A 2019-es választások sorsdöntő választások voltak Nagy-Britannia számára. Két fontos, a közvéleményt végletesen megosztó kérdésben kellett dönteni a választópolgároknak. Az egyik sorsdöntő kérdés az Európai Unióból (EU) való kiválás, a Brexit kérdése volt. A másik sorsdöntő kérdés az volt, vajon a Jeremy Corbyn által programra tűzött, demokratikus szocialista irányba menjen-e Nagy-Britannia vagy nem.
A cikk áttekinti az angol választási rendszer kialakulását, a pártrendszer változását és a pártok politikai profiljának változását a XX. században.
Ennek során bemutatja, hogy mindkét kérdés, már évtizedek óta megosztja az angol politikai életet. Anglia 1973-as csatlakozásakor és azóta is éles viták kérdése volt az európai projektben való részvétel kérdése. Ami a corbyni demokratikus szocializmus programját illeti, az sok tekintetben felmelegítése volt a negyvenes évek második felében megvalósított angol szocializmus programjának, ami csődbe jutott a hetvenes években.
A 2019-es választásokon eldőlt két, az angol társadalmat évtizedek óta megosztó kérdés: Boris Johnson újraválasztásával biztos lett az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból, és az is, hogy Anglia nem tér vissza az egyszer már csődbe jutott angol szocialista modell felmelegítéséhez. A cikk célja annak elemzése, hogyan befolyásolta e két sorsdöntő kérdés eldöntését az angol választási rendszer, s miként alakult a pártrendszer a választások napjáig, ami elvezetett ahhoz a politikai helyzethez, hogy egy sorsdöntő választáson kellett dönteni a két összefonódó kérdésben. A cikk utolsó szakasza kitekintést ad arra, hogy miként befolyásolhatja a pártrendszer további feltételezhető átalakulását a 2019-es választási eredmény.
The 2019 elections were a key election for Britain. Voters had to decide on two important issues that divided the voters. One of the crucial issues was the issue of secession from the European Union (EU), Brexit. The other crucial question was whether or not Britain should move in the democratic socialist direction put by Jeremy Corbyn on the political agenda.
The article reviews the development of the English electoral system, the change of the party system and the change of the political profile of the parties in the XX. century.
In doing so, he shows that both issues have shared English political life for decades. When United Kingdom joined in 1973 and since then, it has been a matter of heated debate over participation in the European project. As for Corby's program of democratic socialism, it was in many ways a warm-up to the program of English socialism implemented in the second half of the 1940s, and which went bankrupt in the 1970s.
The 2019 elections decided two issues that have divided English society for decades: the re-election of Boris Johnson has secured the UK's exit from the European Union, and also that England will not return to warming up the once bankrupt English socialist model.
The aim of the article is to analyze how the decision of these two fateful issues was influenced by the English electoral system and how the party system developed until election day, leading to the political situation of having to make a fateful decision on the two intertwined issues. In the last section of the article, the 2019 election result provides an overview of how the possible election transformation of the party system may be influenced.
Keywords: Brexit, United Kingdom, Elections, Socialism Parliament
A 2019-es választások sorsdöntő választások voltak Nagy-Britannia számára. Két fontos, a közvéleményt végletesen megosztó kérdésben kellett dönteni a választópolgároknak. Az egyik sorsdöntő kérdés az Európai Unióból (EU) való kiválás, a Brexit kérdése volt. A másik sorsdöntő kérdés az volt, vajon a Jeremy Corbyn által programra tűzött, demokratikus szocialista irányba menjen-e Nagy-Britannia vagy nem. Mindkét kérdés évtizedek óta megosztja az angol politikai életet. Anglia 1973-as csatlakozásakor és azóta is éles viták kérdése volt az európai projektben való részvétel kérdése. Ami a corbyni demokratikus szocializmus programját illeti, az sok tekintetben felmelegítése volt a negyvenes évek második felében megvalósított angol szocializmus programjának, ami csődbe jutott a hetvenes években.
A 2019-es választásokon ez a két, az angol társadalmat évtizedek óta megosztó kérdés kapcsolódott össze. Ugyanakkor az angol választási rendszer sajátosságai miatt a fő kérdés azzá egyszerűsödött le, hogyha Boris Johnson lesz a miniszterelnök, akkor biztos a kilépés és az is biztos, hogy Anglia nem tér vissza az egyszer már csődbe jutott modell felmelegítéséhez. Ha viszont a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt nyeri meg a választásokat, akkor az EU-tagság kérdése napirenden marad és Anglia meg egy új modell irányába indul el, ami szakítást jelent a thatcheri-blairi modellel, s sok tekintetben visszatérés az 1945 utáni kompromisszumhoz.
- 79/80 -
A cikk célja annak elemzése, hogyan befolyásolta e két sorsdöntő kérdés eldöntését az angol választási rendszer, s miként alakult a pártrendszer a választások napjáig, ami elvezetett ahhoz a politikai helyzethez, hogy egy sorsdöntő választáson kellett dönteni a két összefonódó kérdésben. A cikk utolsó szakasza kitekintést ad arra, hogy miként befolyásolhatja a pártrendszer további feltételezhető átalakulását a 2019-es választási eredmény.
Az angol választási rendszer sajátossága, hogy csak egyéni választókerületekben van lehetőség szavazásra. Az egyéni körzetekben a győztes mindent visz elve érvényesül. A győztes mindent visz elve alapján álló szavazási rendszer előnyei közé tartozik, hogy a szavazók lényegében arról szavaznak, hogy megmaradjon-e a kormányzó párt a hatalomban, vagy pedig távozzon. A választási rendszer garantálja a többségséget a kormány számára és a biztos kormányzást.[1] Ugyanakkor hátránya, hogy nincs arányban a pártok támogatottsága és az általuk elért parlamenti helyek száma, s ez eltorzíthatja a választók akaratát.[2]
Annak ellenére, hogy a nagy pártok által dominált rendszert eredményez a választási rendszer, politikai tekintetben mégis jól működött, mert lehetőséget biztosít a kormányváltásra, ha a választók úgy akarják. S így megfelel Guglielmo Ferrero azon megállapításának, hogy az a választási rendszer tekinthető demokratikusnak, amely biztosítja a kormányváltás lehetőségét, az ellenzék hatalomra kerülését.[3] A választási rendszer szintén lehetőséget adott drámai fordulatokra és politika váltásra egy-egy válság nyomán, mint amilyet Thatcher hajtott végre az 1945-ben kialakított, sokak által angol szocializmusnak nevezett modell bukása nyomán.[4]
- 80/81 -
A mai pártrendszer két meghatározó pártja a Munkáspárt és a Konzervatív Párt. A XX. század első felében még erőteljesen osztály alapon szerveződött mindkét párt: a Munkáspárt volt a munkások pártja, míg a Konzervatív Párt a polgári rétegek képviseletét vállalta fel.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
