Évekkel ezelőtt két olyan tanulmány látott napvilágot a jelen folyóirat hasábjain, amelyek egy felfutóban lévő internetes szolgáltatás keltette szerzői jogi kihívásokat ismertették.1 E szolgáltatást több néven is ismerhetjük, melyek közül a "direct download link", a "one-click hosting" és a "cyberlocker" (vagy "storage locker") kifejezések a leginkább használatosak. Lényegük, hogy a felhasználók egy - az elmúlt években ugyancsak népszerűvé vált kifejezést használva - "felhő alapú tárhelyre" tölthetnek fel tartalmakat, melyekhez a szolgáltató által generált link (elérési útvonal) segítségével bármikor és bárhonnan hozzáférhetnek.2 A "felhő alapú szolgáltatás" ("cloud computing") egyáltalán nem új keletű jelenség. Valamennyi internet alapú levelező rendszer (Gmail, Yahoo!, Hotmail, Freemail stb.) a felhőben tárolja üzeneteinket; az üzleti világ szereplői egy ideje hálózati struktúra kiépítése mellett igyekeznek az adatokat biztonságosan tárolni; továbbá egyre szélesebb körben férhetünk hozzá különféle alkalmazásokhoz anélkül, hogy személyi számítógépeinkre szoftvert kellene lementenünk (különösen igaz ez az online játékokra).3 E technológiai megoldás ezért az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokkal kapcsolatos német,4 amerikai5 és európai uniós szabályanyag6 elkészítésekor egyike volt azoknak a tevékenységeknek, melyeket az internet hatékony működéséhez szükségesnek, elengedhetetlennek nyilvánítottak. Erre tekintettel a jogalkotók - szigorú feltételek mellett ugyan, de - a tartós üzleti vállalkozáshoz szükséges jogi biztonságot, felelősségkorlátozási klauzulát ("safe harbor protection") biztosítottak a szolgáltatók részére.7
Az sokkal sajnálatosabb, hogy ezt a rendelkezést élelmes fejlesztők sok esetben olyan üzleti koncepcióvá formálták, melyet a társadalom egyre növekvő rétegei használnak a szerzői jogosultak érdekeivel ellentétes célokra. Szükségtelen volna e helyütt megismételni, hogy milyen rohamtempóban fejlődött e terület. Ráadásul kifejezetten látványos, hogy néhány évvel ezelőtt a peer-to-peer alapú fájlcserélés rovására nyertek teret a "kibertárolók".8 Pedig, mint arra másutt ugyancsak utaltunk, a tárhely-szolgáltatás az illegális felhasználást végző magánszemélyek és a szolgáltatást nyújtó cégek szempontjából egyáltalán nem tekinthető jogilag "biztonságosabbnak". Bizonyítási szempontból sok esetben "könnyebb falat", mint a fájlcserélés.9
A másodikként leadott tanulmány lezárása óta sokat változott a világ. Bár 2012-ben még magam is azt valószínűsítettem, hogy a DDL szolgáltatók képesek lehetnek a fájlcserélő alkalmazások visszaszorítására,10 népszerűségük az elmúlt néhány évben jelentősen lecsökkent, mely több okkal is magyarázható.
Ezek közül kiemelkedik, hogy a szerzői jogosultak által a "kibertárolókkal" szemben folytatott jogi hadjárat jóval sikeresebbnek bizonyult a fájlcserélő szolgáltatók ellen indított pereknél. Ennek alapvetően az az oka, hogy a
- 29/30 -
peer-to-peer alapú technológiával - napjainkra hagyományosan BitTorrent protokollal - működő fájlcsere portálok üzemeltetése kevésbé forrás- és infrastruktúra igényes. Gyakran nem kell hozzá több egy felsőkategóriás - szerverként is működtethető - számítógépnél. (Tagadhatatlan, hogy a "nagyüzemi" szolgáltatók ennél jóval többet áldoznak a rendszerükre, és szerverparkokban - térítés ellenében - "megbújtatott", nagyteljesítményű szervereket használnak a hálózat működtetéséhez). A peer-to-peer fájlcserélés lényege továbbá a résztvevők kooperációjában keresendő: az említett szerverek (közkeletű nevükön "trackerek") a szereplők közötti kapcsolat kiépítését végzik, a jogvédett tartalmak a felhasználók számítógépeiről (vagy seed-szerverekről) válnak elérhetővé (akik ily módon a lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel vagyoni jogát11 sértik meg). Mindez végső soron azzal jár, hogy egy-egy szerver lekapcsolása nem képes véget vetni a fájlcserélés egészének. Egy szereplő kiiktatása gyakran kettő másik színrelépését eredményezi.
Ezzel ellentétben a "kibertárolók" üzleti modellje nem peer-to-peer technológián nyugszik. A tartalmak tárolásához gyakran több száz nagyteljesítményű szerver szükséges, melyek üzemben- és karbantartása, a nagy nyilvánosság mellett működő weboldalak folyamatos frissítése (az attraktív, megújuló külső újabb fogyasztókat vonzhat), a munkabérek és járulékok szabályszerű megfizetése, továbbá a jogszabályok által megkövetelt értesítési és eltávolítási eljárás lefolytatása mind jelentős költségekkel jár.12 Ha egy bírósági döntés eredményeként egy-egy ilyen cégnek fel kell hagynia a működéssel, akkor a helyébe nem tud olyan könnyedén egy másik lépni. A népszerűség megteremtése ugyancsak nem megy egyik napról a másikra.
A népszerűség visszaesésének másik oka, hogy a bírósági eljárásokra a "kibertárolók" - különösen a RapidShare - a szolgáltatásaik kifehérítésével igyekeztek válaszolni. Megszűntek a felhasználóknak nyújtott jutalmazások, a regisztrációhoz bővebb adatok megadása szükséges, a jogellenesnek mondott tartalmak eltávolítása vagy blokkolása felgyorsult. Az illegális felhasználásokkal szembeni fellépés (a "lebukás veszélye") azonban sokakat elriasztott a DDL szolgáltatásoktól, ezért tömegesen vándoroltak el olyan oldalakra, amelyek jóval kevésbé szigorúan vették a szerzői jogok védelmét. A RapidShare-t valaha az internet száz leglátogatottabb oldala között tartották számon az Alexa rangsora szerint.13 A jelen kézirat lezárásának napján ez a szám 1536.14
A tárhely-szolgáltatás keresettségének megtorpanása további külső tényezőkkel is magyarázható. Ezek közül kiemelkedik a legális tartalomszolgáltatás és különösen a streaming technológián alapuló alkalmazások elterjedése (melyek egy része ugyanakkor ugyancsak felhő alapú technológiákon nyugszik). A műpéldányok tulajdonlása, birtoklása, de legalább "fix helyen történő őrzése" helyett a vezérlőelvvé az azonnali hozzáférés vált. A tartalmak webrádiók vagy a YouTube segítségével napjainkban nagy hardware igény nélkül, akár mobiltelefonokról és táblagépekről egyszerűen meghallgathatók vagy megtekinthetők. A konstans rendelkezésre állás pedig e téren lassan kiöli az emberek egy jelentős részéből a megőrzés vágyát. A megosztás igénye, legyen szó fájlcserélésről vagy tárhelyekre történő feltöltésről, a netpolgárok körében - ahol mindenki mindenhez pár kattintással eljuthat - ugyancsak megszűnni látszik. Elmondható tehát, hogy amint a fájlcserélés lassan, de biztosan kiszorította a másolt kazettákat és lemezeket a piacról, úgy számolhatja fel a fájlcserélést és a hozzá hasonló alkalmazásokat a streaming.
Mindez nem jelenti azt, hogy a tárhely-szolgáltatás a virágkorán túl lenne. Legfeljebb csak az illegális célokra használt oldalaknak van leáldozóban. Az elmúlt években ugyanis olyan mértékben ömlött a pénz a "felhőbe", mint annak előtte soha. Ez egyértelműen néhány, a tartalomiparban érintett cégnek köszönhető, amelyek felismerték, hogy saját erőforrásaik optimalizálásán túl a felhasználói élmények maximalizálását is segíthetik a "cloud computing" által nyújtott lehetőségek. Úttörőnek e téren a szoftveripart tekinthetjük, amely mindenki más megelőzve már az ezredforduló után lehetővé tette a felhasználók számára, hogy multiplayer módban a világhálón - szerverek tárolta virtuális világban - egymással összekapcsolva játszhassanak.15 Legújabban pedig a film- és zeneipar kötött nagy volumenű szerződéseket az Amazon,16 Google,17 Apple18 trióval, lehetővé téve számukra, hogy távoli szerverekről tegyék a felhasználók számára tartósan elérhetővé a tartalmakat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
