Dr. Rajczi Péter Pál emlékére
A felvilágosodás korától a hazai jogászképzés két tartópilléren nyugodott. Az 1777-ben Budára költöző nagyszombati egyetem mellett az akkortájt kialakuló állami, illetve egyházi jogakadémiákon szervezek jogi oktatást. Egy évszázaddal utóbb, a 19-20. század fordulóján Magyarországon tíz jogakadémia működött. A két egyetemi szintű - a budapesti és az 1872-ben megnyíló kolozsvári - jogi fakultáson kívül ezekben az állami, még jellemzőbben egyházi (katolikus, református és evangélikus) fenntartású intézményekben folyt a jogászképzés. A 19. század utolsó harmadában a jogászképzés reformja következtében a jogakadémiák presztízse átmenetileg stabilizálódott, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy a jogakadémiák átvették az egyetemi képzés időtartamát, tematikáját és struktúráját. Ám a jogakadémiákat nem jogosították fel a promóció és a habilitáció jogával, azaz jogtudori szigorlatot nem fogadhattak el, valamint magántanári képesítés megadásával sem rendelkeztek. Márpedig, aki bíróként, vagy ügyvédként kívánt elhelyezkedni a jogtudori szigorlat letételét e korszaktól nem nélkülözhette. Ezen hátrányok következtében a jogászképzés lassanként áttolódott a mindezen többletjogosítványokkal felruházott két egye-
- 317/318 -
temi rangú jogi karra.[1] A számok nyelvén ez annyit jelentett, hogy míg az 1900/1901-es tanév első félévében a budapesti és a kolozsvári jogi fakultás 3800, addig a tíz jogakadémia együttesen 1600 beiratkozott hallgatóval rendelkezett. Az 1833-1923 között fennállott pécsi jogakadémiára ebből a létszámból mindössze 140 diák jutott (a legtöbben, 244-en a debreceni, míg a legkevesebben, 90-en a sárospataki jogakadémián tanultak).[2]
Az alábbiakban nemcsak a Pécsi Püspöki Joglyceum (a továbbiakban jogakadémia) belső életéről, tanárairól s diákjairól kívánunk megemlékezni - különös tekintettel közösségi térhasználatuk sajátosságaira -, hanem azokról a pécsi, esetleg országos jelentőségű eseményekről is, amelyek a jogakadémiára, különösképp annak szellemiségére hatással voltak.[3]
A jogakadémia működési kereteire a fenntartó - a pécsi püspök - által 1900-ban revideált szervezeti szabályzat tekinthető irányadónak.[4] E szabályzatból csak e mostani áttekintés szempontjából releváns passzusokat emelnénk ki. A jogakadémia személyzetének, azaz oktatóinak s ügyintézőinek - természetesen a hallgatók kivételével - római katolikus vallásúnak kell lennie, míg az intézetben hangsúlyozottan "hazafias, katholikus szellemnek kell uralkodnia" (3. §). Az intézet igazgatásának és szellemi irányának - úgymond - "behatóbb megfigyelhetése" céljából a püspök évről évre püspöki biztost rendelhetett ki (6. §). Az intézet igazgatóját s tanárait maga a püspök nevezte ki. E kinevezéseket a vallás- és közoktatási minisztérium a szabályzat szerint csak a "szabályszerű minősítés" hiánya miatt kifogásolhatta (7. és 9. §§). A jogakadémiai tanárok nyugdíjaztatását a püspök 30 évi szolgálati idő elteltével, avagy a 65. életév betöltésekor kezdeményezhette. A tanszékek a királyi jogakadémiákon szervezett tanszékekkel egyeztek meg. Rendes és végleges minőségű rendkívüli tanárrá csak azok nevezhetők ki, akik megszerezték az egyetemi magántanári
- 318/319 -
képesítést (11. §). A jogakadémia oktatói tantárgyaik előadásakor meggyőződésüket ugyan szabadon követhették, ám - így rögzítette a szabályzat - "önként értetődik", hogy e szabadság "nem terjed ki oly irányú tanításra, amely tanítás alkalmas lenne arra, hogy az állam és törvényei, továbbá az egyház és vallás iránti tisztelettel ellentétes érzelmek keltessenek" (13. §).
*
A pécsi jogakadémiai tanárok kinevezésekor elvben kettős mércét vettek figyelembe: a jelölt legyen hű fia egyházának - ez irányú kétség a papi státuszú oktatókkal szemben fel sem merülhetett -, egyúttal szakmai szempontból se essék kifogás személye ellen. Mindezeken túlmenően "szokásjogi" alapon kedvezőbb elbírálás alá esett a helybeli pályázó, mert ellentétben egy külső jelölttel, vele szemben kevésbé merült fel az a gyanú, hogy - ugródeszkának tekintve a pécsi jogakadémiát - az első adandó alkalommal eltávozik Pécsről. Az egyházi fenntartású jogakadémiákkal szemben többször felmerült az a kifogás, miszerint a tanári pályázatok elbírálása során az egyházhoz való hűség megelőzi a szakmai alkalmasságot, illetve a tudományt a felekezeti érdekek oltárán áldozzák fel. Ez utóbbi vádpont ellen a pécsi jogakadémia tanári kara már 1870-ben tiltakozott a szakmai nyilvánosság előtt.[5] Mindazonáltal Pécsett is születtek a kortársak által megkérdőjelezett személyi döntések. Amikor az 1911-ben megüresedő magyar és osztrák magánjogi és bányajogi tanszékre Schaurek Rafaelt - a pécsi tudományegyetem majdani professzorát -, Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzőjét, Schaurek Bódog nyugalmazott jogtanár fiát nevezték ki ideiglenes rendkívüli tanárnak, a kinevezett szakmai alkalmassága iránti határozott kételyeiről Tuka Béla, tanártárshoz nem illő hangvételű levélben tájékoztatta a pesti egyetem professzorát, Concha Győzőt. Legbizalmasabb barátai sem merték Schauereket meggyanúsítani azzal - olvassuk e beszámolóban -, hogy "szabad idejét a tudományos foglalkozás örömeivel töltötte volna el." Ő maga pedig "megindító naivsággal" vette be életrajzába, hogy szabad óráiban az egyházi zenének él. Az orgonálás szenvedélyének hódoló Schaurek jogtanári kinevezését a szarkasztikus megjegyzések iránt fogékony Tuka akként kommentálta, hogy Zichy Gyula püspök nyilván "zenelyceummá akarja fejleszteni a joglyceumot".[6] A kato-
- 319/320 -
licizmus iránti elkötelezettségéről ismert Concha évekkel később az egyik jogtudományi folyóiratban - a Jogállamban - a jogakadémiai tanárok egyetemi magántanári habilitációjáról szóló írásában - név és hely említése nélkül - Schaurek kinevezését is az elrettentő esetek között sorolta fel. A megfelelő szakképzettség helyett - írta Concha - "alig hihető" okok döntöttek egyes kinevezésekkor. "Előfordult, hogy katonai szolgálat, orgonálóképesség, vallásos buzgóság, jámborság, befolyásos családoknál töltött nevelősködés vagy velük való rokonság szolgáltak egyedüli alapul a betöltéseknél."[7]
Mindezekből azonban még nem következik - jelezvén a korszak összetettségét és ellentmondásosságát -, miszerint a pécsi jogakadémia vezetését a 19. század végén nagyfokú szakmai igénytelenség, valamint az "ultramontán" szellemiségből fakadó türelmetlenség jellemezte volna. A századforduló táján a pécsi jogakadémián nyilvános rendes jogakadémiai tanári címet elnyert oktatók valamennyien habilitált egyetemi magántanárok voltak. Ismereteink szerint a magántanári habilitáció elmulasztása okán egyetlen pécsi jogtanárt, a római jog helyettes tanárát, Friedl Károlyt menesztette Hetyei Sámuel püspök 1900-ban.[8] A joghallgatók vaskos és kegyetlen tréfát eszeltek ki, amikor megneszelték, hogy Friedl Károlynak nem sikerült a magántanári vizsga letétele. Friedlnek, mint ideiglenes kinevezett tanárnak a "tekintetes" megszólítás dukált, szemben a jogakadémiai rendes tanároknak kijáró "nagyságos" címmel. A hallgatóság ezt tudta - emlékezett vissza Fischer Béla (1877-1953), az intézet egykori tanítványa, Baranya vármegye későbbi alispánja -, s "kínos következetességgel kerülte is vele szemben a ‘nagyságos' megszólítást". Ám a sikertelen magántanári vizsgáról a jogakadémia épületébe visszaérkező Friedlt - a diákcsínyek gyakori célpontját - a joghallgatók kettős sorfala fogadta, s miközben Friedl az első emeleti tanári szobáig ért, a diákok kalapjukat lengetve kajánul harsogták: "Jó reggelt tekintetes úr!"[9] Menesztését kö-
- 320/321 -
vetően Friedl Károly elköltözött Pécsről s Marcaliban nyitott ügyvédi irodát.[10]
A tanári kinevezésekhez a kultuszminisztérium tudtunkkal egyetlen esetben nem járult hozzá a püspök döntéséhez. Zichy Gyula 1913-ban felhatalmazta Hoffmann Ottó ügyvédet - korábban függetlenségi párti országgyűlési képviselőt -, hogy mint fizetés nélküli magántanár a bosnyák jogról heti két óra speciális kollégiumot tartson.[11] Jankovich Béla, a nemzeti munkapárthoz tartozó kultuszminiszter, vélhetően Hoffmann korábbi politikai szereplései miatt nem járult hozzá a tanári kinevezéshez. Hoffmann nevéhez főződik egy kényes incidens, ugyanis 1909-ben többedmagával tintatartóval hajigálta meg Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt.[12]
A századvég türelmes jogakadémiai légkörét ugyanakkor a diákok is pontosan érzékelték. Visszaemlékezéseiben Fischer Béla feljegyezte, hogy - jóllehet a jogakadémiát a székesegyház jövedelmeiből tartották fenn s a tanárokat is a püspök nevezte ki - "egyes tanárok részéről számtalanszor hangzottak el az előadások során a papságot támadó kijelentések".[13] A jogakadémia oktatói közül többen - miként Kossutány Ignác és Bors Emil - szabadelvű nézeteket vallottak, bár a klérus elleni csípős megjegyzések inkább Borsnak tulajdoníthatók. Az egyházjogot és jogtörténelmet liberális szellemben oktató Kossutány 1897-ben, 21 évi pécsi tartózkodás után a pozsonyi királyi jogakadémiára, utóbb a kolozsvári tudományegyetemre távozott, a közjogász Bors pedig 1907-ben - éppen a liberalizmusa miatti támadások következményeként - nyugdíjba kényszerült.
A századfordulót követő évtizedre tehető ugyanakkor a konzervativizmus irányába ható szellemi áramlatok jogakadémiai térnyerése, illetve megerősödése. E változás három irányzat - az 1905-ben a pécsi püspöki széket elfoglaló Zichy Gyula által is támogatott keresztényszocializmus eszméinek, továbbá az agrárius nézeteknek, valamint a jogakadémiai Mária Kongregáció megalakulása révén is jelentkező jezsuita eszmeiség - együttes hatásának tulajdonítható.
- 321/322 -
A megváltozó világnézeti, politikai körülményekre - a szabadelvűség hanyatlására egyúttal a konzervatív irányzatok előtérbe kerülésére - világítanak rá az évekig elhúzódó "Bors-ügy" fejleményei. A Bors Emil ellehetetlenítésére, idő előtti nyugdíjaztatására irányuló - végül is sikeres - támadások motívumai igencsak hasonlatosak voltak a budapesti tudományegyetemen oktató Pikler Gyula, továbbá a nagyváradi királyi katolikus jogakadémián jogtanárkodó Somló Bódog elleni támadásokhoz. Mindhárom akció végső soron arra irányult, hogy akadályokat gördítsenek a tanítás szabadságának érvényesülése elé.[14] A Bors elleni nyilvános támadás ürügyéül a Társadalomtudományi Társaság folyóiratában, a Huszadik Században - utóbb pedig különlenyomat formájában is - megjelent írása szolgált. A jog- és államtudományok hazai állapota és művelése körüli visszásságokat feltáró tanulmány a liberalizmus platformjáról utasította vissza a "pseudoliberálizmus" téveszméit: "...rendíthetetlen híve vagyok a liberalizmusnak, mint az Isten és a törvények előtti egyenlőség, a kulturhaladás és az emberszeretet religiójának. (...) Annak szent nevében tiltakozom az ellen, hogy továbbra is liberális védjegy alatt csempésztessék be ide mindenféle reakcionárius dugáru".[15]
A jogi oktatás fogyatékosságaival kapcsolatosan - egyebek mellett - azt hánytorgatta fel, hogy jelentőségéhez képest jóval fajsúlyosabb szerepe van a jogászképzésben a római jognak és a kánonjognak. Álláspontja szerint a jogtörténet legértékesebb anyagához tartozó római jognak épp oly kevés joga van a "jogtudományok trónjához", mint - miként írta - II. Ramszesz fáraónak az egyiptomi trónhoz. A kánonjog oktatása kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy amilyen mértékben az egyes egyházak megszűntek uralkodó és államegyházak lenni, ugyanolyan mértékben hanyatlott le joguk is "egykor csaknem kizárólagos uralmuk magaslatáról". Példaként Bors arra hivatkozott, hogy a házassági jog és az anyakönyvek rendezése - úgymond - "visszaszálltak" az államra. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy az egyházjog "domináló anyajog"-ként való funkcionálása a bekövetkezett társadalmi változásokra tekintettel megszűnt.[16]
- 322/323 -
A katolikus szellemiségű Pécsi Közlönyben 1902. április 16-án Hanuy Ferenc, teológiai tanár bírálta Bors nézeteit. Hanuy hangsúlyozta, hogy mindazok után, amiket egy katolikus líceum tanára a római jogról és az egyházjogról leírt, joggal elvárható, hogy lemondjon állásáról. Ugyanakkor burkolt formában képmutatással és alakoskodással is megvádolta Bors Emilt, hiszen - Huszadik Században megjelent cikkében - tűntetően pozitívan nyilatkozott a pécsi jogakadémia vezetéséről. Bors szemére vetette, hogy "hízelegve simul a teológiát ápoló, fenntartó és a kánonjog szerint kormányzó és ítélkező püspök lábaihoz".[17]
A jogakadémiai ifjúság egyik része az elkövetkező napokban a diákság körében népszerű Bors Emil mellett rendezett szimpátia-tüntetéseket, míg a hallgatóság másik - konzervatívabb meggyőződésű - része az előbbiek által célpontnak tekintett egyházi személyek s általában az egyház iránti lojalitásáról tett tanúbizonyságot.
A joghallgatók körében elismertségnek örvendő jogtanár elleni sajtótámadás miatt elszabaduló szenvedélyeket jellemzi, hogy az április 16-áról 17-ére virradó éjszaka a Royal Kávéházból kiinduló demonstráció résztvevői, mintegy 40 joghallgató, Borsot éltető és Hanuyt "abcúg"-oló feliratokat festettek a belváros házaira.[18] A jogakadémiai Olvasókör többsége utóbb amellett döntött, hogy a hallgatóknak elégtételt kell szolgáltatniuk a tüntetés bántalmazottainak.[19] Noha egy további cikkében Hanuy kifejezetten felszólította a professzort a jogakadémia elhagyására, erre ekkor még nem került sor.[20]
Több alkalommal írt rokonszenvvel Bors Emilről az akkoriban Nagyváradon hírlapíróként ténykedő Ady Endre. "... a pécsi jogakadémián Bors Emil dr. régi nemes és liberális, kimondja nyíltam, hogy az állibera-
- 323/324 -
lizmus megöli Magyarországot, s hogy csak demokrata, radikális átalakulások csinálhatnak ebből a kiskorú agrárországból kultúrországot."[21] Egy további írásában egyenesen prófétaként aposztrofálta a pécsi "klerikálisok" támadásainak kereszttüzébe kerülő Bors professzort.[22]
Két évvel később, 1904-ben Bors - a kolozsvári egyetemre pályázás nagyobb esélyei reményében - egy kis könyvecskét jelentetett meg "Állami eszélytan" címmel. Az avíttas eszélytan kifejezés Bors felfogásában az állam helyes szervezésének és kormányzásának a tudományát jelentette.[23] E munkájával Borsnak már a jogakadémia egyházi főhatóságát is sikerült felbőszítenie. A jogakadémia püspöki biztosa, Wurster József a jogakadémia igazgatójához intézett levelében arra hívta fel a figyelmet, hogy Bors műve "telíttetett a kath. Egyház és vallás elveivel ellenkező tanokkal, melyek az ifjúságban egyházunk és vallásunk iránti tisztelettel ellentétes érzelmeket kelteni képesek." Hivatkozással a jogakadémia szabályzatában biztosított jogaira, Wurster arra kérte Mutschenbacher igazgatót, hasson oda, hogy 30 éves tanári működésére, valamint a kialakult helyzetre tekintettel Bors önként adja be nyugdíjaztatási kérelmét. Ellenkező esetben ő maga lesz kénytelen eljárni a nyugdíjaztatás érdekében.[24] Bors azonban a jelek szerint a kivárási taktika mellett döntött, hiszen nyoma sincs annak, hogy nyugalomba vonulását kezdeményezte volna. Vélhetően az ő pozícióját erősítette, hogy a pécsi püspöki szék pillanatnyilag üresedésben volt, hiszen az 1903-ban elhunyt Hetyei Sámuel helyét csak 1905-ben töltötték be Zichy Gyula személyében. Bors Emil jogakadémia vezetésével szemben mélyülő konfliktusa nem hatott ki városon belüli társadalmi presztízsére. Legalábbis erre utal, miszerint a pécsi nemzeti kaszinó 1905. évi tisztújító közgyűlésén a választmány tagjai közé választották.[25] A Borsra nehezedő "belső" - egyházi - nyomás azonban utóbb nyilván fokozódott, hiszen 1906. májusában - vélhetően nem egészen jószántából - végül beadta nyugdíjaztatási kérelmét. Bors ellehetetlenülését jelzi, hogy míg a vele egy időben nyugalomba vonuló Schaurek Bódognak engedélyezték, hogy az utolsó szemeszterben taníthasson, a püspök Bors Emilt
- 324/325 -
azonnali hatállyal felmentette az óratartási kötelezettség alól.[26] Bors Emil 32 évi jogtanárkodás után - 61 éves korában, 1907. februárjában - vonult nyugdíjba. Noha a tanári kar "meleg szavakkal" búcsúzott a Pécsről szinte rögvest elköltözött egykori kollégától, a méltatlan nyugdíjaztatási eljárás keserű nyomokat hagyott Bors Emilben. Egykori tanártársainak címzett, "nem fájdalom és keserűség" nélkül íródott levele tanúskodik erről. "... a hivatalos elbocsájtó levélben egy ily hosszú szolgálati idő után a pécsi joglyceum kebeléből csorbítatlan becsülettel, egyenes derékkal távozó tanár irányában az elismerésnek egyetlen szava sem foglaltatik".[27] A Pécsről a főváros közelébe - a Rákospalota mellett lévő Széchenyi-telepre - elköltöző Bors Emil azonban nem szakadt el valamennyi pécsi kollégájától. Vasváry Ferenc professzor naplófeljegyzéseiből tudjuk, hogy továbbra is meglátogatták egymást: Bors Pécsett találkozott Vasváry-val, míg Vasváry fővárosi útjai alkalmával kereste fel Bors Emilt.[28]
Bors szabadelvűségét, szakmai és emberi kvalitásait meleg hangú elismerésben részesítette visszaemlékezéseiben Lenkei Lajos, a liberális irányultságú Pécsi Napló szerkesztője. "Szabadgondolkodó volt a szó legnemesebb értelmében, még se kifogásolta soha, hogy felesége (...) télen, nyáron a hajnali órákban elsiethessen családi tűzhelyétől a templomba, hogy ott eleget tegyen vallásos lelki szükségletének".[29] Lenkei sorai azt a végletes nézetet sugallják, miszerint mindenféle átjárhatóságot kizáró, antagonisztikus ellentét húzódik a szabadgondolkodás és a vallásos világnézet között. Lenkei nem ismerte - nem is ismerhette - Bors Emil 1904-ben Somló Bódoghoz, a kolozsvári egyetem professzorához intézett sorait. "...nem muszáj azért Istentagadónak lenni, ha az ember messzemenőleg szabadelvű".[30] Azaz a liberális elkötelezettség is összeegyeztet-
- 325/326 -
hető a teokratikus világrenddel, legalábbis egy szabadelvű jogtudós felfogásában.
A pécsi jogakadémia oktatói között természetesen voltak további ismert, sőt elismert szaktekintélyek a századforduló időszakában. A már említett Kossutány Ignácon kívül a fiatalabb korosztályhoz tartozó - a pécsi jogakadémián 1898-1912 között büntetőjogot és jogbölcseletet oktató - Angyal Pál nevét említhetnénk. A büntetőjogi reformeszmék - a patronázs és a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni különleges bánásmód - iránt fogékony Angyal szakmai reputációját jelzi, hogy már 36 éves korában, 1909-ben levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Angyal az akadémiai tagság mellett több tudományos társaságnak és közéleti szervezetnek volt a tagja. A közigazgatási jogi dogmatika egyik korai hazai képviselője, Vasváry Ferenc[31] szintén számos társadalmi funkcióval büszkélkedhetett. Mutschenbacher Viktor - a jogakadémia negyven éven keresztüli tanára, utóbb igazgatója - egy kevesek által művelt jogterület, a tengeri kereskedelmi- és biztosítási jogi kérdések ismert szakírója volt. A tárgyalt korszak végén, 1914-ben került az oktatók közé a jogakadémia egykori tanítványa Faluhelyi (korábban Szövényi) Ferenc, aki a két világháború között a pécsi egyetem professzoraként a nemzetközi jog és a kisebbségi kérdés kutatása terén ért el számottevő eredményeket.[32] Nem a jogi tárgyak specialistájaként, hanem régészeti munkássága révén vonult a tudománytörténetbe Szőnyi Ottó,[33] aki néhány éven keresztül római jogi stúdiumokat adott elő. Magasra ívelő tudományos karrier várományosaként tekintettek a közjogi katedrán 1907-ben Bors Emil örökébe lépő s Pécsett hét tanévet töltő - utóbb a pozsonyi tudományegyetemre átkerülő Tuka Bélára, hiszen 1911-ben, 31 évesen már akadémiai tagságra jelölték, ám 1921-et követően Csehszlovákiában maradva előbb szlovák
- 326/327 -
nacionalistaként, utóbb nemzetiszocialistaként lényegében hátat fordított a katedrának.
A pécsi jogakadémia nyilvános rendes tanárait az intézmény megszűnését követően Pécsett működő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara nyilvános rendes egyetemi tanárként foglalkoztatta.[34]
*
A jogakadémiai tanárok társadalmi presztízsét jelzi, hogy közülük többen is bekerültek a helyi politikai- és közélet egyik legfontosabb színterét megjelenítő városi törvényhatósági bizottságba. A századforduló éveiben az intézet igazgatói közül Szeredy József, Mutschenbacher Viktor és Késmárky István,[35] a tanári kar tagjai közül pedig Mihálffy Ernő illetve Vasváry Ferenc tevékenykedtek városatyaként.
Több jogakadémiai tanár nevével találkozhatunk a legtöbb adót fizetők listáin, igaz legtöbbjük nem kereseti adója, hanem ingatlanai, esetleg vállalkozásai révén került a virilisek közé. Schaurek Bódog jogtanári keresetét borkereskedésből, valamint a Pécsi Sertéshizlaló Társaság tagjaként származó jövedelméből egészítette ki s 1896-os csődjéig - amikor is házait elárverezték - hat alkalommal szerepelt a virilisek között. A tekintélyes patrícius családból származó - jeles szőlőbirtokkal is rendelkező - Vasváry Ferenc évtizedeken keresztül felkerült a virilislistákra. Háztulajdonosként Angyal Pál, Bors Emil, Mihálffy Ernő és Mutschenbacher Viktor is szerepeltek a virilisek között.[36]
Az egyházi érdekeltségű gazdasági vállalkozások igazgatótanácsaiban helyet biztosítottak a jogakadémia tanárai, illetve vezetői számára. Az 1911-ben alakult Dunántúli Nyomda Rt. igazgatóságában - a jogakadémiai tanárok közül - Angyal Pál, Bozóky Géza, valamint Szieberth Frigyes neveivel találkozhatunk. A három évvel később alapított Pécsegyházmegyei Takarékpénztár igazgatósági tagjai közé pedig Wurster József, egykori jogakadémiai püspöki biztos is bekerült.
- 327/328 -
A Pécsett is aktivizálódó keresztény-szocialista mozgalomban, valamint az 1911-től, a püspökség iniciatívájára megjelenő Dunántúl című napilap szerkesztői s szerzői között - miként Késmárky és Bozóky - úgyszintén jelen voltak a jogakadémia oktatói. A kereskedelmi és váltójog tanáráról, az 1910-1912 között Pécsett tanárkodó - utóbb professzorként ugyanoda visszakerülő - Bozóky Gézáról egykori tanítványa, Arató (diákként Neusiedler) Jenő (1891-1979) - utóbb a pécsi ítélőtábla bírája - visszaemlékezéseiben feljegyezte, hogy a "harcos katholikus" hírében álló jogtanár szocialista népgyűlésekre is gyakorta eljárogatott, amelyeken rendszerint fel is szólalt, miközben csak úgy zúdultak rá a "piszkolódások". Egy-két alkalommal kis híján el is náspángolták a vakmerő jogtanárt.[37] A helyi szociáldemokraták szervezkedésére Vasváry professzor is felfigyelt, ám ő nem merészkedett a közelükbe - naplójában azonban megörökítette, hogy végignézte a szociáldemokraták 1907. október 10-i tüntető menetét.[38] Aznap - a képviselőház megnyitásának a napján - országos megmozdulásokon követelték az általános, titkos választójog törvénybe iktatását. A pécsi megmozdulások egyik szervezője és vezérszónoka Hajdu Gyula, a jogakadémia egykori hallgatója volt, akit néhány évvel később, 1911-ben szociáldemokrata programmal választottak meg a városi törvényhatósági bizottságba.[39]
A vallásos életet élő professzorok közül Vasváry és Tuka az 1908-ben a kimondottan a "szabadgondolkodók" és "galileisták" ellensúlyozása, egyúttal a vallásos és nemzeti érzelmek elmélyítése céljából alakult jogakadémiai Mária Kongregációban vállaltak tevékeny szerepet. A széleskörű társadalmi életet élő Vasváry professzor naplójegyzeteiből név szerint tudjuk, kik vettek részt a kongreganisták által szervezett - a lelki összekovácsolódást előmozdító - első máriagyűdi zarándoklaton 1911 tavaszán. A fiatalabb jogakadémiai tanárok közül Vasváryn kívül Bozóky, Szőnyi és Tuka vettek részt e vallásbuzgalmi megmozduláson, míg a diákság részéről tizenöten csatlakoztak hozzájuk.[40] Míg a tanári gárdának gyakorlatilag a fele megjelent, addig ez az arány a hallgatóság részéről alig haladta meg a 10 %-ot.
Vasváry professzor naplójából egyúttal arra is fény derül, miféle egyházi és társadalmi rendezvényeket látogattak a jogakadémia tanárai. Magától
- 328/329 -
értetődő, hogy első helyen az egyházi események - ünnepi istentiszteletek, alkalmi ebédek - említendők.[41] Mellesleg a püspökség is szorgalmazta, már csak a hallgatóknak nyújtandó pozitív példa kedvéért is, hogy a jogakadémiai tanárok a lyceumi templomban tartandó, szentbeszéddel egybekötött ünnepi istentiszteleteken kívül a vasárnapi miséken is megjelenjenek.[42]
Az egyházi és hitbuzgalmi eseményeken kívül többször is olvashatunk a tanári kar obligát étkezéseiről a Vasváry-naplóban. Egy-egy új kolléga köszöntése - vagy éppenséggel a távozó búcsúztatása - alkalmával figyelemreméltó menüsort fogyasztottak el a tanári kar jó étkű tagjai. Tudományos és ismeretterjesztő előadásokról, kötetlenebb tanári találkozókról, éjszakába nyúló kávéházi beszélgetésekről, bemutatkozó látogatásokról, névnapi köszöntésről, avagy kollegiális mecseki kirándulásról szintén beszámol ez az egyedülálló napló.
A pécsi jogakadémián - az 1870-es évek reformjai óta - négy tanévig tartott a jogászképzés. A hagyományos jog- és államtudományi stúdiumokon kívül külön tanfolyam keretében államszámviteli ismereteket is oktattak, amelyen 1913 óta - a vallás- és közoktatási minisztérium engedélye folytán - rendkívüli hallgatóként nők is részt vehettek.[43] Korszakunkban a pécsi jogakadémiára beiratkozott hallgatók mintegy fele pécsi illetve baranyai születésű volt, ám ha a szomszédos vármegyéket is figyelembe vesszük, úgy ez az arány könnyedén elérhette akár a 75%-ot is. A pécsi jogakadémia tehát stabil regionális vonzáskörzettel rendelkezett. Nemzetiségi hovatartozás szerint a hallgatóság mintegy 90%-a magyar volt, míg
- 329/330 -
a fennmaradó 10%-hoz az olasz, német, horvát, szerb és román nemzetiségű (anyanyelvű) hallgatók tartoztak. Noha a jogakadémiát a katolikus egyház tartotta fenn,[44] a hallgatók felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül nyertek felvételt. A domináns katolicizmus mellett magas volt az izraelita felekezetű hallgatók aránya - ez alkalmanként a 15-20%-ot is megközelítette -, de a különböző protestáns és ortodox egyházakhoz tartozó diákokat is magától értetődően felvettek.[45] A beiratkozott hallgatóknak azonban csak mintegy a fele vett részt a jogakadémia életében, míg a többiek, az ún. "mezei jogászok" hivatali elfoglaltságaik mellett tettek eleget jogakadémiai kötelezettségeiknek, közelebbi kapcsolatba nem kerültek a jogakadémia ifjúságával.[46]
*
A magyarországi jogászifjúság hétköznapjainak jellegzetes tereit s helyeit - természetesen az általánosság szintjén - Szemenyei Kornél 1900-ban megjelenő áttekintéséből ismerjük. "Elég szorgalmasan járnak az előadásokra, van valami rendes kocsmájuk, kávéházuk, ahová tízórázni, vacsorázni járnak. A kávéházak rendesen igen népesek. Ott olvassák a lapokat, biliárdoznak, ott intézik diszkréten valamely sarokba vonulva a felmerült lovagias ügyeket, a kaszir-kisasszony frissiben kapja első gyöngéd érzelmeik nyilvánítását, ő a tanúja az első lumpolásoknak, amikor a gólya szemei már-már lecsukódnak az álom és ital következtében, míg könyörületes pajtások haza nem kocsiztatják az áldozatot a szerető szülők nagyobb gyönyörűségére. (...) A rendőrséggel is csak politikai tűntetések alkalmával - inkább csak Budapesten - szokott az ifjúság összetűzni, éjjeli csendzavarás miatt ritkán esik valakinek baja."[47] A továbbiakban azokról a közösségi nyilvános és "félnyilvános" terekről kívánunk áttekintést nyújtani, amelyek a pécsi jogászéletet, ha nem is egyedivé, de feltétlenül színessé tették.
A pécsi jogászifjúság életének kialakult színterei voltak a jogakadémia ódon, Király utcai falain belül, de még jellemzőbben a falakon kívül.
- 330/331 -
Visszaemlékezéseiben Fischer Béla az alábbiakban foglalta össze a jogászélet ismérveit. "Éltem azt a kisvárosi jogászéletet, amely a Király utca sarkán cilinderben, sétabot forgatása közben való ácsorgásból, a délelőtti bevásárlásokra járó lányok kísérgetéséből, a párbajkódex előírásai feletti vitatkozásokból, kávéházi biliárdozásból, táncestélyek rendezéséből és időnként egy-egy jogi előadás meghallgatásából, végül valamely ügyvédi irodában való, de igen csekély, inkább hátramozdító jellegű tevékenységből állt".[48] Az órák látogatása mintha csak valamiféle kiegészítő foglalatosságnak számított volna. Erre utal Fischer Béla egyik további története is. "A jogi előadások hallgatása volt a legkevésbé népszerű időtöltés. Nagy Pállal akartam beszélni, tudtam, hogy Kopcsányi Károly magánjogi előadására ment. Bekopogtam az előadói terembe, párpercnyi várakozás után maga a professzor nyitott ajtót és miután kértem, hogy Nagy Pált, akivel sürgős megbeszélésem van, küldje ki, azzal válaszolt: 'Majd megnézem, vajon itt van-e.' Közben betekintve a nyitva maradt ajtón, láttam, a professzor jön le a katedráról s akasztja le a felöltőjét és kalapját a fogasról, miután összes hallgatósága Nagy Pálból állt".[49] Nem minden tanár tekinthette magát ilyen "pech"-esnek, hogy óráján csak a hallgatóság képviselői vettek részt. A tanári pályát a pécsi jogakadémián 1907-ben megkezdő Tuka Béla meglepetten számolt be első órái sikeréről. "A teremben 80-90 főnyi ifjúság fogadott a szenzációnak kijáró éljenzéssel. Meglepett ez a nagy szám, mert csak néhány perccel előbb említette a tanári szobában Szőnyi [Ottó], hogy az ő első előadásának hallgatósága összesen két főből állott".[50] Ugyanazon év végén már Tukának is tapasztalnia kellett a pécsi jogászifjúság alábbhagyó lelkesedését. "Szívesen elnéztem azok mulasztását, akik irodai munkával keresik a mindennapi kenyerüket, de egy kicsit elkedvtelenített, hogy az előadásaim felén háromnál több nem volt jelen. Panaszomra a válasz ismét ez volt: ‘Ha a hanyagságot büntetjük, beiratkoznak Budapesten, ahol nem ellenőrzik a mulasztásokat.' Okulva ezekből, jövőre egy kicsit változtatok az előadási módon."[51]
Az előbbi visszaemlékezés szerzője, Fischer Béla a jogászélet sajátos, prioritást élvező tereként említette a belvárosi korzó utcáját, valamint az ugyanehhez a városrészhez kötődő kávéházakat. A pécsi polgárok életé-
- 331/332 -
ben - miként másutt is - fontos társadalmi szerepet töltött be a korzó. A korzó "főbecsének" a Pécsi Napló publicistája általában a "gondtalan, előítélet nélküli közvetlenség"-et tartotta, aminek hiányát éppenséggel az arisztokratikusnak tekintett pécsi korzó esetében volt kénytelen felhánytorgatni. "Nem érintkeznek itt azok, kiket a társadalmi balítéletek egymástól elválasztanak, nem is időznek ott együtt."[52] E vélekedés azonban nyilvánvalóan nem vonatkozhatott a korzózás szenvedélyének szerfelett hódoló joghallgatókra. Előbb vagy utóbb már maguk a jogtanárok is belátták, hogy bizonyos napszakokban nem volt ajánlatos órát hirdetniük. Keserűen írta egyik levelében Tuka Béla, hogy Bozóky kollégája kénytelen volt "a korzó idejére esett óráit délutánra áttenni", mert a hallgatók egyszerűen nem jelentek meg óráján.[53] A hallgatók egyébként nem túl magas óraterheiről Arató memoárjaiban is olvashatunk. "Amilyen keményen be voltunk fogva a középiskolában, ép oly kényelmesen vagyunk a jogakadémián. Órák délelőtt 8-tól 11-ig, délután 2-től 4-ig vannak." Ám az előadások mindössze fél óráig tartottak, s ugyanilyen hosszúságú szünet választotta el a következő órától.[54] S hogy a tanári oldal véleményét is lássuk, ismételten Tuka Bélát kell idéznünk. Meglátása szerint a jogász ifjúság a tanári kar részéről kissé el volt hanyagolva. "Az előadások látogatását nem veszik komolyan, de azonkívül aztán az ifjúsággal a tanári kar éppenséggel semmit sem törődik."[55] A számonkérés körülményei sem váltották ki Tuka elégedettségét, hiszen - miként írta - a legtöbb jogtanár "megelégszik igazán minimális készültséggel".[56]
A jogakadémia fenntartói és a tanári kar tagjai időről-időre megkísérelték felkelteni a tudományos érdeklődést a hallgatóság körében. Mindenek előtt felelevenítették a tanulmányi pályázatok kiírását, bár az első pályamunkák nem szolgáltak a tanári kar osztatlan megelégedésére. A magánjogi és egyházjogi témakörökben, 1905-ben kiírt pályázatokra ugyan három dolgozat is beérkezett, ám bírálóik - Kopcsányi Károly, illetve Késmárky István - jutalomra egyiket sem tartották érdemlegesnek. Bors Emil ellenben azt az utóbb szótöbbséggel elfogadott, igencsak méltányos javas-
- 332/333 -
latot terjesztette elő, hogy "a kar ezúttal első ízben nem annyira a munkában megnyilatkozó önállóságra és tudományos becsére, hanem inkább a kifejtett szorgalomra" tekintettel mégiscsak jutalmazza meg a hallgatókat.[57]
Hasonló törekvések jegyében alakult a tudomány iránt érdeklődést tanúsító, vallásos érzelmű hallgatók bevonásával 1907. tavaszán a "Pécsi Jogászifjúság Társadalomtudományi Köre", amelynek célkitűzései között - a tudomány művelésén kívül - a pécsi szabadgondolkodók köre által szervezett népelőadások ellensúlyozása is szerepelt.
Szintén a szakmai elmélyedés elősegítését szolgálta a jogakadémiai könyvtárhelyiség modernizálása - a fűtés és a világítás korszerűsítése -, bár átütő eredményt e téren sem sikerült elérni. A jogakadémia által megjelentetett Évkönyvek tanúsága szerint a hallgatóság kezdetben igen szerény mértékben élt a könyvtárhasználat lehetőségével.
A pécsi jogászifjúság közösségi életében központi szerepet játszottak a jogakadémia diákegyletei, mint a diákakciók gyakori kiinduló s végpontjai. A korszakunkban működő diákegyletek közül közéleti, sőt politikai funkciót az Önképző és Olvasókor, az 1907-ben a pécsi szabadtanítási kongresszust követően - a Magyar Gazdaszövetség támogatásával - megalakult Dunántúli Széchenyi Szövetség, valamint a Mária Kongregáció töltöttek be. A jogász segélyező-egylet a szociális rászorultság elve alapján juttatott anyagi és természetbeni támogatást, míg a Jogászdalárda nemcsak a jogakadémia, hanem a város és környéke egyházi és világi ünnepségeinek volt gyakori közreműködője.
*
A közéletiség szempontjából a legfontosabb diákegyletnek az Olvasókör tekinthető. Az Olvasókör működését kettős célkitűzés jellemezte. Egyrészt "kényelmes és kellemes" otthont kívánt tagjainak nyújtani, másrészt azon munkálkodott, hogy az Olvasókör vezetése alatt a pécsi jogászifjúság a város életében "a neki kijelölt helyet kitöltse, a neki szánt szerepet megfelelőképen játssza".[58] Ami a kényelmet illette, abban - úgy tűnik - nem
- 333/334 -
volt hiány. Arató Jenő visszaemlékezései részletesen ismertetik az Olvasókör rendelkezésére álló tereket. "A lyceum második emeletén kényelmesen berendezett klubhelyisége van az Olvasókörnek, mely egy előszobából, egy ebből balra nyíló nagy társalgóból és jobbra nyíló kisebb kártyaszobából áll." A társalgóban - ahol az Olvasókör könyvtára is elhelyezést nyert - bőrdíványok és fotelek szolgálták a tagok kényelmét. S amikor a joghallgatóság ráunt a könyvek és újságok lapozgatására, felüdülésül biliárd- és kártyaasztal várta őket.[59] Az Olvasókör közéletileg motivált akcióival gyakorta hívta fel magára a város közönségének a figyelmét. Ugyanakkor az Olvasókörben kerültek megvitatásra a jogakadémia ifjúságát érintő ügyek, s közgyűlésen, az ún. jogászgyűlésen foglalt állást mindezen kérdésekről az akadémia polgársága. Nem véletlen, hogy a fentiekre is tekintettel az Olvasókör elnöki tisztsége az ambicionált pozíciók közé tartozott, amelynek megszerzéséért gyakorta heves küzdelmek folytak a diákság körében.
A századfordulót követő évek konzervatív irányváltása az Olvasókör vezetőségében is érzékelhető volt, amit az 1900-1902 közötti pesti ún. egyetemi keresztmozgalomhoz való csatlakozás is visszaigazol. Az Olvasókör vezetőségében 1901 végén a konzervatív ún. "nemzeti párt"-hoz tartozó diákok kerültek többségbe, kisebbségbe szorítva a progresszív ún. "reformpárt" híveit. A pécsi jogakadémiai ifjúság ekkoriban csatlakozott - nagy küzdelmek árán - a pesti tudományegyetemről kiinduló ún. "1000 ifjú" által indított - nyíltan antiliberális, burkoltan antiszemita - mozgalomhoz, melynek világnézeti alapvetését a fővárosban megjelent "Nemzeti ideál. Mit akar a magyar ifjúság?" című könyvben foglalták össze.[60] A röpirat a szabadelvűséggel szemben idegenkedő, nemzeti érzelmű és konzervatív ízlésvilágú ifjúság számára kívánt szellemi iránymutatást nyújtani. Noha a "keresztény-magyar" fogalompárt megalkotó mozgalom 1902. tavaszára kifulladt - aminek egyik fő oka az volt, hogy a protestáns jogakadémiák egyáltalán nem csatlakoztak hozzá, s a katolikusok közül is csak a pécsi és a "királyi katolikus" nagyváradi -, eszmeiségük, más keretek között, fennmaradt.[61] Antiszemita megnyilvánulásra egyébként a pécsi jogakadémián ismereteink szerint nem került sor. Ezt Arató Jenő a zsidó vallású diákság csekély létszámára, továbbá abból fakadó szerény intézeti befolyására
- 334/335 -
vezette vissza. "Zsidó kevés van a jogakadémián; számuk 10-15 között változik, semmi szerepet nem játszanak és így antiszemitizmus nincs".[62] Kétségtelen, hogy a jogakadémia diákegyletei vezetésében - s működésében - zsidó vallású hallgatókkal nemigen találkozhatunk. Nyilván kivételes alkalomnak számított, hogy a Dunántúli Széchenyi Szövetség által rendezett vitaestélyek egyik diákelőadójaként Gombos Ede, a jogakadémia egyik zsidó vallású növendéke - hangsúlyozottan vendégként - felkérést kaphatott.[63] A tanárok közül ugyanakkor egyedül Tuka Béla részéről olvashatunk - szigorúan magánleveleiben - zsidósággal szembeni ellenérzéseiről.[64]
*
Az 1907. október 4-6-a között megtartott pécsi országos szabadtanítási kongresszus - a polgári radikalizmus és az artikulálódó nemzeti konzervativizmus nézeteinek ütköztetése révén - a századforduló világnézeti küzdelmei fontos állomásának tekinthető. Miként a kongresszus egyik csendes résztvevője summázta, a kongresszus nem tekinthető egyébnek, "mint a kozmopolita és vallásellenes szocializmusnak" a "hazafias, keresztény világnézettel" való tudományos mérkőzésének.[65] A kongresszuson ugyanakkor aktívan szereplő Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspöke, egy évtizeddel utóbb az alábbiakat írta naplójába: "csakis a keresztényszocialista irányzat tartotta a lelket s a gátat a zsidó szociáldemokrata s intellektuell özönvíz ellen".[66] A résztvevő pécsi jogakadémisták - mintegy 25-en - a nemzeti konzervatív tábor nézeteivel rokonszenveztek. Az Olvasókör éves jelentése elégedettséggel nyugtázta, hogy a kör tagjai lelkesen tüntettek a tanácskozáson "a történelmi nemzeti eszmét fényes diadalra" juttató előadók mellett.[67]
- 335/336 -
A kongresszus hozadékaként alakult meg a Társadalomtudományi Kör utódszervezeteként az Országos Széchenyi Szövetséghez[68] csatlakozó Dunántúli Széchenyi Szövetség. Az alakuló ülésen megjelent és "lelkesítő beszédet" tartott Gaal Jenő, a konzervatív tudóstársadalmat tömörítő Magyar Társadalomtudományi Egyesület elnöke is.[69] A Széchenyi Szövetség pécsi tagozata működésében kiemelkedő szerepe volt a baranyai és tolnai falvakba történő kiszállásoknak, amelyek azt az elsődleges célt szolgálták, hogy a "kisgazdák" között népszerűsítsék a szövetkezeti mozgalmat. Amint ezt önmaguk számára megfogalmazták: "A Szövetség célja az, hogy kimenve a falvakba megmagyarázza a Gazdakör, Hitelszövetkezet, Fogyasztási szövetkezet, Állatbiztosító szövetkezet stb. előnyeit, ilyeneket alakítson s így a magyar kisgazdának megszerezze erkölcsi és anyagi boldogulását, egyszóval a boldogságát."[70] E lelkesítő előadások megtartására a téma fővárosból érkező szakértői, miként Czettler Jenő és Schandl Károly készítették fel az előadókörutakat buzgón vállaló joghallgatókat. Az első években - a Magyar Gazdaszövetség támogatásával - több tucat vidéki előadást tartottak a jogakadémia hallgatói, melyeket az Évkönyvek akkurátusan rögzítettek is. A Szövetség tagjai ugyanakkor a keresztényszocialista alapon szervezett pécsi munkásság számára is tartottak szociális és kulturális kérdéseket érintő felvilágosító előadásokat.
*
Időben harmadikként, 1908-ban alakult meg a jogakadémiai Mária Kongregáció. Ekkoriban írta a gyülekezet tanár mentora - jelezve a bekövetkezett világnézeti szemléletváltást -, miszerint Pécs "erősen filoszemita 'liberális' publikuma" megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy a jogakadémiáról idő előtt nyugdíjaztatott liberális közjogász-professzor, Bors Emil
- 336/337 -
"neveltjeiből kongreganisták lettek".[71] Igaz, az ideiglenes alakuló ülésen mindössze 12 hallgató vett részt (a katolikus vallású hallgatóknak alig 15%-a). A Mária Kongregáció legfőbb hivatását abban látta, hogy az ifjúság körében a katolikus öntudatot ápolja, valamint "vallástudományos" előadások tartása révén felvértezze őket a "mindenfelől" intézett támadásokkal szemben.[72] A valláserkölcsi és vallásbuzgalmi előadások megtartásán kívül fontos színterét jelentette a Mária Kongregáció működésének - miként fentebb utaltunk rá - a máriagyűdi zarándoklat, melyeken nemcsak a gyülekezet diáktagjai, hanem a jogakadémia fiatalabb, vallásos lelkületű tanárai is részt vettek.
A jogakadémiai Mária Kongregációt ugyanakkor nemcsak a helyi, hanem a fővárosi katolikus szellemi erők is támogatták. Előadóként megfordult Pécsett Görcsöni Dénes, az ismert publicista, valamint a kongregáció szellemi mentorai közül Bus Jakab, és Bangha Béla is.[73] Arató Jenő, a kongregáció lelkes tagja, visszaemlékezéseiben az alábbiakkal indokolta csatlakozását. "Szívvel-lélekkel katolikusnak érzem magamat (...) a legnagyobb ellenérzéssel szemlélem a harcot, mit az ateista, matérialista szabadkőművesség folytat a katolicizmus ellen (...) hitemhez való ragaszkodás visz be a kongregációba...".[74] Azaz a katolicizmus iránti elkötelezettség mellett a konkurens szellemi áramlatok kiváltotta indulat is motiválta a belépéskor. A kongregáció tehát többes funkciót töltött be. Nemcsak katolikus öntudattal vértezte fel a jogászifjúságot, hanem - szükség esetén - támadó/védekező jelleggel lépett fel a szabadgondolkodókkal szemben.
A magyar politikai palettát a századfordulón végzetesen megosztó közjogi kérdésekben a jogászifjúság többsége a vizsgált időszakban a függetlenségi párt eszméivel rokonszenvezett. Fischer Béla írja, hogy "mint általában mindenütt az országban, úgy Pécsett is, a fiatalság a negyvennyolcas eszmék hirdetője volt." Beteg embernek tekintették volna azt, aki "felső iskolai éveiben, apjának schwarzgelb politikáját követve, soha nem vett
- 337/338 -
részt ellenzéki mozgalmakban".[75] A Fischernél lényegesen fiatalabb Arató Jenő ugyanezt a politikai hitvallást követte: "szélsőséges függetlenségiek, nacionalisták, soviniszták vagyunk, gyűlöljük a Habsburgokat, Ausztriát, főképpen pedig gyűlöljük Tisza Istvánt, kiben az osztrák szoldateszka mindenre kész eszközét látjuk".[76]
E domináns - függetlenségi orientációjú - politikai irányvonal természetesen más egyetemeken és jogakadémiákon is érvényesült. A Lakatos-kormány igazságügy-minisztere, Vladár Gábor a századforduló éveiben diákoskodott a budapesti tudományegyetemen. Emlékezéseiben megírta, hogy az Egyetemi Kör állandó kapcsolatot tartott fenn "az ellenzéki ún. Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Párttal." S amikor a képviselőházban kiéleződött a vita Béccsel szemben, a "műegyetemi segédhaddal" megerősödő jogászság "kis tüntetés"-t szervezett, amit utóbb az ellenzéki lapok "a közvélemény elsöprő erejű megmozdulásaként" kommentáltak.[77] A jogtanári pályát 1907-ben az egri érseki jogakadémián kezdő - utóbb a pécsi tudományegyetemre átkerülő - közjogász-professzor, Molnár Kálmán visszaemlékezései hasonló politikai beállítódásról tanúskodnak: "Aki nem nekikeseredett és szélsőséges 48-as, az itt kihallgatás és fellebbezés nélkül hazaárulónak lett nyilvánítva: a líceum sarkán délben-este összeverődött a vésztörvényszék, a modern szinhedrion, amely bősz elszántsággal szedte le a keresztvizet minden 67-es magyarról".[78] A pécsi joghallgatók vérmérséklete a jelek szerint valamelyest nyugodtabb lehetett, hiszen "vésztörvényszéket" nem állítottak fel a politikai ellenfél megbélyegzésére.
A politikai orientálódás egyoldalúságait ugyanakkor a jogakadémiai diákegyletekben egykor tevékeny szerepet játszó Arató Jenő utóbb súlyos önkritikával illette - "illuzionisták vagyunk, önmagunk alkotta politikai légvárban élünk"[79] -, igaz kritikai észrevételeit nemcsak az akkori fiatalokra, hanem a korabeli magyar társadalom egészére vonatkoztatta. "Arról, hogy az ország szociális tekintetben végtelenül el van maradva, hogy a magyarság életgyökerén halásos kórként rágódik a kivándorlás és az egyke, hogy a feudális nagybirtok és a kapitalista nagytőke megfojt minden életlehetőséget, hogy Erdélyben a magyarság kiszolgáltatva az ellenséges érzelmű románságnak pusztulóban van, nem beszélnek sem a
- 338/339 -
48-asok, sem a 67-esek". Arra ugyan Arató is hivatkozott, hogy a polgári radikálisok, Jászi Oszkár és köre - a "Világ" című napilap és a "Huszadik Század" című folyóirat köré szerveződő "intellektuellek" - "állandóan hangoztatják a nemzetiségi kérdést, a földkérdést és szociális elmaradottságunkat", de fellépésük inkább ellenérzést szült, "mert minden szavukból az ősi magyarság lebecsülését, megvetését, valami nagy idegenséget" éreztek ki. A velük szemben érzett "idegenség" egyértelmű magyarázatával - bár a sorok között olvasva ráérezhetünk - Arató az utókor adósa maradt. A fiatal éveiben magát keresztényszocialistának valló Arató Jenő a szociáldemokraták fellépését aggasztónak tartotta, mert "felvonulásaik, piros zászlóik, internacionalista és forradalmi jelszavaik" a társadalmi forradalom veszélyét idézték fel szemeik előtt.[80]
*
A pécsi jogakadémiai ifjúságot nemcsak a diákegyletek tisztújításai, hanem az országgyűlési és törvényhatósági választások is tettekre buzdították. Az ellenzéki, legjellemzőbben függetlenségi párti jelöltek melletti korteskedésből magától értetődően a jogászifjúság is kivette a részét. Az 1905. januárjában megtartott - a szabadelvű párt bukásával végződő - képviselőházi választások alkalmával a joghallgatók zajosan tűntettek a jogakadémiát kortes-körútja alkalmával felkereső, a szabadelvű pártnak nemrég hátat fordító, ún. disszidens politikusok közé belépő Wlassics Gyula megválasztása mellett.[81] Wlassics utóbb fölényesen nyert a szabadelvű párt jelöltjével, Aidinger János polgármesterrel szemben (1488 versus 665). A harmadik jelölt, a szociáldemokrata párt színeiben induló Bokányi Dezső alig néhány tucat voksot kapott. A Pécsi Napló utóbb közölte a két esélyesre szavazó pécsi polgárok névsorát. A jogakadémia tanárai közül Késmárky István, Rézbányai János, Mutschenbacher Viktor valamint Wurster József püspöki biztos Wlassicsra, míg Bors Emil és Vasváry Ferenc a vereséget szenvedett Aidingerre szavazott.[82]
Az 1910-es képviselőválasztások alkalmával a pécsi joghallgatók a függetlenségi színekben induló Hamerli Imre mellett korteskedtek, aki a
- 339/340 -
munkapárti Zichy János kultuszminiszterrel szemben maradt alul. S amikor a több mandátumot is szerzett Zichy a pécsiről mondott le, a párton kívüli függetlenségi programmal induló - s a szociáldemokraták, mellesleg a joghallgatók a "támogatását" egyaránt élvező - Egry Bélát választották meg Erreth János volt főispánnal szemben a város képviselőjévé. A következő évben tartott törvényhatósági választások alkalmával pedig - emlékezett a függetlenségi jelöltek mellett kampányoló Arató Jenő - "kocsival megyünk a szavazókért és szállítjuk őket a szavazóhelyiségbe".[83] A választási rendszer fonákságait természetesen Arató is érzékelte, hiszen kritikus éllel hivatkozott arra, hogy egy közel 50 000 fős városban ekkoriban csupán mintegy 2000 polgár rendelkezett választójoggal. Nem tekinthető véletlennek, hogy az általános választójog törvénybe iktatásáért indított mozgalommal is rokonszenveztek a pécsi joghallgatók. A jogakadémia évkönyvei mindenestre alkalmanként elismeréssel nyugtázták a hallgatóság közéleti aktivitását.[84]
*
Akadtak azonban botrányos kimenetelű politikai demonstrációk is. Fischer Béla örökítette meg azt az incidenst, amely a Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulója alkalmából - 1898. december 2-án - rendezett ünnepséget árnyékolta be. A függetlenségi érzelmű joghallgatók tiltakozásképp bevonták a jogakadémia épületére kitűzött nemzeti színű lobogót s annak helyére egy fekete zászlót tűztek ki. Az Olvasókör Király utcára néző ablakából pedig rázendítettek a Kossuth-nótára, majd tovább hangoskodva és énekelve az ünnepi istentisztelet áhítatát zavarták meg. "Most már a hatóság is beleavatkozott a dologba. Rendőri készültség jelent meg az épület előtt és bebocsátást követelt. A jogászok az ablakokból szidták, mocskolták a rendőrséget, mely többször próbálva a kaput betörni, tehetetlenül állt lent az utcán az egyre sokasodó, bámész néptömeg között".[85] A helyszínre siető jogakadémiai igazgatónak, Mutschenbacher Viktornak végül sikerült jobb belátásra téríteni a felhevült diákságot. A tanári kar természetesen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, melynek során a vétkes
- 340/341 -
hallgatókat büntetéssel sújtották, az Olvasókör helyiségét átmenetileg bezárták, egyúttal elrendelték, hogy az Olvasókör új elnököt válasszon.[86] A katonai kötelékben álló hallgatókat utóbb rangvesztésre ítélték, hiszen a botrányos megemlékezés a bécsi hadügyminisztérium figyelmét is felkeltette.[87] Ha számításba vesszük, hogy a fenyített és figyelmeztetett hallgatók összlétszáma megközelítette a hetvenet, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az első félévre beiratkozott 113 hallgató közel kétharmada tevékeny részese volt az eseményeknek.[88] Nagyobb retorziókat az eset mégsem válthatott ki, hiszen alig tíz nappal később tartotta - a Pécsi Napló szerint - nagy sikerrel, szokásos jótékonysági estjét a Jogász Segélyző Egylet.[89] Néhány esztendő elteltével, az 1903/1904-es tanév eseményeit rögzítő beszámoló viszont már kifejezetten a "dinasztikus hűség" hangsúlyozását tartotta célszerűnek. "A tanári kar, valamint az ifjúság is az állandóan ápolt dinasticus hűség és alkotmánytisztelet érzetét még külsőleg is dokumentálta azzal, hogy minden ünnepi alkalommal, u. m. Ő Felsége névnapja, a törvénybe igtatott nemzeti ünnep és a koronázás évfordulója alkalmából testületileg vett részt a hálaadó isteni tiszteleteken".[90] A hallgatók nyilván okultak a néhány évvel azelőtti incidensből.
*
A joghallgatók alkotmányos eszmék iránti elkötelezettségükről hamarosan ismét bizonyságot szolgáltattak. Az 1904. novemberében kipattanó, az ellenzéki parlamenti obstrukciót hatalmi letörni szándékozó alkotmányos válság[91] időszakában Pécs törvényhatósági bizottsága kezdetben a Tisza-kormány törekvéseit támogatta. Ezt juttatta kifejezésre a december 1-i közgyűlés döntése, melynek értelmében 57 : 25 arányban támogatásukról biztosították a kormányzatot. A városatyák többségi döntése azonban a karzaton helyet foglaló joghallgatóság nem-tetszésével találkozott, amit a Kossuth-nóta eléneklésével nyomatékosítottak. S miután az elnöklő főispán figyelmeztetésére sem csendesedtek el, kiutasították őket a köz-
- 341/342 -
gyűlési teremből.[92] A jogakadémia tanárai közül Vasváry Ferenc tagja volt a pécsi törvényhatósági bizottságnak. Miután szavazatával a Tisza-kormány pozícióját erősítette, másnapi előadása megkezdése előtt a hallgatók tüntetést szerveztek ellene a jogakadémia folyosóján: "Abzug Vasváry, Tisza-huszár", kiáltották a tanterem felé közeledő professzornak. Vasváry azonban nem zavartatta magát s - miként naplójába feljegyezte - a tanteremben maradt hallgatóknak "intő és csillapító" beszédet tartott, amit a teremben lévők meg is éljeneztek.[93] A jogakadémia 1904/1905. tanévről szóló beszámolója igen megértően összegezte a történteket, hiszen az ifjúság "nemzeti érzületének tüze" akkor lobbant fel, "midőn az ifjúságnál higgadtabb elemek is izgalomba jöttek". Az igazgatóság "tapintatos és jóakaró" közbelépése azonban sikerrel csillapította le "a kedélyek magasabbra csapó hullámait."[94]
Súlyosabb összetűzésre került sor 1906. februárjában, az ún. darabont kormány idején országszerte kibontakozó nemzeti ellenállás letörésére tett kormányzati kísérlet alkalmával.[95] Az 1905. nyarán-őszén kibontakozó nemzeti ellenállást az váltotta ki, hogy az 1905-ös - korábban már felidézett - választásokat követően az uralkodó nem a választásokon győztes ellenzéknek adott kormányalakítási megbízást, hanem hosszas huzavona után bizalmas hívét, Fejérváry Géza testőrtábornokot nevezte ki miniszterelnöknek. Miként a többi, nemzeti ellenálláshoz csatlakozó törvényhatósághoz, úgy a pécsihez is kormánybiztost rendeltek ki 1906. februárjában Saly Károly, fővárosi államrendőrségi tanácsos személyében.[96] A vonattal, minden külön kíséret nélkül érkező kormánybiztos meglehetősen barátságtalan fogadtatásban részesült. A Pécsi Napló tudósítója ekként számolt be a joghallgatóság újabb politikai akciójáról. "...az Olvasókörben egy zsákot kitömtek, felül elkötötték, lábakat raktak rája, úgy hogy a figurának ember alakja legyen, azt kellőképp kimázolták, felírták rá: Saly Károly, melléje festettek egy rúgás nyomát és a maszkot így kifüggesztették az Olvasókör ablakából".[97] Noha a bábut aznap szépen bevetették - az Olvasókört bezáratták -, a joghallgatók óralátogatásokat természetesen hanyagoló demonstrációja a további napokban is folytató-
- 342/343 -
dott. Salyt a joghallgatók részéről a Nádor-étteremben újabb szóbeli inzultus érte. Noha a tanári kar - már csak Saly kormánybiztos írásbeli megkeresése miatt is - vizsgálatot indított, ám azt - miután a "fegyelmi vétségek tettesei kinyomozhatók nem voltak" - rövid úton le is zártak, mintegy jelezvén a tanári kar és a hallgatók cinkos összekacsintását.[98]
A Pécsre kiküldött kormánybiztossal végső soron kesztyűs kézzel bántak a joghallgatók. Másoknak komolyabb megpróbáltatásokat kellett kiállniuk. Selmec és Bélabánya főispánja, B. Szabó Mihály 1905. december 28-án még saját installációja helyszínére - Selmecbányára - is csak nagy nehézségek árán tudott eljutni, mert a bányászati akadémia hallgatói - sűrűn elhangzó szitokszavak kíséretében - farönkökkel torlaszolták el a városba vezető utat. A közgyűlési terembe érkezvén a dezignált főispán döbbenten észlelte, hogy a beiktatási ceremóniára rajta kívül senki más nem jelent meg a város részéről.[99] A belügyi hatóságok a tiltakozás fő mozgatórugójának a bányászati akadémia hallgatóságát - és részlegesen tanári karát - tekintették. A diákság elleni retorzió nem váratott sokáig magára, hiszen a bányászati akadémia "preventív bezárását" Fejérváry miniszterelnök 1906. január 10-én sürgönyileg rendelte el.[100]
Arató Jenő visszaemlékezései megörökítették az 1910-es főispáni installációt megzavaró incidenst is. Az 1906-os alkotmányos válságot követően kormányra kerülő ellenzéki koalíciót 1910-ben felváltó Khuen-Héderváry - kormány Szily Tamást nevezte ki Baranya vármegye főispánjává. A főispán pécsi fogadtatására a tiltakozás jeleként fekete-sárga kokárdát viselő jogászság - "kellő számú záptojással felszerelve" - levonult az állomásra, ám a rendőrség "lovasattakkal szétszórja a tüntető tömeget". Ekkor a joghallgatók egyenként "felszivárogtak" a vármegyeházára, a főispáni beiktatás helyszínére, ahol - emlékezett Arató - "nagy ordítozást" csaptak, mire kiszorították őket az épületből. Visszatérvén a jogakadémiára - a már jól ismert koreográfia szerint - az Olvasókör ablakából "egy hatalmas kitömött bábut" lógattak ki, jelképezvén Szily főispán iránti megvetésüket. A hirtelen támadt csődület és a rendőrség megérkezése nyomán a joghallgatók eltorlaszolták a jogakadémia kapuit. A rend őrei
- 343/344 -
valósággal roham alá vették az épületet s - onnan is kiszorítván a hallgatókat - "nagy diadallal" levették az Olvasókör ablakából kifüggesztett bábut.[101] A főispáni beiktatásról visszafogottan tudósító sajtó annyit mindenesetre megemlített, hogy a vármegyeháza ülésterméből "kitessékelték" a tüntetni készülő jogászifjakat, de további részletekről nem számoltak be.[102] A jogakadémia évkönyve is csupán homályos célzást tett - a közelebbi ok megnevezése nélkül - a rend megzavarására, amelynek következtében három hallgatót részesítettek a legenyhébb fegyelmi büntetésnek számító igazgatói megintéssel, továbbá az igazgató - követve az eddigi gyakorlatot - "kénytelen volt" az Olvasókör helyiségeit egy-két napra bezáratni.[103]
A párbajozás divatja, jóllehet az állam törvényei és az egyház normái egyaránt tilalmazták, igen elterjedt volt a joghallgatóság körében. Az úri társadalomhoz való tartozást, a társadalmi presztízst s - nem utolsó sorban - az "ősi férfiasság elemeinek túlélését biztosító"[104] párbaj, egy csipetnyi középkori szellemet csempészett vissza a 19-20. század fordulóján. A jogakadémia tanári karának sűrűn kellett foglalkoznia a hallgatók párbajvétségeivel. Ha súlyosabb cselekmény nem történt, megrovással - esetleg fél éves kizárással - végződő fegyelmi eljárás keretében jártak el a párbajozókkal szemben. A tanári kar többségi szavazattal 1898-ban azt az álláspontot fogadta el, miszerint a hallgatók párviadalainak külön büntetését nem támogatják, jóllehet a párbajozást "úgy társadalmi, mint jogi, főképp pedig etikai szempontokból" rosszallják és helytelenítik.[105] Amikor azonban a kir. Kúria jogerősen ítélte el a bárbajozókat, a tanári kar végképp nem hallgathatott.[106]
- 344/345 -
Arató Jenő a fiatalos temperamentum túltengésében látta a jogakadémián előforduló párviadalok legfőbb okát. Emlékei szerint minden összezördülés párbajjal végződött. A kardforgatás művészetét egyébként a Pécsi Atlétikai Clubban sajátította el a jogászifjúság. A Club "kedélyes, kövér szolgája", Csenterics, ilyen alkalmakkor - emlékezett Arató - alig győzte cipelni az élesre kifent kardokat. Egy alkalommal, 1912. őszén Arató is párbajozni kényszerült - a megállapodás szerint bandázzsal és "végkimerülésig" -, de szerencséjükre néhány kisebb karcoláson kívül, nem esett nagyobb bajuk. Hálásan gondolt vissza a párbajkor segédkező, a diákok testi épségére felügyelő orvosokra, Lőwy Ignácra és Schwarz Vilmosra, akik - a párvívók titkolt örömére - azon iparkodtak, hogy a "végkimerülést" minél előbb megállapítsák, mihamarább véget vetve ez által az amúgy is értelmetlen párviadalnak.[107]
*
A politikai töltetű közösségi megnyilvánulások és egyéni virtuskodások mellett a pécsi jogászifjúság sem hanyagolta el az életkorból fakadó vígasságokat. A diákegyleti tisztújításokat megelőző korteskedéseknek, majd a választásokat követő "installációknak" a város nevezetes éttermei, kávéházai, sörözői és borozói adtak otthont. Arató Jenő hosszasan sorolta fel - a Gambrinustól a Zidaritsig - a joghallgatók által akár egyetlen éjszaka során meglátogatott helyeket.
A jogászok - olvassuk tovább - gyakorta voltak hivatalosak zsúrokra, teákra, vacsorákra, táncestélyekre és bálokra - ez utóbbiakra különösen a farsangi időszakban. Arató Jenő jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a pécsi joghallgatók kedveltek és népszerűek voltak e rendezvényeken, hiszen "a frakk meg a szmoking alig kerül le rólunk".[108] S mintha a farsangi szezonban megszűntek volna a szociális és felekezeti különbségek is. "...jól érezzük magunkat a fényes bálokon, s jól érezzük magunkat az egyszerű emberek mulatságain is - ott vagyunk még a zsidó mulatságokon is; itt is, ott is vannak helyes lányok, megforgatjuk az úrilányokat, varrólányokat, keresztény lányokat, zsidó lányokat egyaránt." - summázta egy-egy farsangi idény tanulságait Arató Jenő. A társadalmi válaszfalak - még ha időleges - leomlása az átjárhatóság szezonális lehetőségére utalnak. A bálokat követő reggel első helyszíne pedig a jogászság törzshelye, a Royal
- 345/346 -
Kávéház volt, amit utóbb a regenerálódást célzó, jól kiérdemelt városi gőzfürdő követett.[109]
A fényűző berendezéséről elhíresült, a Széchenyi téren 1898-ban megnyíló Royal Kávéház[110] - nyilván nem általános, hanem kivételes jelleggel - a jogakadémiai tanárok és hallgatók közötti generációs és társadalmi különbségek áthidalásának színteréül is szolgált. Mindenesetre erre utal Vasváry Ferenc professzor naplóbejegyzése, amelyből kiderül, kik voltak kávéházi asztaltársasága tagjai 1912. szeptember 20-án, este ½9-től éjjeli ¾12-ig. A tanártársak közül Tuka Béla, rajta kívül Linder Ernő hírlapíró, Hoffmann Ottó ügyvéd valamint Balassa Miklós joghallgató vettek részt az éjszakába nyúló beszélgetésen, aminek témájáról sajnos semmiféle feljegyzés sem maradt fenn.[111]
* * *
A Pécsi Püspöki Joglyceum a századforduló évtizedeiben - Pécs egyetlen világi főiskolájaként - nemcsak a hazai jogászképzésnek, hanem a város életének is fontos színtere volt. A jogakadémia professzorai - közöttük többen szakterületük elismert tekintélyei - a helyi szellemi- és közélet megbecsült szereplői voltak. A tanár kar tagjai ugyanakkor a 20. század elejétől több-kevesebb sikerrel arra törekedtek, hogy konzervatív társadalmi ideálokat követő jogászokat neveljenek városuknak s hazájuknak. A joghallgatók szakmai és közéleti affinitását tükröző közösségi életében domináns szerepet a profán terek - diákegyletek, (fél)nyilvános terek - töltötték be, míg a szakrális terek használata - elsődlegesen, ám az ő esetükben sem kizárólagosan - a Mária Kongregációhoz tartozó hallgatókat jellemezte. A helyi sajtó mindenesetre "archiválta" az utókor számára a pécsi joghallgatók szakmai, közéleti és társadalmi megmozdulásait. A közeli világháború, illetve az azt követő politikai, társadalmi változások azonban átalakították a többkarú világi egyetemmé váló egykori jogakadémia tanárainak és hallgatóinak szakmai s közösségi életét.■
- 346 -
JEGYZETEK
[1] MEZEY B.: Egyetemek és jogakadémiák. (A jogi oktatás kezdetei és fejlődésének tendenciái Magyarországon). In: Győri tanulmányok 20. szám. Győr, 1998. 7-17.
[2] TRÓCSÁNYI L.: A jogakadémiák helye és szerepe a magyar jogéletben. Állam- és Jogtudomány, 1982/2. 370.
[3] A pécsi jogakadémia múltjára nézve lásd RAJCZI P.: A pécsi püspöki jogakadémia története. Pécsi Szemle, 1998/ősz-tél, 33-39.
[4] A Pécsi Püspöki Joglyceum szervezeti szabályzata. Püspöki Lyceumi Könyvnyomda, Pécs, 1900.
[5] Nyilatkozat. Jogtudományi Közlöny, 1870. október 25. 307.
[6] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1911. október 20. MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/ 607.
[7] CONCHA Gy.: A jogakadémiai tanárok egyetemi magántanári habilitációja. Jogállam, 1915. 168.
[8] Hetyei Sámuel 2744/1900. sz. leiratában közölte a tanári karral, hogy Friedl Károlyt állásából felmentette. Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei 2. doboz. 1865-1904. (Pécs, 1900. szeptember 26.)
[9] Fischer Béla visszaemlékezései. Kézirat, 35-36. Hálás köszönettel tartozom Dr. Visy Zoltánnak, hogy a tulajdonában lévő visszaemlékezés jogakadémiára vonatkozó részeit rendelkezésemre bocsátotta.
[10] LENKEI L.: Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt., Pécs, 1922. 145.
[11] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei. 2. doboz. 1905-1923. (1913. szeptember 15.)
[12] ARATÓ J.: Életem 1891-1965. Janus Pannonius Múzeum Új- és Legújabb kori Történeti Osztály. (Adattár 366. 75.) 93.
[13] Fischer Béla visszaemlékezései. Kézirat, 34.
[14] LADÁNYI A.: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában. Századok, 2004/1. szám. 36-37.
[15] BORS E.: A jog- és államtudományok állapota és művelése. Huszadik Század, 1902. 319.
[16] Uo. 310-311.
[17] HANUY F.: Dr. Bors Emil kritikája az ország közállapotai és annak okai felett, mellesleg a jogtudomány mai állapota felett. Pécsi Közlöny, 1902. április 16.
[18] Epilógus Dr. Bors Emil brosúrájának kritikájához. Pécsi Közlöny, 1902. április 18.
[19] A jogászság a tüntetésről. Pécsi Közlöny, 1902. április 20. 2. A jogakadémia tanári kara 1902. április 19-i ülésén tárgyalta az addig történteket. Azt az álláspontot fogadták el, hogy mindaddig nem indítanak fegyelmi eljárást, amíg nem kapnak hivatalos értesítést a történtekről. Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei. 1. doboz. 1865-1904. (1902. április 19.)
[20] Hanuy cenzori szerepkörével a jogakadémia tanára kara a későbbiekben is találkozhatott. A "liberális" Bors katedráját megöröklő, "klerikális" Tuka Béla 1910-ben megjelent "Szabadság" című magántanári disszertációjában Hanuy több, egyházi tanítással ellentétes nézetre hívta fel püspöke és a közvélemény figyelmét. Lásd SCHWEITZER G.: "A perzsa határon". Tuka Béla 1907-1914 között a pécsi jogakadémián. Pécsi Szemle, 2003/ősz. 69-72.
[21] (ae) [=Ady Endre]: Két jogakadémia. Nagyváradi Napló, 1902. április 19.
[22] A. E. [=Ady Endre]: Kártévő Sándor beszéde. Nagyváradi Napló, 1902. május 29.
[23] -g. [=Somló Bódóg]: Állami eszélytan. (...) Írta: dr. Bors Emil (...). Jogállam, 1904. 560.
[24] Wurster József levele Mutschenbacher Viktornak. Pécs, 1904. november 18. Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei 1. doboz. 1865-1904.
[25] A pécsi nemzeti casino közgyűlése. Pécsi Napló, 1905. január 31.
[26] Mutschenbacher Viktor igazgató levélben tájékoztatta Bors Emilt, hogy Zichy Gyula püspök 1906. július 2-án kelt elhatározásában 1907. február 1-jei hatállyal nyugdíjazza, addig az időpontig pedig szabadságolja őt. Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 2. A Joglyceumi Igazgatóság iktatott iratai. A. Iratok. 16. doboz. 192/A szám alatt
[27] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei 2. doboz. 1905-1923. (1907. február 15.)
[28] Lásd pl. Vasváry Ferenc naplója. 1907. március 10-i bejegyzés. Hálás köszönettel tartozom Dr. Nádor Andrásnak, hogy a tulajdonában lévő naplót rendelkezésemre bocsátotta.
[29] LENKEI L.: Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt., Pécs, 1922. 141-142.
[30] Bors Emil levele Somló Bódognak. Pécs, 1904. október 7. In: Országos Széchenyi Könyvtár Levelestár.
[31] SZAMEL L.: A magyar közigazgatástudomány. MTA Igazgatástudományi Bizottsága, Budapest, 1974. 48-49.
[32] Dr. Faluhelyi Ferenc tudományos, oktatói és tudományszervezői munkássága (szerk.: Ádám A.). JPTE, Pécs, 1987.
[33] LENGVÁRI I.: Szőnyi Ottó régészeti és művészettörténeti munkássága. In: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3 (szerk.: Vonyó J.). Pécs Története Alapítvány, Pécs. 1996. 173-180.
[34] KAJTÁR I.: A pécsi jogászprofesszorok emlékezete. In: Per aspera ad astra. Megemlékezés a honfoglalás 1100. és az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének 75. évfordulójáról (szerk.: Nagy Ferencné). JPTE, Pécs, 1997. 61-66.
[35] KEREKES I.: Ki volt Késmárky István? Pécsi Szemle, 2001/ősz. 119-121.
[36] BÉRDI Gy.: Pécs legnagyobb adófizetői 1887-1901. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1975-1976). Pécs, 1976. 113-125., továbbá BÉRDI Gy.: Pécs legnagyobb adófizetői 1872-1929. Bölcsészdoktori disszertáció, Pécs, 1979. 104., 110., 149-151., 166., 181.
[37] ARATÓ: i. m. 87.
[38] Vasváry F.erenc naplója, 1907. október 10-i bejegyzés.
[39] HAJDU Gy.: Harcban elnyomók és megszállók ellen. Emlékezések a pécsi munkásmozgalomról. Pécs m. j. város tanácsának kiadása, Pécs, 1957. 53-56.
[40] Vasváry Ferenc naplója. 1911. május 18-i bejegyzés.
[41] Az apró részletek megörökítésére is gondot fordító Vasváry Ferenc feljegyzéseiből pontosan rekonstruálható egy püspöki ebéd étrendje. "Zöldségleves, hachée, vaddisznó tormával és gyümölcsízzel, főtt sonka mártással, felfújt chadeauval, sült pulyka vegyes befőtt gyümölccsel, carfiol süteménnyel, szőlő és alma, ementhali és roqueforti sajt, kenyér, vegyes sütemény, sör, vörös és fehér bor, pezsgő." Vasváry Ferenc naplója. 1908. február 23-i bejegyzés.
[42] Lásd Hetyei Sámuel püspök ere vonatkozó leiratát. Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei. 1. doboz. 1865-1904. (Pécs, 1898. szeptember 11.)
[43] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei 2. doboz. 1905-1923. (1913. szeptember 15.)
[44] A pécsi jogakadémia működtetését biztosító egyházi alapokat természetesen Pécs városa is támogatta. Lásd MÓRÓ M. A.: Pécs város és a Pécsi Püspöki Joglyceum pénzügyi kapcsolatai a századfordulón. In: Baranyai Helytörténetírás 1979. Pécs, 1979. 467-469.
[45] Ezeket az adatsorokat a jogakadémia Évkönyvei rögzítették.
[46] ARATÓ: i. m. 88.
[47] SZEMENYEI K.: Magyar diákélet. In: Magyar diákélet és diákegyesületek (szerk.: Ludwig R. és Szemenyei K.). Atheaneum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1900. 53-54.
[48] Fischer Béla visszaemlékezései. Kézirat, 34.
[49] Uo.
[50] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1907. február 20. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/620.
[51] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1907. december 18. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/625.
[52] Kezdődik a korzózás. Pécsi Napló, 1904. október 6.
[53] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1912. november 3. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/675.
[54] ARATÓ: i. m. 88.
[55] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1907. április 21. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/621.
[56] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1907. december 18. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/625.
[57] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei. 2. doboz. 1905-1923. (1905. május 15.)
[58] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1908/1909-iki tanévről. Pécs, 1909. 49.
[59] ARATÓ: i. m. 90.
[60] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1901/1902-iki tanévről. Pécs, 1902. 168.
[61] SZABÓ M.: Az 1901-es egyetemi "kereszt-mozgalom". Történelmi Szemle, 1970/4. szám. 483-515.
[62] ARATÓ: i. m. 88.
[63] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1907/1908-iki tanévről. Pécs, 1908. 70.
[64] Így pl. Tuka számára csalódást jelentett, hogy az egyik pályázatra beérkezett pályaművek szerzői közül ketten - miként gunyorosan írta - bizonyosan "Isten választott népéből" valók, s félő, hogy a harmadik pályázó is "szabadgondolkodó". SCHWEITZER G.: i. m. 61.
[65] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1907. dec. 30. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/626.
[66] PROHÁSZKA O.: Naplójegyzetek III (1919-1927) (szerk.: Frenyó Z. - Szabó F.). Szeged-Székesfehérvár, 1997. 99-100. (1919. november 13., november 14.)
[67] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1907/1908-iki tanévről. Pécs, 1908. 67.
[68] Az 1905-ös alapítású Országos Széchenyi Szövetség elsősorban azzal a céllal alakult - emlékezett vissza Borbándi Gyula -, "hogy a Galilei Kör és más baloldali diákszervezetek befolyását ellensúlyozzák. A keresztény és nemzeti szemlélet, a mérsékelt haladás és a hagyományok ápolása volt a cél." Borbándi Gyula: Utam a népi mozgalomhoz. Hitel, 2003/6. szám. A szövetség első éveinek történetéhez és pécsi kapcsolataihoz ugyanakkor lásd Kerék Mihály: Az Országos Széchenyi Szövetség története, működése és hivatása. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest, 82. "A széchenyisták állandó kapcsolatot tartottak a pécsi diáksággal is, amely a radikális szabadgondolkodók részéről a nemzeti kultúra ellen intézett támadásra impozáns tüntetéssel válaszolt." - írta Kerék, hivatkozással az 1907-es pécsi szabadtanítási kongresszusra.
[69] GAAL J.: Élmények és tanulságok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1940. 264.
[70] A Pécs Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1913/1914-iki tanévről. Pécs, 1914. 68-69.
[71] Tuka Béla levele Concha Győzőnek. Pécs, 1908. december 13. In: MTA Könyvtára Kézirattára. Ms 4811/633.
[72] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1908/1909-iki tanévre. Pécs, 1909. 58.
[73] ARATÓ: i. m. 97.
[74] Uo. 98.
[75] Fischer Béla visszaemlékezései. Kézirat, 36.
[76] ARATÓ: i. m. 99.
[77] VLADÁR G.: Visszaemlékezéseim. Püski, Budapest, 1997. 75.
[78] Dr. Molnár Kálmán (...) Életrajzi vázlata. Magyar Országos Levéltár. R. 313. 4. doboz.
[79] ARATÓ: i. m. 99.
[80] ARATÓ: i. m. 100-101.
[81] Erreth-Aidinger-Wlassics. Pécsi Napló, 1905. január 25., továbbá SZIRTES G.: Pécsi panteon. Portrék a millennium korából. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 1998. 29.
[82] Wlassics azonban egy évvel később - miután 1906-ban a Közigazgatási Bíróság élére került - lemondott pécsi mandátumáról.; Viruljon új élet a romokból. Pécsi Napló, 1905. január 28.
[83] ARATÓ: i. m. 100-101.
[84] Az 1905. évi képviselőválasztás alkalmával a joghallgatóságot a rend fenntartása érdekében a constábleri tisztség ellátásával bízták meg. A joghallgatók "minden szenvedélytől ment, tapintatos és buzgó" eljárása városszerte "általános elismerést" váltott ki. In: A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1904/1905-iki tanévről. Pécs, 1905. 43.
[85] Fischer Béla visszaemlékezései. Kézirat. 36.
[86] Bezárt olvasókör. Pécsi Napló, 1898. december 4. 5.
[87] Fischer Béla visszaemlékezései. Kézirat. 36-37.
[88] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1898/1899-iki tanévről. Pécs, 1899. 27-28.
[89] A jogász-segélyző egyesület estélye. Pécsi Napló, 1898. december 13. 2.
[90] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1903/1904-iki tanévről. Pécs, 1904. 62-63.
[91] Az alkotmányos válság előzményeit és eseményeit lásd PÖLÖSKEI F.: A magyar parlamentarizmus a századfordulón. História - MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2001. 127-140.
[92] Pécs bizalma a kormányé. Pécsi Napló, 1904. december 2.
[93] Vasváry Ferenc naplója. 1904. december 2-i bejegyzés.
[94] A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1904/1905-iki tanévről. Pécs, 1905. 42.
[95] PÖLÖSKEI: i. m. 141-152.
[96] HORVÁTH J.: Az 1905/6. évi vármegyei ellenállás története. Budapest, 1907. 473-474.
[97] A kormánybiztos megérkezett. Pécsi Napló, 1906. február 24. 3.
[98] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei 1905-1923. (1906. február 23-24, március 6.), továbbá A Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1905/1906-iki tanévről. Pécs, 1906. 20-21.
[99] Selmec és Bélabánya főispánja 11/1905. sz. alatt a belügyminiszterhez. (Esztergom, 1905. december 29.). Magyar Országos Levéltár. K. 148. BM Elnöki Iratok. 301. csomó 1906. 11. tétel. Kormánybiztosok ügyei
[100] Uo.
[101] ARATÓ: i. m. 99.
[102] Tarka képek az installáló közgyűlésről. Pécsi Napló, 1910. március 6.
[103] Pécsi Püspöki Joglyceum Évkönyve az 1909/1910-iki tanévről. Pécs, 1910. 4.
[104] HADAS M.: A párbaj és a vívás. Adalékok a modern férfiasság genezisének vizsgálatához. Café Bábel, 2000/3. szám. 93.
[105] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei. 1. doboz. 1865-1904. (1898. november 8.)
[106] Baranya Megyei Levéltár VIII. 2. C. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai. 1. Tanári kari értekezletek jegyzőkönyvei. 1. doboz. 1865-1904. (1900. április 23.)
[107] ARATÓ: i. m. 103.
[108] ARATÓ: i. m. 104.
[109] Uo.
[110] KOVÁCS L.: Kávéházi élet a századfordulón Pécsett. Sétatér, 1997/3-4. szám. 55-56.
[111] Vasváry Ferenc naplója. 1912. szeptember 20-i bejegyzés. (Vasváry professzor a neveken kívül csak annyit jegyzett fel, hogy 28 fillér és 6+6 fillér borravaló kifizetése mellett egy "kis feketét" fogyasztott aznap este.)
Lábjegyzetek:
[1] Schweitzer Gábor, Tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014. Országház u. 30., E-mail: schweitz@jog.mta.hu
Visszaugrás
