A lengyel legfelsőbb bíróság által Varsóban, 2022. november 7-9-én rendezett nemzetközi konferencia a jogállamiság aktuális problémáit járta körül elsősorban a bírói hatalom, a bírói függetlenség, valamint a nemzeti és nemzetközi bírói fórumok szemszögéből. Az előadók - nemzetközileg elismert jogtudósok és gyakorlati szakemberek - kitértek a bírói hatalmi ág természetére, a normakontroll gyökereire, a Velencei Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) szerepére, valamint a nemzeti és az uniós jog viszonyrendszerére, de szó volt a témakör német, magyar és spanyol vonatkozásairól is.
Az előadó a nyitógondolatában arra utalt, hogy manapság hajlamosak vagyunk elsiklani a hatalommegosztás felett, holott enélkül nincs demokrácia, majd feltette a kérdést: miért is van az embereknek szüksége államra? Álláspontja szerint államra azért van szükség, hogy megvédjen bennünket a külső és belső "gonosztól", valamint különböző ellátásokat (pl. szociális gondoskodást, oktatást) nyújtson a polgárai részére. Az államnak szüksége van hatalomra, hogy elláthassa a feladatait, azonban a hatalom birtokosai "nem angyalok", hanem esendőek, kísértésbe esnek és néha visszaélnek a hatalmukkal. A professzor hangsúlyozta, hogy "az állam a legveszélyesebb ember által alkotott képződmény".
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megszelídíteni a hatalmat, az előadó szerint két válasz létezik: egyrészt a hatalom birtokosainak "morális edukációja", másrészt pedig a fékek és ellensúlyok rendszere. Utóbbi évszázadokon keresztül az ún. külső fékekben (pl. nemesség, egyház) nyilvánult meg, azonban a modern időszakban ezen tényezők jelentősége megszűnt. Helyükbe a média és az NGO-k léptek, de kérdéses, hogy ezek ma is féknek minősülnek-e.
Manapság a választások - azaz maga a demokrácia - jelenti a legfontosabb ellensúlyt, hiszen a polgároknak lehetőségük van a "bajkeverők" hatalomból való kidobására. A hatalom államon belüli megosztására természetesen napjainkban is szükség van, hiszen ezzel lehet az abszolút hatalmat megelőzni. A tapasztalatok alapján a hatalommegosztás működik, amennyiben az egyes ágak ki vannak ellensúlyozva - azonban ez soha nem jelenthet teljes elválasztást.
Az Egyesült Államok alkotmányának elfogadása előtt a törvényhozó hatalom különösen erős volt, így az alkotmányozás során ezt ellensúlyozni kellett (a két kamara egymást ellenőrzi; a végrehajtó hatalom vétójoghoz jutott; a bíróságok ellenőrizhetik és érvényteleníthetik a törvényhozás aktusait, ha azok alkotmányellenesek). A II. világháborút követően viszont a végrehajtó hatalom erősödött meg, és ma már nem is beszélhetünk egyensúlyról, ami nagy probléma.
Az előadó rámutatott arra, hogy a bíróságok szerepe jelentősen átalakult az évszázadok folyamán. Jelentőségük megnőtt, és egyfajta "korlátozott hatalmú szupermenek" lettek, amelyek voltaképpen valamennyi állami döntésben részt vesznek, noha a hatalmi ágak közül a bírói hatalom a legkevésbé veszélyes a politikai jogokra. A 19-20. században a bíróság alapvetően igazságszolgáltatási feladatokat látott el a polgári és a büntetőügyekben, és így kevés köze volt a törvényhozáshoz. Montesquieu szerint a bíró lényegében "a törvény szája", vagyis önkorlátozást kell gyakorolnia. Az utóbbi 40 évben azonban egy "csendes forradalom" ment végbe: ma már nem hogy nem ez a hatalmi ág a leggyengébb, hanem sok szempontból ez a legerősebb, elhalványítva a másik kettőt.
Ennek az előadó szerint egyrészt az az oka, hogy világszerte elterjedt az alkotmány bírói felülvizsgálatának lehetősége. Európában a II. világháború után tört
- 51/52 -
utat magának a judicial review, és majd sztenderd elemmé vált az alkotmányokban. A bírók/alkotmánybírók már nem pusztán az alkotmány "őreiként", hanem egyenesen annak "főpapjaiként" viselkednek, miközben az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) és az EU Alapjogi Chartája a nemzeti jog és a nemzeti alkotmányok fölött áll. Az EJEB pedig egyfajta "szuper alkotmánybíróság" lett, ami bármilyen jogszabályt érvényteleníthet. A második okot az előadó a bírói ethosz átalakulásában látja: a "norm compliance" szemlélet elterjedésével nőtt a bírói aktivizmus.
A professzor tehát úgy véli, hogy a hatalmi ágak egyensúlya mára felborult, és fontos lenne ismét kiegyensúlyozni viszonyukat. Ennek érdekében a törvényhozó hatalmat erősíteni, a bíróságokat gyengíteni kellene - ehhez pedig arra lenne szükség, hogy a bírói függetlenség túlkapásait "lenyessük". A judicial review intézményét - főleg az EJEE és az EU Alapjogi Charta vonatkozásában - meg kellene szüntetni vagy legalábbis alaposan korlátozni kellene alkalmazási körét. Az előadó felidézte, hogy az Egyesült Államokban a baloldali-liberális körök is azon az állásponton vannak, hogy judicial review-t vissza kellene szorítani, ugyanis tarthatatlan, hogy a kilenctagú legfelsőbb bíróságnak ekkora hatalma legyen, miközben a bírók senkinek sem felelősek. A professzor arra is emlékeztetett, hogy Hollandiában ma sincs judicial review, és a II. világháború előtt máshol sem volt erre lehetőség Európában. Egy állam a judicial review nélkül is lehet alkotmányos jogállam.
Zárásként az előadó felvillantott egy alternatív megoldást is, ami nem más, mint az EJEE-ből - vagy egyenesen az EU-ból - való kilépés...
Az előadó a nyitógondolatában felidézte, hogy az Egyesült Államokban a bírói függetlenségnek nagyobb hagyományai vannak - nem véletlen, hogy minden városban általában a bíróság épülete a legszebb és a leggrandiózusabb.
Az amerikai professzor ezt követően Alexander Hamilton azon gondolatát idézte fel, miszerint azért van szükség a bírói függetlenségre, mert a bírónak nincs más hatalma, mint az ítéletei és azok indokolása. John Marshall főbíró jelentőségét pedig abban látta, hogy kidolgozott egy "morális iránytűt" arra nézve, hogy miként kell a bírónak viselkednie a hatalmi ágak megosztásának rendszerében. A professzor az elő-adása során utalt a Marbury v. Madison ügyre, a politikai kérdés doktrínájának kialakulására és jelentőégére, valamint emlékeztetett arra, hogy Thomas Jefferson meg akarta szüntetni a legfelsőbb bíróságot.
Álláspontja szerint Marshall mentette meg az alkotmányt, és ma is érvényes azon tétele, hogy a bíró azzal lesz erős, ha jogi, és nem pedig politikai érvelést alkalmaz.
A professzor az előadásának első felében a bíróválasztás németországi szabályozását mutatta be, kitérve a tartományi bírók, a szövetségi bírók, valamint az alkotmánybírók megbízatásainak szabályaira, és egyben rámutatva a szabályozás heterogenitására. Álláspontja szerint a jogállamiság egyik fontos kérdése, hogyan nyerik el a megbízatásukat a bírók. Sokféle megoldás létezik, de ezek egyike sem adhat lehetőséget a politikai befolyásra. Hangsúlyozta, hogy önmagában az nem jelent problémát, ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak is van befolyása a bíróválasztás folyamatára - a lényeg, hogy megfelelő garanciák legyenek a politikai célzatú befolyások elhárítására. Sőt álláspontja szerint nem tartható a bírók "önkiválasztása" sem, ugyanis ezzel sérelmet szenved a demokratikus legitimáció. A német professzor hangsúlyozta, hogy a hatalommegosztás elvéből nem következik, hogy a bírókat a bíróságoknak kellene megválasztaniuk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
