Dr. Jenovai Petra: A magyar, a német és a francia kereskedelmi ügynökök jogállása a 86/653. EGK irányelv implementációját követően III. (CH, 2008/10., 7. o., 10-11. o.)

Magyarországon a 86/653. EGK irányelv implementációjával született meg az első általános és átfogó kereskedelmi ügynöki jogszabály. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az átfogó szabályozás megalkotásának indoka nem kizárólag az irányelv átültetetésének kötelezettségében állt, hiszen - átfogó szabályozás hiányában - a háttérjogként szolgáló Ptk. megbízásra vonatkozó, alapvetően a felek mellérendelt pozícióján alapuló rendelkezései ugyanis - a német és a francia szabályozással ellentétben - nem nyújtottak kellő védelmet a megbízóval szemben kiszolgáltatott pozícióban álló ügynök számára.1 E szükségszerűségekből eredően a kereskedelmi ügynöki jogviszony szabályozása a jövőben fennmarad, csupán annak helye vitás. Az új Ptk. Koncepciójának korábbi szövegtervezete még nevesített szerződésként tartalmazta ezt a kontraktust a megbízási típusú szerződések között üzletszerzői szerződés elnevezéssel,2 a Kormány elé terjesztett szövegváltozatban azonban már nem szerepel ez a szerződés.3

A hatályos szabályozást az irányelvet Magyarországon implementáló 2000. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Ker. ügynöki tv.) jelenti. Az önálló kereskedelmi ügynök fogalmaként alapvetően az irányelv ügynökfogalmát vette át.

A törvény értelmében kereskedelmi ügynöknek az minősül,

- aki

- díjazás ellenében,

- állandó jellegű megbízás alapján,

- áruk adásvételét vagy az árukra vonatkozó más szerződést (illetve külön jogszabály eltérő rendelkezése hiányában szolgáltatásra, vagyoni értékű jogra, értékpapírra vonatkozó szerződést vagy tőzsdei ügyletet) közvetít,

- ideértve azt is, ha a szerződés - akár a megbízó nevében, akár saját nevében a megbízó javára való - megkötésére is jogosult.4

Önállónak azt az ügynököt tekinti a Ker. ügynöki tv., aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet.5 Ez a megfogalmazás igen hasonlít a francia agent commercial-nál ismertetettel, nem tartalmi ismérvekkel határozza meg az önállóság lényegét, hanem negatív módon, a munkaviszony más jogviszonyoktól való elhatárolásának problémájára utal. Ennek a kérdésnek az ítélkezési gyakorlata6 és jogirodalma7 ismeretében megállapítható, hogy az elhatárolás alapja az alá-, fölérendeltség, a személyes függetlenség fennállása. Ennek körében a bíróságok az utasítási jog terjedelmét, a munkaidő és munkaerő beosztásának jogát vizsgálják, tehát az Európai Bíróság gyakorlatával harmonizáló szempontokat alkalmaznak.

A gazdasági függetlenség körében vizsgált egyes kérdésekre a Ker. ügynöki tv. és Polgári Törvénykönyvünk (a továbbiakban: Ptk.) megbízási szabályai adják meg a választ, habár a Ker. ügynöki tv. 1. § (7) bekezdése a nem szabályozott kérdésekre a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazását rendeli, a kereskedelmi ügynöki szerződés egy speciális ügyellátásra irányul és így a megbízási szerződés szabályai alá tartozik.8 A Ker. ügynöki tv. csak a más megbízó számára végzett hasonló tevékenységről rendelkezik, a saját ügyletek kötését kifejezetten nem szabályozza. A törvény indokolása ugyancsak nem tér ki erre a kérdésre. A Ptk. megbízási szabályai azonban nem zárják ki a saját ügyletkötést. A kérdés eldöntésében a külön jogszabályokban rendezett speciális ügynöktípusokra vonatkozó rendelkezések sem szolgálnak segítséggel.

A kereskedelmi ügynök törvényi fogalmának nyelvtani elemzéséből arra a következtetésre juthatunk, hogy az ügynök nem jogosult saját ügyletek megkötésére, mert mindig a megbízó javára köteles az ügyletközvetítésre, illetve -kötésre.9

A több egyidejű megbízás ellátása esetén a Ker. ügynöki tv. a szerződéskötést megelőzően a jövőbeli megbízó erről történő tájékoztatásának és a meglevő megbízó hozzájárulása beszerzésének kötelezettségét írja elő az ügynök számára,10 vagyis ex lege nincs kizárva az ilyen tevékenység.

A teljesítési segéd, alügynök igénybevételéről a Ker. ügynöki tv. nem rendelkezik. Emellett a törvény indokolása csupán azt mondja, ki, hogy nem tilos és nincs a megbízó hozzájárulásához kötve a teljesítési segéd igénybevétele, mivel a kereskedelmi ügynöki jogviszony nem minősíthető olyan fokozottan bizalmi jellegű jogviszonynak, amely ezt kizárná.11 A Ptk. megbízási szabályai alapján lehetőség van teljesítési segéd igénybevételére, amennyiben ahhoz a megbízó hozzájárul, vagy az a megbízás jellegével együtt jár.12 Ennek értelmében a megbízó hozzájárulására van szükség a teljesítési segéd igénybevételéhez, amennyiben a megbízó és az ügynök közötti jogviszonyt olyan fokozottan bizalmi jellegű viszonynak minősítjük, amely főszabály szerint az ügynök személyes eljárását követeli meg. Ezzel szemben a Ker. ügynöki tv. miniszteri indokolása a fokozott bizalmi viszony, valamint a megbízói hozzájárulás szükségességének hiányáról szól.13 A teljesítési segéd igénybevételének lehetősége így vitathatatlan, annak megbízói hozzájáruláshoz kötöttsége azonban kétséget vethet fel, szembekerül egymással ugyanis a rendszertani és a teleologikus értelmezés, illetve egy jogforrás (a Ptk.) és egy jogforrásnak nem minősülő kútfő (a Ker. ügynöki tv. miniszteri indokolása), ami bizonytalanságra adhat okot.

A Ker. ügynöki tv. - mint lex specialis - kifejezetten rendelkezik a költségviselésről14 ennek értelmében az ügynök - a német megoldáshoz hasonlóan - viseli saját készkiadásait és általános üzleti költségeit, tehát nem tartozik elszámolással megbízója irányában.15 Ettől eltérő megállapodás esetében viszont fennáll az elszámolási kötelezettség. Megjegyzendő azonban, hogy a kiadások, költségek megbízó általi viselése az ügynök önállóságát gyengítő körülmény, más ismérvekkel együttesen az önálló kereskedelmi ügynöki státus megtagadásához vezethet.16

Mindezek alapján kimondható, hogy a magyar kereskedelmi ügynök független gazdaságilag megbízójától, de függetlenségének foka alapján inkább a német önálló kereskedelmi ügynökhöz áll közelebb, mint a francia típusokhoz.

Záró gondolatok

Összegzésként megállapítható, hogy a vizsgált tagállamok ügynökeinek jogállása-különösen a gazdasági függetlenség ismérve tekintetében - igen változatos képet mutat a széles körű függetlenségtől (pl.: a francia agent commercial és représentant non statutaire) az alacsonyabb fokún át (pl.: a német selbstständiger Handelsvertreter és a magyar kereskedelmi ügynök) a gazdasági függőségig (pl.: francia V.R.P.).

A kereskedelmi ügynöki státus áruk, szolgáltatások és a letelepedés szabadsága szempontjából történő megítélése tekintetében azonban az összes körülmény figyelembevétele indokolt. (Így a francia agent commercial-nál és représentant non statutaire-nél fennálló kiterjedt gazdasági függetlenséget ellensúlyozhatják a formai előírások értelmezése kapcsán felmerülő bizonytalanságok és közösségi jogi szinten megjelenő aggályok.)

Mindezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az irányelv által kitűzött jogközelítés ténylegesen nem történt meg maradéktalanul az Európai Unióban - gondoljunk csak a francia szabályozásra. Ennek elérése azonban már nem a Közösség, hanem az egyes tagállamok feladata. ■