Furcsa, és a magyar fizetésképtelenségi eljárásokban eddig idegen intézkedést tartalmaz a Cstv. 69. § (6) bekezdése, mely a hitelező által kezdeményezett eljárásokban is előírja a rendkívüli moratóriumra, annak közzétételére és a rendkívüli vagyonfelügyelőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Figyelemmel a 359/2011. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglaltakra, érdekes kérdés, hogyan lehetséges az, hogy az adós által adott információk alapján meghozott Kormányrendeletnek megfelelően az adós maga nem kezdeményezi a felszámolási eljárást, hanem azt várja, hogy ezt egy hitelezője kezdje meg. Az egyetlen válasz az lehet erre - amit a jogalkotó biztosan nem akart -, hogy további időt kíván nyerni az adós. Ha ugyanis maga kezdeményezi, akkor durván 95 napot nyer a rendkívüli moratóriummal. Hitelezői kezdeményezés esetén azonban a moratórium ugyanúgy megilleti az adóst, de még kb. 1 hónapot nyer vele, hiszen az előzetes bírósági eljárást le kell folytatni, még ha rövid határidőkkel is.
Technikai részletek után a törvény kizárja az adós részére biztosítható fizetési haladékot, ami teljesen logikus, hiszen kapott egyéb haladékot (rendkívüli moratórium), a két haladék egymással nem egyeztethető össze.
Furcsa, hogy az adósnak - bár a kézhezvételtől számított 2 munkanapon belül a bíróság számára írásban meg kell adnia az adós vezetőjének a Pp. 96. § (3) bekezdése szerinti rövid úton történő idézéséhez szükséges adatokat (az adós vezetőjének elektronikus levélcíme, telefonszáma, telefax száma), továbbá a fizetési számláira vonatkozó adatokat - azonban a neki megküldött felszámolási kérelemre - a törvény 69. §-ában írt szövege szerint - nyilatkoznia előzetesen nem kell. Álláspontom szerint azonban itt figyelembe kellene venni a felszámolási "általános" szabályokat, amely ugyan más határidővel, de mindenképpen felszólítja az adóst nyilatkozattételre. Az adósnak a hitelezői kérelemre történt nyilatkozattétele hiányában ugyanis a bíróság sem ismeri a felek álláspontját, ennek megfelelően fel sem tud készülni a meghallgatásra, amelyet ezekben az eljárásokban kötelezően tartania kell. Ez is újdonság a fizetésképtelenségi eljárásokban, hiszen a nemperes eljárás jellegéből adódóan a bíróság belátására van bízva, hogy tart-e meghallgatást, vagy sem. Ilyen esetekben azonban a Cstv. 69. § (7) bekezdése alapján kötelező meghallgatást tartani, melyen az adós, a hitelező és a rendkívüli vagyonfelügyelő van jelen. "A felek legkésőbb a meghallgatáson kötelesek a kérelemmel kapcsolatos nyilatkozataikat megtenni."
A rendkívüli vagyonfelügyelőnek a meghallgatáson kell nyilatkoznia a felszámolóbiztos nevéről stb. Ez felveti azt a kérdést, hogy a rendkívüli vagyonfelügyelő milyen technikával fogja ellátni ezt a feladatát? Miután egy szervezet kerül kirendelésre rendkívüli vagyonfelügyelőként, a szervezet csak természetes személyek útján tudja a feladatát teljesíteni, vajon ki fog rendkívüli vagyonfelügyelőként eljárni? Rendkívüli vagyonfelügyelő-biztos?
Érdekes megoldást tartalmaz a rendkívüli moratóriummal kapcsolatban a törvény: "az adósnak a meghallgatáson arról is nyilatkoznia kell, hogy a rendkívüli moratórium időszaka alatt keletkező és esedékessé váló fizetési kötelezettségek teljesítésére az adós vagyona előreláthatólag fedezetet nyújt-e. Amennyiben az adós a nyilatkozattételt elmulasztja vagy nemlegesen nyilatkozik, a bíróság soron kívül végzést hoz a rendkívüli moratórium megszüntetéséről," mely végzés ellen fellebbezésnek van helye, s csak a jogerőre emelkedett végzés Cégközlönyben való közzétételével szűnik meg a rendkívüli moratórium. Ha az adósnak nincs elegendő vagyona, fellebbezési jogával élve további időt tud magának biztosítani még akkor is, ha nem tudja kifizetni az esedékes tartozásait.
A rendkívüli moratórium megszüntetéséről és a felszámolás elrendeléséről külön végzést lehet hozni. Vagy a meghallgatáson, vagy az első meghallgatást követő 15 napon belül azonban dönteni kell a fizetésképtelenség kérdésében, és az is teljesen új a Cstv.-ben, hogy a törvény kifejezetten előírja, ha nem a meghallgatáson veszik át a határozatot, akkor külön kézbesítővel kell számukra kézbesíteni a végzést. Nem megfelelő tehát ilyen esetben a posta, kifejezetten valakinek el kell vinni a részükre, vagy az képzelhető még el, hogy a bíróság rövid úton behívja a feleket és úgy kézbesíti számukra a határozatot.
Külön fellebbezési határidőt állapít meg a felszámolást elrendelő, illetve megszüntető végzésre a törvény, a kézbesítéstől számított 5 munkanapon belül kell azt benyújtani, és a másodfokú bíróságnak is 5 munkanapon belül kell elbírálni a fellebbezést.
A hatályos szabályok szerint a felszámolást elrendelő jogerős végzés ellen nincs helye felülvizsgálati eljárásnak, de a megszüntető végzés ellen van. Bár ezt nem írja elő a törvény, de nyilvánvalóan a Kúriának itt is rendkívül gyorsan kell meghoznia az esetleges felülvizsgálati kérelem alapján a döntést.
Nagyon ügyelnie kell a bíróságnak arra, hogy ilyen ügyekben mikor emelkedik jogerőre a határozat, mert azonnal közzé kell azt tennie. Véleményem szerint nem valósítható meg a Cstv. 69. § (8) bekezdésében írt rendelkezés, mely szerint a jogerőre emelkedést követő 1 munkanapon belül intézkedik a bíróság a közzétételről, mert a törvény nem zárta ki, hogy a fél postán adja fel a fellebbezését. Csak a bírósági iratokat kell külön kézbesítővel küldeni, de a Pp. határidő számítási szabályai alól nem vonta ki ezeket a határozatokat a törvény, s eszerint a fél az utolsó napon ajánlott levélként postára adhatja fellebbezését. Miután meg kell várni a potenciálisan fellebbezések beérkezési idejének lejártát, csak néhány nappal később, utólag lehet megállapítani, hogy mikor is emelkedett jogerőre a határozat. Nyilvánvalóan, ha a felek lemondtak a fellebbezési jogukról, akkor ez a probléma nem merül fel.
Az eljárás megszüntetésével egyidejűleg a rendkívüli moratóriumot is meg kell szüntetni, "a rendkívüli moratórium a végzés közzétételével megszűnik, kivéve ha az adós ellen folyamatban lévő másik felszámolási eljárásban a bíróság rendkívüli moratóriumról végzést tett közzé". Ez a rendelkezés veti fel azt a kérdést, hogy lehet-e, kell-e párhuzamosan futó eljárásokban többször is rendkívüli moratóriumot elrendelni? Véleményem szerint ez kizárt, hiszen a moratórium az adós teljes vagyonát lefedi, az adós tevékenységéhez kötődik és nem a konkrét ügyhöz. Nem annak a hitelezőnek az érdekében tevékenykedik a rendkívüli vagyonfelügyelő, aki az eljárást kezdeményezte. Ezért ennek a rendelkezésnek csak úgy van értelme, ha a bíróság - látva, hogy az egyik eljárást, amelyben a rendkívüli moratórium elrendelésre került, meg kell szüntetnie -, ennek a megszüntetésével egyidejűleg elrendeli a másik eljárásban a rendkívüli moratóriumot.
Mint ahogyan már az adós által kezdeményezett eljárásoknál utaltam rá, a rendkívüli moratórium a felszámolás megindítását is túlélheti, azokat a speciális rendelkezéseket fenntartva a felszámolás során is, amely az adós tevékenységének a fenntartását szolgálják. Nem kötődik tehát ez az adós által kezdeményezett eljáráshoz, a rendkívüli moratórium meghosszabbítása mind a két módon indult eljárásban előírás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
