Az utóbbi hónapok egyik központi közéleti etikai kérdése, az ügynöklisták nyilvánossá tétele, és az ezzel kapcsolatos ügynöktörvény volt. Többen is felelevenítették azt a kezdeményezést, hogy derüljön fény mindazokra az "ügynökökre", akik az előző rendszer idején a titkosszolgálatok megbízottjaiként emberek ezreiről készítettek jelentéseket, amelyek sok esetben tragédiákhoz is vezettek. Alábbi tanulmányunkban a Há-láchá (a zsidó jog) álláspontját vázoljuk nagy vonalakban, elsősorban a zsidó közösséget érintő kérdések kapcsán. A leírtak általános képet is adnak a személyiségi jogok megsértése, a rágalmazás és besúgás vétségéről, ahogy ez a társadalom egészét is érinti.
Fontos alaptétele a zsidó etikai szabályoknak az egyén joga magánéletének védelmére. Az ember személyes kömyezetét, szféráját megsérteni nagy vétség, olyannyira, hogy a talmudi bölcsek legnagyobbika a híres rabbi Simon bár Jocháj ezzel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz1: "Négy olyan dolog van, amelyet az Örökkévaló gyűlöl és én sem kedvelem...", az első ezek közül nem más, mint "aki jelzés nélkül lép saját házába - hát még másnak az otthonába", nehogy éppen "személyes dolgokon kapja, és ezzel szégyenbe hozza őket"2. A személyes jog tiszteletben tartását magától Istentől tanuljuk3, aki Ádám és Éva történetében, amikor a tiltott fa gyümölcsének vétkén kapta rajta őket "az Éden Kert bejáratánál állt, és szólította Ádámot, ahogy írva van4: >És megszólította az Örökkévaló Isten az embert, mondván neki: Hol vagy?<".
Más helyen a Midrás5 említést tesz rabbi Jochánán példamutató viselkedéséről, "amikor felment köszönteni rabbi Chániná mesterét ..." előbb "köhécselt és a torkát köszörülte, hogy először meghallja, és ne hirtelenjében törjön rá." Erre az etikai előírásra egy másik bibliai forrásból következtetnek6: A Kohén Gádol (főpap) ruháján "aranycsengettyű legyen a köpeny alsó szegélyein köröskörül", hogy "hallják a hangját, amikor belép a szentélybe, az Örökkévaló színe elé", amelyet Náchmánidész7 úgy értelmez, hogy "engedéllyel lépjen Ura elé".
A Biblia egyik polgári jogi törvényénél azt olvashatjuk, hogy még akkor is, amikor a hitelező megjelenik az adósnál, hogy a zálogot átvegye, "ne menj be házába, hogy elvedd zálogát. Künn állj meg és az az ember, akinek hitelezője vagy, az hozza ki neked a zálogot az utcára"8. Ez a törvény olyan szigorú, hogy a Talmud9 értelmezése szerint, a Bíróság végrehajtója sem léphet az adós magán területére, hogy ott ingóságot foglaljon a hitelező számára. A végrehajtó a ház ajtaján kívül kell, hogy megálljon, és ott kell megvárnia, hogy az adós kihozza a zálogokat. Sőt egyedül az adós bevallására vagyunk kénytelenek hagyatkozni abban, hogy már nincs vagyonában több zálogba helyezhető ingóság, illetve feltételes "átokkal sújtjuk azokat, akiknek lenne miből kifizetniük a hitelezőiket, de ezt nem teszik meg"10, hiszen az adós tulajdonában lévő ingó vagyonról személyesen még a Bíróság képviselője sem győződhet meg. Így hát láthatjuk, hogy bizony néha11 még egy adósság jogos követelésének behajtása végett sem szabad az egyénnek a magánszférához való jogát megsérteni.
Még egy fontos törvény van, ami az egyének magánélethez való jogát védi a szomszédokkal szemben. Létezik úgynevezett "károkozás a szem által" (hezék röijá), ami nem más, mint "magánlaksértés" csupán az által, hogy szemeinkkel a másik személy magánterületére hatolunk12: "Tilos felebarátunk tevékenységét annak otthonán belül megfigyelni, annak tudta nélkül, hiszen meglehet, hogy az nem akarja nyilvánossá tenni cselekedeteit... így hát az esetben, amikor két szomszéd egy udvarban lakik... ügyelniük kell arra, hogy ne figyeljék egymás tevékenységét... és még ha az egyik nem is figyelmezteti a másikat, akkor sem szabad folytatnia az ilyen viselkedést, hiszen lehet, hogy az szégyelli, hogy szóljon a társának"13. Sőt ennél is szigorúbb előírásl4, hogy "egyes vélemények szerint tilos az embernek felebarátja udvara mellett elhaladnia, és akár egy apró pillantást vetni az udvaron belülre, még akkor is, ha nem szándékosan akarja kifigyelni felebarátját. Így ha felebarátja udvara mellett halad el, fordítsa el arcát, nehogy azzal vádolják, hogy kifigyeli őt."15
A híres Rábénu Gersom16 külön rendeletet hozott17, hogy "ne nézzenek bele olyan levélbe, amit az egyik ember küld a másiknak, annak a tudta és engedélye nélkül"18. Sőt a Talmud meghatározása szerint19: "Honnan tudjuk, hogy az ember ne mondja tovább azt, amit felebarátjától hallott, egészen addig, amíg az erre külön engedélyt nem ad? Onnan tudjuk ezt, hogy írva van20:
"És szólította Mózest az Örökkévaló és szólt hozzá a találkozás sátrából, mondván" - vagyis - "ne szólj, csakis ha engedélyt kapsz arra".21
A fentiekben már bemutattuk, mennyire tiszteletben tartja a zsidó jog az egyes személy magánszférához való jogát. A továbbiakban az úgynevezett a rágalmazás tilalmát fogjuk taglalni.
A Tóra egyik fontos etikai tilalma az úgynevezett láson hárá, a rossz beszéd, a pletyka tilalma22. A zsidó jogban ez a tilalom kifejezetten arra az esetre is vonatkozik, amikor a felebarátunkról tovább adott rossz beszéd nem üres pletyka, hanem valós tény. Ennek ellenére tilos felebarátunk rossz hírét kelteni, és rosszcselekedeteinek hírét tovább adni.
A tilalom fő forrása a "Ne járj, mint rágalmazó néped között" bibliai passzus23, amely tilalomból sok minden következik, és így a talmudi és későbbi törvényhozók igen részletesen foglalkoznak ezzel az előírással. Ezeket Maimonidész a következőképp foglalja össze24:
"Az, aki rágalmazza felebarátját - tiltó parancsot szeg meg... Nagy bűn az, és sok lélek halálát okozza Izrael népében, éppen ezért folytatja a Biblia [ezt a tilalmat] úgy, hogy "ne maradj tétlen felebarátod vérénél"25. Jó példáját látjuk a besúgás végzetes voltának az edomita Doég esetéből (akinek árulkodása Nov városbeli kohanita papok kiirtásához vezetett).
Ki számít rágalmazónak? Az, aki egyiktől a másikhoz megy, és azt mondja: »ezt mondta ez, ezt tette az«, annak ellenére, hogy igazat [és nem feltétlenül negatívat] beszél, ezzel a viselkedésével a világot rombolja...
Van ennél egy még nagyobb bűn is, amely ugyancsak ennek a tilalomnak egy további kategóriája, ezt pedig úgy hívjuk, hogy láson hárá. Ez annak az embernek az esete, aki, bár igazat mond, rosszakat beszél felebarátjáról. ...Az olyan ember, aki láson hárát terjeszt, olyanokat mond, hogy »így meg úgy cselekedett ez vagy az... Ilyenek meg olyanok voltak az ő felmenői... Ezt meg azt hallottam róla...«. Ilyen meg ehhez hasonló gonoszságokat mesél, az ilyen emberről mondja az Írás26: »Irtson ki az Örökkévaló minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!«...
Bölcseink mindezek szellemében arra tanítanak ben-nünket27, hogy a rágalmazás három emberrel végez: azzal, aki mondja, azzal, aki hallgatja és azzal, akiről mondják. Sőt inkább azzal, aki hallgatja, mint aki mondja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
