A jelen ügy tényállása szerint 2023. november 16-án kár keletkezett az A. S. [és] B. S. (két társtulajdonos) tulajdonában lévő gépjárműben. Az ütközést okozó személy az alperes biztosítótársasággal kötött érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezett. Az alperes elvben elismerte felelősségét. Az alperes felelőssége a kötelező gépjármű-biztosítási szerződésből ered. Az alperes biztosítótársaság elvégezte a kárrendezést, és 4531,43 PLN összegű kártérítést fizetett a károsultaknak. A 2023. december 11-i engedményezési szerződéssel a károsultak az alperes biztosítótársasággal szembeni követelésüket a P. sp. z o.o. társaságra engedményezték, majd ez utóbbi jogalany 2023. december 13-án az alperessel szembeni követelést a jelenlegi felperesre engedményezte. Mindkét engedményezési szerződés megtalálható az ügyiratok között. A felperes által indítványozott magánszakértői véleményből az következett, hogy a tényleges kár 8404,52 PLN. Az alapügy körülményei között a felperes a magánszakértői véleményben szereplő 8404,52 PLN és a kárrendezési folyamat során a károsultak részére kifizetett 4531,43 PLN közötti különbözetnek megfelelő összegű kártérítést kér.
A felperes az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, többek között a C-618/21. sz. ügyben 2023. március 30-án hozott ítéletre hivatkozik, amely szerint a biztosítók nem alkalmazhatnak olyan intézkedést, amely a kártérítés indokolatlan csökkentésén alapul.
Az alperes azzal érvel, hogy alapvető fontosságú az a körülmény, hogy a károsult megjavíttatta-e a gépjárművet, vagy esetleg elidegenítette-e azt. Az alperes véleménye szerint kártérítésként a károsultnak a gépjármű javításával kapcsolatban ténylegesen felmerült költségeit kell megfizetni. A javítási költségek nem haladhatják meg a gépjármű javítására ténylegesen fordított összeget.
A felperes álláspontja szerint irreleváns, hogy a javítást elvégezték-e és ha igen, milyen összegért. A felperes úgy véli, hogy a javítási költségek megtérítése iránti követelést a jog nem ismeri. A felperes úgy véli, hogy a kártérítési kötelezettség a kár bekövetkezésének időpontjában keletkezik. Ez nem függ attól, hogy a károsult elvégezte-e a gépjármű javítását, vagy egyáltalán szándékában áll-e a gépjárművet megjavíttatni. A kártérítés megállapításához elegendő a piaci árak alapján szakértő közreműködésével megállapítani a becsült költségeket.
A károsultak (közvetlenül) arról számoltak be, hogy a gépjárművet a kár bekövetkezését követően megjavították. A gépjármű még mindig a birtokukban van. A károsultak (közvetlenül) maguk végezték el a javítást, de nem emlékeznek arra, hogy milyen költségeik merültek fel. A károsultak (közvetlenül) igazolták, hogy a biztosító által kifizetett kártérítés fedezte a javítási költségeket. A károsultak (közvetlenül) úgy döntöttek, hogy átruházzák a biztosítóval szemben
fennálló követelésüket, mert a kár bekövetkezését követően a gépjárművük már nem ért annyit, mint korábban, ezért vissza akarták kapni a pénzüket. Az ügy körülményei között igazságügyi gépjármű szakértő megvizsgálta a gépjárművet és szakértői véleményt készített. A szakértő a kár összegét bruttó 8374,07 PLN összegben állapította meg. A bizonyítékok alapján a szakértő nem tudta meghatározni a károsultaknak a gépjármű javításával kapcsolatban közvetlenül felmerült tényleges költségeit. A károsultak ugyanis nem emlékeztek erre, ráadásul a javításról számlákkal sem rendelkeztek.
Az eljáró lengyel bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében a következő kérdéseket tette fel az Európai Unió Bíróságának:
A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke 2. pontjának rendelkezését úgy kell-e értelmezni, hogy a "károsult" fogalma a jogutódot (a követelést megszerző személyt, az engedményest) is magában foglalja?
A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 18. cikkének a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett rendelkezését úgy kell-e értelmezni, hogy olyan cselekmények, mint a gépjármű elidegenítése vagy (teljes vagy részleges) javítása, amelyeket a közvetlen károsult a követelés engedményezését követően végzett, befolyásolhatják a jogutód (a követelést megszerző személy, engedményes) biztosítóval szemben fennálló, a 2009/103/EK irányelv 18. cikkében említett kereseti jog terjedelmét?
Megfosztja-e az uniós jog rendelkezéseit, különösen a 2009/103/EK irányelvet - köztük annak 18. cikkét - tényleges érvényesülésüktől (effet utile) az a megkülönböztetés, amely különbséget tesz az olyan károsultak között, akik a gépjárművet megjavították, és azok között, akik azt nem javították meg, továbbá azok között, akik részleges kár bekövetkezését követően a gépjárművet elidegenítették, és azok között, akik a gépjárművet tulajdonukban megtartották, amennyiben e gyakorlat hivatalból kizárja, vagy aránytalanul korlátozza a károsult kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján fennálló kártérítéshez való jogát?
Az Európai Unió Bíróságának a honlapján egyelőre csak a lengyel bíróság előzetes döntéshozatali eljárás iránti végzése érhető el.[1]
Az alapügy tényállása szerint 2016. június 6-án Romániában az 1-E60 főúton 602 kilométer és 300 méternél, Bihar megyében, Nagyvárad város közelében, Örvénd község területén egy személygépjármű vezetője, R. R. M. által okozott közlekedési baleset következett be, amelynek során a négy felperes, akik utasként a gépjárműben tartózkodtak, testi sérüléseket szenvedett. A baleset időpontjában érvényes gépjármű-tulajdonosi felelősségbiztosítási szerződés állt fenn, amelyet a gépjármű vezetője kötött az UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA (Lengyel Köztársaság) biztosítótársasággal.
A felperesek és a károkozó bolgár állampolgárok. A keresetlevélben és a kiegészítő keresetlevélben a felperesek jelezték, hogy 2016. június 6-án gépjárművel a Lengyel Köztársaságba utaztak, ahol a balesetet megelőző tíz évben éltek és dolgoztak. A biztosítási kötvényben a biztosított vezető (a károkozó) egy, a Lengyel Köztársaságban, Radom városban található címet adott meg. A közlekedési baleset időpontjában a károkozó állandó lakcíme Várna városában (Bulgária) volt található.
A közlekedési baleset időpontjában a felperesek állandó lakcíme a Bolgár Köztársaságban volt, a kereset benyújtásának időpontjában és jelenleg pedig Várnában található.
A felperesek a bihari bíróság (Románia) előtt a 2016. június 6-i közlekedési baleset következtében elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése iránti követeléseket érvényesítettek az UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA-val mint a károkozó R. M. felelősségbiztosítójával szemben, ennek nyomán indult a 387/111/2019. sz. polgári ügy. A 2020. október 6-án Biharban, Romániában tartott nyilvános tárgyalást követően hozott 117/C/2020. sz. polgári ítéletből kitűnik, hogy a felperesek elálltak keresetüktől.
2021. június 4-én a felperesek keresetet indítottak az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) előtt az UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA lengyel biztosítótársaság ellen a közlekedési balesettel okozott nem vagyoni károk tekintetében a biztosító által fizetendő - S. S. S. részére 250 000 leva (BGN), G. S. S. részére 200 000 BGN, E. D. S. részére 250 000 BGN és Z. S. R. részére 200 000 BGN összegű - kártérítés iránt, ennek nyomán indult a 344/2021. sz. polgári eljárás.
Az alperes arra hivatkozik, hogy a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II.") szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a román anyagi jog alkalmazandó. Az alperes kifogást emelt az érvényesített követelések megalapozottságával szemben a romániai Marea Adunare Naţională (nagy nemzetgyűlés) által elfogadott, 1958. április 21-i 167. sz. rendelet (közzétéve a hivatalos lap 1960. július 15-i 11. számában) szerinti elévülés (biztosítási követelések esetén: 2 év, általában: 3 év), valamint a károkozó vétkes jogellenes magatartásának hiánya miatt, továbbá a követelt kártérítések összegére tekintettel.
Az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) 344/2021. sz. kereskedelmi ügyben 2022. július 1-jén hozott 264. sz. ítéletével az alperes UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA-t kötelezték arra, hogy a felperesek részére nem vagyoni károk (fájdalom és szenvedés) megtérítéseként fizesse meg a következő összegeket: S. S. S. részére 100 000 BGN, G. S. S. részére 64 000 BGN, E. D. S. és Z. S. R.1 részére 96 000 BGN, a főkövetelésnek a 2021. május 15-től a teljes megfizetésig számított törvényes kamataival együtt. A bíróság a kereseteket az ezt meghaladó részükben elutasította.
Az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) a bolgár anyagi jogot alkalmazta, és a Kodeks za zastrahovane (biztosítási törvénykönyv) - Zakon za zadulzheniata i dogovorite (a kötelmekről és a szerződésekről szóló törvény) 45. és 86. cikkével összefüggésben értelmezett - 432. cikke alapján helyt adott e kereseteknek. Úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségekről és a szerződésekről szóló törvény 110. cikkében előírt ötéves elévülési idő a 2016. június 6-i közlekedési balesetre és a 2021. június 4-i keresetindításra tekintettel még nem járt le.
A felperesek fellebbezést nyújtottak be az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) ezen ítélete ellen a keresetet elutasító részét illetően, az alperes biztosítótársaság pedig a keresetnek helyt adó részét illetően. A kereskedelmi fellebbezési ügy 685/2022. számon indult az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) előtt. 2024. június 24-i 186. sz. végzésével az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és a kereseti kérelmeket mint megalapozatlanokat teljes egészében elutasította.
Az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) a ["Róma II" rendelet] 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a román anyagi jogot alkalmazta. Az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) által a 685/2022. sz. kereskedelmi ügyben 2023. március 13-án hozott 191. sz. végzésben a bíróság azzal érvelt, hogy a román anyagi jogot kell alkalmazni, mivel a felperesek testi sérüléseit olyan közlekedési baleset okozta, amely Románia felségterületén következett be, a biztosítónak, amelynek felelősségét érvényesíteni kívánják, székhelye és üzleti címe Varsóban, a [Lengyel] Köztársaságban található, a károsult személyek szokásos tartózkodási helye pedig a Bolgár Köztársaságban található.
A fellebbviteli bíróság a követeléseket jogilag a 864/2007 rendeletnek a Legea nr. 136/1995 privind asigurările şi reasigurările în România (a romániai biztosításokról és viszontbiztosításokról szóló 136/1995. sz. törvény) 57. cikkének (1) bekezdésével [és] a román Codul civil (polgári törvénykönyv) 1357. cikkével összefüggésben értelmezett 18. cikke alá sorolta be. Azon következtetés levonása érdekében, hogy a benyújtott keresetek megalapozatlanok, a fellebbviteli bíróság a román polgári törvénykönyv 2517. cikkében foglalt hároméves elévülési idő lejártát vette figyelembe, amely elévülési idő nem szakadt meg.
A felperesek a fellebbezés tárgyában hozott ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelynek alapján a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, a továbbiakban: VKS) előtt megindult a 2553/2024. sz. kereskedelmi ügy. A felülvizsgálati kérelemben a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felek azt az álláspontot képviselik, hogy a fellebbviteli bíróság tévesen állapította meg, hogy a 864/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a román anyagi jogot kell alkalmazni, mivel nem tett különbséget a károkozásért felelősnek tekintett személy (a károkozó, a gépjármű vezetője, a közlekedési balesetért felelős személy) és annak biztosítója között, és nem vette figyelembe, hogy az alkalmazandó anyagi jog meghatározása szempontjából a károsultak, valamint a károkozásért felelősnek tekintett személy - a károkozó - szokásos tartózkodási helye, nem pedig a biztosító székhelye és üzleti címe irányadó. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felek úgy vélik, hogy a bolgár anyagi jogot és a bolgár jogban előírt elévülési időt kell alkalmazni, mivel a felperesek és a károkozó szokásos tartózkodási helye a Bolgár Köztársaságban található.
A VKS a 2553/2024. sz. kereskedelmi ügyben 2025. szeptember 26-án hozott 2726. sz. végzésével engedélyezte a fellebbezés tárgyában hozott ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet a következő vitatott jogkérdésre vonatkozóan: "Közlekedési baleset károsultjai által a kárt közvetlenül okozó személy felelősségbiztosítója ellen indított kereset esetén úgy kell-e értelmezni a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt, »a károkozásért felelősnek tekintett személy« kifejezést, hogy a biztosító, és nem a károkozó (a gépjármű vezetője, a közlekedési balesetért felelős személy) az a személy, akit a károkozásért felelősnek tekintenek?"
A felülvizsgálati eljárás keretében eljáró bolgár legfelsőbb semmítőszék az alábbi kérdések terjesztette az Európai Unió Bírósága elé:
Milyen jelentést kell tulajdonítani a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II.") szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK tanácsi rendelet[2] 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő, "a károkozásért felelősnek tekintett személy" kifejezésnek?
Értelmezhető-e úgy ez a kifejezés, hogy az a károsultak általi közvetlen keresetindítás esetén a gépjármű tulajdonosának felelősségbiztosítóját is, vagy csupán a gépjármű használóit foglalja magában?
Közlekedési baleset károsultjai által a kárt közvetlenül okozó személy felelősségbiztosítója ellen indított kereset esetén úgy kell-e értelmezni a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II.") szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt, "a károkozásért felelősnek tekintett személy" kifejezést, hogy a biztosító, és nem a károkozó (a gépjármű vezetője, a közlekedési balesetért felelős személy) az a személy, akit a károkozásért felelősnek kell tekinteni?
Az Európai Unió Bíróságának a honlapján jelenleg csak a bolgár bíróság előzetes döntéshozatali eljárás iránti határozata található meg.
Ezen ügy tényállása alapján 2019. február 22-én két személygépkocsi részvételével közlekedési baleset történt a Németországi Szövetségi Köztársaságban; a Kreispolizeibehörde Olpe, Verkehrskommissariat Attendorn (olpei járási rendőrség, attendorni közlekedésrendészet, Németország) jegyzőkönyvet vett fel erről. A közlekedési baleset következtében elhunyt T. M. A., a Németországban nyilvántartásba vett Audi A4 személygépkocsi vétkes vezetője és az utasok, a vezető fiútestvére, I. M. A., és D. V. A másik személygépkocsi (BMW 320 X-Drive) vezetője, D. K., megsérült. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél, M. Ya. A. (károsult), akinek lakóhelye Kazanlakban (Bulgária) van, a károkozó T. M. A. és I. M. A. (áldozat) apja; mindhárman bolgár állampolgárok.
A közlekedési baleset időpontjában érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés állt fenn, amelyet a károkozó a Westfälische Provinzial Versicherung AG biztosítóval, egy Münsterben (Németország) székhellyel (központi ügyvezetéssel) rendelkező társasággal az Audi A4 személygépkocsira kötött. A 2020. január 14-én érvényesített igény alapján a biztosító megfizette M. Ya. A.-nak a 7000 euró "nem vitatott összeget".
Az alkalmazandó jog tárgyában vita merült fel. A biztosító a "Róma II" rendelet 4. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, és úgy vélte, hogy a jelen esetben a német jogot kell alkalmazni. M. Ya. A. vitatta ezt, mivel úgy vélte, hogy az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján a bolgár jogot kell alkalmazni, mert mind a károkozó, mind az áldozat túlnyomórészt Bulgáriában tartózkodott.
Az "Avus Bulgaria - regulirane na shteti" EOOD (Szófia) kárrendezési megbízott által képviselt M. Ya. A. keresetet indított az Okrazhen sad Stara Zagora (Stara Zagora-i regionális bíróság, Bulgária) előtt a Westfälische Provinzial Versicherung AG-val szemben. M. Ya. A. 136 500 leva (BGN) (hozzávetőleg 69 781,34 euró) összegű kártérítés és a 2020. január 14-től (azon naptól, amelyen kárrendezési megbízottján keresztül tájékoztatták az alperest a közlekedési balesetről) a kártérítés teljes összegben történő megfizetéséig számított törvényes kamatok megfizetését kéri a felelősségbiztosítás alapján az általa elszenvedett nem vagyoni károk, konkrétan fiának, I. M. A.-nak a közlekedési balesetben bekövetkezett halála miatt átélt fájdalom és az ebből eredő szenvedés miatt.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a német jogot kell alkalmazni. Az említett bíróság a "Róma II" rendelet 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazása és annak megállapítása révén jutott erre a következtetésre, hogy a közvetlen kár - az áldozat, I. M. A. halála - Németországban következett be. A "Róma II" rendelet 4. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható, mivel a károsult, M. Ya. A. és a károkozó, T. M. A. szokásos tartózkodási helye nem egyaránt a Bolgár Köztársaságban volt. Az elsőfokú bíróság mindazonáltal nem vette figyelembe az I. M. A. tartózkodási helyére vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat. Az említett bíróság által alkalmazandóként meghatározott német jog szerint a hasonló esetekben fizetett kártérítések átlagos összege 10 000 euró. Az elsőfokú bíróság ezért megfelelőnek ítélte a biztosító által fizetett 7000 euró összegű kártérítést, és a keresetet az ezt meghaladó összegű kártérítés megfizetésére irányuló részében elutasította.
A fellebbviteli bíróság (az Apelativen sad Plovdiv [plovdivi fellebbviteli bíróság, Bulgária]) helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
M. Ya. A. felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) elé, amelyben - egyéb anyagi és eljárásjogi jogsértések mellett - az alapügyre alkalmazandó jog téves meghatározását kifogásolja. Az a következtetés, hogy az alkalmazandó jogot a "Róma II" rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel alapján kell meghatározni, azon alapul, hogy a károkozó, T. M. A. és az áldozat, I. M. A. szokásos tartózkodási helye Bulgáriában volt, amit M. Ya. A. véleménye szerint bizonyít az említett két személy bejelentett lakcíme. A Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) a 440/13.02.2026. sz. végzésével engedélyezte a felülvizsgálati kérelmet egy - az anyagi jognak a jogvitára alkalmazandó jog meghatározása tekintetében történő téves alkalmazását illetően a felülvizsgálati kérelemben felhozott érvekkel összefüggésben értelmezett - eljárási kérdés tekintetében.
A felülvizsgálati eljárás során eljáró bolgár legfelsőbb semmítőszék a következő kérdések terjesztette az Európai Unió Bírósága elé előzetes döntéshozatali eljárás keretében:
Mellőzni kell-e a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ("Róma II.") 4. cikkének az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti, a jogellenes károkozásból eredő kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó általános szabály alól kivételt előíró (2) bekezdésének alkalmazását a kárt elszenvedő személy által valamely hozzátartozójának halála miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítése iránt közvetlenül a gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben indított kereset esetén, ha a biztosítási szerződésre a kár bekövetkezésének helye szerinti ország jogát kell alkalmazni, és ezen ország joga szabályozza a közúti közlekedés biztonságát balesetek esetén?
A kárt elszenvedő személy által valamely hozzátartozójának halála miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítése iránt közvetlenül a gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben indított kereset esetén lehetővé tesz-e a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az azon ország e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján alkalmazandó jogától való eltérést, amelyben a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye található, ha szorosabb kapcsolat áll fenn egy másik ország jogával azért, mert a biztosítási szerződést e másik országban székhellyel rendelkező biztosítóval kötötték meg valamely, e másik országban nyilvántartásba vett jármű tárgyában, és a közlekedési baleset e másik országban történt? E szorosabb kapcsolat nyilvánvaló-e a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében véve, ha a körülmények alapján egyértelmű, hogy a biztosítási szerződésre és a közúti közlekedés biztonságára ugyanazon ország jogát kell alkalmazni, ez pedig azon ország joga, amelyben a kár bekövetkezett?
Hogyan kell értelmezni a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt "a kárt elszenvedő személy" fogalmát, amely személynek a kár bekövetkezésének időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helye adott esetben jelentőséggel bírhat az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából, ha e rendelkezést alkalmazni kell a kárt elszenvedő személy által valamely hozzátartozójának halála miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítése iránt közvetlenül a gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben indított kereset esetén: a kárt
elszenvedő személynek vagy az áldozatnak (a közlekedési balesetben elhunyt személynek) a kár bekövetkezésének időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helyét kell-e alapul venni?
Az Európai Unió Bíróságának a honlapján egyelőre csak a bolgár bíróság előzetes döntéshozatali eljárás iránti végzése lelhető fel.[3]
Az összeállítást készítette Pataky Tibor PhD ügyvéd. ■
JEGYZETEK
[1] Forrás: https://juris.curia.europa.eu/juris/showPdf.jsf?text=&docid=309648&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=2823393; letöltve: 2026. június 17.
[2] Forrás: https://juris.curia.europa.eu/juris/showPdf.jsf?text=&docid=311814&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=2825271; letöltve: 2026. június 17.
[3] Forrás: https://juris.curia.europa.eu/juris/showPdf.jsf?text=&docid=311812&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=2827031 ; letöltve: 2026. június 17.
Visszaugrás
