területen vagy annak közvetlen közelében tartott, védett külföldi személyek és nemzetközi szervezetek részvételével zajló nemzeti vagy nemzetközi rendezvényeken készített kép- és hangfelvételeket.
A közterületi kamerázás ugyanakkor nem túlzottan elterjedt Ausztriában, Bécsben például csak néhány téren (Karlspatz, Schwedenplatz) és a Nyugati pályaudvar környékén találhatók rendőrség által üzemeltetett közterületi kamerák,[16] amelyek működésével a hatóság - sajtóforrások szerint - alapvetően elégedett.[17]
A Cseh Köztársaságban a kamerás megfigyelés[18] adatvédelmi kérdéseire két adatvédelmi hatósági állásfoglalás, valamint az éves beszámolóik vonatkozó fejezete foglalkozik. A Position No. 1/2006 Operating Video Recording Systems in the Light of Data Protection Law című állásfoglalás[19] a kamerás megfigyelés általános adatvédelmi kérdéseivel, míg a Position No. 1/2008 The installation of camera systems in apartment buildings című állásfoglalás[20] kifejezetten a társasházakban elhelyezett kamerákra vonatkozik. E kutatás tárgya elsősorban a köztéri kamerázás, így utóbbi témakörre csak röviden utalok.
A 2006. évi állásfoglalás szerint - amely nem tesz különbséget közterület és magánterület megfigyelése között - videofelvétel rögzítése (a cseh jogértelmezés szerint a megfigyelés önmagában nem minősül adatkezelésnek), mint személyes adat kezelése alapvetően három jogalap alapján jogszerű:
- 193/194 -
1) valamely törvényi rendelkezés felhatalmazása alapján (ilyen pl. a rendőrségről szóló törvény),
2) az érintettek hozzájárulása alapján (aminek az alkalmazhatósága ugyanakkor a gyakorlati nehézségek miatt meglehetősen korlátozott),
3) a cseh adatvédelmi törvény Art. 5(2)(e) pontja alapján, amely az adatkezelő, a címzett[21] és harmadik személyek jogának vagy jogos érdekének érvényesítésére is megengedi az adatkezelést, ha ez nem korlátozza aránytalanul az érintett magánszférájához fűződő jogát.[22]
Az állásfoglalás több irányadó szempontot és alapelvet is megfogalmaz a kamerás megfigyeléssel kapcsolatban.
1) A kamerás megfigyelés nem avatkozhat be túlzott mértékben az egyének magánszférájába. A kamerás megfigyelés ennek alapján csak akkor jogszerű, ha az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható. Emellett nem fogadható el a kamerázás privát helyiségekben, így pl. mosdóban, zuhanyzóban. Öltözőhelyiségben a kamerázás akkor engedhető meg, ha van olyan terület, amelyet a kamera nem "lát", és itt az érintettek szabadon átöltözhetnek.
2) Az adatkezelés célját pontosan meg kell határozni. E cél - a cseh törvény 5(2)(e) pontjának alkalmazása esetén - lehet az adatkezelő azon joga vagy jogos érdeke, amelynek védelmére az adatkezelés irányul (pl. a betörés elleni védelem), illetve a cél szolgálhat közérdeket is (pl. utcai bűnözés elleni harc). Az adatkezelés kizárólag a pontosan meghatározott célok elérésére irányulhat.
3) A tárolás idejét meg kell határozni. A megőrzés idejének az adatkezelés céljához kell igazodnia, amely az állásfoglalás szerint 24 órától néhány napig terjedhet.
4) Az adatbiztonsági követelményeket be kell tartani.
5) Az érintetteket megfelelő módon tájékoztatni kell az adatkezelésről.
6) Garantálni kell az érintettek jogainak érvényesülését, különös tekintettel az érintett (saját adataiba történő) betekintési és tiltakozási jogára.
7) Az adatkezelést be kell jelenti az Adatvédelmi Irodának.
Megjegyzem, hogy az általános követelményeknek elsősorban a b) és c) pontban foglalt jogalap esetén van jelentősége, mivel szektorális törvényi szabályozás mellett ezek az elvek konkretizálásra kerülnek.
A közterületi kamerázás ágazati szabályozása a rendőrségről szóló törvényben található.[23] A cseh rendőrség - a feladatai végrehajtása érdekében - készíthet személyekről vagy tárgyakról kép- vagy hangfelvételt nyilvánosan hozzáférhető területen, valamint készíthet kép- vagy hangfelvételt magáról a rendőrségi intézkedésről is. Amennyiben a felvételkészítés folyamatos és automatikus eszközzel történik (tipikusan CCTV rendszer alkalmazásával), úgy e tényről a nyilvánosságot megfelelően tájékoztatni kell. Megjegyzendő, hogy az önkormányzatok is jogosultak rendőrséget működtetni (Municipal Police), amelyekre e szabályok megfelelően alkalmazandók.[24]
Az érintettek jogaira és a megőrzési időre speciális szabályozás hiányában az adatvédelmi törvény rendelkezései irányadók, amely az érintettek jogai tekintetében kielégítő megoldás, ugyanakkor a megőrzési időnél így lényegében csak a célhozkötöttség követelménye jelent korlátozást.
A nyilvános magánterületre vonatkozó kamerás megfigyelésre ágazati szabályozás nincs, de az állásfoglalásból egyértelmű, hogy a cseh adatvédelmi törvény érdekmérlegelést lehetővé tevő adatkezelési jogalapja a magánterületen történő kamerás megfigyelés jogalapja is lehet, így összességében a magyar szabályozáshoz képest szélesebb körben lehet jogszerű a kamerás megfigyelés. A társasházakban elhelyezett kamerákkal kapcsolatos állásfoglalás is rögzíti, hogy ez vagy az érintett hozzájárulása vagy az adatkezelő, címzett vagy harmadik személy joga vagy jogos érdeke alapján jogszerű.
A kamerás megfigyelésre vonatkozó adatvédelmi hatósági beszámolók (2006, 2007, 2008) kiemelt kérdésként kezelik ezt a jelenséget, és a kamerás megfigyelés folyamatos terjedésére hívják fel a figyelmet. A konkrét ügyek száma is nőtt,[25] de ezek - egy kivétellel - magánterület (társasházak, raktárépületek) vagy nyilvános magánterület (iskola) kamerás megfigyeléséről szóltak. E kamerarendszerek érintetti hozzájárulás nélkül, a már említett érdekmérlegelésen alapuló jogalap, a cseh adatvédelmi törvény Art. 5(2) (e) alapján működtek, és a hatóság az arányosság, szükségesség, célhoz kötöttség követelményeit vizsgálva rendszerint jogsértést állapított meg.[26]
A 2008. évi beszámoló közterületi kamerázással kapcsolatos ügyet is elemez. Eszerint az önkormányzat szeretett volna bűnüldözési, bűnmegelőzési céllal közterületi (utcákat, tereket figyelő) kamerákat felszerelni. Ezt az adatvédelmi hatóság jogellenesnek minősítette, mivel abban nem működött volna közre a rendőrség, amely a rendőrségről szóló törvény rendelkezései alapján kizárólagosan[27] jogosult közterületi kamerákat működtetni.[28]
A közterületi kamerázás tényleges helyzetére sajtóhírek alapján következtetünk: Prága mellett Plzenben (és vélhetően több nagyvárosban) működik CCTV rendszer, amelyet a rendőrség üzemeltet.
- 194/195 -
Prágában 2008-ban kb. 570 kamera mellé továbbiak felszerelését tervezték. A kamerarendszer működése bizonyos források szerint sikeresnek tekinthető, a bűncselekmények száma összességében is számottevően csökkent illetve kiszorult a bekamerázott területekről.[29] Ugyanakkor szkeptikusabb sajtómegjelenések is fellelhetők, amelyek a hatékonyságra vonatkozó statisztikák hiányosságára és a kamerarendszerek túlzott költségeire hívják fel a figyelmet.
Dániában a közterületi kamerázás szabályozása különösen érdekes, "szélsőséges" megoldást mutatott 2007-ig. Eddig ugyanis az "Act Prohibiting Video Surveillance 2000" alapján főszabályként kifejezetten tilos volt közterületet kamerával megfigyelni, akár magánszemélyként, akár hatóságként. A törvény tartalmazott azonban jó néhány kivételt is. Egyrészt a benzinkutak, bevásárlóközpontok, bankok - tájékoztató táblák kihelyezése mellett - alkalmazhattak kamerát a saját területük illetve a közvetlen környezetük (közterület) megfigyelése érdekében. Emellett - eseti alapon, és nem folyamatosan - súlyosabb bűncselekmények nyomozása esetén a nyomozáshoz szükséges mértékben a rendőrség is végezhetett kamerás megfigyelést közterületen. Az egyes európai nagyvárosokban fellelhető közterületi CCTV rendszerek azonban Dániában lényegében ismeretlenek voltak, és ma sem igazán elterjedtek.[30]
2007-ben azonban - részben a terrorizmus elleni fellépés keretében - e hozzáállás némiképp megváltozott, és az említett törvény helyébe az "Act on TV Surveillance 2007"[31] lépett. Ennek alapján a közterületi kamerázás a rendőrség kizárólagos hatáskörében maradt (a fenti, bankokra, benzinkutakra, stb. vonatkozó kivételeket leszámítva), de a korábbiaknál szélesebbre nyílt az alkalmazás lehetősége: a rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési célból működtethet folyamatosan is közterületi kamerákat, a korábbi megszorító szabályok nélkül is. A kamerázásra minden esetben alkalmazandók az adatvédelmi törvény rendelkezései (pl. az érintettek jogai tekintetében), amely alapján az általános megőrzési idő 30 nap. A kamerarendszer telepítését azonban - a korábbi szabályozástól eltérően - már nem kell bejelenteni az adatvédelmi hatóságnak.[32] A korábbiakhoz képest lazítást jelentő rendelkezések még így is Európa egyik legszigorúbb szabályozását eredményezik.
Európában a kamerás megfigyelés gyakorlata egyértelműen az Egyesült Királyságban a leginkább elterjedt, így jelentős szakirodalma van e témakörnek. Az egyes források inkább a kamerázás hatékonyságára és társadalmi hatásaira fókuszálnak, mintsem a jogi szabályozásra.
A CCTV rendszerek döntő többségére az adatvédelmi törvény alkalmazandó. Egyes - lényegében magáncélból történő felhasználást célzó, vagy személyes adatot egyáltalán nem rögzítő (panoráma-kamera) - esetekre azonban az adatvédelmi szabályozás hatálya nem terjed ki. Emellett külön törvény, a nyomozási hatáskörökről szóló törvény[33] rendelkezik a titkos megfigyelés eseteiről és szabályozásáról.[34]
A brit Információs Biztos (Information Commissioner)[35] ugyanakkor kiadott egy kifejezetten kamerás (CCTV) megfigyelésre vonatkozó magatartási kódexet,[36] amely lényegében az adatvédelmi törvény rendelkezéseit és elveit konkretizálja a kamerás megfigyelésre.
Az angol szabályozás logikája és a kódex nem tesz különbséget (nyilvános) magánterület és a közterület megfigyelése között; a kódex hatálya mindkét esetkörre kiterjed, amennyiben a kamerás megfigyelés célja "egy egyén viselkedésének megfigyelése (pl. egy boltban vagy az utcán)" vagy "egy egyénnel kapcsolatban valamilyen további cselekmény, pl. a felvételek rendőrség számára történő továbbítása".[37] A közterületek megfigyelését nagyrészt a rendőrség és az önkormányzatok végzik, ugyanakkor ez - szemben Európa országainak többségével - nem kizárólag a hatóságok privilégiuma: megfelelő jogalappal, ami - amint azt alább látjuk - a gyakorlatban lényegében "csak" megfelelő, legitim célt jelent, magánszemélyek (pl. üzlethelyiségek tulajdonosai) is figyelhetik a magánterületük körüli közterületet.
A CCTV kódex mindenekelőtt felhívja a figyelmet a célhoz kötöttség és az arányosság követelményére, azaz arra, hogy sok esetben nem a kamerás megfigyelés a leghatékonyabb módszer az elérni kívánt cél elérésére. A telepítés eldöntése során figyelembe kell venni a rendszer magánszférára gyakorolt hatását is. Összességében indokolt a telepítés előtt a magánszférát érintő hatásvizsgálatot (privacy impact assessment) végezni, amelyhez segítséget nyújthat az Információs Biztos vonatkozó kézikönyve.[38] Amennyiben a kódexben található kérdések megválaszolása után is a kamerás megfigyelés tűnik szükségesnek, úgy a kamerarendszer telepíthető.
A dokumentum az adatkezelési jogalap kérdésére inkább csak utal, de leginkább "nagyvonalúan" átsiklik e kérdés felett. Ugyanakkor a célhoz kötöttség, illetve az arányosság elemzése lényegében a jogalap meglétének vizsgálatát jelenti. Az Egyesült Királyság adatvédelmi törvényének 2. számú jegyzékének 6. pontja alapján[39] az adatkezelés jogalapja lehet az adatkezelő vagy harmadik személyek jogos érdekének érvényesítése, amennyiben ez nem sérti az érintett jogát vagy
- 195/196 -
jogos érdekét. Úgy tűnik, hogy a bűnmegelőzés és bűnüldözés, mint jogszerű érdek a CCTV rendszerek többségét legitimálja, és lehetővé teszi mind a közterületek, mind a magánterületek megfigyelését (az Információs Biztos nyilvántartásában a legtöbb esetben a bűnmegelőzést és a bűnüldözést jelölik meg adatkezelési célként). Az adatvédelmi szempontokat is vizsgáló egyik tanulmány ugyanakkor a magánszemélyek által megfigyelt közterületek esetén - megfelelő tájékoztatás mellett - az érintettek ráutaló magatartását, mint hozzájáruló nyilatkozatát tekintette jogalapnak.[40] Összességében megállapítható, hogy a CCTV rendszerek jogalapját lényegében alig vizsgálja és vitatja a hatóság: a kérdés legtöbbször nem az, hogy működhet-e CCTV rendszer, hanem sokkal inkább az, hogy miként működjön az az adatvédelmi szabályozásnak megfelelően.
Mind a vonatkozó jogirodalom, mind a magatartási kódex egyértelművé teszi az adatvédelmi szabályozás alkalmazását. Ez alapján a CCTV rendszerek működtetését, mint adatkezelést, be kell jelenteni az Információs Biztosnak. Az érintetteket tájékoztatni kell arról, hogy kamerával megfigyelt területre lépnek, és biztosítani kell az adatkezeléssel kapcsolatos jogait, különös tekintettel az érintettről készült felvételek megtekintésére: a betekintést legfeljebb 10 font ellenében biztosítani kell. A megőrzési idő tekintetében a kódex csak annyit mond, hogy a lehető legrövidebb ideig kell tárolni, azaz ameddig az adatkezelés célja fennáll.[41] A CCTV rendszert üzemeltető adatkezelőnek be kell tartania az adatbiztonságra és az adatminőségre vonatkozó követelményeket is.[42]
A jogi szabályozás jellegéről tanulságos összefoglaló képet ad egy 2004-es tanulmány,[43] amely a CCTV európai szabályozását vizsgálja. A dokumentum kiemeli, hogy az Egyesült Királyságban a CCTV szabályozása speciális: a kamerás megfigyelés már a 90-es évek közepén nagymértékben elterjedt, míg a magánszféra védelmével kapcsolatos jogszabályok csak 1998-ban jelentek meg:[44] ekkor egyrészt elfogadták az emberi jogokról szóló törvényt (Human Rigths Act 1998),[45] másrészt implementálták az EU adatvédelmi irányelvét. Az újonnan létrejövő szabályozás alapvetően ugyan megnyugtató módon rendezi a CCTV rendszerekkel kapcsolatos jogi kérdéseket (különös tekintettel a célhoz kötöttség és arányosság alapelveire), de a szabályozás egy már kiépített rendszerrel (nagyságrendileg 4 millió telepített kamerával) "találta szembe magát". Sem e rendszer radikális átalakításával, sem a már telepített kamerák tömeges leszerelésével nem lehet érdemben számolni: sokkal inkább egyfajta folyamatos jogszerűségre törekvés, és ezzel összhangban némi jóindulati vélelem jellemzi a joggyakorlatot, amely tehát abból indul ki, hogy a jogszabályi követelmények és különösen a célhoz kötöttség és arányosság követelménye nagyjából minden már telepített CCTV rendszer esetén adott. A jogalap feltételezett megléte esetén azonban egyértelmű a törekvés az adatvédelmi szabályok betartására.[46]
A CCTV rendszerekkel kapcsolatos viták tehát nem a rendszerek szükségessége és jogszerűsége, hanem azok hatékonysága körül bontakoznak ki. Így a jogi szabályozás bemutatása után érdemes néhány szót szólni a kamerás megfigyelés társadalmi hatásairól és megítéléséről is. E kérdéskört átfogóan vizsgálja egy 2005-ben készült kormányzati tanulmány[47] és egy 2008-as, negyvennégy másik tanulmány megállapításait összegző jelentés. Utóbbi nem csak az Egyesült Királyság rendszereit vizsgálja, hanem összeurópai szintű megállapításokat is tesz, ugyanakkor hangsúlyos az angol kutatások vizsgálata, így az eredményeit e fejezetben ismertetem.[48]
Az Egyesült Királyság belügyminisztériumának kutatóműhelyében készült tanulmány elsősorban a CCTV rendszerek, konkrétan 14 különböző CCTV rendszer, bűnözésre és bűnözéstől való félelemre gyakorolt hatását elemzi. A vizsgálat módszertanát tekintve alaposnak mondható. Mindenekelőtt vizsgálták a bűncselekmények a kamerarendszer telepítését megelőző és azt követő alakulását. Az eredményeket összevetették más, a CCTV rendszerrel nem érintett területtel, mint kontrollterülettel. Az eredményeket más, bűncselekményeket egyébként csökkentő vagy növelő tényezők figyelembevételével állapították meg. Lehetőség szerint vizsgálták a CCTV rendszerrel megfigyelt terület környékén is a bűnözés alakulását a bűnözés áthelyeződésének megállapítása/ kizárása céljából. A kutatás során külön elemezték a kamerarendszerek közvéleményre, és az emberek viselkedésére gyakorolt hatását is. Végül pedig hangsúlyt fektettek a megfigyelő helyiségre (control room), a technikai megvalósulás és a közgazdasági vonatkozások kutatására is.[49]
A tanulmány megállapításait a bűnözés mértékét illetően az alábbiakban foglalom össze. A vizsgált területek közül hat helyen számszerűségében érzékelhetően, ebből kettő helyen statisztikailag is jelentős mértékben csökkent a bűnözés száma a kamerarendszereknek köszönhetően. Ugyanakkor hét helyen a bűnelkövetések száma nőtt, ez azonban - a bűncselekmények típusa, szezonális jellege, stb. alapján - nem állt összefüggésben a CCTV rendszerekkel. A bűnözés szempontjából a több különböző területet (intézményt, parkolót, közteret) átfogó egységes kamerarendszer bizonyult a leginkább hatékonynak, és különösen az előre megfontolt bűncselekményekkel (pl. autólopással) szemben. A kamerák száma és a lefedettség egy ideig növeli a hatékonyságot, a teljes lefedettség közelében (azt elérve) azonban ez a hatás
- 196/197 -
megszűnik. A kamerák főleg a jól ellenőrizhető pontok figyelésekor (bejárat, kijárat) fejtenek ki pozitív hatást. A bűncselekmények áthelyeződését három rendszer esetén figyelték meg: az egyik esetben általában a bűnözés, másik esetekben a betöréses lopás illetve az autólopás helyeződött át a kamerák által nem ellenőrzött területekre.
A közvéleményre és állampolgárokra gyakorolt hatásokkal kapcsolatos megállapítások több témakört érintenek. A kamerák elhelyezkedését a lakosság döntő többsége (61-97%) érzékelte, és csökkent valamelyest az áldozattá válástól való félelem (statisztikai értelemben ez csupán három helyen volt jelentős) is, e két jelenség azonban meglepő módon fordított arányban állt egymással: azon válaszadók féltek kevésbé, akik nem érzékelték a kamerákat, és viszont. Emellett majdnem mindegyik vizsgált területen nőtt valamelyest a biztonságérzet és többségében a tényleges áldozattá válás is csökkent. A kamerarendszerek ugyanakkor minimális hatást gyakoroltak az állampolgárok viselkedésére, és döntő többségük támogatta a kamerák jelenlétét, igaz ez a támogatás a telepítést követően csökkent (de sehol sem csökkent 70% alá). Ugyanakkor a CCTV rendszerek felszerelését követően a szabadságjogokkal kapcsolatos aggodalmak is csökkentek.[50]
A költséghatékonysággal kapcsolatban az elemzés arra jutott, hogy a költség-haszon elemzés eredménye szinte mindenütt pozitív, de egyáltalán nem jelentős mértékben. A bűnözés visszaszorulása jelentős anyagi haszonnal nem járt, a CCTV rendszerek telepítése viszont meglehetősen költséges. Ugyanakkor egyes pozitív tényezők pénzügyi hatásait nem lehet mérni, és a rendszerek hatékonyságnak növekedése során a költséghatékonyság is várhatóan nőni fog.[51]
A másik említett összefoglaló tanulmány értéke különösen abban rejlik, hogy negyvennégy különböző kutatás megállapításait összegzi. A tanulmányok nem kizárólag az Egyesült Királyságot vizsgálták, így ennél szélesebb körű következtetések levonására is alkalmasak. A kutatások kiválasztása (több mint kilencvenből válogattak ki negyvennégy, meghatározott módszertani követelményeknek megfelelő kutatást) során alapvető szempont volt, hogy a bűncselekmények alakulását a CCTV rendszerek telepítése előtt és után is mérjék, illetve a kutatás során kontroll-területet is vizsgáljanak.[52]
Az összefoglaló tanulmány hasonló eredményt mutatott, mint az angol belügyminisztérium kutatóműhelyében készült kutatás. A vizsgált közterületek mintegy felében jelentősen csökkent a bűnözés és/vagy nőtt a felderítések aránya. Különösen a gépkocsival kapcsolatos bűncselekmények és a személy elleni bűncselekmények száma csökkent a kontroll területekhez képest számottevően. A parkolókat ellenőrző rendszerek bizonyultak a leginkább hatékonynak. Ugyanakkor - elsősorban a rablások területén - a bűnözés áthelyeződését is megerősítették a kutatások. A vizsgált területek másik felében alig tapasztalható pozitív, vagy egyenesen nem kívánt negatív hatások léptek fel. A tanulmány megjegyzi, hogy a kamerarendszerek telepítése meglehetősen költséges: az Egyesült Királyságban tíz év alatt (1992-2002) 250 millió fontra becsülik a CCTV rendszerekre elköltött közpénzek értékét.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a kamerás megfigyelés érzékelhetően, de nem nagy arányban csökkenti a bűnözést a legtöbb területen, de ez a hatás az Egyesült Királyságban erősebb, mint más államokban. Egyes esetekben a bűnelkövetések száma nőhet is, amelynek oka a (hamis) biztonságérzetből fakadó felelőtlenebb áldozati magatartás. A kamerarendszerek részben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, míg mások hatástalanok, ugyanakkor éppen ezért a jelenleginél lényegesen alaposabb hatásvizsgálatokra lenne szükség.[53]
Franciaországban a közterületi kamerás megfigyelésre vonatkozó előírások alapvetően a video-megfigyelés szabályozásáról szóló 1995. január 21-i törvényben[54] és a kapcsolódó rendeletben találhatók.[55] A nyilvánosság számára nyitva álló magánterületi kamerás megfigyelésre egyrészt e jogszabályok, másrészt az adatvédelmi törvény rendelkezései irányadók.
A jogszabály szerint közterületi kamerázás megfigyelést az arra illetékes hatóságok csak a törvényben nevesített célokból, a középületek és közlétesítmények, illetve környékük védelmének biztosítása, honvédelmi létesítmények védelme, közúti forgalom szabályozása, közlekedési szabályok megszegésének megállapítása, - az erőszak és lopás kockázatának különösen kitett helyeken - személyek és javak elleni támadások megelőzése és terrorcselekmények megelőzése céljából végezhetnek.[56] Terrorcselekmények elhárítása céljából a törvény alapján bizonyos honvédelmi szervek, a külön törvényben meghatározott közösségi közlekedést szervező szervezetek és a nemzetközi repülőterek végezhetnek megfigyelést.[57]
A videokamerás-megfigyelés a nyilvánosság számára nyitva álló helyeken és intézményekben jogi személyek (magánszemélyek) által is végezhető a személyek és javak biztonságának szavatolása céljából, amennyiben ezek a helyek és intézmények különösen ki vannak téve az erőszak vagy lopás veszélyének, vagy feltehetőleg fennáll a terrorcselekmények elkövetésének veszélye.
A kamera nem irányulhat lakóépület belső terére vagy bejáratára. Az érintetteket egyértelműen és folyamato-
- 197/198 -
san tájékoztatni kell a CCTV rendszer létéről és az azt üzemeltető hatóságról, illetve személyről. Az érintetteknek joguk van a rájuk vonatkozó felvétel megismerésére. A hozzáférést azonban állambiztonsági, honvédelmi, közbiztonsági okokból, bíróság előtt folyamatban levő eljárást érintő, illetve harmadik személyek jogainak védelme miatt meg lehet tagadni. Az érintett jogainak védelme érdekében bírósághoz fordulhat.[58]
A kamerarendszer telepítéséhez hatósági engedély szükséges, amelyet a megyei prefektus ad ki egy erre kirendelt bizottság véleménye alapján.[59] A bizottság öt tagból, két bíróból, egy kijelölt polgármesterből, egy ipari és kereskedelmi kamarát képviselő személyből és egy kamerarendszerrel foglalkozó szakemberből áll.[60]
Az CCTV rendszer telepítésére vonatkozó engedély iránti kérelem tartalmazza - többek között - a CCTV rendszer céljait és a megvalósítás technikáit; a helyszín tervrajzát, amely mutatja a kérelmező épületeit, a kamerák elhelyezését, valamint az általuk lefedett területeket (zónákat); a képek átvitelére, rögzítésére és feldolgozására szolgáló berendezés leírását és a rögzített képek megőrzésére és védelmére meghozandó biztonsági intézkedéseket; a nyilvánosság tájékoztatásának részletes szabályait; az érintettek hozzáférési jogának részletes szabályait; a képek megőrzésének határidejét; valamint a rendszerért felelős személy vagy szolgálat megjelölését.[61] Látható, hogy az engedélyezés során a CCTV rendszer részletes leírására kerül sor, amely alapján érdemben eldönthető, hogy a telepítés valóban indokolt-e. Az engedélyezés során tehát a célhoz kötöttség és szükségesség kritériumait alaposan vizsgálja a prefektus illetve a bizottság. A prefektus által kiadott engedély tartalmazza a felvételekhez való hozzáférési jogosultságokat és a felvételek megőrzési idejét, amely nem lehet hosszabb egy hónapnál, kivéve, ha a felvételekre rendőrség vagy bíróság által folytatott eljárásban van szükség.[62] A kiadott engedélyek listája nyilvános, és tartalmazza az engedélyezés dátumát és a felelős személy vagy szolgálat megnevezését.[63]
A telepítésre szóló engedély öt évre szól, és meghosszabbítható. Az erre rendelt bizottság a CCTV rendszerek felett felügyeletet gyakorol, és javasolhatja akár az üzemeltetés felfüggesztését is. Amennyiben valamely terrorcselekmény különleges veszélye a sürgősségi eljárást megköveteli, a prefektus - a megyei bizottság véleményének hiányában - ideiglenes engedélyt adhat legfeljebb négy hónapra.
A kamerás megfigyelés szabályainak megsértése estén a francia törvény súlyos szankciórendszert állít fel. Három év szabadságvesztés-büntetéssel és 45 ezer eurós bírsággal büntethető a
- video-megfigyelési rendszer engedély nélküli telepítése vagy fenntartása,
- video-megfigyeléssel készült felvételek engedély nélküli készítése,
- a felvételek előírt határidőn belüli megsemmisítésének elmulasztása,
- a felvételek meghamisítása,
- a kirendelt bizottság munkájának akadályozása,
- nem felhatalmazott személyek felvételekhez való hozzáférésének biztosítása,
- a felvételeknek az engedélyezettől eltérő célokra való felhasználása.
Az adatvédelmi hatóság beszámolója a jogi szabályozás kapcsán ugyanakkor kiemeli, hogy nehézséget és félreértéseket okoz a közterületi és a magánterületi kamerázással kapcsolatos párhuzamos szabályozás (utóbbi nagyrészt az adatvédelmi törvény alapján, annak keretei között végezhető), és indokolt lenne harmonizáltan vagy egységesen szabályozni e kérdésköröket és egységesíteni a felügyeletet.[64]
A terrorizmus elleni harc szellemében Franciaországban az elmúlt években a kamerás megfigyelés nagymértékű kiterjesztése jellemző. Egy 2006-ban elfogadott törvény[65] alapján a közterületi kamerázást kiterjesztették a közlekedési eszközökre, légitársaságok irodáira és néhány vallási jellegű területre is.[66] Emellett általános tendencia a kamerák számának rohamos terjedése is: 2010-ben a kormányzat 280 városban összesen további 3500 kamera felszerelését jelentette be. Emellett a francia vasúttársaság, a SNCF is további bővítést tervez: a jelenlegi 14400 darab, állomásokon és vonatokon üzemelő kamera megduplázását tűzték ki célul.[67]
Egy 2008-ban készült közvélemény-kutatás alapján a felnőtt francia lakosság 71%-a helyesli a köztéri CCTV rendszerek működését, és 65%-a véli úgy, hogy a bűnözés és terrorizmus elleni harcban segítene további kamerák felszerelése.[68]
Franciaországban kiemelt figyelmet fordítanak a magas minőségű képalkotásra (digitális, IP alapú, wireless technológia alkalmazása) és intelligens képelemző rendszerek bevezetésére is, amelyek felügyelet nélkül hagyott tárgyak, de akár "gyanús" mozgások automatikus kiszűrésére is alkalmasak.[69]
A köztéri kamerázás terjedésével azonban többen elégedetlenek. Már egy 2004-es (tehát az elmúlt évek tendenciáit még nem is ismerő), öt társadalmi szervezet által jegyzett, polgármestereknek szóló nyílt levél egyértelműen a kamerás megfigyelés ellen foglal állást, megjegyezve, hogy annak pontos hatásai valójában ismeretlenek.[70]
Görögország közterületi kamerázással kapcsolatos szabályozása a többi országétól markánsan eltér: az - adatvédelmi irányelvet is implementáló - görög adatvédelmi
- 198/199 -
törvény[71] kiveszi a hatálya alól e kérdéskört. A 3. § 2. pont c) alpontja szerint a törvény hatálya nem terjed ki a hatóságok által technikai eszközökkel közterületen rögzített kép- és hangfelvételre, amennyiben arra az állam-, a nemzet-, vagy a közbiztonság védelme céljából, illetve személy- és vagyonvédelmi célokból vagy forgalomszervezési célból kerül sor. Az így gyűjtött adatot 7 napig lehet megőrizni, kivéve, ha bűnüldözés céljából a hatóságoknak vagy a bíróságnak a továbbiakban is szükségük van a felvételekre). E rendelkezések megsértését a görög adatvédelmi törvény szabadságvesztéssel (!) bünteti.
E jogalkotói megoldás tervezetét a görög adatvédelmi hatóság élesen bírálta 2009-ben, eredménytelenül. A görög hatóság az európai alapjog-korlátozással kapcsolatos normákkal ellentétesnek tartja e szabályozói megoldást, mivel így lényegében az említett hatóságok (adatkezelők) - az adatvédelmi törvény hatályán kívül, az abban foglalt elvek (arányosság, szükségesség) kötelező alkalmazása nélkül - szabadon mérlegelik a kamerarendszer telepítésének jogszerűségét. Az adatvédelmi hatóság azt is sérelmezi, hogy ezzel egy széles körű adatkezelés teljesen kikerül a hatóság felügyelete alól. Az érintettek jogai szintén nem tudnak érvényesülni, holott ez az információs önrendelkezési jog egyik legfontosabb garanciája. Úgyszintén nem tisztázottak az adatbiztonságra vonatkozó követelmények. A hatóság összefoglalója egyéb - közterületi kamerázást felölelő - ágazati szabályozásra nem utal.[72]
Egy, a sajtóban megjelenő cikk a kamerarendszerek megengedhetőségét azért (is) bírálta, mert véleménye szerint a szabályozás visszaélésekre ad lehetőséget a békés tüntetőkkel szembeni fellépés során is. A cikk utalt a görög olimpia után "felszerelve hagyott" kamerák által okozott konfliktusokra is, igaz, e kamerák a hatóságok tájékoztatása szerint csak forgalomszervezési feladatokat láttak el.[73]
A magunk részéről egyetértünk a hatóság által megfogalmazott kritikákkal: még egy esetlegesen létező ágazati szabályozás esetén sem célszerű a közterületi kamerázást kivenni az adatvédelmi törvény és az adatvédelmi hatósági felügyelete alól.
Fejlett adatvédelmi szabályozása és hagyományai miatt a közterületi kamerázás németországi szabályozása Magyarországon különös figyelmet érdemel. Míg Németországban az általános adatvédelmi szabályozás szövetségi hatáskör, addig a hatóságok adatkezelésével kapcsolatos szabályok tartományi szintre tartoznak. E különbség a kamerás megfigyelés szabályozása kapcsán is összetett helyzetet eredményez.
A közterületi kamerázás a hatóságok, azon belül is tipikusan a rendőrség hatáskörébe tartozó adatkezelés, így szabályozása alapvetően tartományi szinten található. A német tartományok nem egységesek a közterületi kamerázás kérdésében, és alapvetően három modell figyelhető meg.
1) Közterületi kamerázást nem szabályozó tartományok. Ez esetben jogalap hiányában a közterületek kamerás megfigyelése nem jogszerű.
2) A közterületi kamerázást tömör megfogalmazású, tág felhatalmazással szabályozó tartományok. A felhatalmazás alanya rendszerint a rendőrség, amely így elvileg széles körben üzemeltethet közterületi CCTV rendszereket.
3) A köztéri kamerázást viszonylag részletes, jól definiált esetekben megengedő szabályozással rendelkező tartományok.[74]
A kialakult modellek alapján nem tűnik érdemesnek az összes német tartomány szabályozását elemezni, így - a jogirodalom alapján érdekesnek tűnő - két tartomány bemutatására szorítkozom.
Szabályozását és Németországban elfoglalt súlyát tekintve is érdekes példa Észak-Rajna-Vesztfália tartomány vizsgálata. Közterületi CCTV rendszerek üzemeltetésére a rendőrség jogosult: a rendőrségről szóló törvény[75] 15-15a §-ai szabályozzák a kép- és hangfelvételekkel illetve az optikai eszközökkel történő adatgyűjtés szabályait. A törvény alapján bűncselekmények megelőzése illetve elhárítása céljából - ha az ismételt elkövetés lehetősége vagy a bűncselekmény jellege indokolja - a rendőrség végezhet közterületi megfigyelést, mindaddig, amíg a további elkövetésre vonatkozó feltevés igazolható. Azaz, ha e cél megszűnik, az adatkezelésnek nincs tovább jogalapja.[76] A közterületi megfigyelés tényét - amennyiben az nem nyilvánvalóan észlelhető - megfelelő intézkedéssel (pl. tájékoztató tábla elhelyezésével) jelezni kell. A kamerás megfigyeléssel rögzített adatokat - viszonylag rövid ideig - 14 napig lehet megőrizni, kivéve, ha a felvételek valamely bűncselekmény felderítéséhez vagy megelőzéséhez szükségesek. A közterületi kamerás adatgyűjtés megkezdéséről a telepítésre jogosult hatóság vezetője dönt. A döntést dokumentálni kell, és a fentiekben meghatározott feltételek és körülmények (adatkezelési célok) fennállását évente felül kell vizsgálni.[77]
A rendőrségről szóló törvény a közterületi kamerázás mellett külön nevesíti, hogy a rendőrség a nyilvános rendezvényeken és a gyűléseken is készíthet kép- és hangfelvételt, amennyiben igazolható, hogy bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére kerülne sor. Az adatkezelés akkor is jogszerű, ha a felvételen az ügyben nem érintett harmadik személy is feltűnik, ha a kép- vagy hangfelvétel csak így ké-
- 199/200 -
szíthető el. A tárolási idő ez esetben egy hónap, kivéve, ha a felvétel bűncselekmény vagy szabálysértés felderítéséhez vagy megelőzéséhez szükséges.[78]
A rendőrségről szóló törvény további részletszabályokat nem tartalmaz, de a források és a szóhasználat alapján egyértelmű, hogy az adatkezelés során az egyéb adatvédelmi rendelkezéseket, így pl. a célok elemzése tekintetében a szükségesség és arányosság követelményét, az érintett jogaira vagy az adatbiztonságra vonatkozó szabályokat be kell tartani.
Szászország rendőrségi törvényének a 38. §-a szintén szabályozza a közterületi térfigyelés szabályait, az előző példához képest azonban lényegesen szűkebb körben, lényegében három, jól körülírható helyszín illetve esemény esetében ad a rendőrség számára felhatalmazást. A rendőrség a következő helyszíneken jogosult kép- és hangfelvételt készíteni, és ezzel összefüggésben személyes adatot kezelni.
1) Nyilvános rendezvényen vagy gyűlésen, amennyiben igazolható, hogy bűncselekmények elkövetésére vagy a közbiztonságot jelentősen veszélyeztető cselekményre kerülne sor. Az adatgyűjtés jogszerűségét nem érinti, ha harmadik személy elkerülhetetlenül érintett a felvételkészítés során.
2) Egyes, bűncselekményekkel feltételezetten érintett helyszíneken, azaz ahol feltehetően bűnözők rejtőzködnek, vagy bűncselekmények elkövetéséről megállapodnak, azt előkészítik vagy elkövetik, illetve ahol engedély nélkül tartózkodnak, vagy a helyszínen prostitúció folyik.
3) Végül közlekedési- vagy közszolgáltatást biztosító létesítményben, nyilvános közlekedési eszközön, illetve egyéb, különösen veszélyeztetett objektumban vagy közvetlen közelében, ha feltehető, hogy ott bűncselekmény elkövetésére kerülne sor.[79]
A felvételeket főszabályként két hónap után törölni kell, kivéve, ha a felvételek bűncselekmény vagy szabálysértés felderítésére, egyéb közjogi igények érvényesítésére, illetve bizonyos magánjogi érdekek védelmére, különösen bizonyítékként való felhasználás céljára szükségesek.
A szász szabályozás az észak-rajna-vesztfáliai szabályokhoz képest szűkebb körben engedi meg a kép- és hangfelvételek készítését: nem általában a közterületen, hanem csak a törvényi szinten részletesen körülhatárolt helyszíneken jogosult a rendőrség kép- és hangfelvételek készítésére. A felhasználás időtartama illetve a további felhasználás céljai tekintetében azonban a szabályozás megengedőbb, mint az észak-rajna-vesztfáliai törvény.
A nyilvánosság számára hozzáférhető magánterület kamerás megfigyelésével kapcsolatban a szabályozás nagyrészt szövetségi, kisebb részt tartományi szinten található. A szövetségi adatvédelmi törvény[80] 6b §-a alapján a nyilvánosság számára hozzáférhető terület kamerás megfigyelése csak akkor jogszerű, ha az
1) valamely hatóság feladatainak ellátásához,
2) valamely személy belépési jogosultságának megállapításához,
3) valamely konkrétan meghatározott célhoz kapcsolódó jogos érdek érvényesítéséhez
4) szükséges - és nem jár az adatalany jogos érdekeinek jelentős megsértésével.
Emellett megfelelő módon tájékoztatni kell az érintetteket a megfigyelés tényéről és az adatkezelőről. Az adatok csak a fentiek alapján meghatározott egyértelmű célokból kezelhetők. E céloktól eltérni csak a nemzetbiztonságot vagy közbiztonságot érintő fenyegetés vagy bűncselekmény elkövetésének megakadályozása céljából lehet. Az adatokat törölni kell, ha az adatkezelés célja megszűnt, vagy az adat további tárolása az adatalany jogos érdekét sérti.
Összességében elmondható, hogy a szövetségi adatvédelmi törvény az adatvédelmi irányelv 7. cikk f) pontjában szereplő, érdekmérlegelésen alapuló adatkezelési felhatalmazását a kamerás megfigyelés jogalapjának tekinti. E rendelkezések azonban meglehetősen általánosak, és tág mozgásteret adnak a CCTV rendszer üzemeltetőjének, mint adatkezelőnek. A kamerás megfigyeléssel kapcsolatban a tartományi szabályozások a közigazgatási szervek tekintetében további pontosító rendelkezéseket tartalmazhatnak.
A közterületi kamerázással kapcsolatos összetett jogi szabályozás könnyebb megértése érdekében Németországban is találunk példát a hatóság által kiadott, kifejezetten gyakorlati szempontokat szem előtt tartó ajánlásra: az alsó-szászországi adatvédelmi megbízott 2010 áprilisában kiadott dokumentuma[81] összegzi a közterületi kamerázással kapcsolatos jogalapokat, és a CCTV rendszerek korlátait. Megjegyezzük, hogy a dokumentum a fentiekhez képest több jogalapot is megnevez, így pl. Alsó-Szászországban forgalomszervezési célból is megengedett közterületi kamera használata.
A kamerázással kapcsolatos társadalmi vita főbb irányai a német sajtóból olvashatók ki. Egy terrorista CCTV segítségével történő letartóztatása kapcsán írt cikk - nem meglepő módon - a kamerarendszer szükségessége, és a CCTV rendszerekkel (és általában a megfigyeléssel) szembeni, történelmi okokra visszavezethető társadalmi ellenérzés csökkenése kerül előtérbe. Ugyanakkor a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a CCTV rendszerek "elkényelmesítik" társadalom tagjait, és csökken a gyanús események lakossági bejelentése.[82]
- 200/201 -
Norvégia ugyan nem EU tagállam, de EGT tagként a jogrendszerét a közösségi joggal harmonizálja, így az adatvédelem elvi alapjait Norvégiában is az adatvédelmi irányelv alkotja. A kamerás megfigyelés szabályozása Norvégiában alapvetően az adatvédelmi törvényben található.[83] A törvény külön fejezetet szentel e kérdéskörnek, és lényegében az általános adatvédelmi elveket konkretizálja a CCTV rendszerek üzemeltetésére. A törvény nem tesz különbséget közterület és magánterület megfigyelése között, a szabályok mindkét esetben alkalmazandók. Az adatvédelmi törvény - hasonlóan az osztrák jogszabályhoz - meghatározza a videokamerás megfigyelés definícióját, ami ezek szerint: személyek folyamatos vagy rendszeresen ismétlődő megfigyelése távvezérelt, automata vagy egyéb kamera illetve ahhoz hasonló eszköz útján.[84]
Az adatkezelés jogalapjával kapcsolatban a törvény rögzíti, hogy az adatkezelés csak akkor jogszerű, ha arra valamely tevékenység ellátása érdekében feltétlenül szükség van. E kissé tág megfogalmazás az adatvédelmi törvény jogalapjára vonatkozó és egyéb rendelkezéseivel összevetve egyrészt úgy értelmezhető, hogy az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdeke lehet a kamerás megfigyelés jogalapja - feltéve, hogy nem sérti indokolatlanul az érintett magánszféráját, másrészt a célhoz kötöttség, és a szükségesség-arányosság követelménye feltétlenül vizsgálandó.[85] A gyakorlatban leginkább a bűnmegelőzés és az adatkezelő vagy mások biztonságának védelme az adatkezelés jogalapja.[86] Az adattovábbítás vagy nyilvánosságra hozatal azonban kizárólag az érintett beleegyezése vagy jogszabály felhatalmazása alapján lehetséges, tehát a jogos érdek védelme nem lehet az adattovábbítás vagy a nyilvánosságra hozatal jogalapja. A törvény azonban külön rögzíti, hogy bűncselekmények nyomozása érdekében a rendőrség számára a felvételek továbbíthatók. Amennyiben a megfigyelés közterületre vagy nyilvános magánterületre irányul, megfelelő jelzéssel az érintetteket e tényről, valamint az adatkezelő személyéről tájékoztatni kell.[87] A kamerás megfigyelést, mint adatkezelést a törvény 31. §-nak megfelelően be kell jelenteni az adatvédelmi hatóságnak.
A közterületi kamerázásra vonatkozó egyéb szabályozásra (pl. rendőrségi törvény) a források nem utalnak. A közterületen elhelyezett CCTV rendszerek nem elterjedtek: egy 2004-es forrás egyetlen - igaz elég kiterjedt - norvég (oslói) közterületi CCTV rendszert említ.[88]
2004folyamán készült egy felmérés a CCTV rendszerek állampolgárok közötti elfogadottságáról is. A felmérés érdekes eredményt hozott: az - életkor, etnikai hovatartozás, stb. alapján - többségi csoportokhoz tartozók között a CCTV rendszerek elfogadottsága jelentősen magasabb, mint a kisebbségi csoportokhoz tartozók tagjai között, és alapvetően a többségi csoportok tagjai az "akinek nincs mit rejtegetnie, annak nem kell félnie a kamerától" hozzáállást erősítették meg. A felmérés, amely a CCTV rendszerek kezelőszobáit és kezelő személyzetét is vizsgálta, arra jutott, hogy a kamerás megfigyelés során valóban érvényesül diszkrimináció: a fiatal, láthatóan etnikai vagy nemzetiségi kisebbséghez tartozó (vagy annak vélt), vagy egyébként ápolatlan férfiakat gyakrabban figyelték meg köztéri kamerákkal, mint másokat.[89]
Olaszországban a kamerás megfigyelés szabályozásának legfelsőbb szintű forrása az adatvédelmi törvény[90] 134. §-a, amely felhatalmazza a hatóságot (Garante) arra, hogy a kamerás megfigyeléssel kapcsolatos magatartási kódexet bocsásson ki. A részletszabályok tehát a hatóság által kiadott dokumentumban találhatók. A hatóság legutóbb 2010-ben adott ki kamerázásra vonatkozó magatartási kódexet.[91] A dokumentum felváltja a korábbi, 2004-ben készült kódexet,[92] amely az általános adatvédelmi rendelkezéseket és elveket (jogalap, célhoz kötöttség, tájékoztatási kötelezettség, stb.) konkretizálja a kamerás megfigyelésre, mint adatkezelésre.
A 2010. évi kódex főbb rendelkezéseire, és különösen a változások irányára elsősorban sajtóhírekből következtethetünk. Ezek szerint az új dokumentum igyekszik reagálni a 2004 óta eltelt változásokra, amelyek során a kamerarendszerek erőteljes terjedése figyelhető meg. A dokumentum legfontosabb tétele a jelzési kötelezettség, ami a forgalomfigyelő és sebességmérő kamerákra is vonatkozik, kivételt képeznek azonban a közbiztonságot biztosító kamerarendszerek. Az új szabályozás szigorítja a megőrzési időre vonatkozó rendelkezéseket is: a felvételeket 24 órán belül meg kell semmisíteni, kivéve a bankok által készített felvételeket (ahol 7 nap a megőrzési idő), és azokat az eseteket, ahol a felvételek rendőrségi nyomozás céljából szükségesek. A kódex szigorítja a kamerák használatát egyes területeken, így a munkahelyeken, kórházakban, iskolákban és tömegközlekedési eszközökön: Tilos a munkavállalókat ellenőrzés céljából megfigyelni, míg az iskolákban csak az épületen kívülre helyezhetők el kamerák. A páciensek kamerás megfigyelése csak bizonyos kórtermekben lehetséges, és a felvételekhez csak az arra feljogosított személyek férhetnek hozzá. Az értékelő írás szerint az összességében egyértelműen szigorodott szabályozás kihívások elé állíthatja a széles körben bekamerázott városokat (pl. Róma és Milánó),
- 201/202 -
mivel a jelenleg működő kamerák nem mindegyike felel majd meg az új szabályozásnak.[93]
A román adatvédelmi hatóság[94] 2006-2008. évi beszámolói mind önálló fejezetet, kiemelt hangsúlyt szenteltek a kamerás megfigyeléssel kapcsolatos vizsgálatoknak. Az ellenőrzések során az adatkezeléssel kapcsolatos legfontosabb körülményeket: a világos és legitim adatkezelési cél meglétét, a tárolással kapcsolatos körülményeket, az érintettek tájékoztatására és egyéb jogaira vonatkozó szabályok betartását és az adatbiztonsági követelményeket vizsgálták.[95] A hatóság a jogalap kérdését lényegében nem vizsgálta, de az alkalmazandó jogszabályok között említi a tárgyak, javak, értékek és személyek védelméről szóló 333/2003 törvényt,[96] amely vagyonvédelmi célokból megengedi a kamerás védelmi rendszerek használatát is. Emellett a román adatvédelmi jog is kifejezetten adatkezelési jogalapként implementálta az adatvédelmi irányelv 7. cikk f) pontját, amely alapján a személyes adatok kezelése - az érintett hozzájárulásától függetlenül - jogszerű, amennyiben az az adatkezelő vagy a címzett harmadik személy jogos érdekének védelme érdekében szükséges, és ez nem sérti indokolatlanul az érintett érdekeit vagy alapvető jogait.[97]
Az adatvédelmi hatóság vizsgált ügyek nagyobb része magánterület (áruház, étterem, kaszinó[98]) kamerás megfigyelésére irányult, és az esetek mindegyikében jogsértést állapított meg: jellemzően az érintettek hiányos vagy teljesen hiányzó tájékoztatása miatt.
A nyilvános magánterülettel kapcsolatban két jelentős eset említendő. Az egyikben egy óvoda - a szülők egyértelmű és kifejezett kérésére írásba foglalt szerződés alapján - használt kamerarendszert a gyermekek folyamatos megfigyelésére. A szülők Interneten keresztül követhették a valós idejű közvetítést, amely így lehetőséget adott gyermekeik megfigyelésére. A szülők annak a csoportnak a képeihez fértek "csak" hozzá, amelybe a gyermekük is járt. Az óvoda az adminisztratív személyzettől szintén kapott felhatalmazást a felvételek kezelésére. Az adatvédelmi hatóság végül a tájékoztatás hiányossága miatt bírságot szabott ki az óvodára.[99]
Egy másik esetben egy városi tömegközlekedési vállalat kívánt kamerákat használni a közlekedési eszközein a vandalizmus megelőzése és az elkövetők azonosítása érdekében. A hatóság a vizsgálata során hiányolta, hogy e célok alátámasztására semmilyen dokumentum nem készült, és az eljárás során a tájékoztatással kapcsolatos aggályok is felmerültek. A kamerarendszer kiépítésre végül a célok pontosabb meghatározását, az érintettek táblákkal való figyelmeztetését, és adatbiztonsági előírások bevezetését, és a tárolás illetve a felvételekhez való hozzáférés (belső) szabályozását követően kerülhetett sor - az adatkezelés hatósági bejelentése, mint formális követelmény mellett.[100]
Végül kifejezetten közterületi kamerázással kapcsolatban a 2006-os beszámoló az autópályákon elhaladó járművek kamerás megfigyelését említi, amelynek célja a forgalom ellenőrzése és a jogsértések megakadályozása. A kamera- és radarrendszer össze van kapcsolva a gépkocsi és vezetői engedélyek nyilvántartásával, így a jogsértések elkövetői - de legalábbis a gépkocsi tulajdonosai - beazonosíthatók. A hatóság ez esetben is a bejelentés és tájékoztatás elmaradása miatt szabott ki bírságot. Ágazati szabályozásra a beszámoló nem utalt.[101]
A CCTV rendszerek tényleges alkalmazásával kapcsolatban megegyezzük, hogy a források alapján csak a Bukarestben alkalmazott forgalomirányítási és -ellenőrzési rendszer részeként üzemel CCTV rendszer. Ennek adatvédelmi kérdéseiről a beszámolókban nem esett szó, elképzelhető, hogy személyes adatot a kamerarendszer nem rögzít.[102]
A spanyol szabályozási modellben a kamerás megfigyeléssel kapcsolatos szabályok több különböző dokumentumban találhatók.[103] Az adatvédelmi törvény kifejezetten utal arra, hogy az ún. biztonsági erők (security forces) által a rájuk vonatkozó jogszabályok alapján kezelt hang- és képfelvételek kezelése különös szabályozás hatálya alá esik. A szövegezésből nem derül ki egyértelműen az, hogy ez a kitétel kifejezetten a közterületi kamerázásra is vonatkozik-e (vélhetően igen) vagy csak az egyéb, pl. titkos adatgyűjtésre. A szövegezésből az olvasható ki, hogy e szervek által végzett kamerás megfigyelés kikerül az adatvédelmi törvény hatálya alól (hasonlóan Görögországhoz).[104]
A kamerás megfigyelés kérdésköréről egy 2006. évi adatvédelmi hatósági irányelv rendelkezik,[105] amelyet egy 2009-ben kiadott újabb iránymutatás[106] módosít és egészít ki.[107] Ez az irányelv hatályát tekintve hallgat a közterület és magánterület megfigyelésének különbözőségéről, de általános tilalomként fogalmazza meg, hogy a magánterületen telepített kamerák közterületről nem készíthetnek felvételeket, kivéve, ha az elengedhetetlenül szükséges a célok megvalósításához vagy az elhelyezkedéséből adódóan ez elkerülhetetlen. Végső soron tehát szűk körben a valójában magánterület védelmét szolgáló kamerák közterületet is figyelhetnek. Az irányelvek tehát elsősorban a magánterületeken üzemeltett CCTV rendszerekre irányadóak.
- 202/203 -
A magánterületen történő megfigyelés az adatvédelmi törvény hatálya alá tartozó adatkezelés. A megfigyelés jogalapja az érintett hozzájárulása vagy valamely törvényben foglalt jogalap lehet. Törvény lehetővé teszi CCTV rendszer alkalmazását személy- és vagyonbiztonság megőrzése céljából, illetve - szigorú feltételek fennállása esetén, de Európa nem jellemző módon - a munkavállalók munkahelyi kötelezettségének ellenőrzése céljából. Az arányosság követelménye minden esetben vizsgálandó. A megfigyelés tényét a hatóságnak be kell jelenteni, kivéve, ha a CCTV rendszer kizárólag rögzítés nélküli megfigyelésre szolgál. A potenciális érintetteket a megfigyelésről megfelelő módon tájékoztatni kell. A felvételek legfeljebb egy hónapig őrizhetők, kivéve, ha nyomozás céljából arra a hatóságoknak szükségük van. Az adatkezelőnek az adatvédelmi törvényben foglalt adatbiztonsági követelményeket be kell tartaniuk.
Az adatvédelmi hatóság 2008-as összefoglalója alapján Spanyolországban is a kamerarendszerek nagyarányú terjedése figyelhető meg. Míg 2003-ban 67, addig 2006-ban már 700, 2007-ben pedig 5026 CCTV rendszerről értesítették a hatóságot. E drasztikus növekedéshez igazodnak a panaszok számai is: a kamerás megfigyeléssel kapcsolatos ügyek a 3. leggyakoribb ügytípussá váltak.[108]
Szlovéniában a közterületi kamerázással kapcsolatban nincs külön törvényi szabályozás. A magánterületek kamerás megfigyelése ugyanakkor létező jelenség, a szlovén adatvédelmi törvény a 74-77. §§-ban, mint szektorális adatkezelés rendelkezik róla, és kiterjedt tényleges- és joggyakorlata is van. Megjegyzendő, hogy a szlovén joggyakorlat alapján a puszta megfigyelés, amennyiben a felvételek rögzítésére nem kerül sor, nem áll az adatvédelmi szabályozás hatálya alatt.
A szlovén hatóság tájékoztatása alapján a kamerarendszerek alapvetően magánterületeken működnek (volt példa ideiglenesen telepített CCTV rendszerre is pl. futballstadionok területén), és a legtöbbször nem fednek le közterületet. Ez alól kivétel a CCTV rendszerrel rendelkező autópálya-hálózat, az egyéb közterületek (terek, utcák) kamerázását a szlovén adatvédelmi biztos több konkrét esetben is kifejezetten megtiltotta, mivel e kérdés alapvetően szabályozatlan.
A magánterületek kamerás megfigyelésével kapcsolatban az adatvédelmi törvény rendelkezései irányadók, amely mindenekelőtt meghatározott tartalmú jelzési (felvilágosítási) kötelezettséget ír elő. A különböző épületek (akár a magánszektor akár a közszféra épületei) személy- és vagyonvédelmi célból, illetve a be- és kilépők ellenőrzése céljából felszerelhetők kamerákkal. Ehhez formailag valamely hatáskörrel rendelkező vezető írásos döntése szükséges, amely a kamerás megfigyelés indokait és céljait is rögzíti. Természetesen valamely ágazati jogszabály is előírhat kamerás megfigyelést. A megfigyelésről az érintetteket megfelelően értesíteni kell. A megőrzési idő legfeljebb egy év lehet.
A szlovén jogrendszer lehetővé teszi a társasházak kamerás megfigyelését is, amelyhez a tulajdonosok 70%-ának hozzájárulása szükséges. A megfigyelés csak a közös helyiségekre (pl. lépcsőház) és azok bejárataira terjedhet ki, az egyes lakások bejárati ajtajának megfigyelése kifejezetten tilos. Ugyancsak tilos a felvételeket akár belső kábelhálózat útján akár nyilvánosan hozzáférhető televíziós vagy internetes tartalomként nyilvánosságra hozni.
A szlovén információs biztos szigorúan felügyeli a kamerarendszereket és komoly bírságokat szab ki a jogsértőkre. A 2006-2008-as beszámolók alapján a kamerázással kapcsolatos jellemző jogsértések - amelyek a vizsgált évek alatt lényegében nem változtak - a következők:
- hiányzik vagy hiányos a kamerázással kapcsolatos tájékoztatás (utóbbi esetben az adatkezelő nevének, telefonszámának elhagyása);
- a kamerarendszer kiépítése során hiányzik a vezető írásbeli döntése vagy abban az adatkezelés célja nem található meg;
- kamerázás ruhaüzletek sportlétesítmények próbafülkéiben, öltözőiben;
- társasházi CCTV rendszer üzemeltetése a lakók 70%-nak beleegyezése nélkül;
- a felvételekhez való hozzáférés nem kerül naplózásra, utólag nem lehetséges megállapítani, hogy ki fért hozzá a rögzített adatokhoz.[109]
Megjegyezzük, hogy Szlovéniában 2008-ban a kamerás megfigyeléssel kapcsolatos bejelentések a negyedik leggyakoribb ügytípusba tartoztak, az összes 635 ügyből 46 (7,2%) kamerázással kapcsolatos vizsgálat volt.[110]
Kutatásaimban az Európai Unió tagállamainak közterületi kamerás megfigyelésre vonatkozó szabályozását, és - lehetőségeink szerint - a közterületi kamerás megfigyelés tényleges helyzetét és a hatásával kapcsolatos elemzéseket, vitákat vizsgáltam. Az alábbi összefoglalóban a jellemző tendenciákat mutatom be azzal, hogy országonként jelentős eltéréseket tapasztalhatunk a kamerás megfigyelés tárgykörében.
A kutatásaink során önmagában is több tanulmányt, illetve egy széles körű tapasztalatokat összegző jelentés eredményeit vizsgáltuk. Ez alapján megálla-
- 203/204 -
píthatjuk, hogy a kamerarendszerek bűnözésre és állampolgárokra gyakorolt hatása egyaránt összetett kérdés, egyes "közkeletű" feltevések egyáltalán nem, míg mások részben vagy egészében igazolódtak. A kamerarendszerek használata összességében valamelyest csökkenti a bűnözés mértékét, (egyes bűncselekmény típusok esetén a csökkenés jelentős mértékű), de ez a hatás korántsem általános, és kamerarendszerenként - számos tényező miatt - jelentősen eltér: volt olyan vizsgált CCTV hálózat, amelynek területén vagy stagnált, vagy kifejezetten nőtt a bűnözés. A kamerarendszerek hatására ugyanakkor több esetben megfigyelhető, de nem törvényszerű a bűncselekmények területi áthelyeződése. Az állampolgárokra gyakorolt hatás tekintetében megállapítható, hogy a CCTV rendszer általában csökkenti a bűnözéstől való félelmet, ugyanakkor csökkentette az állampolgárok egyéb bűnmegelőző cselekményeit is (óvatosság, egymásra-figyelés), és emiatt egyes esetekben nőtt a bűncselekmények és áldozattá válások száma. A CCTV rendszerek telepítése az emberek viselkedését egyébiránt érdemben alig befolyásolta.
A fentiekből az következik, hogy általános tendenciák lényegében nem vonhatók le, minden egyes telepítendő rendszer esetén a várttól - akár gyökeresen - más hatások lehetnek, akár szélsőségesen pozitív, akár negatív irányban. A fentiek mellett két jelentős tendencia figyelhető meg (amelynek azonban néhány ország kifejezetten ellenáll).
1) A CCTV hatásvizsgálatainak ellentmondásától függetlenül a közterületi kamerázás (csakúgy, mint a nyilvános magánterületek kamerás megfigyelése) szerte Európában egyértelműen és határozottan terjed.
2) Jelentős a technológiai fejlődés a CCTV rendszerek terén: a korábbinál lényegesen jobb képminőséget biztosító, digitális (egyes esetekben IP alapú és wireless) technológiával működő, különböző (rendszámot, arcot, mozgásokat) felismerő funkciókkal is bíró rendszerek jelennek meg, amelyek a kamerarendszerek hatékonyságát növelhetik. Ugyanakkor e hatékonyság-növekedés a magánszférára újabb veszélyeket is rejt magában.
A közterületek (nyílt utcák, terek, stb.) kamerás megfigyelésének szabályozása kapcsán Európa szerte az a megoldás alakult ki, hogy ezen adatkezelésre kizárólag a közbiztonságért felelős hatóságok (tipikusan a rendőrség szervei) jogosultak. Ez alól lényeges kivétel az Egyesült Királyság, ahol megfelelő jogalappal magánszemélyek is jogosultak közterületi megfigyelést végezni.
A közterületi kamerás megfigyelés szabályozására szinte minden vizsgált államban találtunk ágazati szabályozást. Ritkább esetben általános, minden kamerás megfigyelésre kiterjedő szabályokat is tartalmaz az adatvédelmi törvény. Az esetek döntő többségében - a konkrét szabályozási technikától függetlenül - az adatvédelmi szabályok hatálya és főbb elvei (a CCTV rendszer szükségességének és arányosságának vizsgálata, hatósági bejelentési kötelezettség, érintettek tájékoztatása, érintettek jogainak biztosítása, stb.) kiterjednek a közterületi kamerás megfigyelésre is. Végül több esetben találkoztunk a törvényi szabályozást kiegészítő vagy pontosító, illetve praktikus megfontolásokat szem előtt tartó hatósági ajánlásokkal is.
A kutatás elsődleges célja a közterületi kamerás megfigyelés vizsgálata, ám egyes esetekben elemeztük a nyilvános magánterületre vonatkozó szabályozást is. Ennek oka elsősorban az, hogy egyes államok szabályozásánál nem különül el élesen e két témakör, és ezen országokban a jogirodalom is egységes kérdésként kezeli a kamerás megfigyelés adatvédelmi problémáit. Emellett jellemző a közterületek "magánosodása": a klasszikus közösségi terek (találkozók, beszélgetések színhelyei) a korábbi közterületről (pl. parkok, terek) részben magánterületekre (pl. bevásárlóközpontok közösségi terei) tevődtek át.
A nyilvános magánterületek megfigyelése egyes államokban ágazati jogszabály alapján, míg más esetben az általános adatvédelmi szabályozás, lényegében az adatkezelő jogos érdekének védelme, mint adatkezelési jogalap alapján jogszerű. Az általános adatvédelmi elvek széleskörű alkalmazása és a hatósági ajánlások kibocsátása e területen is jellemző. ■
JEGYZETEK
[1] E tanulmány az adatvédelmi biztos számára 2010-ben végzett kutatás eredményeként készült jelentés átdolgozott és aktualizált változata.
[2] CCTV - Closed Circuit Television. Mivel a tanulmány a CCTV rendszereket vizsgálja (a gyakorlatban mindenhol e technológia terjedt el) a továbbiakban a CCTV és a kamerarendszer kifejezéseket szinonimaként használjuk
[3] Bundesgesetz über den Schutz personenbezogener Daten (Datenschutzgesetz 2000, DSG)
[4] DSG 50a. § (1)
[5] Értelmezésünk szerint ez a szakasz egyfajta közszereplésre vonatkozik.
[6] DSG 50a. § (2)-(3)
[7] DSG 50a. § (5)
[8] DSG 50a. § (6)
[9] DSG 50b. §
[10] DSG 50c. §
[11] DSG 50d. §
[12] DSG 50e. §
[13] A korábbi gyakorlatból két esetet említ az alábbi összefoglaló: Twelfth Annual Report of the Article 29 Wor-
- 204/205 -
king Party on Data Protection on the situation regarding the protection of individuals with regard to the processing of personal data and privacy in the European Union and in third countries 2009. http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/docs/wpdocs/2009/12th_annual_report_en.pdf [2010.06.05.] 12-13. o.
[14] Bundesgesetz über die Organisation der Sicherheitsverwaltung und die Ausübung der Sicherheitspolizei (Sicherheitspolizeigesetz - SPG) StF: BGBl. Nr. 566/1991
[15] Ez lényegében több rendvédelmi hatóság, ideértve a rendőrséget is, összefoglaló elnevezése,
[16] A bécsi rendőrség honlapjának tájékoztatója alapján: http://www.bmi.gv.at/cms/BPD_Wien/video/start.aspx [2011.06.10.]
[17] Polizei mit Videoüberwachung zufrieden. http://wien.orf.at/stories/130819/ [2011.06.10.]
[18] Kamerás megfigyelés alatt a cseh szabályozás egyértelműen megfigyelést és rögzítést ért. A "surveillance" és a "video recording" kifejezéseket a dokumentum felváltva használja.
[19] Position No. 1/2008 - The installation of camera systems in apartment buildings. http://www.uoou.cz/uoou.aspx?menu=22&loc=575&lang=en [2010.05.11.]
[20] Position No. 1/2006 - Operating Video Recording Systems in the Light of Data Protection Law. http://www.uoou.cz/uoou.aspx?menu=22&loc=570 [2010.05.11.]
[21] Címzett alatt a cseh adatvédelmi törvény azt a személyt érti, aki számára a személyes adat megismerhetővé válik. [Art. 4. o)]
[22] E szakasz lényegében az adatvédelmi irányelv 7. cikk f) pontjának cseh implementálása.
[23] Act No. 273/2008 Coll.
[24] A rendőrségi törvény angol vagy német nyelven nem hozzáférhető, a leírás a cseh Adatvédelmi Iroda tájékoztatása alapján készült.
[25] 2006-ban 10, 2007-ben 23, 2008-ban 40 vizsgálat
[26] Annual Report 2006. Office for Personal Data Protection. http://www.uoou.cz/files/rep_2006.pdf, [2010.05.11] 21-22. o., Annual Report 2007 - Summary. Office for Personal Data Protection. http://www.uoou.cz/files/rep_2007.pdf [2010.05.11.] 12-14. o., Annual Report Summary 2008. http://www.uoou.cz/files/rep_2008.pdf [2010.05.11.] 26-28. o.
[27] Rendőrség alatt értve a fentiek alapján az önkormányzati rendőrséget is.
[28] Annual Report Summary 2008. 28. o.
[29] Surveillance Camera System is Effective. http://www.praha.eu/jnp/en/extra/pragues_metamorphoses/municipal_police/surveillance_camera_system_is_effective_but_now_grows_at_a_slower_pace.html. [2011.05.11.]
[30] Wiecek, Carsten - Sætnan, Ann Rudinow: Restrictive? Permissive? The Contradictory Framing of Video Surveillance in Norway and Denmark. http://www.urbaneye.net/results/ue_wp4.pdf [2010.05.18.] 12-14. o
[31] Act. no. 162 of 1 June 2007
[32] Key privacy concerns in Denmark 2007. http://www.edri.org/edrigram/number6.2/privacy-denmark-2007 [2010. 05.23.]
[33] Regulation of Investigatory Powers Act 2000 (RIPA), illetve Regulation of Investigatory Powers (Scotland) Act 2000 (RIPSA).
[34] Vö. CCTV code of practice. http://www.ico.gov.uk/upload/documents/library/data_protection/detailed_spe-cialist_guides/ico_cctvfinal_2301.pdf [2010.05.23.] 5. o
[36] CCTV code of practice
[37] CCTV code of practice, 3. fejezet
[38] Privacy Impact Assessment Handbook, http://www.ico.gov.uk/upload/documents/pia_handbook_html_v2/index.html [2011.06.22.]
[39] A Data Protection Act 1998 az adatvédelmi irányelv jogalapjait alapelvként vette át, és a törvényhez kapcsolódó jegyzékben (schedule) találhatók a vonatkozó szabályok.
[40] Edwards, Lilian: Switching Off the Surveillance Society? Legal Regulation of CCTV in the United Kingdom http://www.era.lib.ed.ac.uk/bitstream/1842/2394/1/legalregulationofcctv.pdf [2010.04.22.] 16. o.
[41] Néhány konkrét példával azonban segíti a CCTV rendszert üzemeltetőket: pl. ATM megfigyelése esetén legalább egy hónap megőrzési idő indokolt, mivel a visszaélés gyakran csak a havi elszámolás után jut az ügyfél tudomására. Egy belvárosi teret figyelő kameránál kb. 30 nap megőrzési időt javasol.
[42] Edwards, Lilian i.m. 16-18. o.
[43] Gras, Marianne L.: The Legal Regulation of CCTV in Europe. http://www.surveillance-and-society.org/articles2(2)/regulation.pdf [2010.05.20.]
[44] Bár Nagy Britanniában az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján elvileg korábban is létezett a magánélethez való jog, e rendelkezések kamerázással összefüggésben történő alkalmazása nem merült fel a gyakorlatban.
[45] A törvény lényegében az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt emberi jogi katalógust sorolja fel.
[46] Gras, Marianne L. i.m. 216-218. o.
[47] Gill, Martin - Spriggs, Angela: Assessing the impact of CCTV. Home Office Research, Development and Statistics Directorate, February 2005. http://www.homeoffice.gov.uk/rds/pdfs05/hors292.pdf [2010.04.22.]
[48] Welsh, Brandon C. - Farrington, David P.: Effects of Closed Circuit Television Surveillance on Crime. The Campbell Collaboration, December 2008. http://bmdb.danskekommuner.dk/data/1985323/rapport%20om%20overv%C3-%A5gning.pdf [2010.05.22.]
[49] Gill, Martin - Spriggs, Angela i.m. v-vi. o.
[50] Uo. vi-x o.
[51] Uo. 113-114. o.
[52] Welsh, Brandon C. - Farrington, David P. im. 3. o., 7-8. o.
[53] Uo. 2. o., 4. o., 13-16. o.
[54] Loi n 95-73 du 21 janvier 1995 d'orientation et de programmation relative á la sécurité (Law of 21 January 1995)
[55] Décret n 96-926 du 17 octobre 1996 relatif á la vidéo-surveillance
[56] Loi n 95-73 du 21 janvier 1995, 10. cikk
[57] Loi n 95-73 du 21 janvier 1995, 10-1. cikk
[58] Video surveillance of public areas. Report of the Committee on Legal Affairs and Human Rights for the Parliamentary Assembly of the Council of Europe. 2008.
http://assembly.coe.int/Main.asp?link=/Documents/WorkingDocs/Doc08/EDOC11478.htm [2010.05.12.] 61. pont és Prevailing against terrorism. White Paper on Domestic Security Against Terrorism. Imprimé en France.
http://www.ambafrance-dk.org/IMG/pdf/livre_blanc_english.pdf [2010.05.12.] 68. o.
[59] Gras, Marianne L. i.m. 222-223. o., valamint Loi n 95-73 du 21 janvier 1995 10. cikk
[60] Décret n 96-926 du 17 octobre 1996, 7. cikk
[61] Décret n 96-926 du 17 octobre 1996, 1. cikk
[62] Gras, Marianne L. i.m. 222-223. o., valamint Loi n 95-73 du 21 janvier 1995, 10. cikk
[63] Décret n 96-926 du 17 octobre 1996, 16. cikk
[64] CNIL 2007Annual Activity Report. http://www.cnil.fr/fileadmin/documents /en/CNIL-AnnualReport-2008.pdf [2010.04.22.] 18. o.
[65] Counter-terrorism law of 23 January 2006
[66] Prevailing against terrorism. 68. o., valamint Loi n 95-73 du 21 janvier 1995, 10-1 cikk
[67] More cameras in towns and trains, 2010. március 26. http://www.connexionfrance.com/cctv-video-surveillance-cameras-france-extra-security-11531-view-article.html [2010.04.22.]
[68] Twelfth Annual Report of the Article 29 Working Party on Data Protection on the situation regarding the protection of individuals with regard to the processing of personal data and privacy in the European Union and in third countries
- 205/206 -
2009. http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/docs/wpdocs/2009/12th_annual_report_en.pdf [2010.05.20.] 40. o.
[69] Why the French spot terrorists better than Americans, 2008, http://www.officer.com/print/Law-Enforcement-Technology/Why-the-French-spot-terrorists-better-than-Americans/1$40227
[70] Does Video Surveillance Have a Limit? An open letter to the Mayors of France, http://www.notbored.org/limits-of-surveillance.html [2010.05.20.]
[71] Law 2472/1997 on the Protection of Individuals with regard to the Processing of Personal Data
[72] Opinion 1/2009 On the operation of CCTV systems in public areas. Hellenic Republic Data Protection Authority. Athens, 24.07.2009. http://www.dpa.gr/pls/portal/url/ITEM/77B15C854F021931E040A8C07C24124D [2010.04.22.]
[73] Greece to Allow CCTV, DNA Database, July 16, 2009. http://abcnews.go.com/International/wireStory?id=8100800 [2010.04.22.]
[74] Gras, Marianne L. im. 219. o.
[75] Polizeigesetz des Landes Nordrhein-Westfalen, hozzáférhető: http://www.polizei-nrw.de/im/stepone/data/downloads/31/00/00/polgnrw.pdf [2010.06.11.]
[76] Kutatásaink alapján közel sem tipikus európai gyakorlat, de Németországban előfordult, hogy - egyébként nem kifejezetten ideiglenes jelleggel felszerelt - kamerák leszerelésére került sor, mivel a további megfigyelés jogalapja nem volt igazolható.
[77] Polizeigesetz des Landes Nordrhein-Westfalen, § 15a
[78] Polizeigesetz des Landes Nordrhein-Westfalen, § 15
[79] Utóbbi két helyszín kapcsán a 38. § visszautal a 19. § (1) 2. és 3. pontokra
[80] Bundesdatenschutzgesetz, BDSG
[81] Orientierungshilfe zur Videoüberwachung durch öffentliche Stellen im Land Niedersachsen, Der Landesbeauftragte für den Datenschutz Niedersachsen, Hannover, 2010. April, http://cdl.niedersachsen.de/blob/images/C62908254_L20.pdf [2010.04.22.]
[82] Bomb Threat Reignites German Debate on Video Surveillance, 2006.08.22. http://www.dw-world.de/dw/article/0"2142651,00.html [2010.04.22.]
[83] Act of 14 April 2000 No. 31 relating to the processing of personal data (Personal Data Act)
[84] Data Protection Act, Sec. 36.
[85] Data Protection Act, Sec. 38. illetve Sec. 8. f)
[86] Wiecek, Carsten - Sætnan, Ann Rudinow im. 16. o.
[87] Data Protection Act, Sec. 40.
[88] Sætnan, Ann Rudinow - Lomell, Heidi Mork - Wiecek Carsten: Controlling CCTV in Public Spaces: Is Privacy the (Only) Issue? Reflections on Norwegian and Danish observations. http://www.surveillance-and-society.org/articles2%282%29/controlling.pdf [2010.05.20.] 404. o.
[89] Sætnan, Ann Rudinow - Dahl, Johanne Yttri- Lomell, Heidi Mork: Views from under surveillance. Public opinion in a closely watched area in Oslo. Norwegian Centre for Human Right, Faculty of Law, University of Oslo. http://www.urbaneye.net/results/ue_wp4.pdf [2010.03.12.] 38 o. A kamerás megfigyelés során fellépő diszkriminációról ld. még: Norris, Clive - Armstrong, Gary: CCTV and social structuring of surveillance. http://www.popcenter.org/library/CrimePrevention/Volume_10/06-NorrisArmstrong.pdf [2010.03.19.]
[90] Personal Data Protection Code - Legislative Decree no. 196 dated 30 June 2003, http://www.garanteprivacy.it/garante/document?ID=1219452 [2010.03.19.]
[91] A dokumentum kizárólag olasz nyelven férhető hozzá: Il Garante per la Protezione dei Dati Personali - Provvedimento in materia di videosorveglianza, 8 aprile 2010 (Gazzetta Ufficiale n. 99 del 29 aprile 2010), http://www.garanteprivacy.it/garante/doc.jsp?ID=1712680 [2010.06.11.]
[92] Video surveillance - The general provision adopted by the Garante, 29 April 2004, http://www.garanteprivacy.it/garante/doc.jsp?ID=1116810 [2010.06.11.]
[93] New privacy rules on 'big brother' video surveillance, April 27. 2010, http://www.lifeinitaly.com/node/26704 [2010.05.20.]
[94] National Supervisory Authority for Personal Data Processing
[95] A vizsgálati módszertant a 2008-as beszámoló foglalja össze, de a gyakorlatban a többi dokumentum is ezt a szempontrendszert követi. Ld. National Supervisory Authority for Personal Data Processing Annual Report 2008. http://www.dataprotection.ro/servlet/ViewDocument?id=550 [2010.06.11.]
[96] Law no. 333/2003 concerning the guard of objectives, goods, values and personal protection
[97] Law No. 677/2001 on the Protection of Individuals with Regard to the Processing of Personal Data and the Free Movement of Such Data, Art. 5. (2) e)
[98] A kaszinók területének kamerázás megfigyelésének kötelezettségéről jogszabály rendelkezik.
[99] National Supervisory Authority for Personal Data Processing Activity report 2006. http://www.dataprotection.ro/servlet/ViewDocument?id=427 [2010.06.11.] 69. o.
[100] National Supervisory Authority for Personal Data Processing Annual Report 2007. http://www.dataprotection.ro/servlet/ViewDocument?id=428 [2010.05.22.] 35-37. o.
[101] National Supervisory Authority for Personal Data Processing Activity report 2006. http://www.dataprotection.ro/servlet/ViewDocument?id=427 [2010.05.22.] 68-69. o.
[102] Intelligent and efficient travel management for European cities, Bucharest http://www.in-time-project.eu/en/project/pilot_cities/bucharest.htm [2011.05.10.]; valamint Popescu, Tudor: Traffic Safety Improvement following the implementation of Bucharest Traffic Management System http://www.esafetysupport.org/download/observers/Bucharest_19/Traffic%20Safety%20Improvement%20-by%20Bucharest%20Traffic%20Management%20System.pdf [2011.05.10.]
[103] E dokumentumok csak részben hozzáférhetőek angol nyelven.
[104] Organic Law 15/1999 of 13 December on the Protection of Personal Data, Art. 2., 3. e)
[105] Instruction 1/2006, of 8 November, by the Spanish Data Protection Agency, on processing personal data for surveillance purposes through camera or video-camera systems, https://www.agpd.es/portalwebAGPD/english_resources/regulations/common/pdfs/Instruccion_videovigilan-ci_EN.pdf [2010.06.10.]
[106] GUíA de Videovigilancia, https://www.agpd.es/portalwebAGPD/canaldocumentacion/publicaciones/common/pdfs/guia_videovigilancia.pdf [2010.06.10.]
[107] Csak a 2006-o dokumentum állt angol nyelven rendelkezésre, így az adatvédelmi hatóság szabályozási elveit a 2006-os dokumentum, és Lyon, Christine - Basile, Teresa - Sahouria, Janelle: Spain's Strict New Limitations on Video Surveillance. http://www.mofo.com/spains-strict-new-limitations-on-video-surveillance-03-25-2009/ [2010.06.10.] tanulmánya alapján foglaljuk össze.
[108] Spanish Data Protection Agency, https://www.agpd.es/portalwebAGPD/canaldocumentacion/publicaciones/common/pdfs/AEPD_en.pdf [2010.06.10.] 5. o.
[109] Information Commissioner Annual Report 2006, http://www.ip-rs.si/fileadmin/user_upload/Pdf/porocila/annualReport.pdf, [2010.03.19.] 27-28. o.
Information Commissioner Annual Report 2007, http://www.ip-rs.si/fileadmin/user_upload/Pdf/porocila/Letno-porocilo-07-ang.pdf [2010.03.19.] 25. o. és
Information Commissioner Annual Report 2008 29. o.
[110] Information Commissioner Annual Report 2008 20. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs.
Visszaugrás
