"A szegénység fogalma az anyagi források szűkösségéhez vagy elégtelenségéhez kapcsolódik. A társadalmi életből való kirekesztés messze túlmegy azonban a fogyasztói társadalomban való részvételen. Magában foglalja a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életben való részvétel nem megfelelő szintjét, egyenlőtlenségét vagy teljes hiányát."
Az Európai Parlament 1998. évi 1355. számú ajánlása.
"A szegény gyerekek száma mindig háborúk, felkelések, forradalmak, társadalmi szerkezetváltások idején nő meg." - olvasható egy német pedagógiai folyóiratban1; s ez az állítás láthatóan igaz a 2. és a 3. évezred fordulójára jellemző társadalmi változások idejére is. Hiszen a szegénység problémái - valamilyen szinten legalábbis - egyformán sújtják a fejlett és a fejletlen, a gazdag és a szegény országokat; erre utal az is, hogy újabban - ENSZ-javaslatra - október 17-ét "A szegénység eltörlésének nemzetközi napjá"-nak nyilvánították. Egy-egy ilyen kezdeményezés ugyanis lehetőséget ad olyan kampányokra, politikai és kommunikációs eseményekre, amik felhív(hat)ják a döntéshozók figyelmét a téma fontosságára, a soká nem halogatható megoldás szükségességére.
A családok szegénysége pedig együtt jár a gyermekek szegénységének megannyi súlyos - egészségügyi, oktatási és kulturális - következményével is; nem csoda tehát, ha a gyermekszegénység problémáival más intézmények és másként foglalkoznak, mint azok, ahol a szegény felnőtt-csoportok társadalmi problémáira keresik a megoldást. Nemzetközi szinten már megszokottá vált, hogy a gyermekszegénységre vonatkozó legtöbb információt mindig az - idén éppen 60 esztendős - UNICEF, azaz az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyermek-alapja gyűjti össze (mely 1946-ban kifejezetten a gyermeki szükségletek kielégítésének segítését tűzte ki célul). E szervezet tett közzé tavaly is egy olyan összeállítást2, mely a gyermekszegénységnek a gazdag országokban tapasztalható - és igencsak megdöbbentő - adatait tartalmazza; az idei évben pedig ugyanezt a statisztikai áttekintést végezte el a dél-kelet európai és a hajdani Szovjetunió utódállamaiban3 élő gyermekekre vonatkozóan is. Mindkét kötet egybehangzóan azt állapítja meg, hogy az utóbbi 10-15 évben a világ sok országában veszélyes mértékben megnövekedett részint a szegénységben élő gyermekek összlakosságon belüli aránya, részint pedig a szegénység okozta problémák súlya is. Ami a fejlett országokat - leginkább az OECD-tagországokat4, azaz a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetéhez sorolt államokat - illeti, közöttük a növekedés általánosnak mondható trendje alól egyetlen ország a kivétel: Norvégia, ahol a gyermekszegénység ez idő alatt nem növekedett, hanem csökkent. Dánia és Finnország is - viszonylag - jól áll e téren: a mélyszegénységben élő gyermekek aránya náluk a népesség mindössze 3 százalékát teszi ki, míg ugyanez az arány Mexikóban 20% felett van. Különösen súlyosnak ítélik azonban a kutatók a gyermekszegénység Magyarországon, a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban tapasztalható jelenségeit is.
A szervezet szakértői az általuk kidolgozott számítások alapjául azt a szociológiai definíciót tekintették, mely a gyermekszegénységet relatív fogalomként minősíti; azt állítva, hogy "egy gyermek akkor tekinthető szegénynek, ha a rá jutó jövedelem kevesebb, mint annak az átlagjövedelemnek a fele, ami abban a társadalomban egy gyermek felnövekedéséhez rendelkezésre áll." Ezekben az országokban az így vizsgált gyermekszegénység esetei jól láthatóan több tényező kombinációjaként alakulnak ki. A szociális és családi trendek közül elsősorban a szülők átlagéletkorának növekedése, valamint az egyszülős családok terjedése, és az élettársi kapcsolatokban élők számának növekedése tekinthető meghatározónak; a munkaerő-piaci trendek befolyása pedig oly módon érvényesül, hogy mindenütt általánosságban is csökken a képzetlen munkaerő iránti igény, illetve hogy a gyermekneveléshez egyre inkább szükséges kétkeresős családok nagyon érzékenyek a munkanélküliség bármiféle formájának a terjedésére. A harmadik helyen említett kormánypolitikai koncepció szerepe elsősorban a szociális és gyermekvédelmi intézményrendszer alakításának, illetve a szociális háló működtetési elveinek és gyakorlatának - gyakran csak közvetett - hatás-mechanizmusai által érvényesül. (Ennek tudatában az Egyesült Királyság kormánya olyan programokat dolgozott ki, amelyektől azt várja el: 2020-ra teljesen számolják fel a gyermekszegénységet.)
Némiképp másként jellemezhető a vizsgálatba bevont 20 dél-kelet európai és FÁK-országban élő gyermekeknek a helyzete; ezekben ugyanis - legalábbis 1998-tól számítva - számszerűen csökkent a szegénynek tekinthető gyermekek száma, de ez csak viszonylagos jelentőségű információ. Általában csökkent ugyanis a gyermekszám is, és nőttek a különböző társadalmi csoportok közötti jövedelem-különbségek. És még egy megfigyelés: ezekben az országokban a szegénység gyakran nemcsak a családon belüli nagyobb gyermekszám velejárója, hanem kifejezetten a kisgyermekekhez kapcsolódik: úgy tapasztalható: minél kisebbek ugyanis a gyermekek, annál inkább veszélyezteti őket is, a családot is a szegénység.
Ezekben a szegényebb országokban ráadásul a szegénység nemcsak az OECD-országoknál említett trendekkel függ össze, hanem egyéb tényezők is befolyásolják; meglepően nagy súllyal esik latba - például - az adott település(ek) jellege, illetve a főváros(ok)tól való távolság. Ilyenformán a nagyon erősen érvényesülő városi-falusi egyenlőtlenséget még az is növeli, hogy a távolabbi településeken szinte nem lehet hozzájutni azokhoz a szolgáltatásokhoz sem, amiket egyébként a mindegyik ország által aláírt Gyermekjogi Charta is kötelezővé tesz. Így nem biztosítottak az élethez és a fejlődéshez, az egészségügyi ellátásokhoz, a megfelelő táplálkozáshoz, ruházathoz, illetve a minőségi oktatáshoz és képzéshez való gyermeki jogok sem, melyeket 6., 24., 27., 28. és 29. cikkek előírásai fogalmaznak meg.
De vessünk egy pillantást a részletekre is! Bulgáriában - például - a naponkénti 2,5$ alatti jövedelemből élő családok az össznépesség több mint egynegyedét teszik ki. Az 5 év alatti gyermekek - megfelelő egészségügyi ellátás híján bekövetkezett - halálozásának korcsoportjukon belüli aránya Türkménisztánban 102 ezrelék, míg ugyanez a szám Horvátországban csak 7 ezrelék. Néhol az amúgyis tragikus arányokat tovább súlyozzák etnikai különbségek is; Romániában a gyermekhalandóság a roma családokban háromszor-négyszer nagyobb, mint a nem-roma népességen belül.
Vegyes képet mutatnak a gyermekeket érő környezet-szennyezettségi adatok is: Bulgária és Moldávia városaiban minden képzeletet felülmúló füst-szennyezettségtől szenvednek az ott-lakók, Albániában a városi túlzsúfoltság okoz - elsősorban a növekedésben lévő gyermekeknél - súlyos problémákat, a vezetékes víz hiánya, és az ezzel járó hygiénés gondok pedig Türkménisztán, Kazahsztán és Üzbégisztán infrastruktúrájának szintjét rontják le.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
