A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés történetében egy új fejezet nyílt meg, amikor hosszas jogalkotási folyamat eredményeként elfogadásra került az Európai Parlament és Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (a továbbiakban: Bagatell rendelet). A Bagatell rendelet több szempontból is mérföldkőnek tekinthető, főként azonban azért, mert az általa szabályozott "kis értékű követelések európai eljárása" (a továbbiakban: európai bagatell eljárás) az első, közösségi szinten szabályozott polgári peres eljárás.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa, milyen esetekben alkalmazható a Bagatell rendelet, valamint a felmerülő jogi kérdések tisztázása, értelmezése, s elemzése, illetőleg a joganyag - lehetőség szerint gyakorlati megközelítésen is alapuló - kritikája.
A Bagatell rendelet 1. cikke a rendelet tárgyát határozza meg, mely szerint az európai bagatell eljárás célja a határokon átnyúló, kis értékű követelésekkel kapcsolatos ügyek elbírálásának egyszerűsítése és felgyorsítása, továbbá a költségek csökkentése. Ugyanebben a cikkben található az a nemzeti jogalkotókat, a jogalkalmazókat s a jogtudomány képviselőit is gondolkodásra ösztönző rendelkezés, hogy az európai bagatell eljárás a tagállami jogszabályok szerinti eljárások alternatívájaként áll a peres felek rendelkezésére. Ezen megfogalmazásból egyértelműen kiderül, hogy a Bagatell rendelet nem egy egységes, az egyes nemzeti eljárások helyébe lépő eljárást hozott létre. Ennek megfelelően egy olyan rendszer jött létre, melyben a nemzeti eljárások továbbra is alkalmazhatók: alkalmazásuk vagy ennek elmaradása a felperes választásától függ. Bár Bagatell rendeletből pontosan nem derül ki, de jelen tanulmány szerzője szerint az európai bagatell eljárás - a nemzeti eljárások melletti - további alternatívája kell, hogy legyen a mostanáig egyetlen másik, közösségi szinten szabályozott polgári eljárás, az európai fizetési meghagyásos eljárás1 is.
Gyakorlati megközelítésben az alternatív jelleg tehát azt kell, hogy jelentse, hogy ha egy külföldi hitelező szeretne egy adóssal szemben 1000 euró vonatkozásában eljárást kezdeményezni, megteheti ezt adott esetben a tagállami jog által rögzített fizetési meghagyásos eljárás, az európai fizetési meghagyásos eljárás, a nemzeti jog által szabályozott kis perértékű ügyekre vonatkozó eljárás, valamint az európai bagatell eljárás, illetve esetleg a nemzeti jog szerinti más polgári eljárás keretében is.2 Kérdés azonban, hogy ez a döntési jogosultság vajon minden esetben, minden tagállam vonatkozásában egyformán érvényesül-e. A válasz egyértelműen nemleges kell, hogy legyen, hiszen a nemzeti eljárásokra való ilyen mértékű hagyatkozás szinte tagállamonként más-más lehetőséget, illetve lehetőségeket kínál a hitelező számára, azaz néhány tagállamban szélesre tárja az igényérvényesítés kapuját, míg más tagállamokban meglehetősen leszűkíti azt.3 Néhány tagállamban létezik ugyanis külön nemzeti bagatell eljárás és külön fizetési meghagyásos eljárás4, míg más tagállamokban csak ezek egyike, s vannak olyan tagállamok, ahol ezen két eljárás egymásra épül.5 Ilyen módon tehát az európai jogalkotás által létrehozott eljárástípusok (európai fizetési meghagyásos eljárás, illetve európai bagatell eljárás) mellett alternatívaként álló nemzeti eljárások köre tagállamonként változó, ami adott esetben a jogérvényesítési lehetőségek bizonyos fokú különbségét vonhatja maga után.
Az alternatív jellegnek köszönhetően az európai bagatell eljárás még a határokon átnyúló ügyekben sem kötelező: az igényérvényesítés csupán egyik lehetséges eszköze.6 A Bagatell rendelettel eszerint a jogalkotó egy additív eljárást hozott létre, amelynek igénybevételéről kizárólag a hitelező, a későbbi felperes rendelkezik döntési jogosultsággal.7 Tehát ha a felperes az európai bagatell eljárás helyett valamely tagállam nemzeti eljárási szabályai szerint szeretné igényeit érvényesíteni, az alperes a Bagatell rendelet szerinti eljárásra vonatkozó indítványa sikertelen lesz. S ugyanez igaz abban az esetben is, ha a felperes európai bagatell eljárás lefolytatását kéri a tagállamtól: ebben az esetben az alperes kérelmére az eljáró tagállami bíróság nem "tér át" a nemzeti eljárási szabályokra. Ebben a megközelítésben a rendelet figyelmen kívül hagyja az alperes álláspontját és érdekeit.8 Jelen tanulmány szerzője szerint az alperes akaratautonómiájának ilyen mértékű háttérbe szorítása indokolatlan, hiszen ezáltal a perben egyébként is sokkal kiszolgáltatottabb alperes helyzete tovább romlik. A szerző csatlakozik Eva Storskrubb azon álláspontjához, miszerint a jogalkotónak világosabban, pontosabban és sokkal határozottabban kellett volna állást foglalnia az eljárás alternatív, illetve kötelező jellegét illetően.9
Tárgyi hatályát illetően a Bagatell rendelet 2. cikke nyújt felvilágosítást, itt került ugyanis rögzítésre, hogy a rendeletet - tekintet nélkül az eljáró bíróság jellegére - azokban a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amelyeknél a követelés értéke a keresetlevél hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság általi kézhezvételekor nem haladja meg a 2000 euró összeget, az összes kamat és kiadás nélkül.
A rendelet tárgyi hatályának meghatározásakor a jogalkotók a már "jól bevált" polgári és kereskedelmi ügy fogalmával éltek, mely fogalom az Európai Bíróság jogértelmező tevékenységének köszönhetően meglehetősen jól kikristályosodott a Brüsszeli Egyezmény10 és a Brüsszel-I. rendelet11 kapcsán. Így tehát az Európai Bíróság szerint a polgári és kereskedelmi ügyek meghatározásakor nem a tagállami, a nemzeti jog az irányadó, hanem a Brüsszeli Egyezmény, a Brüsszel-I. rendelet "rendszerét, célkitűzéseit, valamint a belső jogrendek összességéből adódó általános jogelveket"12 kell figyelembe venni.
A Bagatell rendelet tárgyi hatálya alól kivett területek szintén a Brüsszel-I. rendeletet követik. Így a Bagatell rendelet hatálya nem terjed ki a 2. cikk (1)-(2) bekezdéseinek értelmében az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, a természetes személyek személyi állapotára, jog- és cselekvőképességére vonatkozó ügyekre, a házassági vagyonjogon, tartási kötelezettségeken, valamint végrendeleten és öröklésen alapuló jogok érvényesítésére vonatkozó ügyekre, a csődeljárásokra, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárásokra, csődegyezségre, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra, a szociális biztonságot érintő ügyekre és a választottbíráskodással kapcsolatos ügyekre. Ezen ügyek körének pontos meghatározásához tehát a Brüsszel-I. rendelethez kapcsolódó bírósági jogértelmező tevékenységet hívhatjuk segítségül. A Bagatell rendelet azonban tovább is szélesíti a polgári és kereskedelmi ügyek alóli kivételek körét, így az nem alkalmazható az államnak az államhatalom gyakorlása soron hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére ("acta jure imperii"), a munkajogi ügyekre, az ingatlanok bérletével kapcsolatos ügyekben, a pénzbeli követelésekre irányuló keresetek kivételével, illetve nem alkalmazható a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyiségi jogok megsértése miatt indult ügyekben, beleértve a rágalmazást is. Ez utóbbi kivételek meghatározásában feltehetően az a praktikus ok vezette a jogalkotót, hogy ezen esetekben az igények nehezen érvényesíthetők írásbeli eljárás keretében a széles körű bizonyításfelvétel miatt.13 Az egyes kivételek tényleges tartalommal való kitöltése, azaz pontosabb megjelölése hiányzik a Bagatell rendeletből, így az a nemzeti jog szerint történik. Ennek megfelelően például annak tisztázása, hogy az ingatlan bérlete, mint kivétel esetében mi minősül ingatlannak, a nemzeti jogok feladata.14 A tárgyi hatály alól kivont területek ennek köszönhetően tagállamonként eltérő szélességgel bírnak. Ez a Bagatell rendelet egységes alkalmazhatósága ellen hat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
