A kétrészes tanulmány második része - a Covid-19 járvány harmadik hullámának ellaposodó járványgörbéjétől visszatekintve - bemutatja a hazai turisztikai szektor pandémia előtti működési mechanizmusait, sajátosságait; annak számszerű adatokon alapuló gazdasági és társadalmi vonatkozásait górcső alá véve; majd pedig már a járvány hatásait érzékeltetve összeveti és értékeli mindezen eredményeket a 2020-as, illetve a 2021-es I. negyedév adataival, kirajzolódó tendenciáival. Konklúzióként a hosszútávú fenntartható turizmust befolyásoló trendek, veszélyek és kockázatok megjelenítésén túl, az esetleges megoldási javaslatok kidolgozása során is hasznosítható észrevételek kerülnek megfogalmazásra.
2021. július elején a Covid-19 harmadik hulláma Magyarországon épp lecsengőben van. Hazánkban megközelítőleg 5,5 millió beoltottat, 737 ezer már felgyógyult fertőzöttet és, sajnálatos módon, 30 ezer elhunytat tartanak számon[1]. 16 hónappal az első hazai diagnosztizált fertőzött[2] és egy turisztikai - és persze sok más egyéb - szempontból is hatalmas visszaesést jelentő 2020-as év[3] után a szakértők egy legjobb esetben is félgőzzel "eldöcögő" nyári turisztikai szezont prognosztizálnak. A központi mentőcsomagok és egyéb célirányos intézkedések ellenére a horeca szektor nagy része gyakorlatilag vegetál, a túlélésért küzd: egyrészt problémát jelent a munkaerő elvándorlása és vissza nem térése[4], másrészt az újraindítás során egyszerre jelentkeztek azok a fix költségek, amelyek csak teljes kapacitás mellett teszik rentábilissá a működést[5].
Operatívan is működni képes, egységes európai uniós protokoll hiányában az egyes tagállamok egyéni hatáskörben szabályozzák a vakcináció, a határátlépés, a szolgáltatóipar és tulajdonképpen a közösségi élet szinte minden aspektusát[6]. A létező összes platformon folyamatosan érkező információ (és hamis információ, azaz fake news) okozta kommunikációs zajban, jellemzően a sokszor napról napra változó szabályozások követhetetlensége, horribile dictu néhol következetlensége, egyfajta általános kiszámíthatatlansággal lengi be a közhangulatot. A kelleténél talán jobban is átpolitizált kommunikációs térben, főként a web 2.0 által felkorbácsolt vélt vagy valós bizonytalanságban[7], radikálisan tematizálódott a közbeszéd, ami tulajdonképpen egy ki nem mondott (vagy kimondott, de sokszor elbagatellizált), de ugyanakkor konstans pszichés nyomás alatt tartja a társadalmat, és így egyúttal személyes szinten is csökkenti az állampolgár általános, szubjektív komfortérzetét. Márpedig a településmarketing részét képező turizmusmarketing során is megfigyelhető az a tendencia, miszerint: az ember a lábával szavaz. Azaz oda megy, ahová neki jól esik és azt választja, ami számára komfortos. A fogyasztói preferenciák a turisztikai szolgáltatások igénybevétele során is elsődleges rendezőelvként működnek, hát még a tanulmány előző részében taglalt (utazás)biztonság kérdéskörének vonatkozásában.
Rövid kitérővel megjegyzendő, hogy a turizmusbiztonság - utazásbiztonság kérdésköre kapcsán a tanulmány szándékosan nem foglalkozik a társadalom meggyőződésből nem oltakozó, illetve oltásszkeptikusnak nevezett részével. Az egy hónappal a lakossági oltások kezdete (2021. január vége) előtt közölt, a KSH 2020. 12. 21-ei Heti Monitor jelentése szerint a 64 év felettiek és a felsőfokú végzettségűek tervezik leginkább, hogy beoltatják magukat. A munkanélküliek, a fiatalok és az alacsonyabb végzettségűek a legelutasítóbbak. Nagy valószínűséggel a munkanélküliek és az alacsony végzettségűek, gazdasági teljesítőképességük és társadalmi státuszuk révén nem feltétlenül képezik a turisztikai szolgáltatások elsődleges célcsoportját.
Egy ilyen helyzetben, érthető módon mindenki a legkisebb kockázat elve mentén választ. A minimálisan szükséges és indokolt óvintézkedéseken túl, fokozott elővigyázatossággal, ergo kétszer is meggondolja, mikor, hová és mennyiért utazik, ha egyáltalán utazik. Ahogy a közismert vasutas mondás is tartja: "Ha a sorompó zárva, abból még baj nem volt..."
Ebben a helyzetben és közhangulatban érdemes visszatekintenünk és a járvány előtti időszak adatait összevetni a tavalyi és a jelenleg is aktuális tendenciákkal.
Általános felvezetésként elmondható, hogy 2018 tájékán világviszonylatban a turisták mintegy 1,4 ezer milliárd dollárt költöttek el évente külföldön[8] (KSHa), így a globális szolgáltató szektor 7 százalékáért feleltek. 2018-ban a turizmushoz volt köthető a világ GDP-termelésének 10,4%-a (8,8 ezer milliárd dollár), és a munkahelyeknek nagyjából 10%-a (319 millió állás) is az ágazathoz tartozott. A munkaerőpiac globális bővüléséből, jelenlegi súlyánál nagyobb mértékben vette ki a részét az idegenforgalom. A 2018 előtti öt évben minden ötödik új munkahely az ágazatban jött létre, vagyis a foglalkoztatás szempontjából a turizmus jelentősége folyamatosan nőtt. Magyarországon nagyjából a világátlagnak megfelelő volt a szektor gazdasági súlya, a közvetlen (6,8%) és a közvetett ha-
- 10/11 -
tásokat is magába foglaló hozzájárulása a GDP-hez 10,7%, a közvetlen és közvetett hatásokat összesítve pedig a nemzetgazdasági foglalkoztatottság 13,2 százalékát adták (UNWTO, 2020). Mivel bizonyított, hogy a tanulmány első részében[9] részletesen bemutatott, Covid-19 európai megjelenése közvetlenül köthető a globális turizmushoz, így a rendszer működési mechanizmusainak hosszútávú fenntarthatósága mindenképpen revideálásra szorul.
Az első hullám kezdetén, a 2020. március 6-ai, a Nemzeti Turisztikai Adat-szolgáltató Központon keresztül érkezett adatok értékelése alapján a magyarországi szállodákban, a 2020. január-február-márciusi hónapra vetített összesített foglalások 16,4%-át mondták le a top 10 küldő országból. Csak Budapest esetében 20%-os volt a lemondások aránya (az Egyesült Államokból 12%, Olaszországból 31%, Kínából 50%, Izraelből 32%), míg szintén a főváros esetében, a március-áprilisi időszakra vetített foglalások száma 50%-al esett vissza az előző évihez képest. Vidéken, ahol főként a belföldi turizmus a domináns, a foglalások száma akkor még csak 10 százalék alatti mértékben csökkent (Guller Zoltán MTÜ vezérigazgató nyilatkozata alapján). Az Airbnb foglalások esetében is hasonló tendencia volt megfigyelhető. A 2020 húsvétra prognosztizált 85%-os visszaesés, annak önbeteljesítő jellege miatt megvalósult, illetőleg értelemszerűen a teljes szektorális leállásának hatása továbbgyűrűzött: elsősorban a kapcsolódó szolgáltató- és feldolgozóipari szegmensre is; lévén a külföldi látogatók adják a kereslet jelentős részét a helyi gyártmányú cikkekre (tipikusan bőráru, ruhák) és vendéglátóipari szolgáltatásokra, és ha ők nem jönnek, magától értetődő, hogy nem fogy annyi, mint általában szokott.
Röviden kitérnék arra, hogy a településmarketing és a turisztikai mutatók korrelációjának vizsgálata meglátásom és a rendelkezésre álló kutatások alapján is azért kiemelt fontosságú, mert ugyan a településmarketing és a turizmusmarketing egymással nem felcserélhető kollokációk (utóbbi az előbbi részét képezi), ugyanakkor a lokális tőkevonzás vizsgálata során, beleértve az FDI[10] beáramlást, esetleg más egyéb magán- vagy köztulajdonú tőkebefektetéseket; egyrészt sokkal inkább kitettek az időleges politikai vagy társadalmi viszonyok okozta torzító hatásoknak, másrészt nem minden esetben nyilvánosak, vagy ha igen, megesik, hogy csak részlegesen, így emiatt számos esetben közel sem követhetőek egyértelműen nyomon; míg a turizmus esetében ezek a hatások jórészt kiszűrhetőek[11], továbbá a célzott turisztikai kampányok eredményességének és hatékonyságának mérhetősége objektív, központilag adminisztrált, numerikus turisztikai adatok formájában hozzáférhető, ezért ezek a vizsgálódás szempontjából tulajdonképpen egyfajta elsődleges indikátornak is tekinthetőek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
