Az új Polgári Törvénykönyv megalkotását előirányzó 1061/1999. (V. 28.) Korm. sz. határozat alapján a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság számára Vékás Lajos tézisszemen foglalta össze a polgári jog átfogó reformjának alapkérdéseit.1 A határozat célkitűzéseinek megfelelően egy a szociális piacgazdaság modelljére épülő, széles bázisú, monista szerkezetű, az EU magánjogi természetű joganyagával harmonizáló kódex került célként megfogalmazásra.2 Az anyagi értékpapírjog kodifiká-ciójának szentelt vizsgálódásunkat megelőzően röviden ezért feltétlenül pillantást kell vetnünk a témánk szempontjából lényeges előkérdésekre, úgy mint a kodifikáció, a poszt-szocialista átalakulás és a kereskedelmi jog problémájára.
Az 1061/1999. (V. 28.) Korm. sz. határozat a megalkotandó új Polgári Törvénykönyv egyik alapvető feladatául azt tűzte ld, hogy az új Ptk. legyen lezárása a rendszerváltás folyamatának. Mindennek azt is jelentenie kell, hogy az új törvénykönyv megalkotásával a magyar magánjogot végleg meg kell tisztítani a szocialista ideológia fellelhető maradványaitól. Ebből a szempontból rettentően fontos volna intézményi szintre lebontani, hogy az elmúlt rendszer jogrendszerének kialakításában milyen szempontok játszottak szerepet, mely jogintézmények szabályozását határozták meg alapvetően ideológiai szempontok, s ezek lebontása milyen módon mehet végbe. De tisztázni kell azt is, az 1945 előtt keletkezett joganyagból - a sokévi elhallgatás ellenére - mi maradt hatályban. Csak a múlttal való őszinte szembenézés lehet elégséges bázisa egy hosszú távon működőképes modern Polgári Törvénykönyvnek.
A magyar jogrendszer fejlődését meghatározó ideológiai körülmények feltárása szempontjából éppen az értékpapírjog alakulása szolgálhat sok tanulsággal. 1948-ig a magyar értékpapírjog-tudomány a világ élvonalába tartozott (Nagy Ferenc, Bozó-ky Géza, Kuncz Ödön, Magyary Géza). A kapitalista gazdaság alappillérének számító értékpapír- és tőzsdejog stabil bírói gyakorlata, színvonalas irodalma a kommunista hatalomátvételt követően az új ideológia áldozatául esett. Az állami tervirányításos gazdasági rendszerben a piacgazdaság klasszikus eszközeinek nem volt helye. Bármifajta indokolás helyett elevenítsük fel egyszerűen a jogi oktatásban országosan meghatározó kötelmi jogi tankönyv' egyetlen sorát: "A szocialista jogtudományt azt értékpapírjog problémái nem foglalkoztatják". Az idézett egyetemi jegyzet szerzői az értékpapírokat kizárólag a tőkés világpiaccal fennálló gazdasági kapcsolatok szempontjából tartották jelentősnek. Eszerint a direkt tervutasításos rendszerben az áruviszonyok csekély jelentősége miatt értékpapírok felhasználására alig volt szükség, s ez a helyzet az indirekt tervutasításos rendszerben is alig változott.4
A vázolt kép azonban ma már a múlté. A magyar rendszerváltás "2000-év problémája" inkább abban áll, hogy a gazdasági-jogi átalakulás első 10 évében elért látványos változások felszíne mögött meghúzódó joganyagot és joggyakorlatot mélységében is sikerüljön a szociális piacgazdaság valós igényeihez igazítani. Rainer Indruch a kelet-európai átalakulásokról írt úttörő munkájában5 a piacgazdaság működésének feltételrendszerének katalógusát az alábbiak szerint állította össze: a) a politikai-adminisztratív tervezés korábbi rendszerének leépítése, áru-, tőke- és munkaerőpiacok létrehozása a gazdasági folyamatok horizontális koordinálása érdekében; b) árreform, az árképzési folyamatok átalakítása a piaci döntésekhez szükséges értelmes gazdasági információk zálogaként; c) autonóm vállalkozások létrehozása, ezek jogi és tulajdoni formáinak megalapozása, privatizáció, valódi piaci verseny megteremtése a szocialista nagyüzemek felszámolása, szabad piacralépés lehetővé tétele és a csőd bevezetése által; d) piacgazdasági adó-, pénz- és hitelrendszer kialakítása, költségvetési reform, állami támogatások leépítése, a gazdaságirányítás átállítása a monetáris politika közvetett módszereire; e) szociálpolitikai intézkedések hálójának kialakítása, különösen a munkanélküliség kezelése érdekében; f) a reform dinamikájának biztosítása a világpiaci nyitás révén, részvétel nemzetközi gazdasági intézményekben, a nemzeti valuta konvertibilitásának megteremtése.
A magyar társadalomnak 1990 és 1998 között a politikai rendszerváltást nemzetgazdasági stabilizációval együtt, egy külkereskedelmi sokk-helyzetben kellett megvalósítania:6 Az alapvető reformfolyamatok lezárásával hazánk ma már nem tekinthető szocialista országnak, hanem fejlődőképes szociális piacgazdaság.7 A rendszerváltás második 10 éves periódusának immár a konszolidáció, a növekedés, az intézményi rendszer finomítása a fő feladata.
Természetszerűen vetődik fel a kérdés, hogy vajon az egyébként reneszánszát élő8 kodifikáció valóban megfelelő eszköze-e egy új gazdasági- társadalmi rendszer kialakításának? Ebből a szempontból ugyanis akár pikánsnak is tekinthetjük azt a tényt, hogy például éppen a szocialista rendszerek próbálták a második világháborút követően új állami, társadalmi és gazdasági rendjüket állami aktusok, szocialista törvénykönyvek segítségével megvalósítani.9 Miképp azt Harmathy találóan megállapítja, a gondolat, hogy a jog általában, illetve a kodifikáció különösen egy új gazdasági rend megvalósításának eszköze lehet, a szocialista világrendszer bukását követően is tovább él.10 Pedig a tételezett (kodifikált) jog a társadalom belső átalakulási folyamatainak csak drága, nehézkes, megbízhatatlan pótléka.11 Egyetértünk Harmathyval, alti szerint önmagában a törvénykezési folyamatok nem eredményeznek piaci viszonyokat.12 Kétségtelen viszont az is, hogy a piac megfelelő működése adekvát jogi keretfeltételeket, így igazán "polgári" törvénykönyvet tételez fel. Ez azért is fontos, mert a rendszerváltásnak a 19. századi kapitalizmus állapota helyett a XX. század végi modern, szociálisan kötött ipari és szolgáltató társadalmak képét kellett és kell megcéloznia. Ez utóbbi sajátosságai a következőkben ragadhatók meg: a) az állam szigorúan felügyeli a piaci versenyt, kizárja a harmadik személyeket hátrányosan érintő egyesüléseket, hatalmi koncentrációkat és a tisztességtelen versenyt; korlátokat állít a gazdasági erőfölénnyel rendelkezőkkel szemben; b) a verseny-elv alól kivett területek (mezőgazdaság, banki és biztosítási szolgáltatások, hulladékipar, energiaellátás) külön állami felügyelet alá kerülnek; c) a környezetvédelmi jog imperatív szabályai kijelölik a vállalti döntések kötelező Ökológiai kereteit; d) ahol a verseny nem képes biztosítani a tartalmában tisztességes szerződéses feltételeket, ott a fogyasztóvédelmi jog védi a gyengébbet az intellektuális vagy gazdasági erőpozíciók kihasználásával szemben; e) a munkaadó - utasítási jogában szignifikánsan megjelenő - vállalati szintű hatalmát a kollektív szerződéses gyakorlat, illetve a munkavállalók részvételi joga korlátozza; f) hatékony szociális háló biztosítja a verseny okozta racionalizációs folyamatok következtében felszabaduló és a változó munkahelyek megtartására igyekvő, folyamatosan továbbképzésre kényszerített munkaerő túlélését.13
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
