Az Európai Bíróság a C-2/06. sz. Willy Kempter KG kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas ügyben február 12.-én mondott ítéletet, melyben a Bíróság C-453/00. sz. Kühne & Heitz ügyben 2004. január 13-án hozott ítéletével összefüggésben értelmezte a tagállamok közötti lojális együttműködés elvét. Az ítélet legfontosabb mondandója azonban az Európai Bíróság ítéleteinek hatályait érinti, amelynek fontosságát már azt is jelzi, hogy azt a nagytanács hozta. A Bíróság a Kühne & Heitz ügyben hozott ítéletében kimondta: "Az EK 10. cikkből eredő együttműködés elve alapján a közigazgatási szerv ilyen irányú kérelem esetén köteles felülvizsgálni a jogerős közigazgatási határozatot a releváns rendelkezésre vonatkozóan a Bíróság által időközben adott értelmezés figyelembevétele érdekében, amennyiben
- a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkezik e határozat visszavonására,
- a kérdéses határozat valamely végső fokon eljáró nemzeti bíróság ítélete következtében vált jogerőssé,
- az említett ítélet a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel a közösségi jog téves - az EK 234. cikkének harmadik bekezdésében foglalt feltételek szerinti előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztése nélkül elfogadott - értelmezésén alapszik, és
- az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult."
A Willy Kemptner KG1 1990. és 1992. közötti időszakban szarvasmarhákat exportált különböző arab országokba és a volt Jugoszlávia területére, mely után az abban az időszakban hatályos 3665/87 rendeletnek megfelelően export-visszatérítéseket igényelt és kapott a hamburgi vámhivataltól. Az Oberfinanzdirektion (regionális adóigazgatóság) vámügyi ellenőrzési szolgálata egy vizsgálat során megállapította, hogy az állatok egy része az adott országokba történő beszállítása előtt elpusztult, illetve azokat a szállítás vagy a rendeltetési országokban elrendelt karantén ideje alatt le kellett vágni. Ennek következtében a vámhivatal elrendelte, hogy a Kempter KG fizesse vissza a részére kifizetett export-visszatérítéseket. E határozattal szemben az érintett keresettel élt, amelyben azonban a közösségi jog megsértésére nem hivatkozott. A Finanzgericht Hamburg 1999. június 16-i ítéletével a keresetet elutasította arra hivatkozva, hogy a felperes Kemptner KG nem igazolta, hogy az állatokat a kiviteli nyilatkozat elfogadását követő 12 hónapon belül szállították valamely harmadik országba, ahogy azt a 3665/87 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja a visszatérítések kifizetéséhez megkövetelte. A Bundesfinanzhof - a német szövetségi pénzügyi törvényszék - 2000. május végzésével az ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezést végső fokon elutasította, és így a visszafizetést elrendelő vámhatározat jogerőssé vált. A történetben itt kezdődik a csavar, ezért érdemes az időpontokra figyelemmel lenni. Az Európai Bíróság a C-110/99. sz., Emsland-Stärke ügyben 2000. december 14-én arra a döntésre jut, hogy valamely közösségi rendelet által előírt export-visszatérítések nyújtására vonatkozó, az áruk harmadik országba történő szállítására vonatkozó feltételt a visszatérítések jogosultja számára csak a visszatérítések nyújtását megelőzően lehet előírni. Az ebben az ügyben kimondott tételt a Bundesfinanzhof később maga is alkalmazta, és ennek megfelelően hozott ítéletet 2002. március 21-én. Ha ezt a tételt a Bundesfinanzhof a Kempter KG esetén is alkalmazta volna, akkor annak nem kellett volna visszafizetnie az export-visszatérítéseket. Erről a maga számára kedvező ítéletről a Kempter KG saját állítása szerint 2002. július 1-jén szerzett tudomást, majd 2002. szeptember 16-án, tehát a tételt kimondó Emsland-Stärke ügyben hozott ítéletet követően mintegy 21 hónappal, a Kemp-ter KG a Bundesfinanzhof számára kedvezőbb újabb ítéletére hivatkozva a német közigazgatási eljárási törvény (VwVfG) 51. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási eljárás újrafelvételét és a határozat visszavonását kérte, melyet 2002. november 5-i határozatával a Hauptzollamt elutasította azzal az indokkal, hogy az ítélkezési gyakorlatban történt változás nem jelent olyan jogi változást, amely a Kempter számára megalapozná az eljárás újrafelvételét. 2003. március 5-én az e határozat ellen benyújtott fellebbezést is elutasították. A Kempter nem adva fel,2 újból a Finanzgericht Hamburghoz fordult többek között arra hivatkozva, hogy teljesülnek a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatával a Kühne & Heitz ítéletben megállapított feltételek, amiből az export-visszatérítések visszafizetést elrendelő határozatát hatályon kívül kell helyezése következne. Ezen körülmények után a Finanzgericht Hamburg maga is arra a következtetésre jutott, hogy az újabb gyakorlat fényében bár az export-visszatérítések visszafizetését elrendelő határozat jogellenes lenne, azonban két szempontból kérdéses ennek a relevanciája: egyrészt maga a felperes sem a Finanzgericht Hamburg, sem a Bundesfinanzhof előtt nem hivatkozott a közösségi jog, adott esetben az alkalmazandó 3665/87 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a téves értelmezésé-re,3 másrészt pedig az eltelt 21 hónap tükrében: vagyis, a közösségi jogot sértő jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata és visszavonása iránti kérelem előterjesztésének lehetősége időben korlátlan-e, vagy ellenkezőleg, a jogbiztonság érdekében valamely határidőhöz kötött.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet kötőereje az irodalomban egy igen vitatott kérdés, melynek abban csúcsosodik ki, hogy vajon azok erga omnes vagy csupán inter partes hatállyal bírnak.4 Az erga omnes hatály több szempontból is vitatható funkció-eltolódást eredményez, és kvázi jogalkotói hatáskörrel ruházná fel az Európai Bíróságot, azonban kétség kívül ez az egyetlen olyan megoldás, ami a közösségi jog egységes alkalmazását biztosíthatja. A közösségi jogi előírás érvénytelenségének megállapítása esetén - EKSz. 234. cikk 1 bek. b) pont első alternatíva -, a közösségi jog egységes alkalmazásának szükségessége miatt, az Európai Bíróság ítélete minden tagállami bíróságot, és, más jogalkalmazót is köt, tehát ebben az esetben erga omnes hatályról beszélhetünk. Ezt az Európai Bíróság a Foto-Frost ügyben úgy foglalta össze, hogy az EKSz. 234. cikkben elismert "hatásköreinek alapvető célja annak biztosítása, hogy a közösségi jogot a tagállami bíróságok egységesen alkalmazzák. Az egységesség e követelménye különösen kényszerítő erejű, ha egy közösségi jogi aktus érvényességéről van szó. A közösségi jogi aktusok érvényessége tekintetében a tagállamok bíróságai között fennálló különbség magát a közösségi jogrendszer egységességét kérdőjelezné meg, és a jogbiztonság alapvető követelményét veszé-lyeztetné."5 Az érvényesség esetén azonban, legyen mégoly vonzó is a párhuzam, illetve a res iudacata elve, nem beszélhetünk ugyanilyen hatályról, ugyanis később olyan új érvek merülhetnek fel, melyek az érvénytelenség mellett szólhatnak, és amelyek akár egy új előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát is képezhetik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
