Többéves vita végére tett pontot az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága, amikor 2000. december 14-én ítéletet hirdetett a T-613/97. számú ügyben1.
Az ügy franciaországi székhellyel bejegyzett felperesei, a Syndicat Français de l’Express International ("SFEI")2 nevű konzorcium tagjai az 1997. december 30-án benyújtott keresetükben az Európai Közösségek Bizottsága 1997. október 1-jei, 98/365/EK3 határozatának hatályon kívül helyezését kérték az Elsőfokú Bíróságtól.
Az ügy előzményei közül a következőket kell kiemelni.
A gyorsposta szolgáltatás Franciaországban versenypiaci tevékenység, ellentétben a hagyományos postai szolgáltatásokkal, amelyeket a monopolhelyzetben lévő, általános gazdasági érdekű szolgáltatói tevékenységet ellátó, állami tulajdonú Posta végez.
A vonatkozó jogszabály4 a Postát bizonyos piaci tevékenységek folytatására is felhatalmazza, ideértve a gyorsposta szolgáltatást is. Ezt a szolgáltatást 1986-tól "EMS/Chronopost" márkanév alatt a Posta egyik leányvállalata, a Société Française de Messagerie International ("SFMI") végzi, részben a Posta eszközeinek igénybevételével. Egy miniszteri rendelet értelmében a Posta "logisztikai és üzleti segítséget" nyújtott SFMI számára. A Posta és SFMI közötti kapcsolatokat szerződések szabályozzák.
A "logisztikai és üzleti segítség" keretében, SFMI a gyorspostai küldemények begyűjtése, osztályozása és továbbítása céljára - ellenérték fejében - a Posta eszközeit is jogosult volt használni, ideértve a postahivatali hálózatot és a Posta jelvényét hordozó járműveket. A fogyasztók számára a Postának és leányvállalatának a tevékenysége és szervezete nem különült el egyértelműen, ami elősegítette a leányvállalat tevékenységének reklámozását és ügyfélkörének kiépítését.
1992-től a gyorsposta szolgáltatás ellátásába bekapcsolódott Chronopost S. A. ("Chronopost"), amely közvetetten ugyancsak a Posta leányvállalata.
1995. január 1-jéig a postai üzlethálózatot kizárólagos joggal használó Chronopost tevékenysége a belföldi piacra összpontosult, a nemzetközi forgalmat SFMI bonyolította le. Az SFMI tevékenységét Chronopost ügynöki és bizonyos szakmai szolgáltatásokkal (a küldemények begyűjtése, illetőleg kézbesítése) segítette. A belföldi és a nemzetközi forgalomba történő egyidejű bekapcsolódás lényeges gazdasági előnyt jelentett számukra azokkal a versenytársaikkal szemben, amelyek csak a belföldi vagy csak a nemzetközi postaforgalomban tevékenykedtek. (A leányvállalatokat mind a Bizottság határozata, mind pedig az Elsőfokú Bíróság ítélete - függetlenül attól, hogy a határozat, illetőleg az ítélet adott szövegrésze értelemszerűen melyik vállalatra vonatkozik - csak együttesen, "SFMI-Chronopost" elnevezéssel említi, ezért a továbbiakban a magunk részéről is ezt tesszük. - T. L.)
A leányvállalat a versenytársaikétól eltérő föltételekkel kínálta szolgáltatásait. Tevékenységüket főleg eseti megrendelőkre alapozták. Míg a versenytársak az alkalmi megrendelők küldeményeit is rendszerint a feladó telephelyén vették át, tehát "házhoz mentek", addig SFMI-Chronopost az ilyen küldemények begyűjtésére a postai felvevőhálózatot használta. A versenytársaktól eltérően, nem vállalt kötelezettséget a küldemények meghatározott időn belüli kézbesítésére és összességében a versenytársakénál alacsonyabb árakat alkalmazott.
1990. december 21-én SFEI, mint SFMI első számú franciaországi versenytársa panaszt nyújtott be Franciaország ellen a Bizottságnál. Ebben kifejtette, hogy a Posta részéről az SFMI-Chronopostnak nyújtott "logisztikai és üzleti segítség" az Európai Közösséget létesítő Szerződés ("EK-Szerződés") 92. (jelenleg 87.) cikk szerinti, tehát tiltott állami támogatást valósít meg. Állítása szerint ennek, valamint egy sor más intézkedésnek köszönhetően képes, SFMI-Chronopost a mindenkori piaci árnál jelentősen alacsonyabb árak alkalmazására. A támogatás tényleges összegét a panaszos szerint a "logisztikai és üzleti segítség" mindenkori piaci ára és az SFMI-Chronopost által a postai szolgáltatásokért fizetett ár különbsége teszi ki.
A panasz benyújtását követően SFEI, az EK-Szerződés (jelenlegi) 88. cikk (3) bekezdésből eredő jogával élve 1993. június 16-án, másokkal együtt keresetet nyújtott be a Párizsi Kereskedelmi Bírósághoz (Tribunal de Commerce) SFMI, Chronopost és a Posta ellen.
A tagállami bíróság a döntéshozatalhoz 1994. január 5-én több kérdésben előzetes döntés meghozatalát kérte az Európai Közösségek Bíróságától. A Bizottságnak föltett kérdések egyike az állami támogatás fogalmának az adott ügy körülményeire tekintettel történő értelmezésére vonatkozott.
A Bíróság a megkeresés nyomán 1996. július 11-én meghozott C-39/94. számú előzetes döntésében elvi éllel kimondta, hogy az "állami vállalat által a magánjog szabályai szerint a versenypiacon tevékenykedő leányvállalata számára nyújtott logisztikai, valamint üzleti segítségnyújtás az EK-Szerződés 92. cikk (1) bekezdés szerinti állami támogatást valósít meg, ha az ezekért járó ellenszolgáltatás kevesebb a mindenkori piaci viszonyok mellett követelhető összegnél." 5
A Bíróság az adott szolgáltatás mindenkori piaci árának meghatározását a nemzeti bíróság hatáskörébe utalta. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a piaci ár meghatározása alapos gazdasági elemzést igényel, amelynek során minden olyan tényezőt figyelembe kell venni, amelyet a mindenkori piaci viszonyok között tevékenykedő vállalkozások az ármegállapítás során figyelembe vesznek.
Emlékeztetett a Bíróság a vonatkozó esetjogra, amely a támogatás fogalma alatt nem csak az olyan nyilvánvaló előnyöket érti, mint a pénzügyi támogatás, hanem idesorol minden olyan beavatkozást, amely különböző formában csökkenti az egyébként a vállalati költségek között elszámolásra kerülő anyagi terheket, továbbá ideérti azokat a magatartásokat is, amelyek - bár a szó szoros értelmében nem minősülnek pénzügyi támogatásnak, ám azzal azonos jellegűek, illetőleg hatásúak.6
A Bizottság 1996 márciusában kezdte meg az 1990-ben benyújtott panasz érdemi megvizsgálását.
A Bizottság mindenek előtt alapos vizsgálat alá vette SFMI-Chronopost piaci tevékenységét, valamint a két vállalat és a Posta közötti üzleti kapcsolatokat. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy míg SFMI az 1986-os alapításkor a gyorspostai küldemények franciaországi piacának még csupán 4%-át mondhatta magáénak, addig 1996-ban a két vállalat együttes részesedése ezen a piacon már 22%-os volt. A gyorsposta szolgáltatás növekvő mértékű franciaországi elterjedésének, az anyavállalat üzlethálózata kihasználásának, a megfelelő üzletvezetésnek s nem utolsó sorban a jelentős mértékű reklámozásnak is köszönhetően 1986 és 1996 között a vállalkozások méretei jelentősen megnövekedtek. Az 1996-ban már mintegy 1870 fő munkavállalót alkalmazó vállalatok 32 irodát, két tranzit központot, hat nemzetközi elosztóhelyet és 600 gépjárművet üzemeltettek. Alapítását követően SFMI-Chronopost gazdaságilag egyre nagyobb mértékben függetlenedett tulajdonosától, a Postától. Míg 1987-ben a Posta gyűjtötte be az SFMI által továbbított küldemények 67%-át, addig 1994-re ez a részarány - mindkét leányvállalat tekintetében - 39%-ra csökkent. A küldemények kézbesítése esetében ez a hányad ugyanezekben az években 94, illetőleg 45,8% volt. SFMI-Chronopost 1996-ban hozzávetőlegesen 450 alvállalkozót foglalkoztatott. A két vállalat rendszeresen fizetett osztalékot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
