Az Európai Unió állam- és kormányfőinek nizzai csúcstalálkozója után Magyarország számára elérhető közelségbe került - legkorábban 2004-ben esedékessé válik - az európai integráció. Ha a csatlakozási folyamatok de jure elindító eseményt, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodást megvizsgáljuk, abban az ügyész szóval nem találkozunk. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a csatlakozást követően az ügyészségnek ne kellene új kihívásokkal szembenézni. Az is magától értetődik, hogy ezeknek a kihívásoknak a magyar ügyészi szervezet csak akkor tud megfelelni, ha már a csatlakozási folyamat során felkészül rájuk. A felkészülés kiindulási alapja a nyelvtudás megszerzése, valamint az európai köz- és magánjog rendszerezett megismerése. Ez a folyamat az elmúlt években megkezdődött, és várhatóan a csatlakozás időpontjára a minimálisan szükséges képzett szakember rendelkezésre fog állni.
Az általános ismereteken túl azonban az ügyészségnek speciális jogi és szervezeti ismeretekkel is rendelkeznie kell.
Ha áttekintjük az Európai Unió tagállamai ügyészségeinek szervezeti szabályozását, akkor rendkívül változatos képet látunk. A legtöbb országban az ügyészi szervezet az igazságügy-miniszter irányítása alatt működik. (Ausztria, Dánia, Németország, stb.) Máshol az ügyészség a bíróságokhoz hasonlóan önkormányzati szervezet igazgatása alatt áll (Olaszország). A szervezeti megoldások azonban ennél sokkal árnyaltabbak.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának szabályozása folytán Magyarország a csatlakozás után a kormányzattól független ügyészséggel rendelkező államok közé fog tartozni. E kisebbség aránya azonban várhatóan növekedni fog, mivel más tagjelölt országok között is találunk hasonlókat. A ciprusi legfőbb ügyész a kormányzattól teljesen függetlenül, alkotmányos védelem mellett irányítja az ügyészi szervezetet. A szlovák ügyészség a magyarországival teljesen azonos helyzetben működik.
Az ügyészségnek az alkotmányos szervezetrendszerben elfoglalt helye a működésnek csak a kiindulópontja. Ezt amint láthattuk, minden tagország önállóan, hagyományainak megfelelően alakította ki. Nem ez a helyzet azonban az ügyészség működésével szemben támasztott követelményekkel.
Az Európai Unió és az Európa Tanács egymástól független nemzetközi jogi entitások. Céljaik, működési elveik azonban hasonlóak, tagságuk pedig nagymértékben átfedi egymást. Nem önkényes tehát azt állítani, hogy az Európa Tanácsnak az ügyészséggel szemben megfogalmazott elvárásai irányadónak tekinthetők az Unió tekintetében is. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2000. október 6-án Az ügyészség szerepe a büntető igazságszolgáltatás rendszerében címmel ajánlást fogalmazott meg.
Az Európa Tanács az ajánlás preambulumában utalt arra, hogy céljai között szerepel a jog uralmának, mint minden valódi demokrácia alapjának előmozdítása; a büntető igazságszolgáltatási rendszer kulcsszerepet játszik a jog uralmának biztosításában; az ügyészség meghatározó szereppel bír a büntető igazságszolgáltatás rendszerében csakúgy, mint a nemzetközi bűnügyi együttműködésben, ezért kívánatos közös elvek felállítása a tagállamok ügyészségeire vonatkozóan.
Az ügyészség feladatait illetően az ajánlás leszögezi, hogy az ügyészség sem nem a politikai vagy gazdasági hatalom, sem pedig a saját nevében jár el, hanem a társadalmat képviseli, ezért feladatai ellátásában közérdeknek kell vezérelnie. Valamennyi büntető igazságszolgáltatási rendszerben az ügyész dönt a bűnüldözés megindításáról vagy folytatásáról, képviseli a vádat a bíróság előtt, illetve jogorvoslattal élhet a bírósági határozatok ellen. Ezen túlmenően érvényesíti a nemzeti büntetőpolitikát, esetenként nyomozást folytat vagy irányítja a nyomozást, gondoskodik a sértetteknek nyújtandó segítségről, dönt a vádemelés eltereléséről és felügyeli a bírósági határozatok végrehajtását.
Az ajánlás kifejezetten fontosnak tartja az ügyész számára nyújtott garanciákat a feladataik ellátása érdekében. Elsősorban az államot terhelik feladatok a megfelelő jogi, szervezeti és anyagi (költségvetési) feltételek biztosításában. Fontos a pályára kerülők kiválasztásának igazságossága és pártatlansága, a megkülönböztetés kizárása, a tárgyilagos feltételeken alapuló előmeneteli rendszer, a hivatali érdek érvényesítése a mobilitásban, a megfelelő javadalmazás, illetve a jogállásuk megsértése esetén a bírósághoz fordulás lehetőségének biztosítása. Szükség esetén az ügyészeknek családjukkal együtt fizikai védelmet kell biztosítani.
Fontos a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása minden szakmai kérdésben, illetve ennek csak a törvényben előírtaknak megfelelő, az alkotmányos helyzet által feltétlenül megkívánt korlátozása. Ennek érdekében lehetővé kell tenni az érdekvédelmi és szakmai szervezeteik létrehozását, illetve ennek nemzetközi szövetségekhez csatlakozását. Állandó képzést és továbbképzést kell biztosítani az ügyészek számára, és prioritássá kell tenni a szakosodásukat a bűnözésre adandó hatékony válasz érdekében.
Az ügyészség szervezete és belső működése, az ügyek kiosztása során a pártatlanság és a függetlenség követelményének kell érvényesülnie. Biztosítani kell az ügyész számára az utasítás írásba foglalásának kérelmezhetőségét, illetve az ügy másra való átosztását, ha az utasítás az ügyész belső meggyőződésével vagy álláspontja szerint a törvénnyel ellentétes.
Az ajánlás kiemelt fontosságot tulajdonít az ügyészség és a végrehajtó, valamint törvényhozó hatalom viszonyának. Leszögezi, hogy az államoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy az ügyészek indokolatlan beavatkozásoktól mentesen, és anélkül láthassák el feladataikat, hogy indokolatlan felelősségre vonásnak lennének kitéve. Ennek biztosítása érdekében az ügyészségeknek rendszeresen és nyilvánosan be kell számolniuk működésükről. Ott, ahol az ügyészség a végrehajtó hatalomnak alárendelten működik, hatékony intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a kormány jogosítványait és terjedelmét törvény határozza meg, ennek gyakorlása átlátható, írásbeli és nyilvános legyen, az ügyészség szabad maradjon a bíróság előtti érvelésének előterjesztésében és érvényesüljön a büntetőeljárás megindításának vagy folytatásának mellőzésére adható utasítás tilalma.
Azokban az országokban is azonban, ahol az ügyészség független a kormánytól, törvénynek kell rendelkeznie az ügyészség függetlenségéről és ennek terjedelméről. Ennek megalkotása során azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a büntetőpolitika tisztességének és hatékonysága előmozdítása érdekében az ügyészség a törvény rendelkezései szerint köteles együttműködni a kormány szerveivel és intézményeivel.
Ha az ajánlást európai sztenderdnek tartjuk, márpedig az Európa Tanács tekintélye és az európai tagállamok egyetértése folytán annak kell tekintenünk, akkor két következtetés kínálkozik. Egyrészt az látható, hogy az ügyészség kormány alá rendeltségének kérdése egyre kevésbé jelentős, mivel a garanciális követelmények folytán a végrehajtó hatalom beavatkozási tere egyre szűkebb. Másrészt bátran mondható, hogy a kizárólag az Országgyűlésnek felelős magyar ügyészség ezeket a kritériumokat maradéktalanul teljesíti. E téren tehát a csatlakozással összefüggésben teendőnk gyakorlatilag nincs.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
