A bankrendszer tagjai között adóalanyisági szempontból is szükséges különbséget tenni a bankrendszer és a bankrendszerhez tartozó hitelrendszer, az első és második szint, konkrétabban az első szinten megjelenő Magyar Nemzeti Bank és a hitelintézetek között.
Adójogi szempontból nem azon van a hangsúly, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB), bankrendszer struktúránk első szintjén tevékenykedik, s ezen szerepköréből adódóan irányítja monetáris eszközökkel a második szinten elhelyezkedő hitelintézeteket, hanem az érdekeltségi rendszer alapvető eltérése.
A bankrendszer második szintjén elhelyezkedő hitelintézetek, vagyis az MNB-n kívüli bankok, szakosított hitelintézetek, szövetkezeti hitelintézetek a kétszintű bankrendszerre való áttérés időszakától kezdődően nyereségérdekeltségi rendszerben tevékenykednek, függetlenül a hitelintézetekre háruló, a gazdaságpolitikai, pénzügy politikai feladatok végrehajtásában kapott szerepkörük ellenére a velük szemben támasztott alapvető gazdasági követelmény az eredményes gazdálkodás, a nyereség elérése.
Ami pedig a MNB-vel szemben támasztott idevonatkozó követelményeket illeti, a legtöbbet a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvényből, annak is jövedelemszabályozását érintő részeiből lehet megtudni. E tekintetben a következő rendelkezésekből lehet a megfelelő következtetést levonni:
Az MNB a rá vonatkozó számviteli előírások figyelembevételével meghatározott bevételei és ráfordításai alapján számított tárgyévi eredményének a következőkben ismertetendők szerint fizetett osztalékkal csökkentett összegét az eredménytartalék javára számolja el. Amennyiben a tárgyévi eredmény az e szerint fizetett osztalékra nem nyújt fedezetet, a különbözetre az eredménytartalékot kell igénybe venni az eredmény-elszámolás során.
Az MNB a tárgyév után a tárgyévet megelőző második, harmadik és negyedik év tárgyévi eredménye átlagának megfelelő osztalékot köteles fizetni, amelynek összege azonban nem haladhatja meg a tárgyévi eredmény és az eredménytartalék együttes összegét. Az osztalékfizetési kötelezettséget a tárgyévi beszámoló elfogadását követő 8 napon belül kell teljesíteni.
Amennyiben a tárgyévi veszteség összege az eredménytartalékot meghaladja, akkor a különbözetet a központi költségvetés közvetlenül az eredménytartalék javára a tárgyévi beszámoló elfogadását követő 8 napon belül megtéríti.
Ezen rendelkezésekből az a legfontosabb levonható következtetés, hogy ma már az MNB sem teljesen "érdektelen" abban, hogy milyen eredményt ér el, távol van már attól a régi, költségvetési szervezetekre jellemző sajátosságtól - amely az egyszintű bankrendszer tagjaira is egykor jellemző volt -, hogy minden bevételt befizet a költségvetésbe és minden kiadását a költségvetéstől kapja meg. Abból az MNB törvényi rendelkezésből azonban, amely szerint végső soron, veszteség esetén, az MNB a költségvetéstől az eredménytartalékát meghaladó, vagyis egyfajta "veszteségét" mindenképpen megkapja, az önmagában kizárja az igazi nyereségérdekeltséget. Más kérdés, hogy ez így helyes is, hisz az MNB abszolút nyereségérdekeltté tétele veszélyeztethetné a monetáris politika eredményességét. A banki nyereséget ugyanis alapvetően a fizetett és a kapott kamatok különbözete eredményezi, azaz a nyereség mindenek feletti elérésének célja veszélyeztethetné a kívánatos monetáris döntések hozatalát, annak okából, hogy a kamatok, mégpedig az MNB által fizetett és kapott kamatok nagyságrendjére is kihatóan magának az MNB monetáris döntéseinek van ráhatása.
Feltehetőleg az imént kifejtettekkel egybehangzó következtetések levonása következményeként jutott a jogalkotó arra a döntésre, hogy a MNB-t nem indokolt adóalanynak tekinteni az e cikkben tárgyaltak szempontjából meghatározónak számító társasági adó jogi szabályozása vonatkozásában. (A jelenleg hatályos, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szerint a Magyar Nemzeti Bank társasági adóalanynak nem minősülő szervezet.)
Az eddigiek összegezéseként az rögzíthető, hogy a jelenlegi MNB-t érintő szabályozás helyénvaló, annak módosítása mellett érvelni felesleges volna.
Előbbiekből adódik az is, hogy az adóalanyiság kérdéseivel, az adóalanyiság jelenlegi megoldásának részletesebb elemzésével, esetleges változtatások indokoltságának vizsgálatával érdemben csak a bankrendszer második szintjén elhelyezkedő hitelintézetek viszonylatában érdemes foglalkozni. Egyúttal azt is célszerű megemlíteni, hogy a továbbiakban a hitelintézetek társasági adóalanyiságának tárgyalására kerül sor és nem a Hpt. szélesebb kategóriáját jelentő pénzügyi intézmények adóalanyiságával, amelybe értelemszerűen elsősorban éppen a hitelintézetek tartoznak bele. Mégpedig azért a hitelintézetekre szűkítetten, mert a pénzügyi intézmények kategóriájába sorolt pénzügyi vállalkozások, szervezetüket (értve alatta munkaszervezetüket) illetően sokfélék, korántsem csak olyan típusúak mint a hitelintézetek, és a társasági adóalanyiság szabályozása éppen a szervezet (munkaszervezet) milyenségéből indul ki. Az pedig már más kérdés, hogy ez a megoldás helyes-e vagy sem.
Mielőtt a hitelintézetekre vonatkozó, a helyzetüket meghatározó legfontosabb szabályokat bemutatnám, leszögezni kívánom, hogy a jelenlegi megoldás alapjaival, döntően tehát azzal, hogy a hitelintézetek is - mint a többi gazdálkodó szervezet - alanya a társasági adónak, egyetértek. Lényegileg azért, mert ma már a "banküzem" nálunk sem alapvetően más mint az egyéb gazdálkodó szervezet. Kérdéses lehet azonban az, hogy a hitelintézeteknek "automatikusan" kell-e besorolniuk abba a társasági adórendszerbeli belső rendszerbe, amelynek meghatározó szabályozás-centrikus kiindulópontja az adott szervezeti formába tartozás. Az adótörvény ugyanis a társasági adóalanyiság kérdésében, kiindulópontként a következők szerint rendelkezik:
A társasági adó alanya a következőkben meghatározott személy:
Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül:
- a gazdasági társaság és az egyesülés,
- a szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével,
- az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat,
- az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az erdőbirtokossági társulat,
- a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete,
- a közhasznú társaság, a vízitársulat,
- az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,
- a kockázati tőkealap.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
