Megérkezett az önkormányzathoz a borítékba zárt 6 db ezüst kés és 6 db ezüst villa...
Így kezdődött.
Az Önkormányzat megkereste közjegyzői irodánkat - a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: MÁK) letét kiadási elismervényével - tájékoztatást kérve arról, hogy a MÁK által részére értékátadó levélben megküldött letéti tárgyak az Önkormányzat, mint törvényes örökös tulajdonát képezik-e?
A konkrét hagyatéki ügy 1965-ös. Az örökhagyó ismert vér szerinti hozzátartozók nélkül hunyt el, ezért a lakóhelye szerinti önkormányzati lakásban talált ingóságokat, készpénzt letétbe helyezték, a lakást pedig lepecsételték. A hagyatéki leltárban szerepelt tételesen felsorolt vagyontárgyakkal - feltüntetve a 6 db villa és 6 db kés - egy ingóleltár, valamint egy takarékbetétkönyv. Ezen vagyontárgyakat bírói letétbe helyezték. Eljáró közjegyző hirdetményi idézést bocsátott ki, melyre az örökhagyó nevelt lánya és nagyszülője testvéreinek gyermekei jelentkeztek. A nevelt lány örökösi minőségét igazolni nem tudta, a másod unokatestvérek pedig már nem tartoznak az örökösi körbe, így igényeiket az állam nem ismert el.
Abban az időben, ha törvényes öröklés (Ptk. 599. § (3) bekezdése) vagy végintézkedés alapján a hagyaték az államra szállt, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak helye szerint illetékes járási, járási jogú városi, illetőleg városi (fővárosi) kerületi tanács gyakorolta az örököst megillető jogokat és viselte a hagyatékkal kapcsolatos terheket[1].
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: régi He.) szerint a leltárelőadó a haláleset napjától a hagyatéki leltár beterjesztéséig terjedő idő alatt a hagyatékhoz tartozó készpénzt, értékpapírt és más értéktárgyat bírói letétbe helyezte[2]. "Ha a hagyatékban ...
- 73/74 -
az érdekelt külföldön lakó (devizakülföldi) személy volt a hagyatéki leltárt, a Magyar Nemzeti Banknak (a továbbiakba: MNB) is meg kellett küldeni".[3]
Az ingóságokat a tanácsnál a hagyatéki leltár felvételét követően a tanács képviselői őrizték, majd a bíróság gazdasági hivatalánál (a továbbiakban: BGH) letétbe helyezték. Ha a hagyatékban nemesfém, valuta[4] vagy külföldi örökös[5] volt a vagyontárgyakat az MNB-nél helyezték letétbe.
A devizahatósági jogkört a pénzügyminiszter gyakorolta,[6] viszont a pénzügyminiszter a devizahatósági jogkör gyakorlásában akár meghatározott ügykörök, akár egyes teendők ellátásával a minisztérium szervezetén kívülálló szerveket is megbízhatott,[7] ilyen volt például külföldi állampolgárok magyarországi hagyatékára az MNB delegált jogköre.
A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet jogutódja 1996. január 1. napjától a Kincstári Vagyoni Igazgatóság lett[8]. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2007. december 31-ei hatállyal megszűnt, jogai és kötelezettségei az MNV Zrt-re szálltak át[9].
Ezen jogi szabályozó környezetre tekintettel, ha a hagyatékot arany, ezüst ékszerek illetve különböző valuták képezték, a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően azok - az akkor hatályos jogi szabályozó környezetre tekintettel - az MNB-nél kerültek letétbe helyezésre.[10]
Az értéktárgy MNB-hez való beszállítását követően az MNB ún. bevételi elismervényt állított ki. Az MNB akkori gyakorlata szerint bevárt jó néhány letétet, majd ezeket a BÁV-nál (akkori nevén Bizományi Áruház Vállalat) értékesítette. Az értékesítésből befolyt pénzösszeget pedig az azt illető Tanács felé utalta tovább.
Ez a szabályozás érződött a közjegyző eljárásában is, hiszen, ha a hagyatéki eljárásban .....
devizakülföldi személy is érdekelve van, a hagyatékot tárgyalás nélkül csak akkor lehet átadni,
- 74/75 -
ha az egyezséget a ... külföldi esetében a devizahatóság jóváhagyta".[11] A hagyatékátadó végzést kézbesíteni kellett az MNB-nek is[12].
Előfordult azonban, hogy a közjegyző a BGH-nak küldte csak meg a jogerős hagyatékátadót végzést az MNB felé pedig nem, vagy a külföldi örökös nem jelentkezett a letétért, vagy egyszerűen csak adminisztratív hiba folytán további intézkedésre nem került sor, így ezek az értékes ingóságok az MNB-nél maradtak.
Időközben a jogszabályi környezet megváltozott. A Magyar Állam képviseletéről az állam öröklése és az államot megillető egyéb jogok gyakorlása esetén megnevezésű 16/1993. (VI. 15.) PM rendelet[13] a 10/1961. (V. 25.) PM rendeletet hatályon kívül helyezte azzal, hogy ha a Ptk. 599. §-ának (2) és (3) bekezdései alapján az állam a törvényes örökös, illetve ha végintézkedés alapján az állam válik örökössé, a hagyatékkal kapcsolatos minden peres és nemperes ügyben a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet jár el[14].
A letétek kezelésére vonatkozó szabályok is változtak.[15] Erre tekintettel 2003-ban 9500 letéti ügy került át az MNB-től a Magyar Államkincstár Rt.-hez (a továbbiakban: Kincstár), amelyből azonban csak elenyésző volt azon ingóságok száma, amelyek 1961. és 1993. között külföldi örökös vagy állami öröklés miatt kerültek letétbe.
Azóta az állami vagyon felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter az MNV Zrt. útján látja el.[16]
A Kincstár álláspontja az, hogy kizárólag a hagyatékátadó végzésben megjelölt örökösnek - a tanács jogutódjának, a Kincstár szerint az önkormányzatnak - adhatja ki a letétet, a Ptk. 673. § (1) bekezdésére figyelemmel[17]. Ebből következően, ha a halálkor a szükségképpeni törvényes örökös, a magyar állam képviselője a tanács, akkor a hagyaték felett rendelkezni örökösi minőségben annak jogutódja az önkormányzat jogosult és kötelezett.
- 75/76 -
A megszűnő tanács és szervei jogutódja a helyi önkormányzat[18]. Ezen szabályozás a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény hatálybalépéstől a 2013. január hó 1. napjáig[19] volt hatályban.
A Kincstárnál lévő letétek őrzésének nincsen elévülési ideje. Álláspontja és gyakorlata az, hogy a korábban a BGH-tól az MNB-be, majd a Kincstárba érkezett tárgyletéteket megpróbálja visszaadni bírósági letétbe[20], mert ebben az esetben annak kezelése megszűnhet, ha a letét elfogadását megtagadó, illetőleg a kiutalást elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül a pénzt (tárgyat) a letevő vagy a jogosult nem veszi át.[21] Ám ha csak elfogadja a bíróság a letétet, de kiutaló határozat nincsen, mert annak akadálya pl. a jogosult személyének bizonytalansága, abban az esetben a bíróság kezeli a letétet, de ettől ez még nem lesz őrzési letét, és az elévülési idő meg sem kezdődik.
Ha a letéti kezelés megszűnik, a tárgyakat a bíróság értékesítheti. Az értékesítésből befolyt összegnek a költségek levonása után fennmaradó részét a bíróság előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell átutalni.[22]
A hagyatéki eljárás során keletkezett letétek tipikusan teljesítési letétek; pénz, pénzhelyettesítő eszköz (hitelkártya, csekk-kártya, kereskedelmi kártya, váltó, utalvány és elnevezésétől függetlenül minden más, azonos gazdasági rendeltetésű okmány, betétről kiállított okirat), értékpapír, egyéb okirat (közokirat, magánokirat). Őrzési letét a fentieken túl bírósági letéti kezelésre alkalmas tárgy (minden olyan dolog, amelynek pénzben kifejezhető értéke van) -. Teljesítési és őrzési letétként kétezer forintot meghaladó összegű pénz, továbbá őrzési letétként ötezer forintot meghaladó értékű tárgy helyezhető bírósági letétbe.[23]
- 76/77 -
A pénz vagy a tárgy bírósági letétként történő elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell előterjeszteni.[24] A kérelemnek szigorú alaki kellékei vannak.[25]
Ha a jogosult személye bizonytalan[26], lakóhelye, illetőleg székhelye ismeretlen, vagy ha a jogosult késedelembe esik - jogosulti késedelem ebben az esetben, ha a Kincstár igazolja, hogy a tanács nem vette át ezeket a vagyontárgyakat -, a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettséget bírósági letétbehelyezéssel is lehet teljesíteni. A kötelezett a letétbehelyezés alkalmával kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják ki a jogosultnak, ha az ellenszolgáltatását teljesítette, vagy arra biztosítékot nyújtott; a letétet mindaddig visszavonhatja, amíg arról a jogosult értesítést nem kapott. A letétbehelyezésnek a teljesítés helye vagy a kötelezett lakóhelye, illetőleg székhelye szerint illetékes bíróságnál kell történnie. A letétbehelyezéssel való teljesítés költségét a jogosult viseli.[27]
További problémakör, hogy ha a letétbe helyezendő tárgy annak terjedelme, súlya, jellege vagy egyéb ok miatt a letétkezelő kezelésében nem tartható, - díjazás ellenében - a szakszerű kezelés feltételeivel rendelkező más állami szerv, társadalmi szervezet vagy gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: letéteményes) kezelésébe és őrizetébe adható. Erről a bíróság a letevőt értesíti.[28] A bíróság a letéteményes kezelésébe és őrizetébe adás szükségességéről a letevőt előzetesen értesíti, és felhívja a költségek előlegezésére. A letéteményes díját a letevő viseli és a letétkezelőnek előlegezi,
- 77/78 -
kivéve azokat a hatóságokat, akiknek a letétbe helyezés jogszabályban előírt kötelezettsége. Utóbbi esetben a letéteményes díját a bíróság előlegezi.[29]
A letéti ügyek vonatkozásában a mai napig körülbelül 2000 letét jogi sorsa nincs tisztázva. Ide tartozik néhány, az 1961 és 1993. közötti időszakban, a hagyatéki ügyek kapcsán keletkezett letét is, amelyeknél az állami öröklés esetén a tanács képviselte az államot.
A Kincstár oldaláról várható tehát, hogy nagyszámú letétbe helyezési kérelem érkezik a bíróságok felé. Amennyiben a BGH nem tudja kezelni az ilyenformán befogadott letéteket, azokat a letéteményes felé továbbíthatja. Költségvonzata ennek nem elhanyagolható, ezért a bíróságoknak szükségszerűen ki kell dolgozniuk erre vonatkozóan azt a gyakorlatot, amit ezekben az esetekben alkalmaznak. A PKKB álláspontja hogy igazságügyi szakértői vélemény becsatolását kéri a Kincstártól.
És mivel a tárgyletét bírósági letétbe való helyezésének feltételei a kincstári letétek túlnyomó részénél nem állnak meg - különös tekintettel arra, hogy a bírósági letétbe helyezés a közjegyző, a végrehajtó vagy a hagyatéki ügyben eljáró leltárelőadó megkeresése alapján az általa átadott pénz, illetve tárgy átvételével jön létre, külön elfogadó végzést a bíróság nem hoz[30] -, az is előfordulhat hogy a Kincstár azok közjegyzői letétbe helyezésére tesz majd kísérletet, mivel a közjegyzőnek és a végrehajtónak a letét elfogadása iránt kérelmet nem kell előterjesztenie[31].
Ám a közjegyzői letétre vonatkozó szabályozás szerint[32] a letétbe helyezéshez egy annak alapjául szolgáló ügyleti közjegyzői okirat szükségeltetik, ami azért problémás, mert a Ptk. szerinti ügyletek közül nem igen találunk olyat, amire ezen beragadt letétek közjegyzői letétbe vétele alapozható lenne.
A Kincstár az adott ügyben értékátadó levélben küldte meg az önkormányzatnak a nála letétben lévő ingóságokat sorszámozott, ún. letét kiadási elismervény kíséretében. A Levéltárból megkért hagyatéki akta tanúsága szerint a hagyatéki leltárba felvételre került a 6 db ezüst villa illetve 6 db ezüst kés, a hagyatékátadó végzésben azonban az ingóságok tételes felsorolását az
- 78/79 -
eljáró közjegyző mellőzte. Összegszerűen megjelölt "cselekvő állaggal"[33] adta át a hagyatékot a Magyar Állam képviselőjének, az I. kerületi tanács vb. igazgatási osztályának. Az összegszerűség a leltárban szereplő egyik ingóleltár végösszegével egyezett, amely az ominózus villákat és késeket tartalmazta.
Külön végzésben intézkedett arról, hogy a bíróság gazdasági hivatala, mint bírói letétpénztár, az általa bevételezett értéktárgyakat küldje meg a Magyar Nemzeti Bank értékletét-pénztárának, a Pénzügyminisztérium központi letété javára. A jogerős hagyatékátadó végzés az MNB részére is megküldésre került, ám az MNB a végzés alapján további intézkedést nem tett. így történhetett, hogy a 6 db ezüst villa és a 6 db ezüst kés 1966-tól - a konkrét hagyatéki ügy jogerős befejezésétől - 2003-ig az MNB-nél azt követően pedig a Magyar Államkincstárnál "vesztegelt".
Mivel a vagyontárgyakat a hagyatékátadó végzés tartalmazza, ezért a kések és villák póthagyatékként történő átadására nincsen szükség. Az önkormányzatnak az adott jogi szabályozásra vonatkozó tájékoztatásán túl a megkeresésre vezethetjük az alábbi irodai utasítást:
Li! További intézkedést nem igényel!■
- 79 -
JEGYZETEK
[1] A 10/1961. (V. 25.) PM rendelet, az állam képviseletéről az állam öröklése esetén 1. § (1) bekezdése szerint
[2] A régi He. 21. § a) pontja
[3] A régi He. 14. § (2) bekezdése
[4] A bíróságon kezelt letétekről szóló 11/1974. (XII. 17.) IM rendelet 8. § (2) bekezdése szerint a devizaértéket - külföldi fizetőeszközt, külföldi pénzértékre szóló, külföldi személy kötelezettségét megállapító pénzhelyettesítő eszközt, vagy értékpapírt és az aranyat (színaranyat, arany pénzérmét, rúdaranyat, aranytömböt - aranylemezt, ipari aranyat - platinát vagy ezüstöt) az átvételtől számított nyolc napon belül az MNB-hoz be kellett jelenteni, függetlenül attól, hogy a bíróság azt letétként elfogadta-e....
[5] A tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos szabályokról szóló 1950. évi 30. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 49. § szerint Külföldi örökös esetén aranytárgyat vagy platinatárgyat az ország területéről kivinni vagy bármilyen más módon kijuttatni a pénzügyminiszter engedélye nélkül tilos
[6] A tvr. 8. § (1) bekezdése
[7] A tvr. 8. § (3) bekezdése
[8] Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 109/C. § (1) bekezdése szerint - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 1995. évi CV. törvény 91. § alapján - a pénzügyminiszter a kincstári vagyon felett a Magyar Állam nevében őt megillető tulajdonosi jogok gyakorlását a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) útján látja el, ebben az esetben a kincstári vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyban az államot a KVI képviseli.
[9] az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 61. § (1) bek. alapján
[10] A tvr. 51. § alapján a devizahatóság engedélye szükséges az olyan jogügylethez, amellyel külföldi a belföldön lévő vagyontárgyát, továbbá belföldi a külföldön levő vagyontárgyát bárki javára vagy a belföldön lévő vagyontárgyát külföldi javára elidegeníti, megterheli, bérbe vagy haszonbérbe adja, használatra átengedi, annak kezelésével bárkit megbíz, vagy azzal a rendes kezelés, illetőleg gazdálkodás körén túlmenőn rendelkezik
[11] A régi He. 69. § (2) bek.
[12] A régi He. 65. § (1) bek.
[13] melyet pedig az állam öröklése és az államot megillető egyéb jogok gyakorlása esetén az Magyar Állam képviseletéről szóló 45/2002. (XII.25.) PM rendelet módosított 2002. december 28-i hatállyal
[14] A 45/2002. (XII. 25.) PM rendelet 1. §
[15] a bíróságon kezelt letétekről szóló 11/1974. (XII. 17.) IM rendelet és az elkobzás végrehajtásáról, valamint a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről szóló 13/1979. (VIII. 10.) IM rendelet módosításáról szóló 12/2003. (VI. 13.) IM rendelet 2. § (3) bekezdése szerint a rendelet hatálybalépését követő 60 napon belül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a részére a 11/1974. (XII. 17.) IM rendelet, az elkobzás végrehajtásáról, valamint a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről szóló 13/1979. (VIII. 10.) IM rendelet, valamint a Büntetés-végrehajtási Szabályzat végrehajtásáról szóló 101/1981. (IK 2.) IM utasítás alapján hatósági letétként átadott devizaértéket (külföldi fizetőeszközt, külföldi pénzértékre szóló, külföldi kötelezettséget megállapító készpénz-helyettesítő eszközt és értékpapírt, aranyat, arany pénzérmét, platinát, ezüstöt), továbbá a Pénzintézeti Központtól átvett egyéb értéktárgyat átadja letéti őrzésre a Magyar Államkincstár Rt. részére. Az átadásról az MNB a letevő hatóságot tájékoztatja, amely a letét őrzésének további szükségességét a tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül felülvizsgálja.
[16] az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. § (1) bek. a) pont alapján
[17] Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg.
[18] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 103. § (3) bekezdése értelmében
[19] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 103. § (4) bekezdése szerint
[20] A bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet (a továbbiakban: rendelet) 1. § a-d) pontjai alapján bírósági letétbe helyezésnek teljesítés céljából (Ptk. 287. §; teljesítési letét), bírósági vagy hatósági eljárással összefüggésben valamely tárgy megőrzése végett (őrzési letét), elnöki letét (bizonyítási eljárással, illetőleg a tolmácsolással (fordítással) felmerülő költség fedezésére szolgáló összeg) vagy óvadék céljából van helye.
[21] A rendelet 39. § (1) bekezdése.
[22] A rendelet 41. § (2) bekezdése.
[23] A rendelet 2. § (3) bekezdése.
[24] A rendelet 18. § (1) bekezdése
[25] A rendelet 16. § (2) bekezdése szerint a letevőnek postai megküldés esetében a csomagban megküldött letétbehelyező lapon fel kell tüntetni: a letevő és a jogosult nevét (elnevezését), a letevő lakóhelyét (székhelyet), a letét fajtáját (őrzési letét), annak a bíróságnak a megnevezését, amelyhez a fél a letétbe helyezni kívánt tárgy bírósági letétként történő elfogadása iránti kérelmet intézi, annak tényét, ha a jogosult személye bizonytalan, vagy az előzőekben felsorolt adatai ismeretlenek, továbbá a letétbe helyezett tárgy mennyiségét (darabszámot, súlyt stb.), megnevezését, értékét, minőségét és az esetleges ismertetőjeleket, továbbá - ha szükséges - annak rövid leírását, továbbá - a rendelet 19. § (1) bek. b)-d) pontjai alapján - a letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket (Ptk. 287. §), a letevőnek a letét őrzésére irányuló kérelmét, megjelölve az őrzés időtartamát, továbbá valószínűsíteni kell a letétbe helyezés okát (célját). A rendelet 21. § (1)-(3) bekezdései szerint letevőnek a tárgy értékét meg kell jelölnie. Ha a letevő nem jelöli meg a tárgy értékét, vagy az általa közölt érték valószínűtlen, a tárgy értékét átvétele előtt hivatalból, becslés útján a letétkezelő állapítja meg. A becslés költsége a bíróságot terheli. A tárgy értékének megállapításához szakértő közreműködését is igénybe lehet venni. A szakértői becslés költségét a letevő előlegezi és viseli. Ha a letevő a költséget nem előlegezi meg, a tárgy értékét a letétkezelő állapítja meg. Szakértőt hivatalból is igénybe lehet venni, ebben az esetben a becslés költsége a bíróságot terheli
[26] A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 51. § (1)-(3) bekezdései értelmében A jogosult személye akkor tekinthető bizonytalannak, ha azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani. Egymagában az, hogy harmadik személy magát jogosultságának valószínűsítése nélkül jelöli meg jogosultként, a bírósági letétbehelyezésre nem ad alapot. A jogosultnak a letét kiadására irányuló joga a letétbehelyezésről szóló értesítés kézhezvételétől számított öt év alatt évül el. Ha a jogosultnak a letét kiadására irányuló joga elévült, a kötelezett követelheti a letét visszaadását.
[27] Ptk. 287. § (1)-(3) bekezdései
[28] A rendelet 5. § (1) bekezdése.
[29] A rendelet 5. § (2) bekezdése szerint. Ezen szabályozás alól kettő kivétel van a rendelet 6. §, 7. § (1)-(3) bekezdése alapján: - az egyik: a bírósági letétbe helyezett nyereménybetétkönyvet, a nyeremény alapjául szolgáló egyéb okiratot és értékpapírt a bíróság a kibocsátó hitelintézet mint letéteményes kezelésébe (Ptk. 464. §) és őrzésébe adja. A nyereményösszeg felvételéről és bírósági letétbe helyezéséről a letéteményes gondoskodik. - a másik eset: ha a bírósági letétbe helyezett tárgy a védett kulturális javak körébe tartozik, a letétkezelő 3 napon belül megkeresi a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt Ha a kulturális javak körébe tartozó tárgy a kulturális örökség pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű javainak tekinthető és ezért alkalmasnak mutatkozik a védetté nyilvánításra, erről a KÖH-t értesíteni kell, és módot kell adni arra, hogy a tárgyat a KÖH szakértője költségtérítés nélkül megvizsgálja. A KÖH - a nemzeti kulturális örökség miniszterének egyetértésével - a megjelölt, illetve a védetté nyilvánított tárgy közgyűjteményben való ideiglenes elhelyezését rendelheti el a letétbe helyezés időtartamára.
[30] A rendelet 23. § (1) bekezdése
[31] A rendelet 20. §
[32] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 162. § (1) bekezdése szerint pénz, értéktárgy és közforgalomban levő értékpapír bizalmi őrzés céljából történő átvételére a közjegyző akkor jogosult, ha a fél közjegyzői okirat készítése során és azzal összefüggésben megbízta a közjegyzőt a felsorolt értékeknek a másik fél vagy a feleken kívül álló (harmadik) személy részére történő átadásával, illetőleg bíróságnál vagy más hatóságnál való letétbe helyezésével
[33] A hagyatéki ügyben az aktívvagyon megjelölésére ezt a kifejezést használták, míg a "szenvedő állag" megjelölést a hagyatéki tartozásokra.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
