A 2022-ben megjelent, Az Alkotmánybírósági törvény kommentárja[1] című kötet az előszavában megfogalmazottak szerint azt tűzte céljául, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) rendelkezéseit tudományos igénnyel, a joggyakorlatnak szóló magyarázattal lássa el. A könyv megjelenésig az Alaptörvény hatálybalépése óta épp tíz év telt el, amely kétségtelenül kellő időbeli perspektívát szolgáltat ahhoz, hogy az Alkotmánybíróságot érintő megújult szabályozást és annak joggyakorlatát átfogóan elemezni lehessen.
A kommentár az elmúlt tíz éves alkotmánybírósági joggyakorlatot összefoglalóan, az Abtv.-ben foglalt egyes jogintézmények lehetséges értelmezési irányait is bemutatva ismerteti, ami nemcsak olyan hiánypótló, nagyívű munka, amely segít eligazodni az Alkotmánybíróság egyes hatásköreiben, hanem azok érvényesülésének megértéséhez is kapaszkodóul szolgálhat. A hetvenöt szakaszból álló törvényhez huszonhét szerző fűz értő magyarázatot, amelyben az Abtv. egyes rendelkezésein kívül a kapcsolódó ügyrendi[2] szabályok is az elemzés tárgyát képezik. A műfaji sajátosságból adódóan a szerzők egyaránt kitérnek a normaszöveg történetére, a normaszövegből adódó dogmatikai kérdésekre, nem egyszer dilemmákra és az arra adott, az eddigi alkotmánybírósági joggyakorlatban kirajzolódó megoldásokra.
Az Alaptörvény hatálybalépésével az alapjogvédelmi rendszer részben átalakult és az Alkotmánybíróság hatásköreiben meghatározó hangsúlyeltolódás következett be. A korábban az ügyek számát tekintve is jellegadó utólagos absztrakt normakontroll helyett, a normák mellett az immár bírói döntésekkel[3] szemben is igénybe vehető alkotmányjogi panasz vált a leggyakoribb ügytípussá,[4] amely az alkotmányos jogorvoslatot kereső személyek számára az egyetlen indítványozható alkotmánybírósági eljárás lett. A 2012 utáni első években az Alkotmánybíróságra jelentős feladat hárult, mivel a megváltozott hatásköri hangsúlyokhoz nemcsak munkamódszerében kellett igazodnia, de számos esetben saját joggyakorlatának alakítása során észlelte az Abtv. egyes szabályai tisztázásának szükségességét. Ez utóbbi kihívás különösen meghatározó volt az alkotmányjogi panaszt illetően, mivel egyrészt a bírói döntésekkel szembeni alkotmányjogi panasz a magyar jogrendben korábban ismeretlen volt, másrészt az alkotmányjogi panaszra vonatkozó szabályok lehetséges értelmezési tartományát úgy kellett alakítani, hogy az valóban hatékony jogvédelmi mechanizmussá tudjon válni.
E kihívást is jól szemlélteti, hogy a kommentár leghosszabb fejezete az alkotmányjogi panaszról szóló, [5] amelyben három szerző százhúsz oldalon keresztül nemcsak az Abtv. és az ügyrendi szabályok részletes elemzését végzi el, de a témában fellelhető szakirodalom teljeskörű bemutatására is törekszik, ütköztetve a szabályozásból eredő dogmatikai és az Alkotmánybíróság joggyakorlatából következő olykor eltérő nézeteket, valamennyi esetben saját megoldást is kínálva az értelmezési dilemmákhoz.
Ugyan az elmúlt tíz évben dinamikusan fejlődő, világos sarokkövek rajzolódtak ki az alkotmánybírósági joggyakorlatban az alkotmányjogi panaszra vonatkozóan, de egyrészt bármely új ügy indukálhat eddig fel nem merült értelmezési szükségletet, másrészt a kommentár kéziratának lezárását követően is történtek olyan szabályozási környezetet érintő változások, amelyek a joggyakorlat jövőbeni alakulására is hatással lehetnek. Mivel számos publikációmban és a doktori értekezésemben is kifejtettem az alkotmányjogi panasz elméleti és gyakorlati kihívásaira vonatkozó - a szerzők által is hivatkozott - nézeteimet, így e recenzióban azok megismétlésétől tartózkodom. A kommentár alkotmányjogi panaszról szóló fejezetének azokat - az általam is leginkább - meghatározónak tartott részeit emelem ki, amelyek akár a jogtudomány, akár az Alkotmánybíróság számára a legtöbb értelmezési nehéz-
- 53/54 -
séget jelentették, és amelyben a szerzők által nyújtott igazodási pontok a jogintézmény hatékony működésének elengedhetetlen feltételei lehetnek. Szükségszerűnek tartom továbbá a kézirat lezárását követően, elsősorban az Alkotmánybíróság ügyrendjében, valamint joggyakorlatában fellelhető kisebb változásokra, újdonságokra való rövid utalást is, amelyek a kommentár esetleges későbbi kiadásaiban további magyarázatot igényelhetnek.
Az Alaptörvény az alkotmányjogi panasz két típusát különbözteti meg. Az első alaptípus az úgynevezett normatív alkotmányjogi panasz, amely alapján az Alkotmánybíróság az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja felül és semmisíti meg az azzal ellentétes jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést.[6] Az alkotmányjogi panasz e formája megegyezik a korábbi alkotmánybírósági törvény által szabályozott alkotmányjogi panasz típussal, ez esetben tehát valamely törvény vagy más jogszabály, és nem a konkrét ügyben hozott döntés alkotmányossági felülvizsgálatára kerül sor.[7]
Az Alaptörvény lényeges újításaként jelölhető meg az ún. valódi, vagy más néven individuális alkotmányjogi panasz bevezetése, amely alapján az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját, és az azzal ellentétes bírói döntést megsemmisíti.[8] Ez esetben tehát a testület a jogalkalmazás alkotmányossági vizsgálatát végzi el.[9] Ez által lényegesen hatékonyabbá vált az alapjogok rendes bíróságok előtti védelme, illetve megnőtt az alkotmány szerepe a mindennapi jogalkalmazásban, amely egyben az Alaptörvény normativitásának, és az alapjogvédelem perspektíváinak újragondolását is maga után vonta.[10]
Ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz eredményes és hatékony alapjogvédelmi eszközzé váljon, feltétlenül szükséges a fogalmának pontos meghatározása, az, hogy mely esetekben, milyen feltételekkel és milyen eljárási garanciák mellett vehető igénybe. E tényezők alapjaiban határozzák meg a joggyakorlat alakulását, annak célszerűségét és eredményességét. Fontos kérdés, és egyben a jogalkotói mértékletesség problémája is, hogy a részletszabályok közül melyeket szükséges törvényi szinten meghatározni, és mely aspektusok kidolgozása utalható az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Mindezek eldöntése az Abtv. megalkotását is nagymértékben befolyásolta.[11]
A kommentár alkotmányjogi panaszról szóló fejezete dogmatikai megfontolások mentén mutatja be az alkotmányjogi panasz törvényi és ügyrendi szabályozását, meghatározva a panasz egyes típusai közötti alapvető különbségeket, az alkotmányjogi panasz alanya, tárgya, funkciója, alapvető rendeltetése köré fonódó, a szabályozásban rejlő elméleti kérdéseket, olykor nehézségeket és a kapcsolódó, több mint egy évtizedes alkotmánybírósági joggyakorlatot. A szerzők elsősorban az alkotmányjog-elmélet, valamint a szakirodalmi álláspontok összevetésén keresztül igyekeznek megragadni az alkotmányjogi panasz lényegét, valamint eligazodást adni a szabályozásban és az arra épülő joggyakorlatban rejlő problematikusabb kérdésekhez. A fejezet az Abtv. 26. és 27. §-ain kívül áttekintést ad az Abtv. 28. §-a szerinti áttérési lehetőségről az egyes panasztípusok között, az Abtv. 29. §-a szerinti tartalmi befogadási szűrőről, az Abtv. 30. §-a alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának és elbírálásának határidejéről, valamint az Abtv. 31. §-a szerinti res iudicata kérdéséről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
