"Ádám: Oh jaj, ne tréfálj! - Hát egy i miatt is
Mehetni ily elszántan a halálba? -
Mi akkor a magasztos, nagyszerű?"
(Madách: Az ember tragédiája)
A fenti idézet is emlékeztet rá, milyen bonyodalmak adódhatnak egy betűből, esetünkben pedig milyen bonyodalmat okozhat egy írásjel, melyre egy konkrét jogeset tanulmányozása kapcsán bukkantam.
Elöljáróban leszögezném, hogy talán nem túlzok azzal a kijelentésemmel, hogy a jogalkotás színvonala napról napra, percről percre drasztikusan romlik. Gondolom, minden kolléga szívéből beszélek, amikor azt mondom, hogy lassan már fenntartásokkal merünk ügyeket intézni, jogi véleményt nyilvánítani, mert ha érvelünk valami mellett, biztos, hogy a mai napon hatályos joganyagban található egy olyan jogszabályhely, ami épp az ellenkezőjét mondja, mint amit mi egy másik jogszabályból kiolvastunk, levezettünk.
A cikkben fejtegetett jogi problematika megítélésem szerint az elmúlt évek egyik, ha nem a legnagyobb jogalkotási bakija, amelyet, ha szorosan értelmeznénk, beláthatatlan következményekkel járhatna nem csak az önkormányzatok számára, de azok számára is, akik önkormányzati döntés következtében gyakorolják jogaikat vagy látják el kötelezettségeiket.
Írásom alcímét olvasva sokan felkapják a fejüket, és mondják: ez lehetetlen. Hogyan lehetnének törvénytelenek a 2002. évi önkormányzati választások óta nyilvános ülésen hozott önkormányzati döntések?
Így tettek az önkormányzati joggal évek óta foglalkozó szakemberek is, amikor felvetettem nekik a problémát. Majd belátták, mégsem lehetetlen. De akkor mi lehet ennek a hátterében?
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) a helyi önkormányzás jogát a választópolgárok kezébe adta, akik ezen joguk gyakorlását az önkormányzati választáson adott felhatalmazással átruházzák az általuk választott képviselő-testületekre. Miután az Alkotmány és a cikk írásakor (szerk.: 2012 decembere) még hatályban lévő, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) szerint az önkormányzati ügyek nagy többsége helyi érdekű közügy, így a jogalkotó eredetileg joggal írta elő az Ötv.-ben azt az eljárási rendet, miszerint a képviselő-testület ülései főszabályként nyilvánosak. Indokolt esetben a törvény lehetőséget adott zárt ülés tartására, bár ezen indokolt eseteket nem határozta meg, azok megítélését a jogalkalmazókra bízta.
Ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább teret nyert a személyiségi jogok, illetve a személyes adatok védelmének kérdése. Ennek okán a törvény megalkotását követően hamar megfogalmazódott az a jogos igény, hogy törvényben kellene rendezni, mely esetekben kell a képviselő-testületnek zárt ülést tartania. Általában olyan eseteket határoztak meg, ahol a személyes adatok védelme ezt szükségessé tette, például választás, kinevezés, önkormányzati hatósági ügyek stb.
Ennek az igénynek kívánt eleget tenni a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény, mely már kifejezetten meghatározta, mely esetben kell zárt ülést tartani:
" A képviselő-testület
a) zárt ülést tart választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, illetőleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele; továbbá önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi és kitüntetési ügy tárgyalásakor;"
A jogalkotó - mint aki jól végezte dolgát - örült, hogy ennek a problematikának is "kihúzta a méregfogát" és taxatíve meghatározta, milyen esetekben kell zárt ülést tartani a személyiségi jogok védelme érdekében.
A törvény rendelkezésein felbuzdulva az önkormányzatok képviselő-testületei azonnal beépítették a saját szervezeti és működési szabályzataikba (SZMSZ) a vonatkozó törvényi rendelkezést, így már egy másik jogszabályra - ti. saját önkormányzati rendeletükre - is hivatkozhattak akkor, amikor zárt ülést rendeltek el.
Ezt követően 2001-ben újra módosították az Ötv.-t, és megszületett az egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztségeket betöltő személyek összeférhetetlenségéről és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló 2001. évi CII. törvény (továbbiakban: módosító jogszabály).
Amikor e törvény címét olvassuk, joggal merülhet fel bennünk az a kérdés, hogy mi köze ennek a törvénynek az Ötv.-ben szabályozott nyilvános, illetve zárt ülés problematikájához. Megjegyzem, nem sok, csak annyi, hogy zárt ülés tartását kívánta volna előírni a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás tárgyalásakor. Ennek érdekében a zárt üléssel kapcsolatos rendelkezés vonatkozó részét kellett volna kiegészítenie, de nem ezt tette. Módosította az egész bekezdést, ezzel óriási jogalkotási hibát követett el.
Ismerjük a jogalkotási gyakorlatot: ha felmerül egy probléma, egy jogalkotási igény, a jogalkotó, ahol tud, megpróbál ezen igénynek - amilyen gyorsan csak tud - eleget tenni. Ez a gyorsaság néha a jogszabályok minőségének rovására megy.
Ahhoz továbbá, hogy megértsük a cikk címében rejlő kijelentést, óhatatlanul meg kell ismerkednünk az önkormányzati ügy és az önkormányzati hatósági ügy fogalmával.
A törvényalkotó célszerűségi szempontokat is szem előtt tartva nem határozta meg az önkormányzati ügy fogalmát, hiszen azok felsorolhatatlanok. Tartalmára az Alkotmányból, és a cikk megírásakor még hatályos Ötv.-ből lehet következtetni, és a szakma következtet is: önkormányzati ügy a helyi érdekű közügy vagy helyi közügy, amelyben az önkormányzat önállóan járhat el, megjegyzem az önkormányzati döntések többsége ilyen.
- 30/31 -
Ennek definiálásával is adós maradt a törvényalkotó, de az Ötv. indokolásából is levezethető: azon ügyfelet érintő egyedi ügyek sorolhatóak ide, amelyek intézésére törvény vagy önkormányzati rendelet kötelezi (hatalmazza fel) a képviselő-testületet, és jellemzőjük, hogy az ügyfél jogát vagy jogos érdekét érinti, és a döntés általában önkormányzati mérlegelésen alapul. Ilyenek például a segélyezési ügyek.
Jogos volt a törvényalkotó eredeti szándéka, hogy a két ügytípus közül csak az önkormányzati hatósági ügyek terén akarta kötelezővé tenni a zárt ülés megtartását, mely a 2001. évi törvénymódosításig rendben is volt. De sajnos a 2002-ben hatályba lépett törvénymódosítással a fenti jogalkotói szándék valahol gellert kapott és a törvény szövege megváltozott.
A fentiek ismeretében nézzük csak meg a törvény pontos szövegét.
A módosító jogszabály 4. §-ának (2) bekezdése az alábbiakat tartalmazza:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
