Jogtudományi folyóirat V. 2009/4.
A regisztrált élettársi kapcsolat "a felek akaratának olyan kifejezése, mi szerint nem kívánnak házasságra lépni" - idézi García Rubionak a házasság definíciója felhasználásával alkotott frappáns meghatározását Molnár Sarolta Judit: Repedések a házasság intézményén Az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák: betekintés a spanyoljogba, hazai lehetőségek című dolgozatában. A szerző az élettársi kapcsolatot a házasság jogintézményével összehasonlítva vizsgálja a szabályozások különbözőségét és a jogi szabályozás új tendenciáit, ám írása inkább probléma-felvetésnek tekinthető.
A cikk kiindulása, hogy a magyar törvényhozót nem köti definíció sem a házasságról, sem a házastársakról ellentétben az élettársak törvényi meghatározásával. A házasságot fogalmilag a jogirodalomban többen megkísérelték meghatározni, a szerző ezekből néhányat idéz, így pl. Filó Erika szerint "a házasság egy férfi és egy nő házassági életközösséget létrehozó kapcsolata, amely a házasság megkötésével családot létesít, házastársi jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, és amely a törvényben meghatározott szabályok megtartásával jön létre". A házasságot kógens szabályok betartásával, az államhatalmat képviselő személy előtt együttesen tett jognyilatkozat hozza létre; ebben az intézményben a magán és közérdek közvetlenül találkozik. Magához az intézményhez ugyanis több társadalmi érdek is fűződik, ezek legfontosabbika a szerző megfogalmazásában az, hogy a társadalom evidens érdeke az újratermelődés. Kimutatott tény, hogy míg átlagosan egy házasságra 1,83 gyermek jut, addig egy élettársi kapcsolatra csupán 1,17 gyermek - vagyis utóbbiak inkább generációjuk megfeleződése irányában mozdulnak el (ez a tendencia egész Európában). A gyermekvállalás szempontjából tehát jelentős különbség van a házasságok és az együttélések között, s tekintetbe kell venni azt is, hogy az élettársi kapcsolat korábban a házasságot megelőző életforma volt, ugyanakkor manapság egyre inkább annak alternatívájaként jelenik meg. Érdemes továbbá visszautalni a fent idézett Filó-féle definícióra, amely szerint már a házasság megkötésével család jön létre, és a házasságok célja általában tartós életközösség létrehozása és családalapítás.
A mai korban egy évtizedekig elismert jogintézmény tartalmának relativizálódása és a két együttélési forma fogalmi elkülönülésének elvékonyodása figyelhető meg.
Bár több jogszabályunk (Ptk., Btk., Pp.) is fűz joghatásokat a jegyességhez, mégsem mondhatjuk, hogy a magyar anyagi jogban ez egy kézzelfogható és létező intézmény (ellentétben a spanyol joggal, amelyre a szerző részletesebben kitér, de jelen sajtószemle kereteit annak ismertetése meghaladná). Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 1982. évi 17. törvényerejű rendelet ismeri és használja a "menyasszony", valamint a "vőlegény" fogalmat.
Érdekes eredményre vezet a jegyesség és az élettársi viszony (tegyük hozzá: eredeti értelmének, azaz, hogy az a házasságot időben megelőző kötelék) összehasonlítása. A különbség, hogy a jegyesek a szó igazi jelentésében a házasságot megelőzően nem létesítenek életközösséget; ugyanakkor nincsenek elzárva attól, hogy házassági vagyonjogi szerződést kössenek, és jellemzően bizonyos fokú vagyoni kapcsolat keletkezik közöttük (esküvői előkészületek, hozomány). Fontos joghatása az élettársi kapcsolatoknak, hogy ha az élettársak utóbb összeházasodnak, a bírói gyakorlat szerint a keletkező vagyonközösség kiterjed a házasság előtti együttélés idejére is. Nizsalovszky Endre azonban arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez az értelmezés vagyonjogi vonatkozásban az életközösség házassággá konzerválását jelenti, egyben gyengíti a házasság intézményének értékét.
Ezt követően a szerző bővebben elemzi az élettársi kapcsolatot és összeveti azt a házassággal több aspektus (tartás, érdemtelenségi okok, együttélés alatt szerzett vagyon kérdése, öröklés) megvizsgálása útján. Az élettársi kapcsolatot a jog alapvetően két személy együttélése tényének tekinti. Az együttélés fogalmilag érzelmi és gazdasági közösséget jelent az egy háztartásban élő felek között. Az ilyen kapcsolat elemei ebből levezethetően a közös cél érdekében való együttműködés, a közös életvitel és a jövedelem közös célra való felhasználása. A szexuális kapcsolat nem minden esetben eleme az élettársi kapcsolatnak (pl. időskorban létrejött együttélés), továbbá nem alapvető cél utódok létrehozása és a tartós jelleg. A Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, hogy az élettársi viszony családjogi kapcsolatot nem teremt.
A reálaktuson alapuló jogviszony a szabályozás igen kényes területe. A házasság intézményét elutasító párok nagyobb része az államnak az intimszférájukba való beavatkozását utasítja el, vagy a felek joghatásokra igényt tartanak, de nem vállalják a házassággal klasszikusan együtt járó tartósságot.
Nem kizárt, hogy valakinek párhuzamosan álljon fenn házassági és élettársi életközössége; továbbá párhuzamos élettársi életközösség is elképzelhető, ami a szerző szerint felveti a jóhiszemű joggyakorlás elvébe ütközést.
(új szakfolyóirat)
A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelenik meg ezentúl évente két alkalommal egy új szakfolyóirat Alkotmánybírósági Szemle címen. Most, hogy már kézbe foghatjuk, rácsodálkozunk, hogy is lehet, hogy egy ilyen tekintélyes, a Donáti utcát uraló épületben székelő szervezetnek húsz évig nem volt saját folyóirata. Az 1. szám szerkesztőségi ajánlása szerint az elmúlt két évtized bebizonyította, hogy az
Alkotmánybíróság döntései milyen nagy hatással vannak a jogalkotásra, a jogalkalmazásra és a jogtudományra. A testület határozatait politikusok, közigazgatási szakemberek, gyakorló és elméleti jogászok és a társadalomtudomány széles körei vitatják és elemzik; a média is élénk érdeklődéssel követi az Alkotmánybíróság tevékenységét, értékeli nagyobb döntéseit.
A testület támaszkodik saját precedenseire, de ezzel párhuzamosan joggyakorlata továbbfejlesztésére is törekszik.
Az új periodika célja megvilágítani a testület egyes döntéseinek hátterét, hatásköreinek, eljárásának értelmezését. Felépítése a következő. Az első részben egyedi döntések ismertetése található. Évente közel 500 határozatot hoz az Alkotmánybíróság, ezek közül azok kerülnek ismertetésre a Szemlében, amelyek jelentőségüknél vagy tárgyuknál fogva különös érdeklődésre tarthatnak számot.
A második rész az alkotmánybíráskodást érintő tanulmányok, vitaindító írások terepe, az érdeklődő szakemberek fóruma.
Végül a Krónika-rovatban az Alkotmánybíróság hírei, belső ügyei kapnak helyet -mindjárt az első számban rövid nekrológ olvasható Herczegh Géza, januárban elhunyt egykori alkotmánybíróról.
Kiemelhető a friss lapból a 121/2009. (XII. 17.) AB határozat a jogalkotási törvény 2010. december 31-i határidővel történő megsemmisítéséről. A gyakorlatilag szakmai visszhang nélkül maradt határozat ha máshol nem ötlött szemünkbe, itt feltűnhet. Az alkotmányos szempontból kiemelkedő jelentőségű 1987. évi XI. törvényünk kétségtelen alkotmányellenessége régóta nyilvánvaló jogászkörökben; az alaptörvénybe ütközés kimondása ebben az esetben csak idő kérdése volt. A Szemle 1. számában olvasható egy tanulmány is ezzel kapcsolatban Holló András tollából, Az alkotmányvédelem kiemelt tárgya: a jogalkotás (törvényalkotás) alkotmányossága címmel. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Székely Erika közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
